Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-01 / 77. szám

4 délmagyarország Szeged, 1916. április 1. ges károsodása nélkül meg is történhetik. Ugyancsak angol célok szolgálatába kerülnek a Portugáliában lefoglalt német hajók. A londoni sajtó ugyan fölötte fenyegető szinben tünteti föl most teherürlhiányát, de mint minden tendenciózus ügyben, itt is szóhoz jut a túlzás. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az angol sajtó a maga nagy szabadsága mellett mindig a legélesebb kritikával illeti a kormányintézkedéseket, amivel kétségtelenül előmozdítja a helyzet javulását. Hogy milyen nagy alkalmazkodási képesség szunnyad a modern népekberí, magunkon is tapasztaljuk ez idő szerint. Erre való tekintettel Oppenheimer Ferenc dr. „Világgazdaság és nemzetgazdaság" cimen nem régiben megjelent müvében meggyőzően fejti ki azt a nézetét, hogy Anglia sem éheztető ki, még ha hosszabb időre záratnék is el a külvilágtól. Amikor Szenttamáson „szvecsárt" rendeznek az urak. (Saját tudósítónktól.) A Üélmagyarorszúg február huszonhetediki számában, a törvényszéki tárgyalással kapcsolatban rész letes tudósítást közöltünk a bácsszenttainási „szvecsár"-on történtekről. Az eset 1915. október 27-én történt. Zagoricza Velykó postamester háziünnepélyt rendezett a házi védőszentje tiszteletére és erre barátait is meghívta. Ott volt a mulatságon a község intelligenciája: a jegyző, a görögkeleti lelkész, a község legvagyonosabb földbirtokosa, egy mérnök és a házigazda ügyvéd fia, aki jelenleg katonai szolgálatot teljesít. Eleinte a háziszent méltóságának megfelelően folyt a mulatság, majd a társaság berendelte az ebédlőbe a postamesterhez munkára kiadott két orosz hadifoglyot, akikhez a jegyzőnel szolgálatot teljesítő hadifogoly is csatlakozott. A házigazla fia, — dr. Zagoricza Iván ügyvéd — széles jókedvében katonai gyakorlatokat végeztetett a foglyokkal, de Vucskov Lázár, a pópa, ezzel nem elégedett meg, hanem megölelte őket és boros poharat adott mindegyiknek. A társaság minden tagja, kezében boros pohárral, az orosz cárt és az orosz hadseregei éltette, majd az orosz néphimnuszt énekelték el. A bácsszenttamási urak duhaj jókedvének híre rnent, sőt interpelláció alakjában, - Fernbach Károly képviselő utján — az országgyűlés elé' került az iigy. A királyi ügyészség a btk. 172. §-ának 2. bekezdésébe ütköző és az 1912-iki LXIII. t.-c. 19. §. szerint minősülő nemzetiség elleni gyűlöletre való izgatás büntette és az 1913. XXXIV. t.-c. 2. §-ának 2. bekezdésébe ütköző nyilvánosan elkövetett királysértés vétsége miatt emelt vádat Dr. Zagoricza Iván gyakorló ügyvéd, Zagoricza Velykó postamester, Manejlevics Márk mérnök, Vucskov Lázár lelkész, Ivanics Izidor községi jegyző és Gavanszky István földbirtokos ellen. A szegedi törvényszék Rókay Elek elnöklése alatt működő büntető-tanácsa február 2ó-án tárgyalta az izgatással és felségsértéssel vádolt szenttamási urak bűnügyét. A vádlottak tagadták a terhükre rótt bűncselekmény elkövetését, de a kihallgatott tanuk ellenük vallották. Ifjú Veronika szakácsnő, tanú előadta, hogy látta, amikor a pap és a többiek ölelgették az oroszokat; hallotta, hogy az urak az orosz cár egészségére ittak és az orosz hadsereget éltették. Bélák Kata szolgáló azt is hallotta, hogy a jegyző biztatta az oroszokat, hogy igyanak a cár egészségére. Becze Istvánné tanú hasonló tanúvallomást tett. Egy mentő tanú is volt, a postamester szobalánya, aki mindent magára vállalt, de a bíróság, — tekintettel arra, hogy ellentmondásokba keveredett, — nem eskette meg. A törvényszék mind a hat vádlottat bűnösnek találta és a következő összbüntetéseket szabta ki: Vucskov Lázár két évi börtön és 1200 korona, két évi hivatalvesztés, dr. Zagorica Iván, Zagorica Velykó, Manejlevics Márk és Ivanics Izidor egy-egy évi börtön -s 600— 600 korona pénzbüntetés, egy-egy évi hivatalvesztés, Gavanszky István hét havi börtön és 200 korom pénzbüntetés, egy évi hivatalvesztés. A vádihatóság képviselője: dr. Horváth Jenő ügyész a Gavanszky Istvánra kiszabott büntetésben megnyugodott; a vádlottak mind felebbeztek. Pénteken délelqtt tartotta meg a felebbviteii főtárgyalást a szegedi Ítélőtábla Ringhoffer Lajos tanácselnök elinökHése alatt működő tanácsa. A vádhatóságot dr. Hubay László ügyész képviselte a két Zagoriczát és Ivánicsot dr. Vázsony Viknas, Gavanszkyt dr. Slezák Lajos újvidéki ügyvéd, a többi vádlottakat dr. Kószó István védte. A