Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-23 / 96. szám

DÉLMlAGYARORiSZÁG 7 ban — elég legyen! Az a 'boldogság, hogy Kossuth nem halt meg, tlán fölér azzal a bol­dogtalanisógg-al, hogy éjféltől mostanig nél­külem voltai kénytelen itthon maradni... iA másik -bíróról, Tl.isohler Józsefről szól a következő ének. 'Még jegyző koráiban tör­tént, hogy az 'iparos ifjúság tombolával egy­bekötött népünnepélyt rendezett a Gedóhan. Taschler Jóskának, vasárnap délután lévén, nem volt jobb dolga, kiballagott, a -Gedólba. Megváltotta a. 'belépőjegyét, amelyhez tom­bola jegy volt csatolva és szemlélődés rányá­ban hosszá ban-sziél-tében végigjárta a kertet. Az ifjúság hangos volt, -mulatott, majd tán colt és ugy öt. óra tájiban kezdetét vette a tombola. Taschler Jóska, ahogy szivarszó mellett sétált a tömegben, egyszerre csak hallja, hogy elkiáltja valaki magát: az 1-147. szám nyerte a főnyereményt. (Megnézte a tombola jegye számát, .1147 volt. .Lobogtatva a -jegyét, ment a 'tombola sátorhoz, ahol -át­adta, aimeyn-eík ellenében megkapta a fő­nyereményt: egy csinált piros rózsával éke­sített grilázs tortát. A virágot átadta egy menyecskének, a. tortát pedig egy csinos le­ánynak, amiért hangosan megéljenezték. Egyszerre felé tartott öt legény, -se' szó, se beszéd, fölkapták és a levegőbe emel-ték. És az egyik legény e'lkiátotta -ma-gát: — És halljuk a szerencsés nyerő nevét! Taschler Jóska agyán hirtelen átcikiká­zott a gondol a-t, hogy ha ő megmondja a be­csületes nevét, amiből megtudhatják, hogy ő törvényszéki jegyző, az öt iparoskeblii hon­fitárs menten lepottya'ntja a levegőből az anyaföldre. És bátor, csengő hangon mondta; — Zöldi Márton vagyok, géplakato-s. -Egetverő éjenzés támadt és az iparom if­jak reggelig ünnepelték Taschler Jóskában az iparos társat és a szerencsés nyerőt... Egy font marhahús — Fantasztikus (Saját tudósítónktól.) Éj-féll van. A város­háza öreg tornyából idebaillik az óra ütés-e; a kisérti-e-s csöndben im-i-nthia -a -szelleműk ját­szanának egy repedt fazékkal. A nagy drága­ság ólo-niMiliője nyomja a lelkemet, nem bi­rok megmozdulni. A szoba félhomályban uisziik, -e.lőttem a falon -a nagyapám Iklépe. Disz­magy-arban, hatlalmia-s kalpagján gyémántos forgóval örökítette meg valami vándor pik­tor. Évek óta itt posztol az ágyam fölött, barátságos moisoiylyai iszolkott fogadni, lia éjfél előtt térek h-aza, de nenuos bara-gitól piros az orcája, ha a -hajnalpír világítja meg a szobát, a/mikor álomra akarom baj-ta-ni fá­radt fejemet. Amióta a zárórareudelet cüetbe­lépe-tt, -a-z öreg állandóan mosolyog, ugy lát­szik azt hiszi, liogy a jó útra tértem. Bezzeg ha tudná, liogy súlyos kényszerítő körülmé­nyek kergetnek haza, tudom nem vigyorogna. Most i-s, hogy méz ráta sienna gebrant szemé­vel, -a karjával mintha intene. A kép mozog a faion, úristen a ráma iirös, nagyapám ki­lépett a keretből. Felém közeledik, karját ölelésre tárja, ugy félek... Megáll előttem és — csodák csodája — illyen szókra nyilik kar­miupiros -ajka: — Fia-m, a régi jó időkben éu is voltam szép asszony kocsi-sa... Jó nagyatyám, me gn y i-1-atlkozásia lesújtó hatáss-al volt rátaM Szomorúan v-ettem tudo­másul, bogy az öreg anno dazumial kocsis volt. Enyhítő körülményül tudtam be, liogy szép asszonynál1 teljesített ilyen -alantas szol­gálatot, de mégis, nekem mindig azt mond-' ták, hogy vicispán volt. No de -sebaj, lássuk mi bírta rá az öreget, bogy elhagyja a diófa rámát. Nagyapám nem Nettbe -és-zre, hogy ekné­letben -a vicispáni hivatal és az ő tényleges állása között vonoik párhuzamot és igy foly­tatta: — Évek óta figyelemmel kísérem -az Írásai­dat, tudom, liogy mindig- a drágaság eilen van kifogásod. Cikkeidben — kedves fiam — állandóan olyan horribilis piaci áraik szere­pelnek, hogy nevetnem kel, h-a rágondolok. Furcsának tartom eljárásodat. írsz, irsz és nejn veszel magadnak annyi fáradságot, hogy egy árjegyzéket beszerezz. Szólni akartam, de leintett. — Ne szólj közbe, — mondta — ón családi reputációnk érdekében keresltem veled az ösz­huszonnyolc krajcár. husvéfi álom. — széköt-teités€ Véletlenül nálam van egy piaci árjegyzők 1878-ból," ebből megláthatod, hogy kirohanásaid a drágaság ellen egyáltalán nem indokoltak. Nagyatyám a következő irat o-t nyújtotta felém: A magyar királyi statisztikai hivatal részére kimutatott szegedi piaci árak jegyzéke 1873. évről. 