Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-23 / 96. szám

DÉLMAGYARÖRSZÁG 11 HÍREK oooo A tőrök Vörös Félhold képeslevelezőlápjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság, (Budapest, képviselőház.) Háborús kérdések. A minap Ismét nyilatkozott Pasics, akit már honfitársad is csak vén .fecsegőnek hívnak. lA-rról •ábrándozik a jó öreg, liogy „Szerbiének a bábom után .meg kell növekednie." Hogy ugyanezt mondotta 1914. decemberében, Potiorek kudarca után, az meg valahogy érthető, -de hogy ,1916. április havában, almikor Szerbiának minden talpalattnyi .földje a szó legreálisabb értelmében ellenséges talp alatt van, ugyanezt meri mondani, kissé gondolkodóiba ejthet minden józlan embert. Kérdem: nem olyan az, mint ,a. tüd'ővészeft beteg, aki, minél közelebb van a. halálhoz, annál 'biztosabbra veszi közeli felgyógyulását? * Wilson már mégint utolsó jegyzéket intézett Németországhoz, amely szerint, a tengeralattjáró veszedelem ellen az amerikai polgárok életét minden áron, még háboru árán is biztosítani akarja. Kérdem: valj'jon Wilson ur nem inkább a háborút akarja, keresni, mint az .amerikai .polgárok életének a biztosítását? Vájjon ha csakugyan sikerül neki az Uniót Németországgal háborúba kevernie, akkor biztosítva lesz az 'amerikai polgárok élete? Vagy életbiztosítás az, ha száz ineg százezer amerikai kintornát kerget a halárba azért, hc-lgy néhány .tucat, minden áron a tengerbe fúlni akaró, hóbortos amerikai állampolgárt megvédelmezzen? * iA 'béke boldog idejében is 'láttunk elvétve egyenruhás .gyermekeket. Hogy az ilyenek a háboru idején megszaporodtak, az csak természetes, lévén ,a katonásdi csaknem minden gyermek legkedvesebb já.téka. Az a francia gyermekinek ép ugy, minit a németnek, az orosz, az olasz vagy la 'magyar gyermeknek. Azt mondják és sokan. kifogásolják, hogy ez növeli a harcias szellemet és ezzelveszélyeztetik a jövendő generáció békéjét. Kérdem: vajijoin ki hiszi, hoigy pont ezek a gyermekek, akik most. egyenruháiban! járnak, kerülnek ép lazokba a politikai és diplomáciai' állátsokba, aOiol eldől .a béke és háboru sora? Vagy ki van mutatva, hogy gyermekkor ukban Asquith és Bethmann-Holhveg, Berchtold 'és Sa&unov stb. stb. stb. egyenruhában jártak? S ha a gyermeki lélek és a jövendő igeneráció békéjének szempontjából veszedelmes ez a csöpp egyenruha, miért engedték a háboru két hossza esztendeje alatt mindeddig hordani? A közvágólhidi villamoson mesélte egy uri asszony a min'aip, hegy mikor kitört a háboru, ép nagy mosáshoz készült. iA ruha már ki volt. olvlasva, .mikor beállít a mosóniéja: Jaj n'accsága kitört a háboru! — Nahát leikéin, akkor nem mosunk, várunk vele, mig vége lesz a háborúnak. Kérdem: vájjon mit gondolnak, X. őrnagy, Y. ezredes vagy 7,. tábornok nagyjából nem igy gondolkodott-e iá háboru tartamáról? Nem ugy képzeltük-e valamennyien, hogy minden meg fog állani arra a három-négy hónapra, amig a háboru tart? Vájjon mi lett volna, ha minden munkánkat, mint az az uri asszony a nagymosást, a háboru utánra akartuk