Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-30 / 101. szám

DÉLMAG Y ABOKSKAÖ Szeged, 1916. április 30. esetben meg-'állapitott tényleges liamMtás — festés — is idegen származású volt. 4. A többi vizsgáit termékek és termé­nyek áltálán ritkábban estek kifogás alá. A fentiek szerint '.a Ihaimisitások .főösszegének 13.8 százalékról az 1915. évben 31 százalékra való emelkedését a rendkívüli viszonycik 'foly­tán bekövetkezett nagymérvű tejlialmisitásök okozták. Húsvét a toporouc-rarancei fronton. — Szabadságra jött szegedi zászlós elbe­szélése. — Levél a harctérről. — Nilttcs valamli megihatóbb, mint mikor az egymás e'lllen detrehaIáira küzdő ellenségek, néhány órára bár, ismét emberékké, emiber­társakJkéJi felebarátokká válnak. lEimlbertár­sakká, a'kik érdaklődóek egymás és egymás dolgai iránt. Felebarátokká, akiket egyazon érzelem tölt el. És az emberré-ved!és e néhány órájában szinte hihetetlen mindenki előtt, hogy ők ugyanazok, akik még csak az imént is dühös fene vadaikként keresték egymást ha­lálra és hihetetlen, hogy az emberré-válás néhány órájának a lepergése után ismét gyil­kolni fogják egymást. Ember az embertársát, ember a felebarátját.? Nem: ellenség az ellen­séget, a. hazáját /védő katona, a haza1 határai elen törő idegent, aki fel akarja perzselni falva inkát, kirabolm- városainkat és minid­annyiunkat rabszolgákká tenni. Az újból emberré-válás érzésének ma­gasztos néhány óráját élték át a mi katonáink is atoporcuc-raraneei fronton. A miiint megpi­roscdtt a látóhatár pereméje húsvét vasár­napján, piros vöröskeresztes fehér zászlóval jelent meg a honvódeinktől 30 lépésnyire fek­vő orosz lövészárkok tetején egy muszka és átkiátott .a, mieinknaik: — Feltámadt a Krisztus, 'béke velünk! lErre a mi lövészárkainklból felbukkant egy M, két fej ... tiz fej, száz fej... Azon­képpen nőttek ki a. fejek a muszka lövés.zár­kokból nsi és niemsokára már a lövészárkok te­tején állottak valamennyien, magyarok és oroszok, emberek állottak embertársaikkal szemben, senkinek esze ágába sem (jutott, liogy akár egy ellenséges kézmozdulattal za­varja a lelkek ünnepli hangulatát. Az ellenség egy pár órára meghalt, mert feltámadt a Krisztus. Hallgatólagos megegyezés alapján már akikor vettte kezdetét a húsvéti fegyverszü­net, amikor reggel 8 órakor a muszkák egy­szerre csak abbahagyták a gyalogsági tüze­lést és megható dalta-mu húsvéti éneket kezd­tek énekelni. A görögkeletiek -tudvalevőleg húsvétvasárnap hajnali 3 óraikor szektáik megünnepe:]nii a, feltámadást. Erre a. mieink is beszüntették a tüzet, és gondolataik haza szállottak e szent hajnali órán az édes ott­honiba, az édesen szendergő gyermekiek, a mély álomba menüit, szerető hitves ágyéihoz. Ebben a 'hangulatban találta őket az orosz vöröskeresztes zászlót lobogtató muszka. iA helyzet lassankint annyira biztonsá­gossá vált, hogy a mi honvédeink hátulról előne rendetek a zenét. lA Himnusz volt a program első pontja. „Isten áldd meg a ma­gyart!" és egy-egy vasszoborrá, de szívből, lélekből éneklő 'vasszoborrá, merevedett min­dén honvédünk. A sapkák .lekerültek a fe­jekről. De nemcsak ideát nálunk, hanem odaát az oroszoknál is. Födetlen fővel vigyázzbau állottak és fhallgaitttúk a himnuszunk -fölsé­ges akkordjait, olyan áhítattal és olyan tiiisz­teletttel, mintha, mióta a. világ mindig a leg­jobb viszonyban,étünk volna egymással. Ka­tonáink szinte elf el ejtet tték azt a csaknem két éves véres küzdelmet, amelyet a minket eltiporni akaró orosz kolosszussal vívunk. IMiiutjáiv (pedijg lelhangzott a (Himinusz utolsó akkordja, katona-zenénk egy pár friss ropogós -csárdást, játszott és a nagy orosz síkság fial és Szibéria, lövészei, mig a meink a csárdást aprózták, nagy hejoliujával a kó­lót. járták. Épen esalk hogy ös-sze nem -akasz­kadottak és ugy járták a táncot. lAz egyik orosz, mintha egyeniesen a. cár világhírű hal­lettjéből került volna ide éhbe a. háborús vi­lágiba, olyan szép táncot produkált, hogy a mieink meg is tapsolták érte. Egész délelőtt tartott ez a békés fegyver­szünet. Pont dél tizenkét órakor azonban vé­ge szakadt, a fegyveriszünetes mulatságnak. Miért pont akkor, nem tudni. Mert sem a mi­eink, sem az oroszok nem kaptak erre 'vonat­kozó parancsot, amint a félnapos fegyver­szünet is minden parancs anélkül vette -kezde­tét. Az egész talán a szivek ösztöne volt és a mieink is, az oroszok is, valósággal kéjeleg' telk abban, hogy egy pár Órára emberek le­hetnek. Valami olyan varázslatos volt ebben! Az éj-Menté járó boszorkányok azonban pont déli tizenkét órakor jelentek meg és gonosz büvészeikedésse! ismét, ellenségekké varázsol­ták át ezeket az embereket. Az embereik -a lövésizárk tetejéről eltűntek és a lövészárkok­ban innen is, tul is, csak ellenségek feküdtek, akik egymást halálra keresték, öldököl nii és gyilkolni vágytak, A fegyverek ropogása, el­riasztotta az ünnepi hangulatot. Elfoszlott, mint. valami szép álomkép. • Egy szegedi tiszt irja a ga'lisiai harc­térről az alábbi, nagyon érdekes sorokat: — Megható és felejthetetlen szép este volt a mai A Ugy 6 óra lehetett, amikor a muszkák kijöttek fedezékeikből és a tábori őrsvonalulk és fővoaluk előtt járkáltak szent énekeket dalolva, majd sapkát lengetve Ilur ri! iHurri! kiáltással köszöntöttek bennünket, a szent húsvéti ünnep előestéjén. Mi is el­hagytuk fedezékeinket és kimerészkedtünk dróta.kadiáyaink elé és onnian üdvözöltük őket. Miutiá.n sapkát lengetve .sok-sok ezer magyen harcos ét: kelte meghatottan, könnyezve a magyarok imáiját „Isten áldd meg >a ma­gíjirt", majd: -a szá jharrnonikáscik fújták a „Rákóczi indulót." Meglátszott mindegyiken, szeretnék már egymást átölelni, egymásnak jobbjukat nyújtani;, de sajnos nagy válaszfal van kötünk: sok-sokszoros' drótakadály, ak­namező stb . . . Nem -sokáig tartott az egész, beesteledett és visszavonultunk hajlékunkba. Fel állított-u k a-z éjjeli figyelőnket és ismét kezdődött, illetőleg folytatódott a régi nóta. lasz és elindultunk .az intézet megtekintésére. Röviden végzek. Mindent -példás rendben ta­láltam. Még a konyha .is fénylett -a tisztaság­tól, ,pedig ép ebédre készültek. A szobák szel­lőzőitek, az ágy- és feihérnemiiiek tiszták vol­tak, a szekrényeket csinosaknak találtam. A legtöbb gyermekkel szóba álltam, hálásan, elismeréssel beszéltek a bánásmódról és az ellátásról. Olyan is -akadt, aki azt állította, hogy jobb szeret -itt, ni-int ahogy otthon -sze­retett, -sőt az egyik — Feri volt -a k ere-s z-t nőve­— az édes anyjánál is előbbre helyezte az igazgató nénit. Elmenőben voltain, amikor egy 12—13 -éves kisleányt állit elébem az .igaz-' ga-tó. Sovány, vézna teremtés volt fekete haj­jal, fekete -szemmel -és barna -arcbőrrel. — Ezze.l te-ssék anég beszélni. — Hogy -li ívják, kisleány? — Mutatkozz be! — Berger Etel a nevem, 1903-ban szület­tem, zsidó vagyak, az ipariskoláiba járok. — Ide való? — Igenis. — Mondd meg, miért jöttéit át -a zsidóból liozzánk. — Merd ott -a néni a legkisebb dologért is -azzal büntetett mindnyájunkat, h-ogy nem adott enni. Minden nap koptattunk hárman­négyen és én tudtam, Ihogy ez azért van, mert a néni meg akarja -spórolni azt a pénzt, amit a .mi kosztunkra kap és -meg is mondtam neki, hogy elárulom a főtisztelendő urnák és el is árultam . . . — Elég ki-s leány. — Még csalk azt mondd -meg, vertek-e ott? — Igen. — Itt vernek-e? — Nem. — Mást vernek-e? — Ne-m. — Kapsz-e -eleget enni'. — Hála legyen érte, jó és elég, -amit enni ka.polk. Az árvák -sorsa az európai gazdasági, er­kölcsi és jogi szervezet mellett mély -sajnál­kozást és részvétet kelt >a iszemliéléőlben. Láto­gatásom után ösztönszerűleg éreztem valami nyugtalanságot, de arra magyaráztam, hogy a látottak felett- érzett örömömet az igazgató rontotta meg „magas -szárnyalású" beszédével és .kissé -t'olalkdoó -modorával. Három nap múlva el -akartam utazni*é-s a szál-lndában én kiosztottam niáír kétszer annyi borravalót (ennek a szónak értelmét és a. magyar köz­ős magánéletben való jelentőségét -nagyon ér­dekesen -magyarázza Gulli-ver munkájának egy másik részében), miint amennyit a -szobám­ért fizettem, amikor hallom, Ihogy két űrnő az ár vall lázról beszélget. Az ,izgatott hang, ame­lyen vitáztak) annyira fe-likeltette kiváinesi­'ságo-miat, hogy még egy napig maradtam. Sajnos, -az emberek tfökolóatak igy ismét a hézagpótló Intézménynek bizonyult a sajtó. A lapokból megtudtam, hogy az igazgató ellen egész csomó súlyos vád menüit fel, amelyek egy része már be tis bizonyult. Amellett, hogy nem józan életmódot folytatott az igazgató, ő i-s ai gyerekek gyomrán .akart keresni és brutálisa-n bánt velük. Szegény Feri jutott, eszembe, akii olyan határozottan darálta, el nagy mondását és .a -szerencsétlen' Etel. Hava lesz most ő -ebiben e -társad-alomban, amelyben minden keresztény, vagy zsidó? Másnap utca keltem Szeged felé. Az ár­va-házi eset betetőzte eddigi tapasztalataimat, a jövőt illetőleg döntöttem. Meg kellett vál­toztatnom az inlkog-nütlóm-at, elüba-tározt-am, liogy -ezent.nl inkognitóban -i-s ihkoguitó jele­nek meg. Beláttad), hogy -amennyire kényel­mes az, Ihogy a szegedi .iskolákat i-s mint ausztráliai válás — ez itt fontos — -és Ikiöz­oktaásüigyi miniszter látogassam mieg, any­nyir-a kétessé' teszi az eredményt. Olyankor kell mindenhol megjelennem, -amikor neon vártak, ugy, liogy ne .tudják, miért jöttem Ne készüljenek a fogadtatásomra. Se beszéd­del, -se tisztoga:tá-ssal. A hétköznapokat aka­róul látni, -a szürke hétköznapokat, auuiikor do­logiban, vagy (1 oWogtal'ansá.giban, de minden esetre egymás között hiszik -magukat az em­berek. Amikor pőrére vetkőznek. Tanulniány­u tan inak csak igy lelhet komoly eredménye. Ez az elv -vezet további munkásságomban, ez az elv vezetett, amikor Szej?ed-F^}sőtanyán kiszálltam ós a vasutas embernek igy mutat­koztam be: — Dr. Téglás! Gábor, ügyvéd, Kassáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom