Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-01 / 51. szám

Szeged, 1916. március 1. D8LMAGYAE0RSZÍG JT román politika utjai• (Saját tudósítónktól.) Az elmúlt év szeptemberének a végén alkalmam volt egy a román viszonyokkal és törekvésekkel teljesen tisztában levő romániai ur információja alapján a Délmagyarország hasábjain az olvasó közönséget Románia hangulatáról tájékoztatni. Mennyire volt megbízható az ő tájékoztatása, annak bizonysága a bekövetkezett, helyesebben: a be nemi következett események, amelyeknek be nem következését előre megmondta. Ugyanezen, , imár egyszer szavahihetőnek bizonyult forrásból a következőket jeleníthetem: — Külpolitikai végcél tekintetében a román politikában nincs különbség, csak e végcél 'megvalósításának a kérdésében járnak a román politikusok két különböző uton. Az egyik párt, Filipescu és Jonescu vezérlete alatt, mindenekelőtt Erdéllyel szeretnék kibővíteni a román királyság határait. Az erdélyi román testvérek felszabadítása csak Jelszó. A valóságban ennek a pártnak főleg Erdély érc-, vas-, só- és kőszénbányái miatt fáj a foga Erdélyre. Besszarábiáról ezek az urak azonban nem mondanak le, annyira már nem russzofilek ők. Az ő russzofizmusuk csak ugy értendő, hogy a hadba szállt orosz segítséggel szeretnék rátenni kezüket a -mi Erdélyünkre. Azzal érvelnek, bogy az Erdélyivel megnövekedett Romániának sokkal könnyebb lesz Besszarábia visszaszerzése. Ezzel szemben a másik párt, Carp és Marghiloman vezérlete alatt, külpolitikai programijának az előterében Besszarábia áll. Elsősorban azért, mert a besszarábiai románságnak a helyzete nemzeti szempontból 'hasonlíthatatlanul veszélyeztettebb. mint az erdélyi és (magyarországi románságé. Mert hiszen köztudomású, bogy az orosz uralom alatt élő besszarábiai románságnak nincsenek sem román templomai, sem román iskolái. Szóval: nincs semminemű román kultúrája. Azt mondják Carpék, bogy a mentést ott kell megkezdeni, abol a veszély nagyobb. Továbbá, hogy iha ők most a központi hatalmak ellen támadnak, akkor később nem lesz, kinek a segítségével szabadítsák fel Besszarábiát, mert egymagában még az Erdéllyel niegnövekedett Románia sem volna elég erős arra, bogy Besszarábiát visszaszerezze az orosz rablótól. Most pedig rendelkezésére állana Romániának Németország és AusztriaMagyarország ereje és eddig kivívott harctéri sikere. A Besszarábiával meggyarapodott Románia később sokkal könnyebben valósíthatja meg Erdélyre vonatkozó igényeit. A román külpolitikában tehát csak az egymásutánban van különbség. Nyilvánvaló, hogy Carpék külpolitikájában az adott viszonyok között több a logika. S hogy ínég sem ez a tiszta logika jut érvényre Románia magatartásában, annak többféle az oka. Nem szólva a közmondásosán guruló orosz rubelekről, ott van a magyarság ellen évtizedek óta intenziven folyó izgatás és — a román nemzeti hiúság. Büszkék az ő latin származásúikra és büszkék arra, hogy az oly kiváló és tehetséges francia, a bátyjuk, az olasz perig nénijük. Ok legalább igy tartják. Ez a rokonsági érzelem teljesen elhomályosítja tiszta látásukat és még azt .sem akarják észrevenni, bogy ők is ugy vannak ezzel az előkelő rokonsággal, mint a szegény ember, aki fiinek-fának dicsekszik az ő előkelő és gazdag rokonságával, holott ez a szegény rokonról vagy egyáltalán nem vesz tudomást, vagy egyszerűen letagadja alkalomadtán. Csak iha bajba jut és esetleg hasznát veheti, jut eszébe ,a szegény rokon, mint most Francia- és Olaszországnak Románia. Ez az erősen kifejlődött román rokoni érzés az oka annak, hogy néhai Károly király nem telhetett eleget a 'háború kitörésekor velünk szemben szerződésileg 'vállalt kötelezettségeinek és a minisztertanács egyszerűen leszavazta a királyát. A közvéle! mény egy része pedig annyira felzudult az I uralkodója ellen, hogy a királyi palotát — a palatul regalt — teleragasztották ily felírású céduláikkal: — Ez a lakás kiadó. Az ellenünk irányuló hangulat azonban a Iháboru kitörése óta, de csak annak későbbi folyamata alatt lényegesen s miként informátorom mondta, még a russzofilek között is legalább ötven százalékkal megjavult. A románság túlnyomó többsége most még haló porában is áldja Károly királyt, amiért erős kézzel visszatartotta az antant mellett való fcgyverfogástól. E hangulatváltozásnak főként két oka van. Az egyik: kétségtelenül fényes harctéri helyzetünk. A másik és talán legfőbb oka: a katonai koncentrálás. Mert ez a katonai összpontosítás óriási munkaerőt von el a román mezőgazdaságtól. A föld túlnyomó része parlagon, megmüveletleniil hever és ami meg is van