6.00—7.— frt. 4-— 6.00—7.— „ 2.80-3.— „ -.20 „ 2.00—2.20 „ 2.80—3.— „ 28 krajcár 30 „ 18 „ 9 frt. 11—12 frt 19.— frt 12.— frt Hüvelyesek: Borsó egy ausztriai mérő Bab egy -ausztriai mérő Lenese egy ausztriai mérő Köles egy ausztriai mérő Rizs fontja Burgonya egy ausztriai mérő Kukorica agy ausztriai mérő Hus: Marhahús e-gy bécsi font Disznóhús egy bécsi font Julihus egy bécsi font Bor: Szegedi bor egy ausztriai akóval Sör: egy -ausztriai akóval Tűzifa: Keményfa e-liső osztályú Puhafa első osztályú Takarmány: Széna e-gy bécsi -mázsa 2.30—2.40 frt SaaílmJa egy bécsi mázsa 1.20 „ Napszám: , Férfi ellátással 1.20—1.30 frt Férfi ellátás nélkül , 1.60—1.70 „ Nő -ellátás nélkül 1.20' „ Nő ellá-tássiai —.80 „ Gyermek ellátással —.60 „ Gyermek ellátás nél-kül —.90 „ Ismét meg akartam szólalni, de az Öreg nem engedett és egy másik árjegyzéket nyo­mott a maikomba 1885-ből. Vájjon mit akar­hat ve-le? Gabonaneműek: 100 kg. tiszta buza 7.25—7.30 frt 100 kg. kétszeres 6.10—6.25 „ 100 kg. rozs 6.10—6.25 „ 100 -kg. árpa 6.20—6.40 „ 100 kg. zab 6.10-6.30 „ 100 kg. kukorica 5.00—5.25 „ 100 kg. burgonya 2— „ 18.- „' 15.65—15.75 „ 12.75—12.80 „ 11.55-11.75 „ -.18 fré -.24 „ -.10 „ -.16 „ —.86 „ —.54 .56 frt -.60 „ -.52 .54 „ -.44 „ —.48—.56 „ -.60 „ -.13 ,, -.40 „ -.60 „ Amikor az árjegyzék végére értem, nagy­atyám diadalmas pillantást vetett rám, majd igy szólt sok jó-akarattal: — Látod, árjegyzéket kellett volna szerez­ned, miem pedig hebehurgyán nekimenni a falnak. Már olvastam tőled olyasmit is, hogy egy kiló borjúhús három forint husz krajcár­ba kerül. Jókat nevettem magamban, mert én tudtam, liogy ez nem -igaz. A borjúhús, fiam*, •mint -az árjegyzékből láthatod, hatviah iküad­cá-rba kerül. Ilyen nagyot nem szabad tévedni. Ekkor már dühbe gurultam és -a köteles tiszteletről megfeledkezve az orra alá tartot­tam az 1916. április tizenkilencediki hivatalos piaci árjegyzést. Az Öreg kénytelen-kelletlen végigolvasta, azt hitte valami rossz viccet alkarok vele csinálni. Piaci árkimutatás 1916. április 19-ről, a szegedi piacon eladott árukról. 100 kg. liszt szin 100 kg. liszt zsemlye 100 kg. liszt fehér ketoyér 100 kg. liszt barnás kenyér Főzelékfélék: Egy liter borsó Egy liter lencse Egy liter bab Egy liter köles £ Egy kg. szappan Hus és egyéb: 1 kg. marhahús 1 kg. borjúhús 1 kg. sertéshús . 1 kg. juhhús 1 kg. szalonna 1 kg. disznózsír 1 k-g. só 1 kg. cukor 1 Ikg. paprika Gabonán emiiek: 1 mm. buza 1 mm. rozs 1 mm. árpa 1 mm. zab 1 mm. tengeri 86.- k 99.50 „ 27.50 „ 28.- „ 28.- ,. Őrlemények és kenyérnetnüek: 0 Király liszt 1 kg. —88 K 1 Láng liszt 1 kg. —.60 .64 „ 5 Kenyér Hsat 1 kg. —.48 .50 „ dara 1 kg. —.88 „ rozsliszt 1 kg. —.48 .50 fehér kenyér 1 kg. —.84 .90 „ félbarna kenyér 1 kg. —.70 .76 „ barna kenyér 1 kg. —.44 .48 „ Főzelékek: Bab 1 kg. 40-44 fillér Lencse 1 kg. nincs Burgonya 1 kg. 14 fillér Husnemüek: Marhaihus pecsenye 1 kg. 5.40 K Marhahús levesnek 1 -kg. 4.80 „ Marhahús paprikásnak 1 kg. 4.40 „ borjúhús hátulja 1 kg. 6.40 „ borjúhús eleje 1 kg. 6.00 „ sert-éshus 1 Ikg. 4.40—5.40 ,. Juhbus 1 kg. 8.00—3.40 „ Sertészsír 1 kg. 5.80 „ Ludzsir 1 k-g. 8.80 „ Tej; 48 fillér Só: 26-28 fillér Az öreg dadogni kezdett, levegő után kap­kodott, aztán mint egy darab fa zuhant vé­gig a padlón. Megütötte a guta, Szegény

Next

/
Oldalképek
Tartalom