Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-04 / 104. szám

Szeged, 1916. május 4, DÉLMAGYAE01SZXS gránátesőben a tűzvonal felé! — Egy önkéntes automobilisia naplójából. — > Batajnica, 1911. szeptember. Zimonyiból rettentő fáradtan és kimerülve 'érkeztem meg Dobanovciiba. Frawilliger Zivil­chauffeur a nevem. Hajnal ifelé kényelmes vac­kot fúrtam az üléspárnára dobott kábátokból. Alig hogy elszundifok, felráz .valaM: \ — Hé! Sie! Auf, auf! Majd erélyesebben: — Sie, chauffeur, auf und vorw'árts! Jól vau na, azért nem muszáj olyan szi; gorunak lenni, gondoltam. Feltáipászkodok nagy lustán, — a Herr Generálom jor áll előt­tem. A kővetkező pillanatban már járt a motor. Nem is kérdeztem, bogy merre, hova, tudtam, kimegyünk a tüzvo-naihoz, mert a Herr Gene­talmajor bátor emlber, szeretik is a katonái a 'd.ivizionáriust, mint az életűiket. Ott jár kö­zöttük egészen a tüzvonalig és a nevéből mé­gis csupán a nagy S. kezdőbetűt Írhatom le; utána pontokat kell rakni, igy: S— Talán még megemlíthetem, hogy elsőrangú techni­kus, kitűnő vár mérnök, -akii sok erődítményt tervezett annak idején. Nagyon jó ur a Herr Generalmajor. Min­dig a tiszti menázsihól küld ennem és iha ha­jóm van, ő maga érdeklődik utánam. De hiszen szeretem is, mintha az apám lenne. Surein mögött egy leégett téglagyár mel­lett megállunk. Az öreg ur kiszáll, én megyek utána, viszem a gukkerjét. Ágyúink már dol­goztak, — egy dombra mentünk fel — mellet­tünk jobbról ugy kétszáz lépésre áll ia Batterie. '7-5 centiméteres Feldikanoue, .számszerint ihat. Balról az ellenség négyszáz lépésre. Előttünk nagyszerű fedezékeikben legénységünk várja a vezényszót. A tűzvonal előtt erdő, .ez előtt ás benne i,s szerbek. Megszólal .az ágyu. Bumm! Csúf zúgással repül a lövedék el a fejünk fe­lett. Önkéntelenül behúzom a nyakam. Elsir, eljajgat felettünk és repül az ellenség felé, végigszántva az égibolt alatt lustán hömpölygő levegőt. Mind távolabb hallani dühös vonitá­sát. Egyszer csak az erdő felett fehér 'füstgömb jelenik meg, 'irtana ilualik szavú puikikanás. A. srapnel! felrobbant. Bumm! Újra fütyül, zug, süvölt az ágyú­golyó. Elhúz felettünlk, mint egy sikongó ha­láknadár. Az erdő felett ismét fehér füstgömb emelkedik. Pukkanás. Rémes ordítás,t hoz erre a szél, szabályta­lanul ropogó puskatüz rá a felelet. Most iá kö­zelben megszólal .a mi „gólyánk." így ihivjuk mi a géppuskát. Ritmikus egyhangú kelepelése beleszól a puskatüzbe: ta—tta—ta—ta—ta-ta és a puskák: rop—tropop—tr—topop—trrrrrp. Megszólal a mi legénységünk puskája i,s. Si­koltoznak a lövedékeik: Buunm, ibumm, ta—fa— 'ta—ta—trrrrrrp. Nagyszerű. Az ember sziive remeg, ismeretlen érzések vesznék erőt rajta. A borzalmas hangik'háosz teljes pompájában bontakozik ki. A hatalmas koncert félórája tart már. A puskatüz lanyhái, egyre rendszertelenebb lesz a pattogása, mint a kialvó tűzben égő nedves gallyé. Később teljesen elhallgatnak a puskák. Xz ágyuk torka is 'bereked. A Herr Generalmajor adjutánsával lemegy a sáncárokba, a katonák épen ebédelnek. Egy­szer csak oldalról rémes v«ad „Hurrá!" resz­ketteti meg a levegőt. Mindenki felugrál, a csajkák felborulnak, puskához kapnak a legé­nyek. Mintegy százhúsz lépésnyire balra, fut előre balszárnyunk, a .szerb lövészárkok felé, az erdő irányába. Irtózatos sortűz fogadja őket. A -rohanók közül éhet bukik néhány, arccal előre, kezével szétcsapva maga előtt, mintha zuhantéiban meg akarna ölelni valakit; a többi csak tovább robog, mint ia -veszedelem. Folytonos erős puskatüz várja a rohanókat, de csak tovább, tovább. Elől rohan a hadnagy, legényei utána, de egy pi-lianalma megáll. Meg- • törli az arcát, megfordul, hátranéz. Többen oda futnak hozzá, de ő elparancsolja őket: — Előre, előre! Leül' a földre, majd lefekszik, le-veszi a sapkáját és mintha egy láthatatlan ellenféllel birkózna, hentereg, dobálja magát, majd ölsz­szekuporodik, fej-ét a mellére húzza, kezét fel­emeli. Az ökölbe szorított kéz lezuhan, a had­nagy hanyattfordiul és mozdulatlan marad. Legényei messze futnak. El-el maiiadozik egy-egy közül-ök, de a többi eléri a szerbeket. Azok kiugrálnak sáncaikból és csak most lát­ni, mennyien vannak. Mint a feltúrt hangya­boly, oly nyüzsgéssel rohannak vissza. Néme­lyik megfordul, ;lő, aztán -tovább f-ut. Irtózatos hajsza. Megszólal a „gólya" és oldalról ugyan­csak kaszálja a hocskorosoikat, akik megfor­dulnak, Hasra vágódnak. A mieink meg csak rohannak feléjük. Csúnya sortüzet kapnak, de nem baj. Már alig .néhány lépés választja el őket (az ellenségtől. A szerbek eldobálják fegy­vereiket, felállanak; feltartják a kezüket és ugy várják be a mieinket. Lihegve érkeznek meg a dühös fiuk és egy kicsit — nem lehet rossz névén venni — megbökdösik a rácokat a puskatussal. Aztán sorba állítják ,a. .foglyo­kat, vállukra vetik puskájukat, indulnák visz­szafelé, maguk előtt terelve a szerbeket, mint­egy száz embert. Az erdő felőil langyos szél fújdogál és meg-megsimogatja a halottak via-ssziuü, szen­vedő arcát. A Generalmajor jön. Megyünk tovább. Harc a tengeren. Rotterdam, május 3. A Lloyd-ügynök­sé|g jelentése' szenint -a Leudon Hall neyü brit gőzös eüsüly-edt. A legénység megmene kiilt. A City of Locquon nevű 3669 bruttót-on­nás angol gőizöst és a Blescing nevű halász­hajót elsülyesztették. A birodalmi kancellár fogja ismertetni ag Uniónak adandó választ Berlin, május 3. A birodalmi gyűlés költségvetési bizottsága újra megkezdte ta­nácskozásait. Az ülés elején Jagow államtit­kár bejelentette, hogy a legközelebbi ülések egyikén a kormány nyilatkozni fog az ame­rikai kérdésről. Az államtitkár azt mondta, hogy a kormány az amerikai kérdés fontos­ságára való tekintettel már ma a bizottság munkájának uiira megkezdésénél szívesen tett volna közlést a dolgok állásáról. A döntés azönban még nem történt meg. Mi­helyt a birodalmi kancellár visszatért a fő­hadiszállásról, a bizottságnak közelebbi föl­világosítást szándékozik adni. A nagykikindai felségáru? i a szegedi törvényszék elc:t. (Saját tudósitónktól.) A szegedi tör­vényszék Hevessy Kálmán elnök-lésével mű­ködő ötös tanácsa szerdán folytatta a fő­tárgyalást a felségárulással vádolt nagyki­kindai urak ügyében A törvényszék szerdán befejezte a vádlottak kihallgatását. Csütör­tökön a tanúkihallgatásokra kerül a sor; Íté­let valószínűleg csak szombaton lesz. A vádlottak kihallgatása alig néhány hallgató jelenlétében folyt le. A vádlottak ki­vétel nélkül tagadták, hogy felségárulást kö­vettek el és megmaradtak a vizsgálat során tett vallomásuk mellett. A vádlottak közül többen egyenruhában vannak, különösen egy hadapród tűnik fel, mellén- a vitézségi medá­liával. Sevity Szilárd nagykikindai városi mér­nök, a Szokoi-egyesület alelnöke a következő vallomást tette: Elnök: Ön a Szokol-egyesület alelnöke volt. Azért választották meg, mert az egye­sület alapítása körül érdemeket szerzett? Vádlott: Nem. — Volt -Szerbiában? — Igen. Sándor király idejében a buda­pesti Scihi'ffer-cég Szerbiában több vasutat épitet-t és én mint a cég mérnöke vezettem az egyik vonal építését. — Mikor választották meg .alelnöknek? — Tálán két hónappal azután, amikor Szerbiából hazajöttem. — Különös, hogy ön hazajön Szerbiá­ból és a Szokoi alelnökévé választják, ami­kor -épen ,a Szokol-egy-esületeke-t, de különö­sen a nagykikindai Szokolí felségárulással vádolják. — Azért -választottak meg alelnöknek, mert több sporttelepet terveztem az egyesü­letnek. — Miit tud a Narodna Obranárói? — Se-mimit sem tudok. — Ismerte a vezető szerb embereket? — 'Nem. Egy kis faluban dolgoztam es igy nem érintkeztem s-e. kivel. — Miért csinálták a- falvakban fiók­egyesületeket? — Az alapszabályok elöirják a fiók­egyesületek .alapítását. A falvakban a test­edzést akartuk előmozdítani. — Miért csak szerbek voltak az egye­sület tagjai? — Mert más nem jelentkezett. Dr. Mihajlovics Szvetiszláv ügyvéd val­lomásában előadta, hogy nem volt tudomása arról, hogy a nagykikindai Sz-okol, an- Ív­nek választmányi tagja volt, hasonló a sz^rb S zokol - e g ye sül-e tette z. Brandity Kaimenkó -ikész az elnök kérdésére kijelentette, hogy az egyesület ki­zárólag sportcélokra alakult és titkos ülése­ket nem tartottak. Jowtnovics Simon kereskedő tagadta, hogy a Narodna Obranának tagja lett volna, összeköttetésben állott szerb kereskedők­kel, de csak üzletileg. A többi vádlott hasonló vallomást tett. Vannak a vádlottak köz-' olyanok is, akik nem voltak Szokoi-tagol de az egyesületbe való felvételre jelentkeztek. . JA

Next

/
Oldalképek
Tartalom