Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-13 / 87. szám

Szeged, 1916. április 13. DÉLMAGYAJtÖBSZÁG Értekezlet a negyedik hadikölcsön szegedi sikere érdekében. (Saját tudósítónktól.) Dr. Cicatricis La­jos főispán szerdán délután öt órára a város­háza közgyűlési termébe értekezletet íhivo-tt össze. Az értekezlet tárgyát a negyedik ha­dikölcsön propagálása körüli teendők meg­beszélése képezte. Az elnöklő főispán javas­latára az értekezlet tagjai propaganda-bi­zottságot alakították, 'amelynek elnökévé dr. Turóczy Mihály városi főügyészt, jegyzőjévé Pedig Borbola István főispáni titkárt válasz­tották meg. Az értekezlet lefolyásáról alábbi tudó­sít ásunk számol be : Dr. Cicatricis Lajos főispán üdvözli a megjelenteket és az értekezlet tárgyát a kö­vetkezőkben ismerteti: — Az, iiogy a kormány a negyedik ha­dikölcsön kibocsátását tervbe vette, nem titok, sőt a prospektusok is megjelennek nemsokára. Az eddigieknél is nagyobb súlyt 'kell (helyezni arra, hogy a jegyzések terén megfelelő eredményt érjünk el. Azokat az indokokat, amelyek szükségessé teszik, hogy mindenki fokozott igyekezettel pártolja ezt a nemes ügyet, azt .hiszem, nem kell hang­súlyoznom. Az első három hadikölcsön bi­zonyára mindenkiben megérlelte a köteles­ségérzetet és bizonyára mindenki érzi, hogy ebből kivétel nélkül ki kell hogy vegye a ré­szét. Hiszem, hogy a negyedik (hadikölcsön is kedvező eredményt hoz, ami természetes is, hiszen az ország gazdasági helyzete most sokkal kedvezőbb, mint azelőtt volt. Meg kell értetni a köznéppel, ihogy leggyümölcsözőb­ben hadikölcsön kötvényben helyezheti el a Pénzét. A pénzügyminiszter különösen azt tartja fontosnak, hogy a forgalomból kivont, illetve fekvő pénz résztvegyen a természetes Pénzkeringésben. Elsősorban a bankok van­nak hivatva arra, hogy a kölésönjegyzést előmozdítsák. Javaslom, hogy .propaganda­bizottságot 'alakítsunk és most méltóztassa nak a múltkori tapasztalatok alapján hozzá­szólni. Wimmer Fülöp: A propagandára bizo­nyos körökben szükség nincs. Az iparosok és kereskedők tudják a kötelességüket, van intelligenciájuk, tőke fölött rendelkeznek, izéket szükségtelen propagandával felkeres­ni. A köznépnek felvilágosító propagandára tényleg van szüksége, ez,t vitatni sem lehet. A köznépnél pénzbőség van, rnert árut nem iéhet kapni és igy nem tudják a pénzüket ki­adni. A főispáni hivatalban is lehet majd kölcsönöket jegyezni. Erre feltétlenül szükség van, de ,még a látszatát is kerülni kell annak, mintha ezért nem a bank kapná a jutalékot. Ez, a bankok üzlete, maradjon meg a ban­koknak. Dr. Cicatricis Lajos megjegyzi, hogy a Ptovizió összege teljesen jelentéktelen volt. A kölcsönök minél tömegesebb jegyzésével Szeged nagyságát kell dokumentálni. A kis­tökések nagyobbára a főispáni hivatalban fognak jegyezni, mert a városi tisztviselők Iránt bizalommal viseltetnek. Palócz László: Nem kellene nyilvános "agy propagandát csinálni.' Kérjük meg a szegedi pénzintézeteket arra, (hogy a har­madik hadikölcsön szegedi összegét: 17 mil­lió koronát jegyezziék le. Mi csak a pénzin­tézeteknek- segitenénk a plasszirozásnál. Ha ezt meg tudjuk csinálni, gyönyörű eredményt érünk el. Dr. Gerle Imre: A propagandát csak a külterületekre kellene szorítani, fölvilágosi­tás és hir,terjesztés céljából. Ott szükség van a propagandára. A legutóbbi hadikölcsön­jegyzésnél a tanyákon .házról-házra gyűj­töttek aláírásokat. Ez nem helyes. Történje­nek a jegyzések a főispáni hivatalban. A propagálást a tanyai kapitányok meg az es­küdtek végezzék és természetesen a gazda­sági egyesületek. Dr. Cicatricis Palócz László felszólalá­sára reflektálva a Palócz által ajánlott •köt­csönjegyzési módot kivihetetlennek tartja. A hadikölcsönjegyzés eredménye épen a ki^ embereken múlik, akik készpénzt adnak. Né­metországban a kisjegyzők száma három millió volt, mig nálunk alig haladta meg a százötvenezret. Mindenkinek illik hadiköl­csönt jegyezni, — mondotta a főispán — ha nem többet, ugy legalább 50—100 koronát. A hitelműveletek nem segítenék) annyira a gazdasági helyzeten, mint a készpénz. Kívá­natosnak tartja a főispán, hogy a szegediek Szegeden jegyezzék a hadikölcsönt, Ihogy meg lehessen állapitani, mennyit jegyezték a szegediek összesen. Palócz László megjegyzi, hogy nem ugy értette, hogy tizenhét milliót jegyezze­nek le a bankok. Almássy Endre a hadikölcsön-jegyziések propagálásiára a reklámot szükségesnek tart­ja. A mozikban, a színházban hirdetésekben kellene felszólítani a közönséget a jegyzésre. Dr. Cicatricis Lajos: Az élőadottak egy összképet adnak. Javasolom, hogy a jelen­levők képezzék a propaganda-bizottságot. Az elnöklő főispán javaslatára a propa­ganda-bizottság elnökévé Turóczy Mihály főügyészt, "Jegyzőnek pedig Borbola István főispáni titkárt választották meg. Az, értekezleten megjelentek: dr. Somo­gyi Szilveszter, Wimmer Fülöp, dr. Balassa Annin, Scultléty Sándor, -Bőkor Pál, Bozsó János, dr. Fajka Lajos, Dobay Gyula, dr. Pálfy József, Palócz László, Zadravecz Ist­ván, dr. Gerle Imre, Ferenczy Mátyás, Gróf Dezső, Bokor Adolf, Orkonyi Ede, Almássy Endre stb. Haza felé a meghódított országokon át. (A Délmagyat ország harctéren levő munkatársától) Mikor elhelyezkedtem a kocsiban, vi­gan szóltam oda a kocsisnak: — No most aztán hajtson, hogy estére P .. .-on legyünk: Jó két ló volt befogva. Derekasan visel­kedtek, mert a kellő időben érkeztem meg. Mikor nagy kinnal felfedeztem 1... főhad­nagyot a kilométernyire elszórt házak egyi­kében, boldogan siettem fel hozzá, az eme­letre a földszinten levő istállón keresztül. — Jó estét! — köszöntök be. — Szervusz! Ja, Du bist dieser Ober­ileutnant! — Én, én, csak adj kocsit, hogy még reggel Mitroviczán lehessek. — Ja, barátom, nagyon setét, nincs ko­csi de talán ... kanst Du vielleioht docli fah­ren. Aztán a társával, egy cseh kadéttal be­szélgetett. Mire a terv elkészült, a kadét hoz­zám szegült és elindultunk egy német tüzér­hadnagyot felkeresni, akiről tudták, liogy ma szintén útra készült. Útközben kedvesen társalgott a 19 éves trénparancsnok. Igazán meglepett szívessége. Aliogy a tüzérhadnagy lakására értünk és közölték, hogy épen most indult el, azonnal lovast küldött utána, hogy várjon be. I. főhadnagy előbb megvacsoráztatott és aztán két embert bocsátott rendelkezé­semre. liogy a csomagjaimat elvibessem. Hihetetlennek tartottam, hogy megvár az ismeretlen bajtárs. Koromsötét volt. Ezer­méteres hegyen, Montenegró egyik legrosz­szabb utján bandukoltunk előre. Alig halad­tunk két kilométert, a tisztiszolgám lámpa fényt vett észre. — Ott a kocsi' — szólt boldogan. És tényleg az volt, az ismeretlen bécsr bajtárssal. Egyszerre megszerettem. De ez nem volt elég. Hamarosan olyan rossz útra érkeztünk, hogy csak az életünk kockázta­tása árán lehetett tovább jutni. Bajtársam fáklyát gyújtott és mindenkit leszállított a kocsiról, csak nekem nem engedte meg a leszállást. Tizenkét kilométert tettünk meg fáklyafény mellett 3—400 méteres, völgybe tekintő, meredek úttesten. Célunkat elértük, reggel vonatban voltunk. A vonatban magyar tisztekre akadtam, mindjárt ezek társaságába vegyültem. a mint körülnéztem, a központi hatalmak csak­nem mindegyikét képviselte egy-két katona. Nyugalmas lassúsággal a hatalmas Rigóme­zőn ha-ladtunk át... Hunyadi... Rigómezö ... mélabúsan vettem tudomásul, hogy min­denütt, még Üszkiibben is csak a fekete-sárga zászló hirdeti a monarchia hatalmát. Pedig Nisig az állomásokion magyar niépfölkelők teljesítenek szolgálatot. Egyik bajtársam megszólal mindezek láttára: — Barátom, hidd el, szégyelem, hogy magyar vagyok. Egyetlenegy piros-fehér­zöld zászlót nem tudunk sehol kitiizetni, hát ez mégis borzasztó. Elővettem a naplómat és abba irtam bele válaszomat. Barátom dühöngése azonban csak akkor fokozódott, mikor Üszkiibben másik vonatra kellett átszállnunk. Egy má­sodik osztályú magyar kocsira akadtunk, a melyben kényelmesen helyezkedhettünk el. Ahogy indulás előtt a leeresztett ablakon ke­resztül vizsgálgatni kezdtük, akkor vettük észre a krétafelirást: — 'Bulgarische Orfiziere. — Nohát az kell — kel ki magából baj­társam, hogy merjen egy is innen kiküldeni! Alig hangzottak el ezek a szavak, bol­gár tisztek léptek be és mint akik otthon van­nak, olyan hangulatban foglaltak helyet. Egyre vártam, hogy mikor történik már meg az összeütközés. Azzal tisztában vol­tam, ihogy a bolgárok kemény legények és ahol most megvetették a lábukat, ott másnak nincs keresnivalója, mert különben az orrá­, ra koppintanak, még akkor is, ha fegyver­| társ. Csendben virrasztottuk át az éjjelt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom