Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-16 / 64. szám

_ Szeged, 1916. március 16. LaLMAGYÁROKŐSÁff Szegedi kereskedők részvétele a közélelmezésben. (Saját tudósítónktól.) Hírt adott már arról a Délmagyarország, hogy a közélel­mezési üzem uj rezsimjét arra kívánja fel­használni a Szegedi Kereskedők Egyesülete, hegy a helybeli kereskedőket bevonja a 'köz­élelmezés lebonyolításába. Első pillanatra nyilvánvaló, hogy a terv egészséges és az uj, az eddiginél jobb utakat 'kereső városi vállalkozásnak csak haszna lehet belőle. Egy­előre arról van szó, 'hogy mindazokat az élelmicikkeket, amelyeket a város beszerez, ép ugy a helybeli kereskedők árusítanák, mint ahogy a városi rizs is a kereskedőkhöz •keriilt elárusitás céljából. A Szegedi Keres­kedők Egyesülete képviseletében szerdán Valihora István, elnök tárgyalt ebben az ügyben Balogh Károly, tanácsnokkal, a köz­élelmezési üzem uj vezetőjével, aki előtt a terv tetszetős, ép azért hozzájárult. Az egyesület azon kívül vasárnap és szerdán délután tanácskozott ebben az ügyben és a tagok között már a legkisebb részletkérdést illetően is megállapodás jött -létre. Termé­szetes, hogy a vezetőség ez alkalommal nincs tekintettel arra, liogy ki tagja az egye­sületnek, ki nem, szívesen lát az akciónál minden kereskedőt, aki abból részt kiván. Szerdán délután megállapodtak az ak­ció vezetésével megbízott kereskedők abban, hogy Balogh tanácsnokhoz azzal a javaslat­tal fognak járulni, hogy a boly béli. kereske­dőket a liszt; zsir, szalonna, kenyér, burgo- , nya, cukor, rizs, kávé ós a következő főze­lékféléik: bab, lencse, borsó, árpakása árusí­tásába vonja be. A kereskedők azt hiszik, hogy egyéb élelmicikkek iforgalombahozata­inval nem igen ikell foglalkozni a közélelme­zési üzemnek, amennyiben ennek szüksége mégis előállna, a továbbiakra is felajánlják a városnak szolgálatukat. Tervük szerint a beszerzés minden munkája a közélelmezési üzemet terhelné. Amennyiben a város igény­be kívánná venni, ugy az áru minőségének mint árának megállapításánál készséggel ál­lanának rendelkezésre. Az egyesület azon kivul abban a kedvező helyzetben van, hogy megközelítő pontossággal meg tudja állapí­tani a 'szükségletét, anti egy szakszerűen vezetett közüzemnél szintén fontos dolog. Az árut megérkezése után az előre megálla­pított mennyiségek szerint átvennék az egyes kereskedők. Az árat az érdelkelt ke­reskedők és a hatóság együttesen állapíta­nák meg, azok közhírré tételéről a város gondoskodnék, igy meglenne a kellő bizto­síték arra is, hogy korrekt áron kerülnének a közönséghez azok az áruk, amelyéket a közönség érdekéből a város szerez he. A kereskedők azt hiszik, hogy ezen a módon meg Lelhet előzni sóik olyan károso­dást, aminő a várost eddig érte. A beszerzés szakszerűsége mellett a kezelés kellemetlen­ségeitől és bizonytalanságaitól megszabadul a közélelmezési üzem. Az árut ugyanis 'meg­érkezése után átveszik a kereskedők, igy tóm történhetik meg az, ami például meg­történt a burgonyavásárlásnál: hogy a város v<)lt kénytelen nagy mennyiségben beraktá­r°zni. Megszabadul azon kiviil a közélelme­2ési üzem azoktól a gondoktól, amelyek egy Üzlet íentartásával járnak. Elesnek termé­szetesen az ezzel járó kiadások is, az ellen­őrzés sok és mindig kétes eredményű mun­kája. A közönség érdekei pedig kétségtele­nül so'kkal jobban lesznek 'kielégítve, ha a közélelmezési üzem árui a város minden részében kaphatók lesznek. A kereskedők természetesen megelég? szenek a legminimálisabb haszonnal. Ugy látszik, jól is számítottak, .amikor azt hitték, hogy ajánlatuk előnyeit 'a közélelmezési iizem vezetője átlátja. Ezzel a megoldással elérheti a hatóság azt, hogy a közönség leg­szélesebb rétegeinek szolgálatával egyidejű­leg támogatja a helybeli kereskedelmet is. Szegeden 400—500 kereskedő van. A ható­ságra nézve nem lehet közömbös, liogy ezék megtalálják-e rendes megélhetésüket a há­ború teremtette nehéz megélhetési viszonyok mellett is. Tudott dolog, hogy sokan azért is ellenezték a közélelmezési üzemet, mert azon a véleményen voltak, hogy a kereske­dők minden közélelmezési üzemnél bizto­sabban, jobban és olcsóbban fogják besze­rezni a szükséges cikkeket. A 'több mint más- j •fél őv óta szerzett tapasztalatok viszont ar­ról győzhettek meg, hogy 'a hatóság be­avatkozása a köz élelmezésbe csak üdvös -1 lehet, ha módjával, okosan és szakszerűen történik. A szegedi közélelmezés legtöbb hi­bája eddig 'az volt, hogy az intézkedést olyan ember kezébe adták, aki nem volt szakértő. Az eddigi tanulságokat niost bizonyára hasz­nosítani fogják. Az a mód, amelyet itt ismer­tettünk, nagyon alkalmasnak és célszerűnek látszik. ssaaaaíi.aaaa...aiBMasss.sH«H»a...K2.aKBaabaaa.«'?> A márciusi ünnepségek. (Saját tudósítónktól.) Most, amikor az uj történelem készül, nem lehet március idu­sáról! megfeledkezni. Egész Európa egy láng­tenger és mégis szentelünk egy napot az emlékezésinek, hogy a szabadiság haj na lh apa­dását méltó módon megünnepeljük. Az idei ünnepségek nem voltak olyan nagyszabá­súak, mint a békés idők emléknapjai, de mégis leróttuk köteles kegyeletünket porladó őseinkkel szemben, akik ezelőtt hatvannyolc évvel a szabadságot számunkra véráldozat nélkül kivívták. A rókusi templomban délelőtt tiz óra­kor Várhelyi József prépost tartott ünnepi istentiszteletet, amelyen dr. Cicutricis La­jos főispán és dr. Somogyi Szilveszter pol­gármester vezetésével a város .hatósága is megjelent. Istentisztelet után az i'mineplő kö­zönség a Kossuth-szobor elé vonult, ahol dr. Kelemen Béla országgyűlési képviselő lel­kes teszéd kíséretében helyezte a függet­lenségi párt nemzeti szalagos 'koszorúját a szobor talapzatára. Dr. Kelemen Béla képviselő a következő ünnepi beszédet mondotta a Kossuth-szobor­nál: — Hatvannyolcadik évfordulóját ünne­peljük március ló-ének, amely napnak emlé­kéhez fűződnek mindazok a történelmi ese­mények, amelyek teljesen átal a kitettünk ha­zánk állami és társadalmi életét. 1848. év fo­lyamán az urkéri-ég, a robot, a nemzeti ki­váltságok m®Rszűntek, a jo! Lágyból polgár lett, a törvény előtti egyenlőség megváló it­ta t ott és a rendi Magyarország helyébe nép­képviseleten nyugvó alkotmányos törvény­hozás és független felelős kormányzat lép tt. Rom'baidőlt a mult és a nagy átalakulás ab­ban a 12 pontban öltött testet, amelyek a sza­badtág, egyenlőség, testvériség eszméitől át­hatottan juttatták kifejezésre az egyéni és politikai szabadságnak, a nemzeti önállóság­nak és függetlenségnek követelményeit. Kos­suth Lajos eszméi voltak azok, amelyek már­cius 15-ének ifjúságát inspirálták és mi a mélységes bála kegyeletes érzésével jelen­tünk meg az ő szobra előtt, hogy lángelmé­jének, tetterejének és a mult idők géniuszá­nak hódoljunk. Fájdalmasain érezzük, hogy méltó nagy ünnepet ma sem ülhetünk. Ez az esztendő nem az ünnepségek tartásának az ideje. Ke­vesen is vagyunk együtt, mert a nemzet pol­gárságának legjobb része, annak java. szirae, virága, az ép, erős, egészséges férfilakosság 18 évtől 50 év; s korig talpig fegyverben áll és a reánk zúdult kegyetlen, emberietlen, ir­tózatos háborúban 20 lrónap óta a harcvonal­ban küzd. A magyarság ugyancsak kiveszt részét a hákobuból, győzünk, de — folyton kevreibedürak is. Tegnap i> azt irja ,a Hőfer­jedentés, hogy e -/• rdi 46. gyalogezred San­Martinónál hétszer verte vis-za véresen az olaszok táimadá-át. Nagy n mi győzelmi örö­münk, megmentették országunkat egyes te­rületrészének ellióditásától. De nagy a ml gyászunk khmert ha elfog is bennünket a győ­zelmi mámor, érző szívvel biró embernek le­hetetlen arra rom gondolnia: tegnap is sok szegedi anya veszítette el egyetlen fiát, sok szegedi nő hitvesét, sok szegedi család fenn­tartóját, az ő táana~ziát; az ő gondozóját. Aon legyen a mai nap a mi 'ősségünk. •Mai együttlétünk erősítse m g jogos bízod "1­munkat a nemzet jövőjében; > -tóan Tűz­zünk abban, hogy valóban nem biáhan omlik patakokban a honfivér és aközel jövő meg­fogja hozni azt, liogy a kielégítő eredménnyel befejezett háború után a sóvárogva sóvár­gott béke korszaka ha végre bekövetkezik: a nemzet egyeteme, mindenki, de mindenki ki­vétel nélkül megérteni és átérezni fogja már­cius idusának nagy igazságait és Kossuth Lajos eszméi fogják egyesíteni az egész nem­zetet a demokratikus haladásiban és az általá­nos jólét előmozdításában. iA korszellem a hálovu után ledönti a válaszfalakat, min­den társadalmi osztály egyesülni fog a nem­zeti alkotás munkás-ágában és egyaránt le z megbecsülésben és a polgári jogok gyakorlá­sában része a magyar parasztnak és a ?zooi­alista ipari és gyári munkásnak, mert hi­szen a nemzet egészének hazaszeretete, véres áldozata és hősies önfeláldozása biztosítot­ta katonai fölényünket • = ezzel megmentette hazánk területének épségét és az eddiginél sokkal nagyobb súlyt, többé cl nem vitatható szilárd pozíciót biztosított a magyar nemzet­nek Európa népeinek sorában. TD a mai együttlétünk alkalmával arra is gondoljunk, hogy az itthon maradt polgárságnak elnta­sitbatatlan tartozó polgári kötelessége a gaz­dasági harcot- győzelmesen megvivrC- szor­gos munkával, takarékossággal, ha >41 nél­külözéssel. egymás kölcsönös gyá'meli'ásával, minden földterület megmunkálásával, mert csak ilyen módon, ilyen erőfeszítésekkel le­helünk méltóak és érdemetek a harcban küz­dő katonáink szenvedéseire é« önfeláldozá­sára. Ezekkel az érzelmekkel eltelve helyezőm el a szegedi fügét len sógi népkörök koszorúját a nemzeti ünnep évfordulósának mai válságos Idejében Kossuth Lajos szobrának talapza­tánál. Isten védje honvédő katonáinkat, Isten erősítse, gyarapítsa, vi.rá oroztnSSa M e *ok-af szenvedett m.agvar hazát! A városi felső kereskedelmi iskola már­cius tizenötödiki ünnepélyét Elek Márton tanár ünnepi beszéde nyitotta meg; Kará­csonyi Miklós tanuló pedig hazafias költe­ményeket szavalt. Az ünnepélyt a Himnusz fejezte be. A Szegedi Kereskedők Egyesülete inter­nátusának „Dugonics-önképzőköre" délután öt órakor tartotta hazafias diszgviilését a következő műsorral: A Himnuszt énekelte az ifjúság. Hézer Béla elnöki megnyitót mondott. Nemzeti dalt Pratscher Lajos sza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom