Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-02 / 28. szám

Szeged, 1916. február 2. DELMAGYARORSZÁG. 1. HÍREK oooo A török Vörös Félhold képeslevelezö­lapjait 20 fillérért árusitja az Országos Bi­zottság, (Budapest, képviselőház.) Százados ur kérem, engedje meg, ihogy mielőtt ismét a harctérre megy, mi két újságírók is b'umut vehessünk öntől. Még csak*egy napig ma­rad Szegeden, ne mvádolhatnak meg azzal, hogy tolakodom és egy ,vitéz százados isme­retségét keresem, liogy azzal eldicsekedjem, vagy érdekessé tegyem magam a Korzón az ön rovására. Most, hogy ittlliagy bennünket, bevallhatom: mi ketten, akik délben, este a géppuslkáisolk törzsasztala közvetlen szom­szédságában ültünk a vendéglőiben, mi két újságírók szerelmesek vagyunk önbe. Ön­kéntelenül is részt vet tünk az ön magán­ügyeiben, — nem tehetünk róla, uagyom kö­zel ültünk egymáshoz, minden áthallatszott hozzánk — örültünk, ha megvolt elégedve a reggeli gyakorlatokkal, búsultunk, ha szo­morkodott, alig vártuk vissza, mikor újévi szabadság r a 11 a za/u ta zo 11. Hallotam az is százados ur, — kérem, ne haragudjék arra, aki elmesélte — hogy ma reggel, amikor a legénységtől búcsút vett, az öreg népifelkelők deres bajusza a megha­tottság könnyűitől lett nedves. Sírtak az öreg csontok, a borzaiaztó hős atyáik... Mikor azt mondta nekik, hogy a harctéren szívesen lát­ja őket és meginvitálta a legénységet az or­szágok sorsát eldöntő véres porondra, mind­egyikben fellángolt a magyar honvédek vi­lágszerte elismert csodálatos harcikedve és görcsösen markolták meg a kardot... Lelkesedést, hazaszeretetet öntött a fiuk­ba, elmennék önnel a poklok .minden tüzén keresztül, egy szavába kerül és küzdenek, mint az oroszlán. A tisztjei, — százados ur — nem mer­ték önnek megmondani, mennyire szeretik; tudják, .liicgy nem barátja az émelygősnek látszó sok beszédnek. Én nem vagyclk kato­na, nem hámom, ha meg is haragszik, szc­mébe mondom önnek: — Százados ur, a lisztjei, — ha lehet — jobban szeretik önt, mint a bokái. Ön holnap reggel ittbagy bennünket, ezer bájoi9 asszony som tudná visszatartani, annál kevésbé fog miránk, két ujségirókra hallgat­ni, nem is kísérlem meg, lebeszélni, bár jól tu­dom, hogy módjában lenne maradni. /Hiszen jól utdijuk, mennyi fáradtságába került, mig ki tudta vinni, hogy harctéri szolgáltra ren­deljék ki. Még talán folyamodványokat is irt, pedig — képzelem — nem szereti ezt a mesterséget. * (Nagyon kérem, ne nehezteljen, hogy igy belekontárkodtam a magánügyeibe, de mi két újságírók nem tudtuk magunkba fojtani tovább a lelkesedést, a szeretetet, amelylycl az ön irányában, vitéz százados uram, visel­tetünk. Tamás Rezső. — Németországgal nem lesz vámuniónk. Budapestről /táviratozza tudósítónk: A ma­gyar, osztrák és német agráriusok értekez­letén egyértelmiileg megállapodtak abban, liogy Nélmetország és a .monarchia között a vámunió meg nem valósítható. — Megnyílt az interurbán forgalom. Majdnem másifél esztendeje, Ihogy az inter­urbántoeszélgetlések 'szüneteltek, különösen az üzletemberek nélkülözték a kényelmes összeköttetést a fővárossal és a vidékikel. Kedden — mint a postafö'nöks-ég bennünket értesít, — felszabadult az