Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-09 / 58. szám

Szeged, 191,6. március 9. DBLMAGYARÓRSEIB irányították, a kola—pétervári vonal pedig .még mindig nem készült el. Kíváncsian vár­juk Bratianu válaszát arra vonatkozóan, hogy tni történt a megrendelt és előre kifi­zetett román munícióval? Jellemző, ihogy ez­zel szemben a központi hatalmak a legna­gyobb pontossággal szállították a náluk meg­rendelt muníciót, miért nem tudott hát az antant is megfelelni a vállalt kötelezettsé­geknek? Japán a kínai császárság ellen. Frankfurt, március 8. Stockholmi jelen­tés szerint Juansikküj, a kínai köztársaság elnöke most első izben összehívta a parla­mentet. A Tokióban ülésező politikai gyűlés el­határozta, hogy Juansikkdjt felelősségre vonja a kinai forradalom előidézéséért iés a fölkelők támogatása révén lemondásra akar­ja kényszeríteni. A harmadik japán hajóraj az északkinai vizekre indult. Köln, március 8. A Kölnische Zeitung szerint u Novoje Vremja Pekingből a követ­kezőket jelenti: Juansikkáj tudtul adja, liogy a császárság visszaállítását további intézke­désig elhalasztotta, egyidejűen megtilt min­den tüntetést trónralépésének gyorsítása ér­dekében. A parlamentet május elsejére egy­behívták. Clemenceau megtámadta az angolokat. Genf, március 8. Párisi jelentés hírül adta, hogy Clemenceau volt külügyminisz­ter lapját a párisi cenzúra 8 napra betiltotta és a példányokat elkobozta. Mint most je­lentik, az elkobzás azért történt, mert Cle­menceau megtámadta az angolokat, mivel ezek, dacára a verduni eseményeknek, nem indítottak offenzívát Flandriában. Arról is irt Clemenceau, liogy a francia tartalékokat nem valami helyesen használta föl egyik tá­bornok. Az antant már nem gondol akcióra. Szófia, március 8. Görögországból érke­zett jelentések szerint a szoliniki-i angol iés francia csapatokat újból kezdik csoportosíta­ni. A nyugati offenzíva miatt valószínűleg a francia csapatok egy részét elvonják Sza­lonikiből. Tény az, 'hogy Toulonból és Mar­•seillebő! üres szállitóhajók mentek Szaloni­kibe, amelyek most a kikötőben vesztegel­nek. Balkáni diplomáciai körökben az a vé­lemény, hogy az antant a Balkánon már nem gondol komoly akcióra. Szalonikiben az an­golok és franciák egészen másképen visel­kednek a görög lakossággal szemben: ugy tesznek, mint a távozóban levő vendégek, a kik jó emléket akarnak hátrahagyni. Az amerikai ellenzék. Rotterdam, március 8. Washingtoni je­lentés szerint a szenátus 256 szóval 160 elle­nében elhatározta, hogy a tengeralattjárók u'i harcáról szóló vitát szűk keretek közé szorítja. A londoni Reuter-ügynökség ehhez hoz­záteszi, hogy a szenátus Wilson elnök tenge­nészeti politikáját támogatja. Bizonyos volt €z a határozat, a szavazás számaránya azonban azt igazolja, — hogy Wilsonnak hatalmas ellenzéke van és a teljes szakítás Németországgal szinte kizártnak tekinthető. Egy honvéd a Sárkány­szálloda öngyilkosában az apjára ismert. (Saját tudósítónktól.) A Délmagyaror­szág keddi számában jelentettük, hogy az Indóház-tér 1. szám alatt levő „Sárkány"­szállodában öngyilkos fett legy magát Kis Imre kiszombori földmivesnek nevező pa­rasztru'nás, középkorú ember. Kis vasárnap este szállt meg a fogadóban és egész éjjel, nem távozott el a szállodából. Hétfőn reggel hét óra tájban hangos dörrenésre lettek fi­gyelmesek a szálloda alkalmazottai. A por­tás berohant a 10. számú szobába, ahol a földön vérében fetrengve találta a vendéget, aki jobb kezében görcsösen szorongatta a még mindig füstölgő revolvert. Kis a nyak­iitöeret lőtte keresztül és a nagy vérveszte­ség következtében pár perc múlva kiszenve­dett. A rendőrség részéről Lengyel István rendőrtiszt jelent meg a helyszinen a kerü­leti tiszti orvossal, aki már csak a beállott halált konstatálhatta. Miután a rendőri vizs­gálat minden kétséget kizáróan megállapí­totta, ihogy öngyilkosság és nem büntény­esete forog fenn, a holttestet a városi köz­kórház hullaházába szállították. Az öngyilkos felső kabátjában néhány fillér készpénzt és egy ceruzával irt tábori­lapot taláit a rendőrség. A levelezőlapon az irás annyira el volt mosódva, hogy abból csak a feladó nevét lehetett nagynehezen ki­betűzni. A lapot Novakov Milán irta Szeged­ről, de hogv hová és kinek, azt nem lehetett megállapítani. A rendőrség a közkórháziban a hullát lefényképeztette, sokszorosította és a detektivek és rendőrök közt szétosztotta, azzal az utasítással, hogy járják sorra a sze­gedi kaszárnyákat és kórházakat és keres­sék Novakov Milánt, aki