Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-06 / 81. szám

4 JDELMAG Y ABO KHZ A G Szeged, 1916. április 6. a kocsikat feltörték és a szállítmányokat megdézsmálták. * A Máv. üzletvezetőségié részéről dr. Széli Ákos fogalmazó vett részt a nyomozásban, amelynek eredményéről szerdán délelőtt tett részletes jelentést Szécsényi detektiv dr. Borbola kapitánynak. A rendőrség a nyomoPersias L., a szakirodalomban nagy tekintélynek örvendő német tengerészkapitány, a legutóbbi német Zeppelin-támadásokról ezeket irja: — Tengerészeti vezérkarunk jelentéséből három egymásutáni léghajótámadásról értesülünk, amely London és az angol keleti part egyes helyei ellen irányult. Léghajóink ezen teljesítményeiről első sorban a szakember vesz elégtétellel tudomást. Ha a mostani támadás nem is hatolt be olyan, mélyen Angliába, mint egyes korábbiak, például a január 31. és február 1. közti, amikor Liverpoolt, Bickeniheadoí, stbit bombáztuk, ahogy eddig megi telhet ifik, a mostani támadások, főleg a március 31. és április 1. közti éjjeli. London Cityjére és az április 2. és 3. közti Edinburghra, Leithre és más helyekre történt bombázások rendkívüli romboló hatásokkal jártak. Az április 1-ről 2-ra virradó éjjel ötvennégy robbantó és gyújtóbomba hullott le angol hivatalos jelentés szerint a keleti grófságokban és huszonkettő az északkeleti harton.. Mi. akik az angoloknak oly kedves és kényelmes hadviselés által szenvedünk és a többek közt az élelmiszerek rohamos árszöktetését kell eltűrnünk, emlékeztetjük az, angolokat földijüknek, Russell E. őrnagynak folyó évi február 23-án a „Daily Mail"-hoz intézett Írására és azt ajánljuk nekik, szívleljék rneg azt, amikor bennünket hunoknak és barbároknak csúfolnak. „Sok angol ördöginek mondja, amikor ártatlan asszonyokra és gyermekekre bombákat dobnak. De vájjon kevésbé ördögi-e, a mikor minden asszony és gyermek az éhínségnek dobódik oda áldozatul, ahogy mi tesszük? A legtöbben közülünk kapva kapnának azon, hogy inkább hirtelen küldessenek a másvilágra, semmint az éhhalálnak essenek áldozatul." Tengerészeti léghajóink és repülőjármiiveink a támadások egész sorát intézték már Anglia ellen. Eleinte kicsúfoltak bennünket, amikor a hadviselésnek evvel a módszerével próbáltunk az angol lakosságra hatni. Azt mondták: ép az ellenkezőjét értük el annak, amit akartunk. Mert az asszonyok és gyermekek meggyilkolása csak megerősiti az angolokot abban a törekvésükben, hogy a barbár német népet legyőzzék. Azután a német barbárság fölötti felháborodás kiáltásait a saját kormányuk fölötti felháborodás kiáltásai váltották fel. Szemére hányták, hogy a léghajótámadáísük elleni óvintézkedéseket hiányosan szervezték és a katonai hatóságokat is tehetetlenséggel vádolták. Sokfelé hangzott fel a megtorlásért való követelődzés. Azt hajtogatták, hogy szét kell rombolni a düsseldorfi és más lékhajőcsarnokainkat. Balfour erre bevallotta, hogy az angol repülő-technika nem áll azon a magaslaton, hogv ezeknek a kívánságoknak meg tudjon felelni. Arra azonban föltétlenül képesek az angol repülök, hogy a német tengerparton fellépjenek. Igy történt aztán, hogy március 26-án angol cirkálókon repülök jöttek,, akik észak-friz partunkat bombázták és elveszett két halászgőzösünk és egy torpedónaszádunk. Más eredménye az angol bombázásnak nem volt. A mi védőfegyvereink helyükön voltak és sikerült az angol repülök által szánzást folytatja; ennek befejezése után az iratok az ügyészségre kerülnek. Különös, hogy amióta a rendőri nyomozás folyik, lopás nem' történt. Ez arra vezethető vissza, hogy dacára annak, hogy a rendőrök a legnagyobb titokban végezték a munkájukat, .a tolvajok mégis neszét vették az ellenük indított hadjáratnak. díkolt kártevésnek elejét venni, sőt három légi jármüvet leszállásra is kényszeríteni. Valamikor amellett erősködtek az ango! alsóházban, hogy a német léghajóktól nincs mit tartani. 1913. március 26-án Curchill, aki akkoribari, mint az angol hdmiralitás első lordja az angol repülőügyért is felelős volt, azt mondta: „Semmiféle szemrehányás sem tehető nekünk, hogy a kormányozható léghajók építése terén valamilyen tekintetben elmaradtunk. Még mielőtt ilyen hajók bárki által is használhatóik lesznek, mi ugy a támadás, mint a védelem terén fel leszünk szerelve. Mindenekelőtt attól kellene óvakodni, hogy a német léghajóveszedelem miatt pánikot terjesszünk; Ez dőre dolog — süly volna. Intézkedést tettünk minden támadás kivédésére. Készen van harminc-negyven olyan ágyunk, amelyek merőlegesen tudnak tiizeini, a továbbiak munkában, vannak. A kísérletek rendkívül kielégitőek voltak. Egyszóval mindent megtettünk, .ami szükséges. Senkinek sincs oka a nyugtalankodásra." A derűs bizalom e szavai megnyugtatták az angolokat. Ma ezen a bizalmon bizonyára szánva-bánva átkozódnak. Az angol védelmi szolgálatnak mégis van egy el nem vitatható sikere, az első. Fájdalommal tudjuk meg a tengerészeti vezérkar április 1-i .jelentéséből: „L. 15.