Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-30 / 101. szám

DÉLMAG Y ABOKSKAÖ Szeged, 1916. április 30. esetben meg-'állapitott tényleges liamMtás — festés — is idegen származású volt. 4. A többi vizsgáit termékek és termények áltálán ritkábban estek kifogás alá. A fentiek szerint '.a Ihaimisitások .főösszegének 13.8 százalékról az 1915. évben 31 százalékra való emelkedését a rendkívüli viszonycik 'folytán bekövetkezett nagymérvű tejlialmisitásök okozták. Húsvét a toporouc-rarancei fronton. — Szabadságra jött szegedi zászlós elbeszélése. — Levél a harctérről. — Nilttcs valamli megihatóbb, mint mikor az egymás e'lllen detrehaIáira küzdő ellenségek, néhány órára bár, ismét emberékké, emibertársakJkéJi felebarátokká válnak. lEimlbertársakká, a'kik érdaklődóek egymás és egymás dolgai iránt. Felebarátokká, akiket egyazon érzelem tölt el. És az emberré-ved!és e néhány órájában szinte hihetetlen mindenki előtt, hogy ők ugyanazok, akik még csak az imént is dühös fene vadaikként keresték egymást halálra és hihetetlen, hogy az emberré-válás néhány órájának a lepergése után ismét gyilkolni fogják egymást. Ember az embertársát, ember a felebarátját.? Nem: ellenség az ellenséget, a. hazáját /védő katona, a haza1 határai elen törő idegent, aki fel akarja perzselni falva inkát, kirabolm- városainkat és minidannyiunkat rabszolgákká tenni. Az újból emberré-válás érzésének magasztos néhány óráját élték át a mi katonáink is atoporcuc-raraneei fronton. A miiint megpiroscdtt a látóhatár pereméje húsvét vasárnapján, piros vöröskeresztes fehér zászlóval jelent meg a honvódeinktől 30 lépésnyire fekvő orosz lövészárkok tetején egy muszka és átkiátott .a, mieinknaik: — Feltámadt a Krisztus, 'béke velünk! lErre a mi lövészárkainklból felbukkant egy M, két fej ... tiz fej, száz fej... Azonképpen nőttek ki a. fejek a muszka lövés.zárkokból nsi és niemsokára már a lövészárkok tetején állottak valamennyien, magyarok és oroszok, emberek állottak embertársaikkal szemben, senkinek esze ágába sem (jutott, liogy akár egy ellenséges kézmozdulattal zavarja a lelkek ünnepli hangulatát. Az ellenség egy pár órára meghalt, mert feltámadt a Krisztus. Hallgatólagos megegyezés alapján már akikor vettte kezdetét a húsvéti fegyverszünet, amikor reggel 8 órakor a muszkák egyszerre csak abbahagyták a gyalogsági tüzelést és megható dalta-mu húsvéti éneket kezdtek énekelni. A görögkeletiek -tudvalevőleg húsvétvasárnap hajnali 3 óraikor szektáik megünnepe:]nii a, feltámadást. Erre a. mieink is beszüntették a tüzet, és gondolataik haza szállottak e szent hajnali órán az édes otthoniba, az édesen szendergő gyermekiek, a mély álomba menüit, szerető hitves ágyéihoz. Ebben a 'hangulatban találta őket az orosz vöröskeresztes zászlót lobogtató muszka. iA helyzet lassankint annyira biztonságossá vált, hogy a mi honvédeink hátulról előne rendetek a zenét. lA Himnusz volt a program első pontja. „Isten áldd meg a magyart!" és egy-egy vasszoborrá, de szívből, lélekből éneklő 'vasszoborrá, merevedett mindén honvédünk. A sapkák .lekerültek a fejekről. De nemcsak ideát nálunk, hanem odaát az oroszoknál is. Födetlen fővel vigyázzbau állottak és fhallgaitttúk a himnuszunk -fölséges akkordjait, olyan áhítattal és olyan tiiiszteletttel, mintha, mióta a. világ mindig a legjobb viszonyban,étünk volna egymással. Katonáink szinte elf el ejtet tték azt a csaknem két éves véres küzdelmet, amelyet a minket eltiporni akaró orosz kolosszussal vívunk. IMiiutjáiv (pedijg lelhangzott a (Himinusz utolsó akkordja, katona-zenénk egy pár friss ropogós -csárdást, játszott és a nagy orosz síkság fial és Szibéria, lövészei, mig a meink a csárdást aprózták, nagy hejoliujával a kólót. járták. Épen esalk hogy ös-sze nem -akaszkadottak és ugy járták a táncot. lAz egyik orosz, mintha egyeniesen a. cár világhírű hallettjéből került volna ide éhbe a. háborús világiba, olyan szép táncot produkált, hogy a mieink meg is tapsolták érte. Egész délelőtt tartott ez a békés fegyverszünet. Pont dél tizenkét órakor azonban vége szakadt, a fegyveriszünetes mulatságnak. Miért pont akkor, nem tudni. Mert sem a mieink, sem az oroszok nem kaptak erre 'vonatkozó parancsot, amint a félnapos fegyverszünet is minden parancs anélkül vette -kezdetét. Az egész talán a szivek ösztöne volt és a mieink is, az oroszok is, valósággal kéjeleg' telk abban, hogy egy pár Órára emberek lehetnek. Valami olyan varázslatos volt ebben! Az éj-Menté járó boszorkányok azonban pont déli tizenkét órakor jelentek meg és gonosz büvészeikedésse! ismét, ellenségekké varázsolták át ezeket az embereket. Az embereik -a lövésizárk tetejéről eltűntek és a lövészárkokban innen is, tul is, csak ellenségek feküdtek, akik egymást halálra keresték, öldököl nii és gyilkolni vágytak, A fegyverek ropogása, elriasztotta az ünnepi hangulatot. Elfoszlott, mint. valami szép álomkép. • Egy szegedi tiszt irja a ga'lisiai harctérről az alábbi, nagyon érdekes sorokat: — Megható és felejthetetlen szép este volt a mai A Ugy 6 óra lehetett, amikor a muszkák kijöttek fedezékeikből és a tábori őrsvonalulk és fővoaluk előtt járkáltak szent énekeket dalolva, majd sapkát lengetve Ilur ri! iHurri! kiáltással köszöntöttek bennünket, a szent húsvéti ünnep előestéjén. Mi is elhagytuk fedezékeinket és kimerészkedtünk dróta.kadiáyaink elé és onnian üdvözöltük őket. Miutiá.n sapkát lengetve .sok-sok ezer magyen harcos ét: kelte meghatottan, könnyezve a magyarok imáiját „Isten áldd meg >a magíjirt", majd: -a szá jharrnonikáscik fújták a „Rákóczi indulót." Meglátszott mindegyiken, szeretnék már egymást átölelni, egymásnak jobbjukat nyújtani;, de sajnos nagy válaszfal van kötünk: sok-sokszoros' drótakadály, aknamező stb . . . Nem -sokáig tartott az egész, beesteledett és visszavonultunk hajlékunkba. Fel állított-u k a-z éjjeli figyelőnket és ismét kezdődött, illetőleg folytatódott a régi nóta. lasz és elindultunk .az intézet megtekintésére. Röviden végzek. Mindent -példás rendben találtam. Még a konyha .is fénylett -a tisztaságtól, ,pedig ép ebédre készültek. A szobák szellőzőitek, az ágy- és feihérnemiiiek tiszták voltak, a szekrényeket csinosaknak találtam. A legtöbb gyermekkel szóba álltam, hálásan, elismeréssel beszéltek a bánásmódról és az ellátásról. Olyan is -akadt, aki azt állította, hogy jobb szeret -itt, ni-int ahogy otthon -szeretett, -sőt az egyik — Feri volt -a k ere-s z-t nőve— az édes anyjánál is előbbre helyezte az igazgató nénit. Elmenőben voltain, amikor egy 12—13 -éves kisleányt állit elébem az .igaz-' ga-tó. Sovány, vézna teremtés volt fekete hajjal, fekete -szemmel -és barna -arcbőrrel. — Ezze.l te-ssék anég beszélni. — Hogy -li ívják, kisleány? — Mutatkozz be! — Berger Etel a nevem, 1903-ban születtem, zsidó vagyak, az ipariskoláiba járok. — Ide való? — Igenis. — Mondd meg, miért jöttéit át -a zsidóból liozzánk. — Merd ott -a néni a legkisebb dologért is -azzal büntetett mindnyájunkat, h-ogy nem adott enni. Minden nap koptattunk hármannégyen és én tudtam, Ihogy ez azért van, mert a néni meg akarja -spórolni azt a pénzt, amit a .mi kosztunkra kap és -meg is mondtam neki, hogy elárulom a főtisztelendő urnák és el is árultam . . . — Elég ki-s leány. — Még csalk azt mondd -meg, vertek-e ott? — Igen. — Itt vernek-e? — Nem. — Mást vernek-e? — Ne-m. — Kapsz-e -eleget enni'. — Hála legyen érte, jó és elég, -amit enni ka.polk. Az árvák -sorsa az európai gazdasági, erkölcsi és jogi szervezet mellett mély -sajnálkozást és részvétet kelt >a iszemliéléőlben. Látogatásom után ösztönszerűleg éreztem valami nyugtalanságot, de arra magyaráztam, hogy a látottak felett- érzett örömömet az igazgató rontotta meg „magas -szárnyalású" beszédével és .kissé -t'olalkdoó -modorával. Három nap múlva el -akartam utazni*é-s a szál-lndában én kiosztottam niáír kétszer annyi borravalót (ennek a szónak értelmét és a. magyar közős magánéletben való jelentőségét -nagyon érdekesen -magyarázza Gulli-ver munkájának egy másik részében), miint amennyit a -szobámért fizettem, amikor hallom, Ihogy két űrnő az ár vall lázról beszélget. Az ,izgatott hang, amelyen vitáztak) annyira fe-likeltette kiváinesi'ságo-miat, hogy még egy napig maradtam. Sajnos, -az emberek tfökolóatak igy ismét a hézagpótló Intézménynek bizonyult a sajtó. A lapokból megtudtam, hogy az igazgató ellen egész csomó súlyos vád menüit fel, amelyek egy része már be tis bizonyult. Amellett, hogy nem józan életmódot folytatott az igazgató, ő i-s ai gyerekek gyomrán .akart keresni és brutálisa-n bánt velük. Szegény Feri jutott, eszembe, akii olyan határozottan darálta, el nagy mondását és .a -szerencsétlen' Etel. Hava lesz most ő -ebiben e -társad-alomban, amelyben minden keresztény, vagy zsidó? Másnap utca keltem Szeged felé. Az árva-házi eset betetőzte eddigi tapasztalataimat, a jövőt illetőleg döntöttem. Meg kellett változtatnom az inlkog-nütlóm-at, elüba-tározt-am, liogy -ezent.nl inkognitóban -i-s ihkoguitó jelenek meg. Beláttad), hogy -amennyire kényelmes az, Ihogy a szegedi .iskolákat i-s mint ausztráliai válás — ez itt fontos — -és Ikiözoktaásüigyi miniszter látogassam mieg, anynyir-a kétessé' teszi az eredményt. Olyankor kell mindenhol megjelennem, -amikor neon vártak, ugy, liogy ne .tudják, miért jöttem Ne készüljenek a fogadtatásomra. Se beszéddel, -se tisztoga:tá-ssal. A hétköznapokat akaróul látni, -a szürke hétköznapokat, auuiikor dologiban, vagy (1 oWogtal'ansá.giban, de minden esetre egymás között hiszik -magukat az emberek. Amikor pőrére vetkőznek. Tanulniányu tan inak csak igy lelhet komoly eredménye. Ez az elv -vezet további munkásságomban, ez az elv vezetett, amikor Szej?ed-F^}sőtanyán kiszálltam ós a vasutas embernek igy mutatkoztam be: — Dr. Téglás! Gábor, ügyvéd, Kassáról.