művelve, az is az ország földterületének nyolcvan százalékát a kezében tar* tó földbirtokosoké, miután a még jobbágyi sorban élő román paraszt első sorban a föl* clesur földjét köteles megművelni. A magá kevéske földjének a megművelésére már nem tudott sort keríteni a szegény román paraszt. Ezzel kapcsolatban nem lesz érdektelen a román paraszt helyzetét egy kissé közelebbről is -megvilágítani. Amint emiitettem, az ország művelhető területének nyolcvan százaléka a bojároké, marad tehát a parasztságnak husz százalék. A nép túlnyomó részének vagy egyáltalán nincsen, vagy csak rettenetesen kevés a földje. Ki van tehát szolgáltatva a földesúrnak, akitől kaphat évről-évre földet, de csak súlyos feltételek mellett. Például: a román paraszt kér és kap két hold földet kukoricának. Ennek ellenértékeképen köteles megmunkálni két hold kukoricát és három hold búzát a földesúrnak. A harmadik hold termését megfelezik, amit azonban a földbirtdkos rendesen pénzzel vált meg. Ez persze nem azt jelenti, Ihogy ilyformán a szegény paraszt pénzhez jut. Ezt rendesen legeltetési dij címén leszámítják és ha netalán mégis még maradna egy valamekkorka összeg, ott vannak az évközben felvett előlegek. A vége rendesen, jól magyarul: Núí: auf Null geiht auf. Igy fest az igéret földje, melyet Oogdék, Lukácsinék és egyéb népbolonditók oly káprázatos színekkel festettek a háború kitörése előtt a mi jámbor rumunyaink elé. Ilyen sorsra szerették volna őket juttatni! Maradjunk tehát (Joga Oktávián és Lukacsiu László uraknál, a visszaléptetett romániai képviselőjelölteknél. Lukácsiu odakint az ő önkéntes, de reméljük örökös számkivetésében népszerűbb. mint Goga Oktávián, a román d' Anruinzio. Goga képviselősége ellen nagy hévvel agitált maga a köznép is. Nem szeretik, mert szerintük nagyon véressszáju, sőt harag szanak rá, amiért kibontotta Románia földjén a véres zászlót. Lukácsiunak bizonyos népszerűséget szerzett, főleg a pa'pság körében, az állami hitoktatás ellen való propagandája. Romániában ugyanis nem a papság végzi a hitoktatást, hanem az állami tanítók. Lukácsiu most amellett agitál, hogy vegyék ki a hitoktatást a néptanítók kezéből és bízzák rá a papságra.. Bizonyára és legalább részben ez az öka annak, liogy maga Duca közoktatásügyi miniszter korteskedett községröl-községre járva a la-cfalusi -renegát ellen. De még igy is ugyanannyi szavazatot kapott,- mint az ellenfele. Hogy Gogát és Lukácsilit miért léptették vissza a pótválasztástóí, arra nézve nem tudott informátorom felvilágosiást adni. Azt csak a legbeavatottabbak tudják, — úgymond, de bogy nem szívesen léptek vissza, az bizonyos. Említettem. Ihogy a romániai hangulat íuementán kedvez nekünk s Erzerum elestének a liire sem rontott. A románok megunták már a háborút, jóllehet csak fegyverbe vonult és tétlen szemlélői annak. Ü.k -már semmiféle harctéri eseményen sem csodálkoznak. Ha hamarosan elfoglalnók Pétervárt, azon ép oly kevéssé csodálkoznának, mint ahogy most nem csodálkoztak Erzerum el estén. Az antant kiéheztetési politikája a románság szemében már rég meghaladott álláspont, amire nem építenek semmit. És nem csodálkoznak a mi drágaságunkon sem, mert Romániában a drágaság még nagyobb. Bukarestben a mazsola kilója 15 frank, a cukor 2 frank, a közönségesebb rizs 2 frank, a kávé 10 frank kilónkint, a tej literje 50 fillér, egy pár magas férfi cipő 100 frank. A legilletékesebb katonai körök is ellene vannak a háborúnak. Mert eltekintve attól, hogy az aszalt szilva nem használható a puskába tölténynek, és a mamaliga sem jó ágyú-lövegnek, bármily keményre főzzék is, két diadalmas hadsereg ellen három fronton —- Bukovina, Erdély és Bulgária határán —• küzdem, meghaladja a román hadsereg képességeit. Bulgária megnövekedése erősen aggasztja Romániát, mely ettől a rohamléptekkel nagysághoz jutott országtól félti a Dobrudzsát. A románok lelkiismeretét furdalja a közelmúlt, amikor vértelenül, de nem vétek telen ül magukhoz ragadták Bulgáriának egy részét. Nehéz most az ő helyzetük. Az ellenünk való háborútól a már említett okokon kivül visszarettenti őket a „káposztataposók" véres példája. Káposztataposó az olasz nénjiik, Olaszország a legnagyobb nő-, Franciaország a legnagyobb -fiútestvére Romániának. Olaszországot n-ern irigylik, amiért belement a háborúba. bár, hogy. ők is akkor bele nem avatkoztak, a király és a Bratianu-kormány érdeme. Filipescu oroszországi útjához még a russzofilek sem íüznek valami vérmes reményt Oroszország borzalmas besszarábiai kudarca miatt. Élcelődnek .rajta. Az egyik élciap például közli Filipescu és Mille Koni