-iinket lövés érte és a Themse előtt le kellett ereszkednie a vizre." Legénységének a sorsáról megnyugtat bennünket az április 2-iki Reuter-jelentés. Az „Olivine" nevii halászgőzös kimentette embereinket. Ha szárazföldre hullott volna le ez. a léghajónk, utasai bizonyára szétzúzódtak volna. A legutóbbi bombázásokból azt a hitet meritjiik, hogy ezek egyáltalán nem fokozzák az angoloknak a győzelemhez való akaratát, sőt, hogy azok miatt a károk miatt, amelyeket a kikötőkben, berendezésekben, vagyonban, árukban okoztak, nekünk kedvező hatást idéznek elő. Miként tengeralattjáróinktól. ép ugy csupán léghajóinktól sem várjuk, hogy Nagybritanniától a béke után való kiáltást váltják ki, azonban figyelembe kell vennünk a ható tényezők összességét. Nagyobbszámu léghajóvállalkozás akkora rombolásokat idézhet elő. hogy tekintélyes jelentőségű tényezőt képviselhet a mi javunkra. Azután nem megvetendő eredmény az sem. hogy most az angol nép végre a saját bőrén is megérzi a háborút. Biztonságos szigetérői az angol bizonyos nyugodt fölénnyel szemlélte az európai harcterek eseményeit. Most majd rájönnek arra, hogy a németeknek olyan fegyverük van, amellyel szemben tehetetlenek maguk is, flottájuk is. És amint elveszítik a megközelithetetlenségükben való hitüket, talán bekövetkezik magukba szállásuk is. Az a tény, liogy léghajóink, egynek a kivételével, sértetlenül tértek megint haza háromszoros injukról, fölötte örvendetes. Tanúsága annak, mennyire teljesitőképes a személyzetünk és az anyagunk. Reméljük, hogy • léghajóink ezentúl is .eredményes látogatásokat tesznek majd angol földön. A feníorgó és kényszerítő körülmények közt helyeselnünk kell minden hadieszköze, amely azt a reményt nyújtja, hogy közelebb hozza a békekötés idejét. Bebők Mihály a háborúról (Saját tüaósitónmól.) Hehők Mihály alacsony, sövény ember, ötvenöt éves és a harmadik feleségét „uyiivi el." Ősz bajusza vastag és egészen eltakarja kurta és ffensőséges válaszokat adó száját. Prólrisipikáj'a erősen kopott, hosszú fonnájn, de a világért ba nem nyomná a tetejét, talán Imi az öreg és a sapkájával magasabbnak aka.r bíGzan.i. A téli ruhád arabot a szó szoros értelmében a szemére búzza, ugy. hogy kicsi, sövény arcából a szeme csak félig villan elő. A botját földre sz-gzi — ebben nagy a gyakorlata — és igy áll a nappal szemben. Szeged-Király halmon az erdőőri szakiskola szomszédságéi levő nrgv tisztáson láttam meg éld : n : helyzetben fíebők Mihályt. Disznókra, tehenekre vigyáz, lia k dl a földmunkánál is segédkezik és ezért kijár neki kommenei'óíképon havi 80 pengő, koszt és lakás. — Milyen x® élet *ora idekinn? - Kérdi tőle Seultéty Sándor főszámvevő. — - Mint rendesen. — Hogy viselik el a háborút ? — N <jtj a dr Apaság. Tegnap is a városba vétóm, nem lebrt ott már a levegőt sé megíiztni. :F.z a cipő rajtam — itt tótjával a cipőjére ütött - tavaly tavasszal tiz pöngő volt. Most tizennyolcat kérnek érte. —- Van-e családja a háborúsban? -'--• öt .-fiam és egy vejem. Mondja, Hebők bácsi, igaz-e, liogy a tanyán az asszonyok olyan rosseak, mig nz uraik a hálóimban küzdenek és vérzenek? — Ugyan kivel? Itthon v.an a fiataiksg. — Azok a -iiplencok? Van, aki velük is beéri. — Hát az orosz foglyok? — Egyik-másik arra is ráveti a szemét. Aztán a földmunkáik rendben mennek-e? — Rendben, ahol. Elum b nz a darab föld. -Magam umvclt-rnn meg. Tde hozott a tésasszony valami supileucot, de nem lehetett kivárni, olyan nehezen jött keze «lól a munka. Az asszonya többet ér. — A maga felesége dolgozik-e? — Bizonyosan. — Talán -mim élnek együtt ? — Nem az első kettővel. — Hogyan? z — Az ugy volt, hogy az elsőt eltemettem. Azután megnősültem. A második is meghalt. Aki él, az a harmadik. — Hány gyereke van? — Hat. Hát sok az három asszony tul? — Aztán mért nem szegődnek együtt a feleségével ? — Jó igy is. A főtanácsos ur azt mondta, hogy Hehük bácsi, maga ide gyüjjön, ezt n munkát nem lehet mindenkire bízni. Az a-zszony amott van, varrni, mosni ott is lehet. Még tartott a szó rövid ideig Hebők Mihályival. -azután folytattuk utunkat az áldott szegedi Irórföldeken, A nap pompásan sütött (le, a bevetett 'földek ,arról tanúskodtak, hogy a gazdasági háború magyar vezérei és szegedi munkásai nem végeztek meddő munkát. A termékeny talaj neon marad meddő és ha nem szövünk vérmes reményeket, de le seni mondunk, ha tudunk takarékoskodni és Iumosztani, dolgozni, verejtékezni továbbra is. emelteti okosan és szerényen gazdálkodni: Mit eredményezhetnek a sikeres német lé