volna. halasztani? Mondják tálán némelyek, akkor legalább már vége volna iá háborúnak. Kérdem azonban: de milyen vége? —<gl. — Gróf Tisza István és báró Burián kitüntetése. Budapestről telefonálja tudósítónk: őfelsége gróf Tisza István miniszterelnöknek és báró Burián István külügyen ni s-zter•nek ,a. nemrég ialakatott ipolgári érdeimke•reszt ehő osztályát adományozta. Szeged, 1916. április 23. ~ ; Igy győzött legnagyobb, világszerte figyelt mleatkőziósöbein, a nyírségi nagy periben. Vele volt oitlt soikoldalu, taglaló tudása, vieile vitatkozó ívfvólkiéipeisslége, földeritő, .kutató ítélete és ölten nem állható, megsemmisítő humora. De vele volt az .igazság, vele a Kozma szellemiében működő, nem pusztán s mindén áron vádat, liiaineim -szín-igazságot kereső vádhatóság. Akkoriban a vádihat óságot nem ragadta magával a feltüzelt közvélemény ugy, fölint az ország pecsétjének akkori őrét, aki a tömégisug-alláis áldozata lett, behódolt az izgalmas szomorújáték su-gáiinlalk, csiak kisrészt elvakult, jórészt csak színjátszó rendezőinek. Sok mindenféle feltámadt a háborús hazában, -s-oik mindenféle boltnak hitt rossz-1) . indulatot villanyomnak fel 'sötót.eélu áraimlatok és szeinvezetek, de a vérvádat nem próbálták felkölteni. Azt, Magyarországon fel'táhüadáis reménye nélkül tétté sárba Eötvös 'Károly. HuisVét tájt fölidézik még pogromiébfes on-o'sz kortnlányzók, — náluínk elavult. Elavult a vérváld, mi'nit ahogy elavult már régelbibe.'n ikertestvére, az oistyiagyiiUko-s-, a tőrdöifta vérző 'ostya vádja, amellyel a (szervezett vakbuzlgóság ils réglein .átall már előhozakodni. Nagy vigasztalás, bogy az őrület nem balhiatatll-aö! De alki nálunk bátran, ve,szélymegi.vei!ve, 'tötai'egleinézőn. szqmlbe,szállt az örvénylő háborgással, a sawnviezetit, hathatós vódeliuü őrülettel, annak kegyelet koszorúzza n.cviét, amnak imádságba foglaljuk megdicsőülő ermléfkíezatét. A.men. ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••a KÖNYVET A HARCTÉRRE! Az Országos Hadsegélyző Bizottság és a Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egylete könyveket, füzeteket, képes újságokat kér a harctéren levő katonák részére. A küldemények a Vöröskereszt Szeretetadomány-osztályhoz (Budapest V., Lipótkórut /.) cimzendök. A kir. posta bérmentesen szállítja a csomagot, ha ráirjulz: „Szeretetadomány a harctéren levő katonák számára." Ugarimádás. — Részlet Cserzy Mihály és Szalay József háromfelvonásos népdrámájából. — HARMADIK JELENET: Voltak, Korom 'Mihály, majd iGoklberger, később Lászlóffy, Faragó, parasztok. Pulyi (észreveszi Korom (Mihályt): Hát tégöd mi vemérőlt ide, kedves druszám? Korom: 'Nyilván hogy az, ami a többit. Putyi: Tán bele akarsz vágni a bérletbe? Korom: 'Bele én! Négyökrü (iKororn felé fordulva, .meglepődve!): iMit akarsz .te, 'belevágni!? Nem neklö'd való az (fitymálva bökdös a pipaszárral) Neim tudsz le száz holldi földdel bánni! Korom: Ugy csak el tudok, mint te. Négyökrü Bl ám... ha száz tinórul lömre szó! Korom: '.Miért ne! ? Tó is ott tanultad am apád mellett a gazdálkodást, akár