Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-13 / 87. szám

Szeged, 1916. április 13. délmagyarörszág Hogyan lehetne a lisztelosztást egyenletesen szabályozni — Szegeden nincs liszthiány. — (Saját tudósítónktól,) A lisztmizériák a legkülönbözőbb megvilágításban kerültek már a közönség elé. Maga a közönség is a legkülönbözőbb megvilágításban igyekszik feltálalni és csak a közel hétesztendős Iháboru izgalmai után érthető, liogy egy-egy vélt sérelemnek érdeménél gyakran jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az emberek. Ma cikket kaptunk az együk szegedi nagykereskedőtől, amely a kérdést egészen uj (világításban állítja be. A cikk szerint Szegeden nincs liszthiány lés annak, hogy a közönséghez nem jut elég liszt, a liszthivatal hibás tervezete mellett az az oka, hogy a liszt utalvány okkal nem a kellő komolysággal és lelkiismeretességgel bánnák és hogy a közfogyasztásra szánt lisztet egyes pékek maximális áron felül összevásárolják egyes kereskedőktől. A cikk a következő: — A liszthivatalnál jelenleg a rendszer az, hogy kitűznek egy napot, amelyre felrendelik azokat ia szerencsétlen kereskedőket és pékeket, akiknek szelvényeik vannak és akkor természetesen lévén a „tömeg" nagy, hosszas várakozás után kijelentik, hogy nincs liszt, tessék három-négy nap múlva jönni. Ez a tortura — midőn két-lhárom, sok esett ben hat félnapot az illetők már elvesztettek hiába, ,— azt eredményezi, hogy a „tömeg" mindig nagyobb. Végre 10—12 ember sze- 1 lencsésen hozzájut az utalványhoz, siet a főpénztárnál a liszt értékiéit kifizetni és boldogan megy haza hétfőn jelenteni a vevőinek, liogy csütörtökön lesz már liszt. A hétfőn kifizetett árut ugyanis rendesen napok nulva kapják meg, — eltekintve attól, amikor néha hetek múlva. A lisztihivatál fizikai és szellemi munkát oly nagyot igényel, hogy vezetője, ha minden idejét ennek az ügynek szentelné is, akkor is megérdemelne néha pihenőt. A felek zaklatása a legjobb idegeket is tönkre tennie. A „tömeg" várakozása közben kedélyeskedik és tekintve azt, hogy a társaság vegyes — nők és fénfiak — valóban épületes dolgo,k hallhatók ott. Dicsérik a hatóság minden egyes tagját szebbnél-szebb szavakkal, a változatosság kedvéért a „jobban törtetni tudót" ,az elkeseredettebb, mint tegnap is megtörtént, oldalba is nyomkodja. Általános a panasz minden oldalról és ezen segíteni kélt — bárhogyan — de sürgősen! A munkakör kettéválasztása talán segítene. A bajok forrása onnan ered, liogv a lisztihivatál inzol vens mindig, mert az általa kibocsájtott és neki beváltás végett benyújtott utalványokat első esetben csak késéssel (8—10 nap niu'lva tudta, ma pedig nagyobb késéssel, de csak 50% engedménnyel tudja beváltani. Csak! És a forgalomban levő szelvényeknek még egyharmad része sincs megvásárolva, kapja a n. é. közönség házhoz szállítva az uj utalványt és igy a liszthivatalnál a lisztjegy vággonszámra van, a liszt pedig zsákszámra sincsen. Ha számot vetőének azzal, mennyi utalványt bocsát ki a város, mennyi lisztet adott'hozzá és mennyi lisztjegyet pre zentálnak néki újból: olyan rébusz lenne, a melyet Franki Móric sem fejtene meg és az adatokból az tűnnék ki, hogv ebben a város ban — hála Istennek — nincs lisztinség, csak utalvány-bőség van. A mizériák mindaddig fokozódni fognak, amig a kereskedők átlag a háromféle liszten zsákonkint 2 koronát keresnek, a sütök pedig 10 koronát, mert addig a pékek a keres kednktől szívesen veszik meg. a maximális áron jóval felül a liszteket és igy előállhat az a helyzet, hogy 90—1 koronás kenyér lesz ugyanis, de rántásliszt nem. ami most már napirenden van. A nagyközönség zöme liszttel fedezve van az uj termésig és csak az, ok nélkül való félelem készteti arra, hogy a „van" mellett utalványt kér, a „van"-t eltagadja, nem fél a büntetéstől. Ezekről a helyekről kerül ki a lisztjegy ezeknek az a nagv tömege, amelyek „aiándék"-szelvény néven ismeretesek a kereskedők és a békék között. HIREK oooo A török Vörös Félhold képeslevelezöiapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság, (Budapest, képviselőház.) A szőkefodros Tisza partjára, az Erzsébet rakpartra, viz előtti, alacsony házba vezetem az olvasót: ónozó tPoldi kocsmájába. Tulaljdonosa, a rég-idők közismert Poldi bácsija már rég elköltözött ebből az árnyékvilágból, helyette most özvegye: Julcsa méni vezeti az üzletet, mely még ebben a drága v il ágba n i.s valóságos bocsa járó-helyé a jó és tinóm faj t-a halétkeket szerető közönségnek. Mert tudnunk kell — rég bebizonyosodott, — hogy ezjdőszerint Szegeden a legjobb halpaprikást, sült halat, halkocsonyát, itt lehet kapni. Ami a régmúlt időkben fogalom volt, ami a Bálé-kocsmát annak idején híressé tett-e, a, magyaros konyha, ezt a bizalmat és pártolást most Julcsa méni élvezi kifogástalan kiszolgálásáért. Az igaz, -liogy az ..ivóiran" és a „belső szobában" gyufát a világért sem tesz az asztalra (édös leiköm, nem birom, nagy a drágaság...), de azért hej benyitunk hozzá a hústalan-napokon: kedden és pénteken, demokratikus összevisszaságban látj-nk ülni az embereket a kerek, hófehér abrosszal teritett asztalok mellett. Az ivóban egy pár hajóslegény között két sebesült katona (a /fülük -ugyancsak vörösödik már a sillertől), a másik asztalnál egy hivatalinak, meg két iparos-mester vitatják a világháború fontosaid) eseményeit (közben a világért sem feledkeznének meg a kaibai asszony mondásáról'), a „esaládi"-aszalná 1 pedig a napos vendégeik: egy pár ha lászmester. bérkocsis, levélhordó, főpincér diskurálnak. A belső szobában már nagyobb a lárma, pedig mint látjuk, tisztek is foglalnak helyet az egyik sarokasztalnál. Amott hevesen vitatkoznak a „bor-máriást" játszók egy elpackázott hívás miatt (Frányó bácsi, még két de eit!), egy vidékinek kinéző család pedig t ü• el.m--s.en várja a megrendelt vacsorát. Folyton ujabb vendégek érkeznek. Tisztek egyedül, vagy párosával, őrmesterek családjukkal, sebesült és egészséges, menetszázadba osztott katonák cs torony aljai urak vegyesen, ugy. hogy las-an-l-rssan megtelik az egész helyiség. Alikor már nagy a szorulás és ujabb vendégek érkeznek (tessék ide, sok jó ember elfér kis helyem ...). összébb húzódnak a székek és Bandi báe.-ii eit- rajának hangjai — ugy hét óra felé — a nagy zajtól esak gyengén hallszik he az ivóitól. Átutazó német tisztek jönnek, a helyi viszonyokkal ismerő* helybeliek kalauzolásával. Julcsa néni előzékenyen tessékeli be őket a „legbelső" szobába (hol már gyufa is van az asztalon) és szolgálatkészen várja a rendelést. — Egy kis Uraira gyüttiink, Julcsa néni. De a javából! — Hozom leiköm, hozom. Nem lesz hiba benne. Tudom, megnyalják a tiszt urak a szálukat utána. Csináljak csuszát is, vagy jó lesz tiU-rós-héles? Ép most. siilt meg. — Mind a kettőt megkóstoljuk Julcsa néni. Személyesen megy a konyhára és a hatalmas lábasból a legszebb falatokat hozza be. A német tisztek húzódozva nyúlnak a vérvönös-szinti ételhez, de mikor megízlelik a paprikás halat, csettintve mondják: — Ah, das ist sehr fein! Fenomenál! Julcsa néni boldogan fogadja az elismerést és a többi vendégek kiszolgálásához lát. Lassankint fölmelegednek a 'kedélyek, megoldódnak -a nyelvek a fogyasztott sillerek nyomán és nagyon sokszor megesik, hogy a -kocsin hozott Knkacz vagy Kálmán bácsi nótája és a „pukkanó-tórók" döreje mellett csinál Julcsa néni: „Urak, fájeront"-ot. Az ónozó-korcsina másik nevezetessége, hogy ebben a heyiségben tanították jóformán az összes stamni-ve 11 dégeket az ábécére, lévén ez a ház a viz utáni években — iskola. A korcsma harmadik nevezetessége — és most bocsánat üt kérek, hogy valakinek a magánügyébe avatkozom, habár és a. magán-ügy ezúttal közügy is — ebben az igénytelen kis házban, akkor, amikor a legnagyobb zenebona van, mikor íBandi bácsi citerájának és a kisérő dalotoknak hangja összevegyül a máriásozék élénk veszekedésével és a kártyacsattogásával, — itt, ebben a pokoli káoszbari születnek meg a magyar néplélek legjobb ismerőjének, Tömörkény Istvánnak zamatos, magyar erőtől duzzadó cikkei. (ü. e/J — A főispán kitüntetése Ferencz Salvator főherceg, a Vörös-Kereszt egyletéinek védnök helyettese, a királytól átruházott hatáskörében, dr. Cicatricis Lajosnak, Csongrád vármegye, Hódmezővásárhely és Szeged főispánjának, a háboru alatt a katonai egé^zégügy körül szerzett kiváló érdemei eilismeréséül a Vörös-Kereszt hadiékitményes tiszti díszjelvényét díjmentesen adományozta. — Kitüntetések. Németh Imre főhadnagy, Németh Kálmán ezredes fia, az ellenséggel szemben tannsitott vitéz és eredményes magatartásáért a katonai érdemkereszt 3. osztályát kapta. A kiváló katonának ez már a harmadik kitüntetése. — Dr. Sin/jer István 46. gyalogezredbe]i hadnagyot a Signum Laudissial tüntették ki. íS inger nek ez a második kitüntetése, a katonaii. érdemkeresztnek máitulajdonosa. — A Back-malom eddig 220.000 koronát adományozott hadijótékonycélra. Szerdán délelőtt megjelent dr. Cicatricis Lajos főispánnál Back Bernát és ötvenezer koronát adott át a főispán által megjelölendő hadijótékonycélra. A főispán köszönettel fogadta a nemes adományt. A Back-malom eddig kétszázhúsz ezer koronát adományozott hadijótékonycélra. Százezer korona az őrlési jutalékokból jutott a városnak; ebből a pénz1 öl tudvalevőleg népkonyhákat tartott fenn a város, ötvenezer koronát már régebben juttatott a Back-malom a rokkant katonáknak, mig húszezer koronát különféle -hadisegélyezésre fordítottak. Dr. Cicatricis Lajos főispán később fog határozni afölött, liogy a Back-malom legutóbbi nemeslelkii adományát milyen formában juttassa el a szűkölködőknek. — Vörös-Kereszt egyleti kitüntetések. A Budopesti Közlöny mai száma jelenti, hogy Ferenc Szalrátör főherceg, mint a Vörös Kereszt egyletek védnökhelyettese a királytól átruházott hatáskörében a háboru -alatt a katonai egészségügy körül szerzett kiváló érdemeik elismeréseid a Vörös Kereszt hadiékitménires II. osztályú díszjelvényét a következő szegedi lakosoknak adományozta díjmentesen: Dr. Andrássy Ferenc, dr. Bernát. Józsif, di-. Eisenstein Jakab, dr. Klein Mór, dr. Kovács József, Niederinayer Antal, Nónay Dézsőné, dr. Raskó Isvánné, dr. Regdon Károly, Veress Károly, özvegy lovag Worsi-