tárgyalásra a pópát a Csillagbörtönből vezették fel, ahol az ügyészség indítványára a törvényszéki tárgyalás óta letartóztatásban volt. A többi vádlott közül csak Ivanics jegyző jelent meg. Az iratok ismertetése után dr. Hubay ügyész kérte Görög István szenttamási postakiadó a vizsgálat során tett vallomásának ielolvasását, amit dr. Vázsonyi ellenzett és inditványozta, hogy miután a tanúvallomásokban ellentmondás van, hallgassa ki a bíróság újra a tanukat. A bizonyítás kregészitéseképen helyszíni szemle megtartását és a szvecsáron résztvett muzsikusok kihallgatását kéri a védő. Dr. Slezák csatlakozik védőtársa indítványához és a maga részéről kéri Bukur K. Dragomir törvényszéki szerb tolmács kihallgatását arra vonatkozólag, hogy a tanuk nem tudnak szerbül. Görög István kihallgatását is inditványozta. akivel azt óhajtja bizonyítani, hogy Gaváhszky a kérdéses alkalommal teljesen részeg volt. Dr. Kószó a három orosz fogoly tannkénti kihallgatását kéri. Szakértő kihallgatását indítványozza annak megállapítására, hogy az ujszerbek az ószláv nyelvet nem értik. Dr. Hubay ügyész ellenzi a bizonyítás kiegészítését a védők által előterjesztett indítványokra, miután azok nem vonatkoznak lényeges körülményekre. Ringhofter Lajos tanácselnök a következőkben hirdette ki az ítélőtábla végzését. A bíróság a tanuk újbóli kihallgatását, valamint Görög István postakiadó tanukénti kihallgatását elrendelte. A törvényszéki szerb tolmács kihallgatását is elrendelte a biróság. A bizonyitás kiegészítését egyéb irányban, mint feleslegest, az ítélőtábla nem rendelte el. A tábla Vucskov Lázár pópát szabadlábra helyezte, tekintettel arra, hogy a bizonyitás kiegészítése elrendeltetett. Öngyilkos urileány. (Saját tudósítónktól.) Pénteken délelőtt tiz órakor egy vámőr telefonon jelentette a rendőrségnek, hogy a Tisza-partján, a tápéi kaputól mintegy kétszáz méterre egy fiatal lány-hullára bukkant. A holttest a Parti fűzfákban fenakadt, ezért nem sodorta a viz magával. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben szinte járványszeriien léptek fel az eltűnések és alig mult el nap, hogy fiatal lányok, vagy fiuk ott ne hagyták volna a szülői házat, a rendőrségen külön nyilvántartást vezettek az eltűntekről. Dr. Borbola Jenő bünügyi kapitány magához vette ezt a jegyzéket és dr. Baneth Samu kerületi tiszti orvossal kiment arra a helyre, aho1 a vámőr a hullát jelezte. Dr. Baneth megállapította, liogy a holttest egy 16—18 év köriili urilányé. A hulla már oszlásnak indult, ugy, hogy a rendőrség az eltűntek rendelkezésre álló fényképei után nem tudta a holttest kilétét megállapítani. Alapos vizsgálat után végre dr. Borbola kiderítette, hogy a hulla nem lehet más, mint Fehér Ilona tizenhét éves kereskedelmi tanfolyam-hallgató, aki március 14-én tünt el. A ruházat azonos az eltűnt leányéval, sőt az ingében is bent van az F. J. monogram. Dr. Borbola intézkedett, hogy a hullát a belvárosi temető 'hullaházába szállítsák. A rendőrség az öngyilkos diák. lány apját: Fehér Imre kondorosi földbirtokost táviratban értesítette arról, hogy lánya hulláját .megtalálták. Fehér Ilona a női kereskedelmi tanfolyam felső osztályának volt a hallgatója és özvegy Szeles Káltnánnénál lakott a Fodor-utca 8. számú házban. Március 14-én reggel, a rendes időben ment el hazulról az iskolába, ahol csak egy órát tartózkodott. Az első szünet után elment az iskolából és azóta nyoma veszett. A háziasszonya hiába várta, Fehér Ilona nem rnent haza többé. Szelesné másnap bejelentette a lány eltűnését a rendőrségen és a szülőket is értesítette. Az iskolában a helyén megtalálták a retikiiljét, amelyben egy búcsúlevél volt a szüleihez citnezve. A levélben kérte szüleit, liogy bocsássanak meg neki, de nem tehetett mást, öngyilkos lesz, ne is keressék a holttestét. Közölte azt is a szüleivel, hogy a Tiszába ugrik. Féhér Ilonát a kétségbeesett apa kívánságára a rendőrség napokig kutatta, de minden eredmény nélkül, mig végre pénteken egy vámőr rá nem akadt az öngyilkos leány hullájára. A kis diáklány szentimentális természetű volt, sokat és mindent olvasott. Valószínűleg rosszul megválasztott olvasmányai zavarták meg annyira, hogy egy felsőkereskedelmi iskolai tanulóba halálosan beleszeretett. Ahogy tehette, felkereste a diákot, aki mindössze tizenhat esztendős. Mindig együtt voltak, sokszor órákig jártak karöltve, az elhagyottabb utcákban. Fehér Ilona mindig a kis diákkal szeretett vol-