Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1916-04-15 / 89. szám
Szeged, 1916. április 15, Újból áremelést kérnek a szegedi mészárosok. (Saját tudósítónktól.) Mellis Lajos és társai beadványt intézteik dr. Somogyi Szilveszter polgármesterhez és a húsárak újbóli megállapítását kérték. A polgármester áttette az iratokat dr. Szalay József főkapitányhoz, aki péntek délelőttre egybehívta a közélelmezési- és ármegállapitó-bizottsá8ot, hogy a bizottságok tagjainak meghallgatása után az árak megállapíthatók tegyenek. Az ülésen dr. Szalay József főkapitány elnökölt, aki a Mellis és társai által előterjesztett árakat a következőkben ismertette: Marhahús levésnek, vagy gulyásnak f>.— K Marhahús pecsenyének 6.40 Borjúhús eleje 6.— „ Borjúhús (hátulja) szeletnek 6.40,, Borjúhús pörköltnek 5.60 „ A réglebbi, illetve jelenlegi árak a következők: marhahús levesnek vagy gulyás"ak 4.80, marhahús pecsenyének 5.40, borjú eleje 5.50, borjú hátulja 6.—, borjúhús pörköltnek 5.— korona. Az ülésen jelenlevő husiparosok természetesem az áremelés mellett voltak, mig a Bizottság többi tagja, nagyon helyesen, csak abban az esetben akart az áremeléshez lioztájáru'lni, ha arra kényszerítő körülmények hatása alatt feltétlenül szükség van. Kiss Qéza felszólalásában azt igyekezett hizonyitani, hogy az áremelés feltétlen szükségességéhez nem sok magyarázatra van szükség. Szerinte az élőállat annyira megtágult, liogy az áremelés indokolt. Bagáry Kálmán előadja, hogy az ország Marhaállománya alig husz százalékkal csökkent. Vuss Jenő: Az az egyedüli kérdés, mibe került azelőtt és mibe kerül most élősúlyban a marha. Az e heti bécsi 'vásáron 418, a buáapestin 430 korona volt a legmagasabb ár. Weiner Miksa információi szerint elegendő manha van az országban. Wimmer Fülöp azt szeretné, ha ki leütne vinni, liogy a hatósági ármakszímálás "e üres betű legyen, hanem be is tartassák. Az árakat — mondta — ez állatállományhoz képest kell malkszimálni. Dr. Szalay József: Szerintem a bizottsági tagok többségének az a véleménye, hogy abban az esetben, ha az élőállat ára maksziinájltatnék, a túlságos áremelkedés €lkerülhietö lenne. Kiss -Géza azt ajánlja, Ihogy a hatóság rendeljen el próbavágást és ennek alapján állapítsák meg az áraikat. Dr. Szulay József elnök kimondja a bizottság határozatát, amely szerint azt a jaVasIatot terjeszti a szombati tanácsülés elé, h°gy a borjúhús-árak felemelésének szükségessége nem forog fenn. A beadvány többi része fölött is a tanács fog határozni. A közönség, .az árak egyre való fölcsiktázásával széniben joggal várja a leghathatósabb védelmet 'és a legalaposabb munk4t a bizottságtól és a tanácstól. Mindenerétre kedves a mészáros uraktól, hogy a o°riuthu;s árának emelésétől elállottak és most r"ár csak a marhahús árának emelését kérik. A közönség bizonyára azon a véleményen Va'n> hogy a dolog nem annyira sürgős, hogy délmagyarország már szombaton dönteni kelljen benne és hogy a tanács elvi viták helyett pozitívumokat igyekszik szerezni arról, hogy jogos és indokolt-e a mészárosok kérése. ias8aiibaaanaaabaagbbcabbebsbabsabsisbabzsavceabb!i3 Eötvös Károly a fehér asztalnál. — Szegedi epizód a vajda életéb'öl. — (Saját tudósitónktól.) EüS'ös Károly egy alkalommal megfordult Szegeden is. Egy párszor Bán ff y báróval is lejött, legutóbb pedig akikor járt Szegeden, amikor mint az első kerület, képviselőjelöltje, elmondta programbeszédét. Azóta nem látogatott el -hozzánk. -Nyele óv előtt direkt egy vacsorára jött le. Érdekes ennek a vacsorának a története. E sorok írója külföldi útjáról hazatérőben, megszállt Budapesten ahol néhai Lipcsét; Ádám vacsorára invitálta a Metr-opolba, meg a Banda Maréi muzsikájában •gyönyörködni. Vacsora- közben az étterembe lépett Eötvös Károly és a,mint- megpillantotta Lipcse y Ádámot, egyenesen az asztalunk felé tartott, ahol helyet foglalt. 