Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-07 / 56. szám

Szeged, 1916, március 7. D1LMAGYAR0R8EAG Szegedi szemtana elmondja Jjouaumont elestének részleteit (Hadbavonult munkatársunktól.) A szegedi 5-ik honvédgyalogezred tisztikarának egyik legszimpatikusabb ás Szegeden városszerte általánosan ismert tagja volt pár év előtt Sz. honvédszázados. Kiváló katonai tulajdonságainak köszönheti, hogy fiatal kora ellenére is hamarosan a honvédelmi minisztériumba, majd a háború kitörése után a vezérkarba osztották be szolgálattételre. A fiatal és rendkívül intelligens honvedszázados a háború ideje alatt már több izben bebizonyította kiváló szaktudását és nem egye esetben végzett el teljes elismerést érdemlő, fontos küldetésüket. Legutóbb hasonló természetű küldetéssel a Verdun előtti német hadsereg vezérkaránál járt. Igy jelen volt a németek hatalmas oftenzivájának kezdeténél, egészen a Douauipímt-erőd elestéig. Tegnap este érkezeit — közvetlenül Douaumont alól — Budapestre. A ibonvédszázadios, aki csak nevének elhallgatására kötelezett, a következő, szenzációsan érdekes részleteket mondotta el a németek nagy nyugati oifenziváját'ól és Douaumont elestéről: — Minden offenziva sikerének elsőrangú létfeltétele, liogy a készülő eseményekről az ellenség mit sent sejtsen és a támadás meglepetésszerű legyen, valamint hogy ott történjék az meg, ahol a legikevésbbé várják. Olyan sztratégiai igazság ez, ami a most folyó háborúban iksz esetben beigazoltjást nyert. E szerint az elv szerint készttették elő a németek ezt az offenzívát is. A csapatösszevonások a legnagyobb titokban és ugy történtek, hogy a franciáknak sejtelmük sem volt arról, Ihogy a tapasztalható mozgolódás egy közeli offenziva előjele. A német hadvezetőség zsenialitása teljes mértékben érvényesült már az előkészületeknél is; még <a front,mögött álló beavatatlanok is csak c&aPat felfrissítés jeleit látták. Ilyen zsenialitással szemben kellett, hogy még a mindenütt ' jelenlevő kémek is tévutakra tévedjenek és ne 'tulajdonítsanak nagyobb jelentőséget a csapatok cserélgetésének. A siker létfeltétele a váratlan támadás tehát igy biztosítva volt; a meghatározott naPra az összevont erők helyeiken álltaik'és csak a jelre vártak, hogy megkezdjék a támadásokat. A verduni támadást megelőző támadási kísérletek is — .azt hiszem — csak arra valók voltak, hogy megtévesszék, zavarba hozzák a •randákat. Így érthető, Ihogy a franciáknak sejtelme sem volt arról, hogy épen itt lesz a támadás. Hogy ebben a hitükben még jobban megrögzítsék a franciákat, itt a támadások megkezdése után is csak a már megszokott harci tevékenység folyt. Lövöldöztek egymásra — egy-egy ágyúlövés is el-elhangzott, de nem több, .mint rendesen. Február 24-én éjjel is ezt folytatták a németek, de ekkor már avizálva volt a parancs: a 24-ik és két másik brandenburgi ezred megtámadja a francia állásokat és megkísérli Douaumont elfoglalását. — .Reggel mindössze annyi történt, hogy a német ütegek közül több szólt .bele a rendes napi koncertbe és néhány üteg már Douaumont erődítéseit kezdte lőni. — A franciák abszolút biztonságban érezték magukat, hát nem is kíséreltek meg semminemű védelmi óvatosságot. Csak akkor bámultak el kétségbeesve, amikor — az .adott je're — megkezdődött a legnagyobb, legerősebb tüzérségi tüzelés, amit a világháború ideje alatt tapasztalni lehetett. A gránátok — ez nem túlzás — egymást érték a levegőben, — néha olyan volt az égnek az az oldala, a hol a franciák állásai voltak, mintha felhők úsznának rajta, sötét, villamossággal telitett felhők. — Minden emberi képzeletet meghalad ez a tüz, — ,a pergötiiz fogalma aiá eső tüzérségi tüzelés is semmivé zsugorodik össze e •mellett. Fogalmat csak akkor alkothatunk a német tüzelés mineműségéről, ha tudjuk, hogy a francia állásokban elhelyezett katonák. akik pedig többszörösen tanújelét adták hősiességüknek, akik már sok-sok mindenhez hozzá voltak szokva, uz első negyedóra után már nagyobbrészt megőrültek. Olyan volt ez. mint valami istenitélet. — Akadtak olyanok, akik őrültségükben az árkaikból kiugrottak ás átkozódva, ugrálva rohantak felénk, puszta kézzel, mig egy gránátszilánk el nem hallgattatta őket. — Ezt a tüzet az összevont tüzérségnek csak egy része zúdította a franciákra, — a •másik-rész már Douaumont erődítési müveit és az itt elhelyezett franciágra lőtte, Igy — mire a franciák feleszméltek, hogy itt alighanem offenzíva kezdetéről van szó, már elkéstek minden védelmi intézkedéssel. Különben is hiábavaló munka lett volna minden, meif; a nemet műszaki csapatok ezt megelőzően felkutatták és hozzánk kapcsolták be a francia telefonvezetékeket, ugy, hogy