talán felvilágosítást tud adni arról: tényleg Kis Imrének liivják-e az öngyilkost. Kedden reggel indult meg a hajsza és este már jelentette Sántha István rendőr, hogy a szegedi lábadozó osztagnál ráakadt a levelezőlap feladójára: Novakov Milánra. Jelentette a rendőr, hogy Novakov Milán az ötödik honvédgyalogezred honvédje előtt felmutatta a fényképet, mire Novakov zo­kogva felkiáltott: — Úristen, az apám! A rendőr szerdán reggelre berendelte a honvédet Lengyel rendőrtisztihez, aki kihall­gatta, majd Bárdos polgárőrrel a közkórház­ba küldte, ihogy Novakov a hullát is meg­nézze. A fiu zokogva borult apja holttestére és szerb nyelven felelősségre vonta tettéért. A kétségbeesett fiút alig tudta a polgárőr el­vonszolni apja bullája mellől. A Délmagyarország munkatársa beszélt Novakov Milánnal, aki a következőket mon­dotta: — Az apámat Novakov Péternek hív­ják, negyvennyolc éves volt és most rukkolt be az ötödik honvédgyalogezredhez. Engein szombaton délután felkeresett a lábadozó­ban. Csendesen elbeszélgettünk, nem vettem észre rajta semmi különöset. Jó ideig volt nálam, búcsúzás közben a kezembe nyomott tiz koronát és zokogva megölelt, aztán el­ment; azt mondta, hazamegy a kvártélyára, vasárnap pedig kimegy a Cserepes-sori ba­rakokba a századához. Beregszó-Németire valók vagyunk, az apámnak ezelőtt két évvel ínég jómenetelü asztalos-műhelye volt, azóta nem tudom, mivel foglalkozott. Az apám nagyon félté­keny természetű, az anyámmal állandóan ve­szekedtek, annyira, hogy két év óta külön­váltan élnek. Az anyám Temesváron szol­gál, az apám meg Beregszó-Németin, — azt hiszem — napszámba járt. Az apám most vonult be katonának, valószínűleg félt a 'ka­tonaságtól, azért követte el az öngyilkossá­got. Novakov Pétert szerdán délután temet­tette a katonai hatóság a városi közkórbaz hullaházából. Legalább egy népkonyha maradjon nyitva a nyáron. (Saját tudósítónktól.) December tizen­hatodikán valóra vált a szemérmes szegé­nyek álma: Buck Bernát százezer koronás adományából fiat népkonyha nyílt meg Sze­geden. Azóta, — mint azt már jelentettük — mindennap ezerötszáz család ellátásáról gon­doskodott a város. Ezerötszáz család kapott naponta teljesen ingyen hust. főze'éket, jó­kora darab kenyeret, sőt, — a Szege;. . eány Egyesület kifőzőjében — még táplál; ;evest is. A nélkülözők összeírása ugy történt, hogy a kerületi kapitányok listát készítettek a kerületükben lakó szegényekről és minden hónapban ellátták őket ingyen ebédutalvá­nyokkal. A szelvényeket a népkonyhákban át kellett adni, mert csak a lebélyegzett utalvá­nyok ellenében téritett meg a város szelvé­nyenkint negyven fillért. Ezekben a népkony­hákban pénzért csak akkor kaphatott valaki ebédet, ha az utalványosok már megkapták a részüket. A tavaszi kedvező idő beálltával a mun­kaalkalmak is szaporodnak, aki dolgozni akar, könnyebben talál munkát. A szegedi gyárak állandóan keresnek női munkásokat könnyebb gyári munkára. Ezért határozta el a hatóság, 'hogy március tizenötödikén be­szünteti a hat népkonyhát. Azt hisszük, nem kellene minden városi kifőzőhelyet bezárni, legalább egyben adni kellene ingyen ebédet azoknak, akik, ha akarnak sem tudnak dol­gozni. Mert ilyenek is vannak: aggok, nyo­morékok, sok- apró gyerekes családanyák. Ezektől nemcsak tavasszal, de nyáron sem szabadna ezt a kedvezményt megvonni. Ter­mészetesen csalás azokat kellene továbbra is ellátni ingyen ebéddel, akik tényleg rászorul­tak. A rendőrség kevés fáradsággal össze­állíthatná az uj, lényegesen kisebb kimuta­tást, még március tizenötödike előtt és igy azok, akik nem tudnak magukon segíteni, egy napig sem maradnának tápláló eledel nélkül. Értesülésünk szerint a hat népkony­ha fentartása eddig hatvanezer koronába ke­rült, igy a százezer koronából még negyven­ezer korona rendelkezésre áll. Az is lehet, hogy nem emésztene fel a rászorultak állan­dó ellátása többet, mint amennyit a kama­tok kitesznek. A Délmagyarország munkatársa meg­látogatott néhány városi kifőzőt. érdeklődött a „vendégek" tervei iránt. Nagy általános­ságban megvannak nyugodva abban, hogy március közepétől dolgozni kell annak, akt enni akar, akarnak is dolgozni, de vannak közöttük tehetetlen, munkaképtelen emberek, akik kétségbe vaunak esve. Biztosra veszik, hogy a város gondoskodni fog róluk, de. — érthető a helyzetük — ezt csak akkor fogják elhinni, ha tényleg valóra válik az a kíván­ságuk, hogy legalább egy népkonyha a nyá­ron át is nyitva maradjon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom