Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-21 / 119. szám

Szeged, 1916. imájus 21. tMHUMAO? A LSO&S&Att Huszonöt év egy gyár szolgálatában. A mai váras .idők nlcm alkalmasaik személyi ünnepségeik rendezésére. Érzi ezt a Szegedi Kenderíonógyár is, amely szűk családi körben emlékezik meg egyi'k vezető tiszt* viselőjéről, iaki most tölti be a részvény tánsaeág kötelékébe lépésének huszonöt esztendős fordulóját. A Szegedi Kenderfonógyár nem rendez ünnepséget vezető tisztviselőjének tiszteletére, csak egy percre megállítja a nem .mindennapi határkőnél és emlékezteti arra, hogy huszonöt esztendővel ezelőtt lépett a szolgálatába, amely idő alatt jelentős térre jutott a magyar ipar, .a gyár pedig a monarchia ipari életében a legjelentékenyebb pozíciót érte el Wimtner Fülöp agilitást .bizonyító és nagy koncepciójú vezetése mellett. E huszonöt év alatt nemcsak a gyár kiterjedése, forgalma és az ipari életben való emelkedése mutat haladást, de a tisztviselői Pályán nagyszerű ívelésben jutott az élre a gyár jubiláris tisztviselője: Faragó Lajos, aki huszonöt esztendővel ezelőtt, ta kezdés .idején, mint egyszerű tisztviselő lépett a gyár szolgálatába és az első jubileum alkalmával már mint igazgató szerepel a nagy ipari vállalat vezetésében. Ez .a diszies állás egy nagyszerű és szakadatlan munkának ia megérdemelt eredménye. Faragó Lajosról elmondhatni, hogy a munka embere, aki szívvel, lélekkel töltötte be azt a munkakört, ami a gyár belső életében a részéül jutott. A munka .szeretetében és teljesítésében főnöke után igazodott és 'annak nyomdokaiban haladva igyekezett a tiszta, világos, mindent átlátó koncepció révén szolgálni a gyár érdeklőivel kapcsolatosan a magyar ipart, Muníkásságámak eredményeit persze elsősorban a vállalat értékelheti, amelynek kötelékébe tartozik, de bizonyára értékelik mindazok, akilkJkel .üzleti összeköttetésben ál! és a munkások ezrekre rugó csoportja, amely nek emberi érzéseiken alapuló pártfogója és támogatója, egyben a köteiességteljesitésben példaadó elöljárója is. Csöndes, zajtalan és szakadatlan munkában telt el tisztviselő pályájának negyed százada és a hangosságot nem kereső jótékonyságban, amelynek gyakorlásában éppen olyan fáradhatatlan volt, mint a munkakötelességének — eredményeket feltüntető — teljesítésében. A gyár igazgatósága, felügyelő bizottsága és tisztviselő kiara családias jellegű estebédre gyűl ma össze a Kass-vigad óban, hogy a fehér abrosz mellett i.s kifejezésre juttassa becs-ülését, tiszteletét és kartársi ragaszkodását Faragó Lajos iránt, akii huszonöt esztendőn keresztül csak a hivatásának élt és a magyar ipar jelentős emelkedésén dolgozott egy emberséges ember minden jó tulajdonságával. Beszélgessünk. Szivárvány. Szinre kerül Nagyváradon, a Szigligeti-színházban, 1916. május 22-én. SZEMÉLYEK: öreg Nagy András A felesége Ifjú Nagy András A felesége Pista a gyerekük Az orvos Káplár. (Betegszoba egy kisegítő hadikórházban, Oldalt két ágy, jobboldalt asztal, rajta virág. Az (A kultúrpalota előcsarnokában vagyunk, ahol indulásra készen áll a fahonvéd. C&ilíTagvilágos esti idő.) A fahonvéd (hamiskásan hunyorít a szemével): Nie újságolja, már itudom, Ihogy egyelőre befejezéshez közeledik az itteni látogatása. De jó is le,sz a szabad levegőn, újra emberek között, látni mindent és mindenkit, aki él, pompázik és szeret. Én: A korzó a szerelmek pitvara, ugy-e? A fahonvéd: Az. Otít szokitak-járini a szerelmes párok, a szerelemre szomc'lazólk és mindazok, akiik azt .akarják, hogy lássák őket. Ott mutatják be az uj toilletéket, a selyem költeményeket, a lenge kurta szoknyákat, az áttört blouso-klat, a selyem harisnyákat, térdig, meg a nragasszam cipellőiket, a szivárvány minden szinébon pompázó-akat. Én: És ott pihenik ki a napi robot munka fáradalmait a férjek és ott törik a fejüket, hogy ugyan miből is fizetik ki a drága feleség to illat-számi áj át. regimencorvos ur rámkiabált, hogy ne kapkodjam a fejem, mer nem tud kötözni . . . osztán idekerültem . . . Ifjú N. A.: Mán be is gyógyult a sebed • • • Káplár: Begyógyult, de még mindig fáj, ugy szúr valami a fejemben . . . Hát őrmester ur hun sebesült meg ? Ifjú N. A.: En is a Doberdón vótam utóljára. Már több mint, egy esztendeje, hogy berukkoltam . . • vótam a Kárpátokban is . .. Uzsoknál is vótam, meg a rácoknál is vótam ... jobbra-balra hulltak a fiuk mellettem, sokszor alig maradt hírmondó a századomból . . . Sa, j....... ,.,,,. ' , ,, I CLIIK lliomu, - —U...UUI . . . oaagyak folott a király kepe, egy kepes újságból , bácban lettem káplár, osztán őrmester lettem IrínnrtMn //ríícvcML m>'ln«/i»-/ifii **/vn 1/Í'O /verf/rf/m I . , c• i * kivágva. Kötszerek, műszerek egy kis asztalon. Az ágyak melleit éjjeli szekrény, rajtuk újságok, könyvek, grammofon. Az első ágyban ifjú Nagy András, a harmadikban Káplár fekszik, akinek a feje van bekötve. A grammofon egy katonanótát játszik halkan.) Ifja N. A.: Hát osztán ? Káplár: Osztán megcsókoltam az asszonyt, meg a kis családomat; az elemózsiát, meg a dohányt a bródzsákba raktam, osztán elmentem a marssal . . . Utaztunk vagy négy napig, az állomásokon az emberek éljeneztek, kaptunk cigarettát, meg italt . . . meg lemonádét is kaptunk . . . osztán kiszálltunk a gőzösbül, masíroztunk, osztán megálltunk ... a kapitány ur nidert parancsolt . . . osztán ástunk . . . osztán hulltak a golyóbisok, mint a záporeső . . . osztán mán nem a kapitány ur vezényelt ... a kapitány urat hátra vitték a szanitécek . . . osztán a főhadnagy urat is hátra vitték... a digók ész nélkül lüdöztek... mi meg vissza lüdöztünk . . . osztán a hadnagy ur aszonta, hogy sturm, . . . osztán a osztán egy nagy ezüst fityegőt is kaptam,' mindig hazaküldtem a pénzt, ami jár érte az asszonynak, hadd vegyen belőle a gyereknek valamit . . . (Elhallgat, mert az orvos jön.) Orvos: Hogy vagytok fiuk? Őrmester már megint láza van, megint sokat beszélt ' Volt már itt a családja ? Tegnap sürgönyöztem," hogy jöjjenek . . . Ifjú N. A. Azt is megtelegrafálta a doktor ur, hogy az asszony ne gyüjjön ? Orvos : Ugyan, fiam, hát már hogy tehettem volna. Hátha nem igaz, ami azokban a levelekben van . . . Ifjú N. A.: Igaz az szóról szóra Orvos: Ne itélj, hogy ne Ítéltessél. . hátha bosszúból írta valaki . . . Ifjú N. A.: Nem lehet az doktor ur kérem nagyon szépen, nincs nekem ellenségem a faluban. Oszt meg miért ne lenne igaz. Fiatal is, szép is, osztán az anyja se vót külömb, ü meg az anyja lánya. Igaz az, mint a szentírás . . A fahonvéd (halkan, csalk ugy a bajufs alatt): Vagy hogy ki fizeti ki. Én: A jó háromszög niem rossz. Az isten is felruházza a mezők liliomait, miért ne hihetnék némelyeik, hogy ők a földi istenek. Hiszik is és ugyancsak felruházzák a városi Liliomokat. A fahonvéd (magában): Néha meg az ellenkezőjót teszik, (Fenn.) Nem goindoljia uram, hogy a jóból is megárt la sok. SokalLom már a gyonek-előadásokat. Most ez van divatban, mint előzőleg a gyűjtés. Ugy látszik, hogy nem fogyunk ki a divatos betegségből. A napokban nagy zavarban voltam. Idegenek jártak itt, akiik egymásközt azt beszélték, hogy fura világ lehet errefelé, mert világos nappal festett arccal járnak az utcán a gyermekek. Én: Ezek a gyermek-élőadások szereplői voltak. Korán szoktatják őket a festékhez, pedig azt szoktatás nélkül is, idő előtt megtanulják. Csak. Legalább utcai kiállítást n» rendeznének a kifestett gyermekekből. A fahonvéd: Sziniháiz manapság a világ. Az ám ni, a színház dolgát vitatták meg, hallom, a közgyűlésein. Mondja már, ha nem sajnálja a szót, miért keveredik föl némelyekben az epte, ha valaki a színház dolgaival mer foglalkozni? Én: A jó isten a tudója. Talán nebáatsvirágnak tartják, amelyhez osak nekik szabad bársonyos, simogató-kézzel nyúlni. Vannak ilyen színház imádók, akiknek az imád|ata azonban időszakhoz van kötve; akik a napraforgók csoportjához tartoznak és ha laz ő napjuk van fenn, még a színház felé is ford.itjálk az ábrázatukat. A fahonvéd: No már az ilyeneket iue-nn veszi be a természetein. Én: Mint a kultur-tanáesnoké az Ibsen színdarabjait. Ugy van vele, mint Margit Fanst-tal, az utolsó jelenetben, amikor azt mondja: Henrik, Henrik, én félek tőled. A fahonvéd: Hát ia Henrikek ilyen féMmetes embereik? Én: Félelmesen nagyok, már minit a Fausti, meg az a szegény Ibsen, aki nem irt mókás, vagy lákzis darabot, csak olyant, amelyben a világ nyomorúságait megmutathatta a világnak. De ez itt nem kell, mert súlyos, inert értékes, ment foglalatja a kiulturának és meni gondolkozni lehet rajta. De ki akar itt gondolkozni? No bizony, majd még megerőltetjük « 1 » Orvos: Ne izgassa magát őrmester, majd kitisztázódik minden. Ifjú N. A. : Kitisztázom én ' majd, csak hazamehessek. Az ezüst medeliámra teszem le a hitet, hogy csendes embert csinálok Szabó Papp Gyuriból, de az asszonyt is megkínozom, hadd szenvedje át, amit én szenvedtem . . . Megölöm a Gyurit, mert elvette tőlem az aszszonyomat, amíg oda jártam. Orvos: Az apáca majd hoz egy port, azt vegye be, attól lecsillapodik, (el.) Ifja N. A.: Hej csak ez a kutya golyóbis ne lyukasztotta vóna ki a mellemet. (Sóhajt.) Káplár: Aszonta a doktor ur, hogy ne beszéljen, mert az árt az őrmester urnák. Ifja N. A.: Árt ? Hadd ártson, azt akarom, hogy ártson. Hát az nem ártott, amikor a feldspitálban leszakítottam a sebről a kötést, osztán csak ugy csurgott a vér, mán azt hittem itthagyhatom ezt a cudar világot, meg azt a mégcudarabb asszonyt, de észrevették, osztán újra bekötöztek, újra letéptem a fáslit, akkor a kezemet összekötözték, nehogy kárt csinálhassak magamban . . . Káplár: Hát mi bánata van őrmester ur? Ifj. N. A.: Mi bánatom van ? Nincs nekem semmi bánatom, csak felkelhessek, osztán csak egy órára hazamehessek, nem lesz nekem semmi bánatom. (Rövid szünet.) Hej pedig be szerettem ezt a cudar aszszonyt. Olyan dóga vót mellettem, hogy még a jegyzőnének se különb, de rossz a vére, fe«-•» vére, az anyja vére van benne. Cseléd édes apámnál, becsületes, dógos jány, 1 mínCTDrall- -- " — ivéro „„ .— r» uc ius>5>z a vere. reéé£saZanry]2, véJe van benne. Cseléd osztán ™ 3pámnáI' becsület ST . S™-. osztán megesküdtünk, Vera a i» Verával J^ám jegybe . . vcra a legmódosab jány a faluba, mljd meg-