csak én. Vagy tán valami nagy oskolát jártál? Négyökrü: Nem oskola költ ablkon. , Korom: Na látod ... Legföjebh jobban ismered .már ennék a iföldnek a természet jit. Ugy vagyunk avval mindnyájan, amit sűrűnek látunk, azt ösmerjük legjobban. De már én csak avval tartom, hogy nem egy embernek teremtette az Úristen a földet! Négyökrü (gúnyosan): Nem arr-ul van a beszéd sógor, hanem hogy száz holdhoz .jobban 'köll érteni, mint tízhez, vagy busához, a mit eddig turkáltál. Korom: Aki mit mulasztott, azt pótolhatja. Négyökrü kevélyen legyint, elfordul, önt a poharába, iszik, azután rágyújt a tajték pipára é.s hallgat. A gazdák eközben egymás között beszélgetnek, köztük van Faragó, aki ide is, oda is magyaráz. Általában észrevehető az érdeklődés, v'aijjon kié lesz az uj bérlet. Goldlbeuger jön az ut felől,hóna alatt vastag, csomós görhe hot, a szájában papirszopóikáiban szivar. Kissé zsiidós kiejtéssel beszél. Puém (kilép a félszer alól, a bejáratnál megáll, visszaszól): Eh un gy-iin a Fülöp szomszéd is a két ballábávail. (Goklberger a kalap pereméhez emeli az ujját, ezzel köszönti a csárdást): Ugyan miféle szél kergette magát erre az idégön tájra? Tán maga is árverezni akar? Goldberger (Putyinéhoz): Szervusz Rozi. (Megcsípi az állát): Hogy vagyunk? ... Olyan maga, miint égy szép galamb. (A saját mell'éh mutatja, liogy szép kebles az asszony.) Putyiné (boldogan elhárítva): öreg galamb vagyok én már Fülöp szomszéd. Goldberger (incselkedve): Levesnek való ugy-©, s nem tölteni!? Putyiué: Parancsol egy kis bort? Goldberger: Wie heist, bort!? Isten mentsen!... Kávét iRozikárn (széket keres .Négyökrü háta mögött talál egyet, arra leül). Putyinénak utána kiált: Pohárba adja! Putyiué: Magas .pohárba? Goldberger: Ja, ja (mosolyog): Zsidó pohárban (nevet) kétszer annyi tér bele. Fai 'agó: Mondja csak Fülöp ur, ha maga is árverezni gyütt, mi lesz ezután a pálinkaméréssel? Goldberger: Az is megmarad fiam. Faragó: Aztán ért maga a szántás-vetéshez? Goldberger: Én? ... Jobban, mint maguk. Az igaz, bogy rám nem nézett száz hold föld, mint magukra, de az apám ezerre nézett; az uraság földje végén volt a regálé bérletünk. Náluk láttam a belterjes gazdálkodást. (Koromhoz fordulva!): Tudja maga szomszéd, mi az a belterjes gazdálkodás? Korom: Olvasta a fiam a kis képes újságba. Goldberger: Az barátom olyan, hogy nemcsak .mindig buza, kukorica, buza, kukorica, buza, kukorica ... Ah dehogy.... Ott ültetünk... Faragó (közbe szól): Sárgarépát, gyükeret, csicsókát! Goldberger: Nü ... az éppen nem is oyan bolondság... Az fizet barátocskám. Faragó: Vagy tán éppen selyemhernyót? A gubókat ugy-e ugy köll leszüretelni, mint a szilvát? (nevetés.) Goldberger: (mosolyog!)': Ostobaság.... Hanem ültetünk cukorrépát... Faragó: Jó nekünk a krumplicukor is Fülöp ur, esak lögyön. Goldberger: Aztán paprikát, meg dohányt (Szivarja füstjét kéjesen kifújja.) Első pamszt (meglöki a szomszédját): Hallod-e cimbora, szűz dohányt! Majd kezelhetünk (a kabátja szárnyával mutatja a esem pészéstt) -egy-két jó csomót!,,.