Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-21 / 94. szám

Szeged, IMG. április 21. délm,agyarors/áö 7 Fegyverre Besszarábiáért. Romániában a központi hatalmak igazságos ügye'számára egyre kedvezőbben alakul a hely­zet. A russzofilek ellen a legerősebb akcióba lépő politikusok és zsurnaliszták száma egyre gyarapszik. Ezek közül való Tudor Dumitrescu is, akinek egyik erős és harcias hangú cikkét itt közöljük: — Mintha most is hallanám Josif gyönyörű indulóját: „Fegyverre" Még fülemben csenge­nek a kalandorok és félrevezetett érzelgősök kétségbeesett kiáltásai: „menjünk háborúba testvéreinkkel, a franciákkal, az olaszokkal", „inkább leverve Oroszország oldalán, mint győzve a központi hatalmak mellett", „menjünk velük, történjék bármi is!" Mintha látnám, hogy verdesték mellüket a muszka pénzen meg­vásárolt románvérü bérencek, ha valaki őket józanságra és okosságra intette. Ám a muszka szolgálatban álló bérencek által felkavart vihar az antant nagy ámulatára a legnagyobb szük­ség idején elült és a románság magához tért a Jonescu és Filipescu által előidézett kábulíság­ból. Most már a többség az 1914-ilc év hig­gadt, okos és előrelátó emberének a felfogásán van. A beállott csendben a tiszta gondolkozás lehetősége mellett a világ szörnyű zenéjének hallatára a szivek újból felmelegszenek, újra fegyvert, háborúi követelnek. Fegyverre! hangzik újra a milliók száján, de most nem oda akarnak menni, ahova a muszka bérencek hívták mindenáron, nem oda kívánkoznak, ahova a feneketlen zsebit alkalmi hazafi-kufárok kergették. A zenekar más embe­reket keres ma. Hogy mikor menjünk? — ezt megmond­ják hamarosan az események. Merre men­jünk? Ezt 1812., 1856. és 1878. esemé­nyei mondották és mondják egyre. Arra, az ellen, aki három izben tépte meg országunk­nak vérző testét. Erre, Oroszország ellen hiv bennünket hazánk nagytekintélyű fiainak szava — és nem törődünk a piaci zsonglőrök álnok lármájával A háborúnak oka világélet óta mindig az érdek volt, ennélfogva beláttuk, hogy nem fogadhatjuk el sohasem azoknak az ajánlatait, akiknek érdekei világos ellentétben állanak ajánlataikkal. Visszautasítjuk az orosz, a fran­cia ajánlatokat, bármily fényesek legyenek is, mert Románia, amig megvan,, mindenkor Orosz­ország érdekeinek útjában van: itt csak két eset lehetséges: vagy mi veszünk el, vagy ők. Rájuk t maszkodva, csak a halálunkat készítjük elő. Kik is a mostani barátaink? Franciaország, amely 1812-ben a bolgárokat pártolta ellenünk és a törököket a bolgárok ellen, mindkét dol­got Oroszország kedvéért követvén el. És ez a jóbarát ma mind a kettővel harcol és minket, az 1912-ben cserbenhagyottakat hivnak ellenük. Ilyen a világ. Mindeki nyerni akar. Anglia az orosz-japán háboru idején szívszorongva leste, mikor bukik el Oroszország, az ő ázsiai versenytársa. Ugyanezt óhajtotta Jappánnak is, mert ez a távoli keleten lép fel vele szemben versenytárskép. japán ma azért ugyanezt óhajta a két európai hatalomnak, hogy végre ur le­hessen a saját házában. Szállít Oroszországnak, de csak annyit, hogy megcsinálhassa vele az üzletet, de senimiképen se annyit, hogy győ­zelemhez juttassa, mely eljárás egyaránt kétség­beejti Angliát és Oroszországot! Ez a