Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-11 / 85. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1916. április 11. vehető, aki fürdőszolgálati teendőkben nemcsak jártassággal bir, ihanem illetékes helyről nyert bizonyítvánnyal képességéi valóban igazolja. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy 'ha a mi szépen megtervezett, tágas, levegős, világos és kényelmes fürdőnk olv tisztaságban tartatnék, mint — ahogy mondani szokás — egy kápolna és ha ehez szolgálatkész, jómodoru és szakképzett szolgaszemélyzet állana rendelkezésre, a imáinál legalább kétszeres bevétele lenne a fürdőnek. Ehez pedig semmi más nem szükséges, mint a hatóság részéről erős akarat. Hogy pedig a fürdőnek évenkint 70.000 koronával több bevétele legyen, az megérdemli, hogy a város hatósága erősen akarjon e ponton is rendet teremteni. Egy izben egyik európai hirü magyarországi fürdőnek orvosával beszéltem, aki igen rokonszenvesen nyilatkozott városunk egészségügyi intézményeinek fejlesztésiéről, elismeréssel szólt boldogult emlékezetű főorvosunkról, azonban ugyanakkor csodálkozását fejezte ki, hogy az oly nagy áldozattal létesített városi fürdőnkben hiányzanak azok a fürdők; amelyek az orvosi tudománynak a gyógyításnál a legszükségesebb segítő eszközei. Nincs ugyanis nálunk szénsavas fürdő, iszapfürdő, mórfürdő, villamos fáoyfiir dó stb. Pedig a szenvedő emberiség igen nagy pénzeket fizet messze idegen földeken ezekért a fürdőkért, holott ha nálunk is létesíttetnének a kor szintvonalán álló fürdők, akkor nem nekünk kellene másfelé eljárni gyógyulásért, hanem a délvidék járhatna hozzánk, aminek a városiasság szempontjából is óriási jelentősége volna. Itt van közelben Buziás, ahonnan természetes szénsavat lehetne olcsón szállítani. Nagyváradról a mórfürdőhöz anyagot, Pö-styénből vagy Budapestről pedig az iszapot. Amit előzőleg emiitettem, hogv másodsorban a jövedelmezőség fokozása érdekében . városi fürdőt gyógyfürdő jellegűvé kell átTkitani, a most elmondottakat értettem. Természetes, hogy a fürdőnek ily irányú fejlesztésétől ki kellene kérni a szegedi orvosi karnak szives utmutatását és támogatását és nem kétlem, ihogy a jóhirii szegedi orvosi kar készséggel vállalkozik arra, hogy e tekintetben a város hatóságának szolgálatára álljon és az egészségügyre nézve olv fontos fürdő-kérdés Szeged városhoz méltóan oldassák meg. Nem habozom kimondani, hogv a városnak ez a nagy fürdő-üzlete -szatócs módjára kezeltetik, minden nagy üzletnek pedig megölője a szatócskodás. Itt a legfőbb ideje, hogy ezt a fontos ügyet a város hatósága ugy a közönségre, mint a háztartásra nézveeredményesen és véglegesen oldja meg. Nemo. •K»«ataKBsas£RH3H!EiiaHBn»iiiaMaaanBB!*n*9ts«s»n9{ii;x!ia Figyelem! E héten a Kelemen-utcai csemege üzletben (Royalkávéházzal szemben) nagy Húsvéti vás iár« DIVATOS férfi-, fiu- és ffíői öltönyök, kalapok, sapkák stb. rendkívüli olcsón szerezhetők be. fóRÉMER iM Kossuth Lajos-sugárut a. telelőn 773. Miska gyerök nem lösz katona. iAz asszony gondosan belerakosg.atta a gyerekeik vasárnapi ruhálcskáit a karha való kosárba, -a 'gyerekek aztán szépen öteiszefogódizkodtaik, aiz anyjuk 'karba akasztotta a kosarat -és m-egirutait ,a szeretet és niincsetlenség gyalogjáró vonata a városba: Szögedébe. A leánykák icipőioskóiket, -a fi-uik csizmálcökáifc&t kézben vitték, ahogy ilyen -szép tavaszi vásárnap illik. Ragyogó napsugár ömlött szét a határon-. A fiatlail tavasz a szántóföldek göröngyei és a fák koronái közül félénk szemérmetességgel itt is, ott is kidugcigatta a fejét. .Fent a levegőben a paraisztii munka fáradtságát és verejtékét feledtető, iföldbzi-nruhás pacsirta, a parasztok igazi madara, trillázott, S a máskor oly édes madárdal most éles hangjával ugy belefúródott az asszony szivébe, hogy az esak ugy .sajgott bele. Vájjon ott messze Cibérában, az örökös llió és jég hazájában, orosz rabságban hall-e most az ő drága, jó ura is paesirtaszót? Ott bizonyosan még pacsirta sínesen, de talán még madár sem jár jégországban. Igen, jegorszagnak nevezte azelőtt mindig a tisztelendő ur Cikóriát, de mióta a gyeviek közül Osemiiz várában sokán muszka fogságba estek, azóta még a templomban i.s azt prédikálja a tisztelendő ur az árván maradt szülőknek, feleségeknek és gyér ekeknek, hogy a Cikória is csak olyan ország, mint a tcbbi ország. De Vámos István né tudja, hogy -ez csak olyan jószivü vigasztalás. és hogy akkor mondott igazat a tisztelendő, -mikor jégonsizáignafk mondta. Merthogy a gyevi .pap nlagyon tudálékos egy ember, aki annyi mindent- tud .az idegen népekről és idegen országokról, hogy talán még a Palaviosimyi őrgoróf se annyit, pedig az mindig esak az idegen országokat járja. A legkisebb fiu, a iMtekia, még csalk ötéves a Tel'köm. Nehezen megy neki a gyaloglás s addig botoilklál, addig bukdácsol és nyűgösködik, .mig hol a nénje, — tizennégy esztendős a leány — hol az -anyja hátán uraskodik. A nagyobboCskák ás kezdenék már elfáradni, de mert tudják, hogy moíst azért 'mennek gyalogs-zeresen be a városba, hogy képet csináljanak róluk, .almit majdí elküldenek apukának Cikóriába, csak megbirkóznék az úttal és mikor fogytán a testi erő, a szeretet áll be előfogat os'mak. A legkü'lömb fotográfushoz nyitnak be Szegeden. Hadd fessenek jól a gyerekek a képen, ne eméssze magát az apjuk ott nieszsze jógorszá.gbato még azzal is, hogy idehaza talán .rosszul megy a soruk. .Pediig die sovány kenyér kerül ki ,abból a huszonhét pengő hadi segélyből, amit az asszony magáért meg az öt gyerekéért kap havonta az állaimtól. Nem is tudnának megélni belőle, ha a leány, tmeig az alsszon.y acatolni nem járnának az urasághoz. A fotográfus sokat kér a képért és olyan mint a gyevi pati ka rns: nincs alku. iA;z még csak megjárja, hogy nem engedett a kép árából annak a töröklka ni zsai devojkának (szerb leánynak), akinek tiz darab nagy aranytallérból összefűzött nyakék szemérmet!enfcedett a nyakában, dé liogy neki, az ötgyerekes napszáinosalsözomynafc .is csak annyiért, móri a képet, azzal sehogysem tud megbékülni. Végre is beletörődött abba, hogy amint nincs .alku patikaszerre, ha gazdag csináltatja, ha szegény, nincs alku a fotográfiára se. 'A kép ugyan kétannyiba jön, mint amennyire számított, de azért végül mégis csak odaállattak a gépeié. Persze az nem1 ment olyan hamar, mért előbb át kellet öltöztetni a dsaládot ls mig az asszony előszedegette a kosárból az ünneplő r uh ócskákat ós a Marinak s a Pannikának is megsimogatta a haját, — a ibajszalagjulkon is akadt egy kis igazítani való — s mialatt a leánykák tetőtől-talpig megbámulták magukat, abban a csudaszép föl dig-tük önben, amilyent még sohasem láttáik, mert az övök meg a szüléméké ép csak hogy a fejet mutatja, azalatt én szóba elegyedtem a kis Válmos Miskával. — .Katona lesz-e belőled is, mire megnősz, Miska? — tudakolom tőle, hogy valami .gyermeknek kedves témával kezdjem aa ismerkedést. Miska azonban szájába .dugja a mutatóujját, lesüti a szemét, — pedig de élénken forgott aiz imént, mikor a műterem kitömött kutyáját és főként az őzikét szemlélgette, — a fejét jobbra-balra, hánytorgatja és n-ffi felel. 'Az anyja is hiába nógatja. De van ám a gyerekszájnak is nyitja-: krajcárt nyomok a kezébe. Erre (Miska a szemembe néz kész a válasz: — Nem löszök én katona! Gyerek, aki nem Tesz katona! Nem f"r a fejembe. — Ejnye, — méitatlankodoon, — hát mi- ; csoda mlagyar gyeink vagy te Miska, liogy nem .akarsz katona lenni?! — Nem bácsi, ón nem löszök katona! — Aztán miiért nem? És most jön a magyarázat: — Nem löszök katona, me' mán vóba'" és háborúba is vótaim és ugy mögsebösiiltem, hogy én mán. kiszőgátam. Látja bácsi? — & ezzel elém tartja ,a jobb kezét és ámulva 1®* tom, ihogy a iköaépteő ujjának első ize egésze® hiányzik. Nem értem a dolgot, de az amyi® megmagyarázza: — Hát teccilk tűnni, ugy esött a .dolog, liogy a nyáron a nagyobbik lányommá] napszámba arattunk és az apróságok magúikra maradtak. iA szomszéd gyerököklkel aztán háborút játszottak és ezt iaz én kis szentöin-et, az ártatlant, Tiiögtöt'ték mlu-szkúnak aztán igy esött a' báj. Mielőtt a ifotografáló masina elé állottak, az asszony kiszed a kosárból egy kemény papirostekercset. Katonia'kép. Oly®" színes kátoniakép, amelyre csak a fejet kell ráragasztani és almelyen .nagyobb dicsősé' [ gümkre s inert Vámos István negyvenhat os közös kaik,a: volt — most már népfelkelő honvéd — ez ál'l: „Zur lEriunérung an m-eine Dieulstzeit.' A,z asszony odaáll a képpel a fényképész elé: — Nagy dologba fő az én fejem, urai®Azt szeretném, ha, ugy ókumlá'Hná ki a dögöt, hogy rajta lön ne a, képen az -uraim H Eliun ni a fotográfiája! Ha mám ninles velünk és nehéz rabságba vetötte a jó Iste®)t legalább a képönf legyünk együtt. HogJ meglepődnie szögén, ilia olyan képet kiapad .akim ű is rajta vau. Talán, még sírva ils f®' kadm'a örömibe, ipedig Szigorú embör ez "z én emböröm! iSirva ifog-e fakadni Vámos István, nd' kor majd megkapja a képet messze Cibéri"' bdm, jégországbian, ahol pacsirta sinlcsen, d® talán még a madár se jár, nem tudom. IP hogy az asszonynak ugyancsak megnedvesedett a szeme, a'mikor .a. fotográfus miéS' igérte neki, Ihogy majd ugy óikuinlá!ja ki 9 dolgot, liogy az ember is rajta lesz a Iképe". azt láttám. Strvegl F. József• Begyújtáshoz legolcsóbb a papir-hulladék, Kb. 70 kilós bálákba préselve 2 koronáért kapható Várnay L. Bélyeggyűjtők figyelmébe ajánlom a legújabban érkezett Várnay L. könyv- és papirkereskedése-