Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-02 / 78. szám

délmagyarorszag Szeged, 1916. április 2. Szegedről - Szegednek. — A város iparáról. — Egy hittel ezelőtt történt, (hogy a vi­déki malomiparosok országos egyesülete Szegeden, a kereskedelmi és iparkamara dísztermében tartotta rendes évi közgyűlé­sét. Husz év óta első eset, hogy a világ­piacon is első helyen álló magyar malom­ipar vidéken tartotta közgyűlését. A nagy számban megjelent tagokat magyaros ven­dégszeretettel látta vendégül a Back-malom. Ez alkalommal egyik mu-nkaszerető nagy malomtulajdonos és fiatal mágnás melegen érdeklődött Szeged város gazdasági élete iránt. Meglepetéssel vette tudomásul a vá­ros nagy fejlődését és gazdasági erejét, azonban csodálkozását fejezte ki afeletti hogy Szegednek, az ország második váro­sának ipara nem áll arányban egyéb irányú fejlődésével és ipari vonatkozásban a vidéki városok között nem vezet. Kérdezte ennek okát és jelezte, 'hogv Temesvár gazdasági életének fejlődése, különösen nagyarányú nagyiparával messze megelőzte Szegedet. A nemes báró igazat mondott, a sze­gedi ipar, sajnos, még nincs oly méretű, hogv az a fényes, nagyvárosi keret, mely minden vidéki magyar város felett áll, meg­felelő ipari tartalmat is adjon a városnak. Az utóbbi évtizedben az illetékes ható­ságok és körök minden lehetőt elkövettek, a szükséges, támogatást és városi áldozatot felkínálták a jelentkező esetekben és kínál­kozó alkalmakkor, azonban eredményt el­érni nem tudtak. Biztos tudomásom van ar­ról, hogy nem a közhatósági munka, előre­látás vagy éberség hiánya okozták e téren a sikertelenséget, 'Hanem egészen más, raj­tunk kivül álló okok, amelyeket azonban a nyilvánosság elé vinni nem lehet, nem sza­bad. Az iparfejlesztésnek egvik leghivatot­tabb tényezője: a szegedi kereskedelmi és iparkamara is érezte azt, hogy az iparoso­dás fejlődésének 'nálunk akadályai vannak és kereste az utat és módot, hogy megálla­píttassanak ezek az akadályok, s ha lehet, elhárittattassanak, illetőleg megsziinteítesse­nek. E végből felkérte a közel múltban az ország e?yik legkiválóbb közgazdasági te­kintélyét: Katona Bélát, hogy tartson Sze­geden előadást az alföld gazdasági helyze­téről. Katona Béla ebben az előadásában ki­emelte, hogy az iparosodásnak döntő ténye­zői: a gyorsan rendelkezésre álló tőke, a ke'Iő értékesítést biztosító vámvédelem és a könnyen hozzáférhető nyersanyag, A kellő vámvédelem hiánya az egész ország iparát sújtja, e tekintetben Szeged nincs hátrányban a többi várossal szemben. A másik két tényezőben igen nagy hátrány­ban vagyunk. Az a fcis ipari 'hitel is, ami Magyaror­szágon jelentkezik, a szegedi viszony!atbaií teljesen elenyészik. Ha pedig a nyersanyag figyelembe vé­telével számolunk a szegedi iparfejlesztés­nél, illetőleg nagyipar megteremtésénél, ak­kor az 1913. évi árstatisztikából a követke­ző eredményeket állapithatjuk meg: Budapesten a kőszén ára 4.31 fill., a barna szén 3 05 fill. Aradon „ 4.02 „ „ 3.20 „ Győrött „ 4.03 „ „ 3.16 „ Miskolc „ 3.09 „ „ 1.77 , Pécs „ 2.50 . - „ Temesvár „ 4.40 „ „ — „ Debrecen „ 4.68 „ „ 3.53 „ Szabadka „ 4.60 „ „ 4.20 „ . 5.17 „ . 4.39 „ Ebből láthatjuk, hogy az erő előállítá­sára szolgáló nyersanyag beszerzésénél vá­rosunk igen nagy hátrányban van, igy a konklúziót nagy általánosságban mindenki levonhatja. A nagyipar megteremtésének fundamen­tuma — nézetem szerint — hogy meg le gyen az alapitónak a szükséges beruházási tőkéje és szakértelme. Hitelt csak az áru forgalomba hozatalánál szabad igénybe ven­ni. A Szegeden megtelepülni szándékozó nagyiparok állapításánál már az a gyenge­ség jelentkezett, hogy nem csak túlhajtott állami évs városi támogatást, ajándékozási kértek, hanem sokszor még az alaptőke egy részét is a várossal kívánták jegyez­tetni. Ezek a körülmények oly benyomást keltettek, mintha nem iparalapitás lett vol­na a cél, hanem iparalapitási üzérkedés, hogv a várostól nyert előnyöket egy har­madiknak lehessen eladni. Ha nem is vagyunk szerencsések az iparosodás terén mindez ideig, annyit azon­ban büszkén elmondhatunk, hogy ami szá­mottevő iparunk van. az egészséges, oly­annyira, hogy a világháború zivatarai sem rendítették meg azokat. Néhány nagyipa­runk pedig európai hirii és minden viszony­latban versenyképes. Hogy kellő tőkével és szakértelemmel, energikus vezetéssel mit lehet a nagyipar terén produkálni, tessék megnézni a Sze­gedi Kenderfonó részvénytársaságot, amely részvénytársaság a Bakay-féle kötélgyárat a végnusztuláskor megvette, újjászervezte, lépésről-lépésre előre vitte és a néhány százezer koronás alaptőkével induló gyári vállalat ma. 30 év után a több millióra me­nő beruházásait leírta, az egész 'monarchiá­ban az első helyre küzdötte fel magát, 1000 munkás családnak ad kenyeret. Mindezt egy erős. öntudatos kéz csinálta, az intézet igazgatója. Ebből igazolva látom, hogv Sze­geden is lelhet gyáripart teremteni, csak faT pig ember kell hozzá. Nemo. Apró történetek. — "Régi idők emlékei. — A múltban a J)áló-ié\e vendéglő volt a bohém tanya. 'Itt verődtek össze az újságíróik és itt rendezték a nagy — halpaprikással, sült kárásszal, kapros turuslöpéiinyel terhes — vacsorákat, különösen ha fővárosi vendég érkezett. Rendszerint szombat este, a hat órai gyorssal érkeztek a vendégek. Egyik ilyon szombat esti vacsorára meg is jöttek a jelentkezőik, esak az aranyszájú Hock János nem érkezett meg, helyette sürgöny jött, amelyben jelentette, hogy lekésett a gyors­vonatról és igy esak az éjjeli személyvonat­tal jöhet. A vacsora alatt Lipcsei/ Ádám ki­adta a rendeletet egyik munkatársának, Csoór Gáspárnak, hogy az éjjeli vonatnál ő várja Hock Jánost és hozza a tetthelyre, már mint a Báló-féle vendéglőbe. Csoór re­zonirozott, hogy ez nem lap-ügy, ő bizony nem mozdul sehová, nem -hagyja el a társa­ságot egy percre sem, egyszóval most S is ur és neki nem parancsol még a szerkesztő sem. Lipcsey belátta, hogy Csoórnalk igaza van és máskép határozott. Sorshúzás utján kívánta eldönteni, hogy ki várja a vasútnál Hoek Jánost. Apró cédulákat csinált és mind­egyikre Csoór Gáspár nevét irta föl. A cé­dulákat belehelyezte a kalapjába és Osoórt kérte föl a sorshúzásra. Gazsi belenyúlt a kalapba, kihúzott egy cédulát, amelyről mé­labús hangon olvasta le a saját nevét. A vál­tozhatatlanba belenyugodott és éjfélkor ki­ment a vasútra, Hoek János elé. Addig sze­mélyesen még nem találkozott az arany­szájú pappal. A vonat rendes időben érke­zett, nagyon sok utassal. Csoór tisztán látta, a helyzetet, Ihogy a nagy tömegben nem ta­lálja ineg Hoek Jánost. Egyszerre csak el­kiáltotta magát: — Hic, hec, hoc! A tömegből megszólal egy hang: — Hic! A hang irányába szaladt Csoór és meg­pillantja iHoek Jánost és egyszerűen csak annyit mondott: — Én pedig Csoór Gáspár vagyok, gye­rünk édes papom. A szegedi műkedvelő társaság, A bor szatymazi előadása után való esztendőben újra előadást akart tartani. Koszó István ne és Zsótér iDezsőné elő is fogták a rendezőt és kiadták a rendeletet, liog ykészüljön a NapiJ­mama előadásának rendezésére. A rendező készséggel vállalta volna a kedvek feladatot, de kijelentette, hogy Taschler József nél­kül nem tart előadást. Taschler József pedig nem szerepelhet, mert tudomása szerint a törvényszék akkori szintén érdemlés eüröko ros«z néven vette, begy Jóska eljátszotta Baracs Tmró szerepét. Pár napra rá, Taschler József fölkereste a rendezőt. — Mit hallok mester, te nem akarod, liogy előadást tartsunk? — Akarni akarom — válaszolt a mű­kedvelő. diletán.s rendező, — de rád való te­kintettel k kell .mondanunk az előadás meg­tartásáról. — Ugyan már miért? — kíváncsiskodott Taschler József. Én eljátszom Örkényi bárót, az alezredest. — De mit szól majd hozzá az elnököd? — Semmit! iE szerep ellen nem lehet .ki­fogása, hiszen báró is, alezredes is, egyszóval társaságbeli es nem gatyás paraszt, mint Baikxs Imre. Ugy bizony. KÖNYVET A HARCTÉRRE! Az Országos Hadsegélyző Bizottság és a Magyar Szent Korona Országainak Vörös­kereszt Egylete könyveket, füzeteket, képes újságokat kér a harctéren levő katonák ré­szére. A küldemények a Vöröskereszt Szerc­tetadomány-osztúlyhoz (Budapest V., Lipót­körut /.) cimzendők. A kir. posta bérmentesen szállítja a cso­magot, ha ráírjuk: „Szeretetadomány a harctéren levő katonák számára." Telefon,: 13—16. Telefon: 13-16. ÉS fűtés, üzem és cséplés célokra tel- B jes vaggon rakományokat is aSOMIfll j szállít és vidékre továbbit. TUZIffif M motorommal Háznál is Mzelek. B Víderker Pál k^Y/dt g Szeged, Honvéd-tér 1. szám. 18 B •BBBBBBBBBBBBBBB1

Next

/
Oldalképek
Tartalom