leggyö­nyörűbb mintája a kalmár-barátságnak. Németország, Ausztria, Magyarország és Törökoszág ne n esnek számításai útjába, tehát minek segítené oly nagyon ellenük az oroszo­kat, midőn épen a központi hatalmak háború­jának sikere hozzál meg reményeinek megvaló­sulását. Anglia és Oroszország barátsága Judás­barátság megölel, hogy megfojtson és ezt ten­niök kell velünk, mert kivált most, nagyon is az utjukban állunk. Rajtunk múlik csupán, hogy ezt belássuk. Oroszország és vele bajba került cinkosai mindent igérnek most, csak a segítségükre menjünk. De mi nem felejtettük el a száz esz­tendő keservét, a csalást a rablást, a megalázást, amiket velünk szemben elkövettek. Megtanultuk a világ legálnokabb hatalmától, hogy most akármit is adna, csak ugy adná, kivált, ha győzne, hogy megint miadjunk egy darabot hazánk testéből. Most jókora nagyot a Duna torkolatát és a Fekete-tenger partját. Nem állunk kötélnek ! — ezt kiálltja ma minden román és azt, hogy „vissza az elrabolt tartományt! Vissza Besszarábiát!" „Nagyobbak akarunk lenni és leszünk, de nem hazánk pusztulása árán!" Fegyverre! Igen, de csak Oroszország ellen, amely Románia szabadságának és füg­getlenségének természetes, kénytelen ellensége. Fegyverre Oroszország ellen! Fegyverre Besszarábiáért! Tudor Dumitrescu. SZÍNHÁZ MŰVÉSZET oooo SZÍNHÁZI MŰSOR: PÉNTEK: Nincs előadás. SZOMBAT: A nőstény ördög, dráma. Páratlan. VASÁRNAP d. u.: Náni. Népszinmü. ESTE: Lcgé-nybucsu, operett. Bérletszü­ne,t. HÉTFŐ (1. u.: Lyon Lea, regényes szín­játék. ESTE: Mágnás Miska, operett. 'Bérlat szünet. A nőstény ördög. — Bemutató előadás. — Schönherr Károlyinak ez ia második da­rabja, amely a szegedi színpadon előadásra került, Az első: a Hit és haza volt, amiel y hoíscs ­szujáratú, szapora beszédű ugyan, die a tenden­ciája egészsjéges és helytálló. A nőstény ördög novaHa-tém'a, ami terjengőssé váliiik egy saiin­pa.clfi mii kleretében. Hosszura nyújtott párbe­szédeik foglalatja a darab amelyből az tűnik ki, hogy az ivónak tölbb 'a szavta, níiint a gon­dolata. Aliit is szándékolhatott a szierző ezzel a darabjával? BehizonyiLtanii kívánta, liogy a vér a jogát követeli, hogy az ifjúságnak jussa vau a szerelmi élethez, hogy a fiatal asszony elsenyved a ipaga-magával iis tehetetlen öreg ember oldalla mellett? A négii nótát kívánta variálni, hogy többet ér egy iifjiu pásztor, mint egy vén király? Vagy az ibseni mondást tö­rekedett erősiteni, hogy a siikálaflian szobában nem lakozik az erkölcsösség? Ki tudna mind­ezekre feletlet adni? Schönherr a darabja ke­retében a néző elé állit, egy öregedő embert, alki csempészettel foglalkozik és akinek a fele­ség© maga a viruló élet,. a toiiván'atosság. És olyannak mutatja iezt az emberpárt, mint a'lai éli a rn'aga megelégedett életét és a közöttük levő harmóniát csak a haláíl fogja megzavar­ni. De nem a. halál zavarja meg, h'aueim az élet, egy ember, aki fiatal, erős, forró vérű és aíki egy csendőr képében jelentkezik. Egymásra .ta­lál az ifjúság, a lobogó szenvedély, egy bika­erejii férfi ós egy szeretemre szomjas yérbéilü asszony, föllobog a vágy a szivükben és hogy ezt elolthassák, a kehes, törődött férjnek meg kell halnia. És elpusztul, a csendőr keze ál­tal. De mig ide jutunk, sok fölös szót kell meg­hallgatnunk, szavakat, amolk neim a drárn'a tar­tozékai, hanem az aromáik a diaijab nyújtására alkalmas eszközei. Más formák ós helyzetek között találkozunk ezzel a témával a Varga színjátékában: A farkas-ban, amelyben az egyének karakteréből alakul M a dráma ó» á hol a oseítekmíény folyamata nem aíkiad föl a szavaik áradatában. A zöld csütörtöki újdonság níem talált itt sem lelkes fogadtatásra. A karzat nélha leadta legmagasabb véleményét, de a nézőtér közön­ségét nem tudta a maga részére hangolni. A szereplők elkészültek a darabbal ós mondták a rollét fennakadás nélkül. Talán előnyére vált volna az előadásnak, ha a liangot, sőt a szí­neket is tompítják. Azonban igy is tetszett a közönségnek, amely épenséggel nem szűkkeb­lűén honorálta a iszinészá produktumot. A címszereplő Gömöry Vilma valóban iszép meg-t j)etenés volt, de kevésbé ördögi. Olyan asszamyt mutatott, aki megejt a szépségével, de nem olyau, aki lángoló vérének fellobbanásával el­parzseli, teljesen hatalmába keríti azt a férfit, akiire hálóját kivetette. A csöndes természetű jetenetéklíen egy liuron játszott, csak a szen­vedélyesebb s-cénákban kapott erőre és muta­tott változatokat a hangja. A csendőr alakjá­ban Körmendy Kálmám kívánatosan nyers volt s szemléltetni tudta az .ifjú tétovázó, m'ajd fellobbanó jellemét ós természetét. Szerintünk' azonban a kelleténél hangosabb volt, ropogós beszédű, mivel a tépelődés! talán nem lettet feltüntetni. A férj szerepében meglepően ügyes volt a Szilágyi Aladár produktuma. Egy kissé ugyan elrajzoltam mutatta a karaktert, de fel­tüntetni tudta azokat az érzéseket, m'iik a csem­pészt, majd később a feleségét féltő ember lelki világát uralják. — Taps, kihívás volt bő­ségesen, de azért azt hisszük, bogy A nőstény ördög-ben nem talált a szinliáz egy kiadós mű­sor d arabra. mifftit—mbm itwmrr nmi'iiwir itnii'i'imm—ihmbmi •mhuaummhnudh HÚSVÉTI ILLATSZEREK és alkalmas aján­déktárgyak nagy választékban :: kaphatók a :: SEGESVÁRY :: drogériában :: Kárász-utca 6. sz. Magyar Királyi Államvasutak Üzletvezetősége Szeged1 7960—1916. szám. Pályázati hirdetmény. A magyar királyi államvasutak szegedi üzletveze­tösége a leltárilag kezelt mintegy 405 drb. szolgai irhasubának 1916. évi junius hó 1-től, 1917. évi május hó 31-ig leendő fentarlása és javítása iránt pályázatot hirdet. A fentartás és javitásra vonatkozó részletes felté­teleket magában foglaló ajánlati felhívás és ajánlati űrlap a magyar kir. államvasutak szegedi üzletvezető­ségénél megszerezhetők, a magyar kir. államvasutak igazgatóságánál és valamennyi üzletvezetőségénél pedig megtekinthetők. Az ivenként egy koronás magyar okmánybélyeggel ellátott ajánlatok ezen felirattal: „Ajánlat irhasubák fentartása iránt 7960/ 916. számhoz" 1916. évi május hó 5 én déli 12 óráig a szegedi üzletvezetöség általános (I.) osz­tályánál benyújtandók, vagy postán beküldendők. Bánatpénzül 200 korona ezen üzletvezetőség gyüj­tőpénztáránál 1916. évi május hó 4-én déli 12 óráig teendő le. Takarékpénztári betétkönyvek bánat­pénzül nem fogadtatnak el. Szeged, 1916. április hó. Az üzletvezetöség. Utánnyomás nem dijaztatik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom