Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-10 / 59. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG. Szeged, 1916. március lö. vetkeztében igen nagy lesz a rokkant munkanélküliek száma. Nem tudni, hogy ebből a számból hány rokkant jut Szegedre, de az ina már kétségtelenül megállapítható, ihogy annyi őri, portási, pénzbeszedői stb. állás előreláthatóan nem lesz. mint ahány rokkant-munkakereső. A jelentéshez többen szólottak hozzá. V'ékes Bertalan a háziipar felkarolására hívja fel a figyelmet és javasolja, hogy a legközeleobi értekezletre a siketniémák és vakok intézetének igazgatóját is hívják meg. Orkonyi Ede a fiatalkornak hatóságának tevékenységéről számol be és fölemlíti, hogy ér tesülései szerint tokkant iskolát csak egye teini városokban állit fel a kormány. Egyébként utal arra, hogy a létesítendő munkástelepeken be lehet vezetni a háziiparral való foglalkozást. Szegeden iföldmives iskolát "'v. felállítani. Reicliarí Vilmos ipar-felö szerint a rokkantak nagy részét kényriteni kell a tanulásra, ami a rokkant-ügy endezését nagyon megnehezíti. Bokor Adolf a mozgó-kereskedelemre hívja fel a figyelmet, amelyet főként a rokkantak számára kellene fenntartani. Szal/ó Gyula kamarai titkár véleménye szerint a 'végleges állásfoglalás előtt, tanulmányozni kellene a szegedi speciális viszonyokat. Végül dr. Szalay József indítványozza, hogy a rokkant-ügyben a városi tanácshoz fordulnak abban az értelemben. hogv Szeged részére a kormánynál rokkant-iskolát eszközöljön ki, amely főként agrikultur és kerti munkák betanításával foglalkozzék. Az olasz hadüzenet történeti és lélektani háttere. Irta: dr. Balanyi György. II. Az első csalódás a hadüzeneteik árjának megindulásakor ért bennünket. Miikor lábunk alatt megmozdult ti talaj .s a tengernyi ellenség elözönlötte határainkat, délre. Italia felé fordult tekintetünk. Szemünkben remény ült: bizton hittük, liogy szövetségesünk hálás lesz •répazárolt szeretetünkért, magúévá teszi igaz ügyünket és élet-halál harcunk megosztásával fizet vissza a jószolgálatiikért, melyeikkel nagyhatalmi állását megszilárdítani segítettük. Vártunk; szívszorongva testük a híradást a.z olasz sereg csatlakozásáról bárom fronton küzdő testvéreinkhez. De Italia makacsul hallgatott. BoibuTko 1 ódzott a titokzatos-ág leplébe és — nem mozdult. Végre megszólalt. -Első szava egy semmitmondó semlegességi nyilatkozat volt. Hivatalos formában megtagadta, aminek ímegtevésére a szövetség szelleme és betűje kötelezte, de amire szivében sohasem érezte magát kötelezettnek t» aminek beváltására soha komolyan inem gondolt. Mindezt azonban csak utólag értettük meg. Akkoriban mérhetetlen keserűség szorongatta torkúinkat és kulcsolta ökölbe kezünket a hűtlen szövetséges ellen. A reánlk szakadt sok fájó csalódás között talán ez fájt legjobban. iAz olasz színek, melyek az örökre felejthetetlen augusztus-eleji -napok mozgalmas, tarka világában sürün elővillantuk, egyszerre eltűntek. És mi a csalódások keserűségével szivünkben, de másrészt -a győzedelem rendíthetetlen bitével lelkünkben Italia nélkül, egyedül a hozzánk hasonlóan megtámadott Németország niebelungi hűségében bizva mentünk eléje ellenségeinknek'. Lassanként lehiggadtunk. Kcserüsógümk felengedett. Kezdtük reálisabban mérlegelni Italia helyzetét. Ha szivünkben -nem is adtuk meg neki a felmentést, elismertük, hogy kényes földrajzi fekvése és hosszan elnyúló partjainak hozzáférhetősége á túlsúlyban levő ellenséges flották számára tényleg meggondolandóvá teszik a háborúiba elegyedést. Sőt később már némi vigasztalást találtunk abban a gondolatban, hogy jóakaratú semlegességével legalább egy oldalról fedez bennünket s ímegkönnyiti más irányban való szabad mozgásunkat. lAzután jöttek a nehéz napok, az emberfeletti erőfeszítések és szenvedések, a megmegingó majd uj lángra -kapó reménykedések napjai. Az élet-halál/h arc annyira igénybe vette izmainkat, idegeinket és gondolatainkat, hogy se,in időnk, sem kedvünk nem volt ,mással törődni. Már szinte megfeledkeztünk „hü szövetségesünkről" is, amit annál könnyebben tehettünk, imivei Italia még mélyebb hallgatásba temetkezett, mint a háború kezdetén. Csak nagyméha, -kerülő utakon jutott el hozzánk egy-egy röpke liir a hátunk mögött készülő árulásról. De mi nem adtunk neki hitelt, ellenségeink rosszakaratú rágalmának bélyegeztük s gyanútlan szívvel napirendre tértünk felette. Hanem -a li-ir ennek elleniére makacsul tartotta magát s e'gyre sűrűbben visszatért. Mivel a censura nem' engedte, hogy igazi mivoltában a nyilvánosság napfényére jusson, dúsan tenyészett a» agyonhallgatás félhomályában ős fantasztikus módon megnőtt. A sugdosás szárnyaló gyorsabban és biztosabban terjedt, mint a sajtó utján tehette volna. A légkör kezdett megtelni feszültséggel. Tudtuk, liogy a diplomáé, ia boszorkánykonyhájában, a gondosan elzárt ajtók mögött lázas munka folyik, ösztönszerűen megéreztük, liogy élet-érdekeinket .mélyen érintő kérdések forognak szóban. Végre májusban a virágfakadás hónapjában kipattant a nagy titoik. A meglepetések zsilipje, megnyílt és a váratlan események lávája oly hirtelen és erőszakos módon tört reánk, liogy egyik ámulatból fel sem ocsúdhattunk és már ujabba estünk. A qua-rtoi ünnepély, a fékevesztett háborús izgatás, Salandra színleges lemondása, a történeti nevezetességű országgyűlés, az utca őrjöngése, a hármas szövetség felmondása és a hadüzenet: mindez tüneményes gyorsasággal űzte egymást és egyszerre jutott tudomásunkra a kettős -monarchia áldozatkészségének és a béke megóvása érdekében kifejtett több hónapos erőfesz Réseinek részleteivel. Amit lehetetlennek hittünk, az árulás megtörtént. Ttalin ellenségeinkhez szegődött épen akikor, amikor kilenc hónapos véres küzdelmünk és mérhetet len áldozata ín k eredményekén t kezdtük ellenállhafiatlan erővel magunk előtt seperni ellenségeinket és a reménytelen messzeségben ködlő l)ékót a közelebb eső lehetőségek sorába vonni. Hűtlen szövetségesünk -aikko-r rontott -reánk érintetlen erejével, mikor -kezdtünk egy kissé szabadabban lélekzeni s örülni drága ivérünkön.kiküzdött sikereinknek. Hiába ajánlottunk fel néki jószántunkból csaknem mindent, amiért józanul fegyvert foghatott, melk-i nem kellett a békés kiegyenlítés; ő nemcsak földünket akarta elvenni, hatalmunkat kisebbíteni, hanem ontani kívánta vérünket is. 'Szabad választása volt s neki inkább kellett a háború, mint a béke. Csoda-e, ha -ily példátlan árulás láttára szivünk utálattal és megvetéssel tölt el s a hosszú pillanatnyilag föléje kerekedett minden más érzésünknek? De azután leszámoltunk ezzel is. Öli a háború nagy realistákká tett bennünket! 'Az árulás továbbra is méltó erkölcsi felháborodásunk botrányköve maradt, de azontúl mint tisztán történeti jelenség is kezdett bennünket érdekelni. A lezajlott események higgadt, szemlélete és a rájuk vonatkozó ismereteink fokozatos bővülése lassanként meggyőződéssé érlelte első benyomásunkat, liogy az olasz hadüzenet megelőző és kisérő körülményei a tömegpszichózisnak é.s a modern történet irányításában döntő szerepet játszó erők szag neszéé v hatásának egyedül álló példáját nyújtják. Mert- hogy egy nemzt, mely tiz hóinapon át szemtanúja volt a háború minden iszonyatának életben és vagyonba,n tett mérhetetlen pusztításának a lehetséges békés kiegyenlítés helyett inkább válassza -a vérontást, életfeltételei erősítése és (kultúrája nyugodt imunkálása, • helyett -inkább áldozatul dobja oda legjobb -fiai százezreinek életét a háború M-olochjának: olyan jelenség, aminőre eddig még nem volt -példa. Végiglapozhatjuk évezredek történetét, neau találjuk mását. Érthető tehát, liogy érdeklődésünk egyre jobban a miért? kérdésére te-relődöt át. Milyen okok működtek iköz-re, hogy a -kormány részéről a háború kezdetén 'hivatalcsan bejelentéit s a nemzet zömétől helyeselt semlegesség a májusi háborús történetek örjöngésébe fult? lA nemzeti érdekek ós egyéni szempontok milyen, szövevénye, az állami és társaid-almi élet tényezőinek milyen fokú belejátszása idézte elő ezt a hihetetlen változást? Milyen állomások jelzik azt a hosszú utat, melyen Italia a béke paradicsomából a háború poklába táncolt? A közélelmezés uj szervezete. Szakférfiakból álló közélelmezési tanács. (Saját tudósítónktól.) Remélhetőleg rö" I videsen le lehet zárni a közélelinczés első korszakának összes aktáit. A közéielmezés ügyeinek intézésével a polgármester tudvalevőleg Balogh Károly tanácsnokot bizta meg, aki tiszteletre méltó ambícióval k-észül az uj, sok nehéz feladattal szolgáló, épp azért előtte is bizonyára értékes munkakörre. Problematikus természetesen nagyon, hogy a iegjobban vezetett köz-élelmezés is * mit és mennyit használhat már a közel jövőben is, megnyugtató mégis, liogy Balogh Károly az eddig felmerült tanulságok és helyes kívánságok figyelembe vételével kívánja uj munkakörét betölteni. Ép a Délnvugyarorszüg mutatott rá a tanácsnok urnák arra a helyes reformjára, hogy a közélelmezési üzemnek kereskedelmi szervezetet akar adni. További reformja aZ, hogy megalakítja a közélelmezési tanácsot. Az uj szerv bizonyára üdvös szolgálatokat fog tenni, h-a állandóan működésben lesz, mindannyiszor meghallgatásra talál, amikor egy-egy élelmi cikknek nagyobb mennyiségben való bevásárlásáról iesz szó és ha tagjai a tanácskozásokon, ellenőrzésen és egyéb munkán kívül például arra is vállalkoznak, hogy aZ egyes cikkek bevásárlására a kínálat helyére elutazzanak. A közélelmezési tanácsot Balogh Károly a következő tagokból alakította meg: Aczél Géza, a Back-malom vezérigazgatója, Bach Jenő fakereskedő, Csányi Sándor terménykereskedő, Gál Kálmán, a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár elnöke, Hoffrnann Ignác gőz-malomtulajdonos, Kiss Ferenc íőerdőtanácsos, Korom Mihály gazdálkodó, Kovács Sándor sertéshizlaló, Landesberg Mór gyáros, Rózsa Mihály, a Mezőgazdák Szövetkezetének igazgatója, 'Szarvady Lajos, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Tóth Ferenc 'vállalkozó, Weiner Miksa és Wimmer Fülöp, az Iparkamara alelnökei. A bizottság — amint -látható — majdnem teljes, a közélelmezési üzem uj vezetője ugy alakította meg, hogy szakértője legyed mindazoknál a kérdéseknél, amelyek felmerülhetnek. Első ülését vasárnap délelőtt órakor tartja a közélelmezési tanács. Abba, hogy milyen szerepet szánt ennek a szervnek maga Balogh Károly, némi betekintést enged az a meghívó, amelyet az első ülésre küldött szét. Ép azért itt közöljük: — Szeged sz. kir. város polgármestere, dr. Somogyi Szilveszter ur, a -folyó évi március -hé 1-én kelt 2664—1916. számú -határozatával megbízott engem azzal, hogy a közélelmezési üzem vezetését vegyem át és azt