'Egy hónapig nélkülöztem a hazai falatclk-at, természetesen pörkölt Ikerült, az asztalra. Jó étvággyal falatoztam, amit észre vett a vajda és igy szólt: — Rég ehettél öcsém paprikás félét, mert ugyancsak falatozol. — Bizony egy hónapja már képviselő uram. Hanem ez nem igen jó pörkölt. Nincs is párja -a szege-dinek. — Miit értesz te hozzá, öcsém — szólt a vajda. Ha tul a Dunán nem jártál és ha ott nem ettél pörköltet, nem tudhatod, hogy mi a jó. — De képviselő urain, a szegedi pörköltnek nincsen párja. A legpompásabha.t ott. is -esülk egy helyen lehet kapni, szép asszony főzi,, akinél jobbat senki sem tud asztalra tálalni. Tessék megpróbálni. — .Ettél a főztjéből, Ádám? — érdeklődött a vajda. — Ettem, elsőrendű, — igazolt Lipesey. — No öcsém, elfogadom a meghívást és m-ajd értesítéssel leszünk, hogy mikor érkezünk Ádámmal. — Csak szavát ne vedd a vajdának, mert akkor nem jön le — tréfálkozott Lipesey. Három hét múlva levél érkezett Li-pcseytől, aki arról értesített, hogy szombat este étkezik a vajdával. 'A levéllel a zsebemben beállította-m Balogh Károly városi taná'cv nok-élklhoz és ott elmondtam a vajdával való esetemet, a meghívást és közöltem, liogy Eötvös Károly -már szombat este itt lesz és arra kértem Balogh Károly 11 ét, lássa szívesen uri házánál vendégül Eötvös Károlyt, marha pörköl tre. Természetes, készséggel Ígérték a vendéglátást és el is készült az Ínyenceknek való vacsora ama nyolc év előtti szombat estére. Eötvössel együtt jött vacsorára gróf Ponigirácz. Lipesey Ádám, a szegedi-ok .közül pedig Tömörkény István, a két. Taschler, Koós -Elemér, IB-eck Pista, meg e söreik irója volt hivatalos ás Lipesey Ádám diák fia, a kis Ádám. Vacsora előtt a társaság kis üstön főzött törkölyt ivott, éfcvágycsinálónak. Majd kezdetét vette a vacsora. A tatárjárás óta olyan pusztítást, nem vittek véghez Magyarországon. A félkezü Pungrácz gróf mellett ültem ___ 3 ós hétezer kellett a pörköltből -kiadnom a tányérjaiba, Mindenki egekig magasztalta a pörköltet, meg a többi jókat, az izletesnélizletesebb falatokat. Vacsora után két karszéket tettek a vajda keze alá, aki pipára gyújtott és ugyancsak eregette az illatos verpeléti füstjét. A társaság az asztanál maradt, felköszöntő nem volt -és jobbára a vajda beszólt, akinek érdekes történeteit, a tiszaeszlári pórról való visszaemlékezését áhítattal halgattulk. — Mit gondoltaik, mennyit kaptam a tiszaeszlári pörben v-aó védelemért? Mert sokan azt hiszik, hogy százezreket kerestem. No ha tudni akarjátok, 37000 forintot kaptam ós abból fedeztem az összes kiadásokat. Hajnali féi 4 óra volt, ami-kor a vajda kivette a zsebéből -az órját. Megnézte és azt mondta: — Ideje, hogy haza kászálódjunk. Szép lassan felkerekedett a társaság és búcsúzkodtunk. Mikor az ajtón kifelé indultunk, lEötvös Károly odaszólt hozzám, a kezemet megszorítva: — Igazad volt öcsém. Ilyen jól még tul a, Dunán sem lehet enni. Az orosz hadügyminiszter beszédét is megcenzurázták. Stockholm, április 14. A Rjecs hirt ad az orosz újságíróknak Suvajev uj hadügyminiszternél tett látogatásáról, aki Szaszonov és Kvasztov példáját követve, meghívta a sajtó képviselőit és kifejtette előttük programját. Suvajev, az orosz cenzúra által erősen megrövidített cikkek keretében, a következő nyilatkozatot tette a központi irataimaikról : — A legfontosabb feladatunk most rokkantjaink újból való felhasználása. Míg -Németországban és Ausztria-Magyarországban a sebészet valósággal csodákat tesz és a sebesültek rövid idő alatt visszamehetnek a frontra, addig a mi orvosi kezelésünk nem felelt meg a várakozásnak. A kolduló sebesültek, akik nyilvános jótékonyságra szorulnak: beteges tünet, amelyet nem lelhet tűrni. Ma nem is térhetnek vissza a frontra, megfelelő foglalkozást kell számukra találni. — A mi iparunk bármilyen isajnos is, Ihogy ezt be kell vallanunk, nem felel meg a szükségnek. A hadiipar az ellenséges táborban olyan fölényt mutat, ami bennünket annál nagyobb -erőfeszítésre kell hogy serkentsen. Németország hadiipara valamennyi hadviselő államot árnyékba borítja. Igazságtalan és helytelen dolog volna, (ha ezt nem vallanók be. Komoly ellenfelekkel van dolgunk, tehát avval is számolnunk kiéli, hogy a jelenlegi körülmények között döntő -fordulat, egy megsemmisítő győzelem csak akkor következihetilk be, ha nehéz feladatunknak teljesen tudatában vagyunk. Kérem az urakat, hagyják abba az ellenségnek — eddig szokásban volt — lebecsülését, minthogy az ellenség nehéz megpróbáltatások ellenére is, még távolról sincs kimerülve. A háboru még sokáig tarthat. A városok és zemsztvók szövetségének, a haditechnikai bizottságoknak még nagy feladataik vannak és a hadügyminiszter semmit sem tehet, ha nem áll mögötte, mint zárt ércfal, az egész orosz nép, h-ogy a harctéren küzdő hőseinket győzelemre segítse,