úgyszólván a franciák jelentéseiből tudtuk meg, hova kell tüzelnünk, hogy eredményes legyen a munkánk. — Így telt az idő diélután 2 óráig, — akkorra megért a helyzet.. Beszüntettük a tüzelést és megkezdődött a brandenburgi ezredek munkája. Hogy milyen eredménnyel, mindenki tudja már. Én csak azt kívánom ínég elmondani, hogy az erődbeli franciák, akik értdietöleg nem szenvedtek annyit, mint a védőállásokban levők, a leghevesebb ellenállást fejtették ki. Azt hiszem, ezen a helyen játszódott le a világháború legborzalmasabb kézitusája. A franciák ekkor már tudták, mit jelent ez a támadás és az erőd eleste, ezért az utolsó ldhelletig harcoltak, — voltak csapatok, amelyek egy szálig lemészároltatták magukat s amikor már eltört a bajonett, fegyver, puszta kézzel folytatták a harcot. A kétségbeesett erőfeszítések azonban hiábalók voltak, délután 5 órára már a németek kezén volt Verdun északkeleti kulcsa. — Fogoly tisztek mondták el, hogy a háború tizenkilenc hónapja titán sem tudtak elképzelni ilyen borzasztói tüzérségi tüzet. És amikor megkérdeztük, hisz-e még az antant végső győzelmében, a francia tiszt sirvafakadt és csak annyit .mondott komor sóhajjal: vége mindennek. 'Ez az első eset, hogy francia tiszt kételkedett volna az antant végső győzelmében. És ebben2 azt hiszem, benne van az egész támadás minden éreje, hatal: massága. — Másnap megtekintettem a francia árkok helyét; olyan szántást ínég nem látott ember, mint ott volt. Nyolc-tiz méter mélységű. gránátvájta kutak, mindenütt s a tört rög között egy-egy véres cafrang; kéz, láb, fej, törzs valaha. —- Ha szabad érdeklődnöm, milyen kilátással kecsegtető ez az offenziva, milyen a hangulat a német vezérkarnál, .mi várható? — kérdeztem ezután. — Ssak bízzunk mindent a németekre és bízzunk meg bennük. Talán nem soká viselsz katonaruhát — mosolygott a kedves, szőke hoincdszázadós, aki azonban többet már, semmi szin alatt nena volt hajlandó elárulni ennél. Sípos. Iván. Itália területi követelései. Irta: dr. Balanyi György kegyesrendi tanár. V. Souuiuo történeti poroedenseivél szemben tehát az igazság az, hogy inig az olaszok csak a nyelvi közösség gyenge alapján igényelhetik Déltiro] jelentékenyen kisebb részét, mint tényleg követelik, iAusztria a német birodalom jogi örököse több.mint ezer éves birtoklásra hivatkozhatik, melynek folytonosságát esak néhány évre szakították meg a napoleoni idők. És ez valamivel mégis csak nyomósabb érv, mint az irredentizmus ferdítése kon és hazug szent imént a 1 izmuson felhizlalt mülelkesedéso a.z állítólag elnyomott testvérek felszabadításáért. Annál nyomósabb, mivel a történeti hagyományok tiszteletre méltó patinája nem csupán üres jogokat takar, hanem födi a téltiroli olaszeág, gazdasági fejlődésének ós jövőjének feltételeit is. iMég kevésbé indokoltaik az olasz követelések egyes pontjai. Igy a malborgefchi kerület. sem földrajzilag, sem néprajzilág nem tartozik Itáliálioz. Nenn emelhetők reá történeti igények sem, mert hiszón már a kora középkorban a karaktén hercegség, II. Henrik császár idejétől kezdve pedig a bambergi piispökségbéz. tehát a német birodalomhoz tartozott. Hogy Sonninoék mégis magoknak követelik, annak könnyen érthető oka a kerület stratégiai fontossága: uralkodó helyzete a Karinthia ben sej éhe vezető utak. nevezetesen a pontafeli vasút felett.1'Elég e tekintetben a na polcon i időkben s a mostani háború! an itt lefolyt véres harcokra utalni. Nem sokkal alaposabbak a Göirz és Gradisea grófságok birtokára emelt igények sem. Eltekintve attól, hogy a földrajzíi határ megvonása egészen önkényesen történik a néprajzi viszonyok eleve tiltakoznak minden kisajátító kísérlet ellen. Mert tudnunk kell, hogy Görz és Gradisoa .261721 lakossa közül 62% szlovén és csak 32% olasz. De ezen utóbbiaknak is legalább kétharmada latin eredetű és az u. n. frianti nyelvjárást beszéli. Az olaszok tömegeseblien csak a tengerparton és Görz városában laknak. Bevándorlásuk a középkor végére és az újkor elejére esik s jórészt ugyanazokkal az olaszokkal áll összefüggésben, amelyeket a Tren tinóVal említettünk. lAddig a két tartomány a túlnyomó szláv elem dacára erősen német jellegű volt. A vetető osztályok és a közélet nyelve még a X VII. században is német volt ; sőt még később is történtek kísérletek a német nyelv hegemón iájának fenntartására az olasz jezsuiták iskolái által terjesztett olasszal szemheti. Ez a szívósság a .grófság történeti fejlődésében) bírja magyarázatát. Görz területe a Iongoibard uralom idején a frianti hercegséghez, Nagy Károly idejétől kezdve a frianti, • 982-töI pedig a veronai őrgróísághoz, végső elemzésben a német birodafombor tartoaott.