interurbán és most már ismét folytathatnak magánosok is in­terurbán-telofonbeszá.'getéseket. Terimiésze­tes, hogy a közönségnek nem szabad túlzott igényekikel fellépni és kizárólag a fontos be­szélgetések lebonyolítására kelll szorítkozni. A postafőnökség a következőket közli: , Budapestre <és a hozzá csatlakozó kör­nyékbeli központokiba. Továbbá ezekre a te­lefon-állomásokra: Szolnak, Cegléd, Nagy­körös, Kecskeinét, Kiskuni élégy háza, Szen­tes, Debrecen, SzRtmáf-Némdti, Nyíregy­háza, Miskolc, Kisvárda és az ezen közpon­tokhoz csatlakozó környékbeli állofáísokra. Budapesten át beszélni lehet (tranzité) be­szélgetés) Hatvan, Eger, Ló/sánc, Kál, Béta­bánya, Rózsahegy állomásokra. Az ezekhez csatlakozó környiékteHi (központokkal ima­gánfeleknek a beszélgetés nincs megenged­ve. Az interwbá!n-telefont csak élőfizetöi ál­lomásokról olyan ök Használhatják, akik ebre az óvadékot lefizették. A távbeszélő központok a magánforgal­mat azonban egyelőre csakis oly mértékben bonyolíthat iák le, amily mértékben azt az e célra rendelkezésre álló kehiátok számú ösz­szakótö távbeszélő áramkör és ia jelenleg még igen erős és fonto\s katonai és állami forgalom lehetővé tőszi. — El a harctérre. A szegedi második hon­védkerületi egyesített géppuska tanfolyam parancsa tok a: Marinkorics Rezső százados február harmadikán eltávozik /Szegedről, aihoil közel cgy esztendeig vezette a tanfo­lyamot. Tiszteletére kedden esté a Baross külön termében társas vacsorát rendeztek a tisztjei, akik meleg ragaszkodással és szinte fijui szeretettel viseltetnek a szimpatikus ki­váló parancsnok iránt. A százados kedden búcsúzott el a legénységtől, egyszerűen, ka­tonás rövidséggel jelenítette ki, hogy bár ne­héz megválni azoktól, akikkel együtt mun­kálkodott, de annál jólesőbb érzés lesz majd a -harctéren ismét találkozni. Mjarinkovics századosnak kemény munkájába került, inig kitudta vinni, hogy a harctérre kerüljön, Uean akarták ugyanis a géppuskás tanlfoiljjja­'inot e kiválóan képzett és nagytudású pa­rancsnoktól megfosztani. A százados hóna­pokig eredménytelenül prőbálkiezott, mig inast végre elérte régi vágyát: ismét részt kiérhet mlagámak a magyar honvédek legen­dás dicsőségéből. — Bay Bertalan kitüntetése. Igen rokon­szeuves hir érkezett a na/pokban Szegedre a messze északi harctérről. Sok derék szegedi katonával egyetemben ott teljesít nehéz szol­gálatot ludányi Bay Bertalan, szegedi kirá­lyi járásbiró is, mint egy honvéd-gyalog­dlandár igazságügyi előadója. A jeles száza­dos hadbírót ő felsége az ellenség előtt tanú­sított kitűnő szolgálatai elismeréséül, a leg­felsőit) dicsérő elismerésben részesítette. A kitüntetés annál figyelemre méltóbb, mert Bay Bertalan a/z első, aki a tartalékos had­bírói karban a Si'gnum Landis-t kapta. Sze­geden kétségkívül nagy örömet kelt a rokon­szenves bíró jól megérdemlőit kitüntetése. — Helffericht bécsi tanácskozásai. Bécs­ből jelentik: Dr. Helfferich, a német biroda ben szállott meg. Délelőtt Helfferich elsőbben Csirszki-Bögendorff niémet nagykövettel ta­nácskozott s azután' meglátogatta báró Bv­rián István közös külügyminisztert. A nap folyamán az államtitkár tanácskozott gróf Tisza István miniszterelnökkel ós Teleszky János pénzügyminiszterrel, valamint yráf Stürgkh osztrák miniszterelnökkel és Leth lovag osztrák pénzügyminiszterrel. Helffe­rildh bemutatkozás végett valószínűleg ki­hallgatáson jelenik meg a királyinál. Tisza István miniszterelnök és Harkányi kereske­delmi miniszter kedd este hazautazott Buda­pestre, — Bécsből jelentik: Az osztrák pénz­ügyminisztériumban kedd délelőtt tanácsko­zás kezdődött, amelyen Helfferich német kincstári államtitkár, Teleszky és LoNi pénz­ügyminiszterek és Popovies bankkormányzó vett részt. Délben báró Burián külügymi­niszternél Helfferich államtitkár tiszteletére vili ás reggel i volt. ÍEste Stürgkh groif minisz­terelnöknél Helfteiricjh államtitkár tisztele­tére ebéd volt, amelyen Csirszki német nagy­követ, a két pénzügyminiszter és Poporich bank-kormányzó vett részt. Helfferich bécsi ntjla állampénzügyi kérdésekkel van kapcso­latiban, amelyek Németországot és Ausztria, és Magyarországot egyenlőképen érdeklik. — Ha köll a királynék, vigye. Öreg ma­gyarral találkozom, aki két .sebesült katona között halad. Az együk bakának fel vaju kötve a keze, a másik sántít, Ugy hasonlítanak egyebekben egymásra, mint .két zsemlye és mind a kettő az ősz, meghajlott öregre. Meg­szólítom őket: — Hová mennek? Az öreg válaszol: — Inkább gyünnénk, mint mennénk. — Hát aztán honnét? — Gyüvünk a Bálótól, ittuuk egy kis ál­domást. — Mire itták? , — Hát egy kis töltött káposztára, — tré­fálózik az öreg — miig: arra, hogy most vitték el a hatodik családomat a háborúba. A leg­kisebbet. Erre aztán nagyon megnedvesedett az öregpek n szeme. Nem sírt, csak nagyon ned­ves volt a szeme. Mint a i'a. amelynek levágták az ágát. — Fáj, ugy-e ? — kérdem részvéttel. — Hát bizony fáj, mikor az embör öreg­korára árván marad, mint a száraz ág. Dehát mit csinájjuük? Ha köll a királynak, vigye ükét... — A gazdátlanul hagyott lovak miatt. Szentesen, 1914. október 22-én Török Imire fölírnives kocsijával megállt a Nyiri-fféto gyógyszertár előtt, majd /a lovakat magára hagyta és egy ismerősével elment a postára. A lovak valamitől megijedtek és elragadták a kocsit, keresztül rohantak a piacon, albol Szabó Jánosaiét és Kertész Balázsnét elütöt­ték. Két rendbeli könnyű testisértés miatt imdlult meg az eljárás Török éllen, akit ked­den vont felelősségre a szegedi törvényszék Páleay-t anacsa. Dr. Sztachó .Lajos ügyész vádbeszéde után a biróság bűnösnek mondta ki a vádlottat és 10—10 napi, fogházra átviál­tioztatlhlató 100—100 korona fő- és 5—5 napi fogházra átváltoztatható 50—50 korona mel­lékbüntetésre ítélte. A vádlott megnyugo­dott az Ítéletben, az ügyész és a védő azon­ban felebbezést jelentett be. — Szombaton hirdetik ki az Ítéletet a szegedi hadseregszállítók bűnügyében. Ja­nuár 25-én vette kezdetét a Kúria előtt Be­regi Béla és társai ellen folytatott bűnügy­ben a semmiségi panaszok tárgyalása. Pén­teken került a pörbeszédökne a sor, amelyek hétfőn délig tartottak. A koronaügyészség lom /pénzügyi államtitkára hétfőn reggel álláspontját Ligetkuthy Iván, koron a ügyész­Berlinhői Bécsbe érkezett és a Grandé Hotel- | helyettes fejtette ki. Utána a védők szólaltak

Next

/
Oldalképek
Tartalom