Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-27 / 49. szám

'Szeged, 1916. február 27. SZÍNHÁZ MŰVÉSZET oooo SZÍNHÁZI MŰSOR: VASÁlíiNiA P (L u.: Ártatlan Zsuzsi, operett. ESTH: Végire egyedül, regényes nagy operett. Páratlan. IIGTEÖ: Végre egyedül. Operett. Páros. KEDD: A iáneomő, ezimmii. Páratlan. ISZEIRIDLÁ: Leányvásár, operett. P.áros. OSÜTÖRTOK: Qriin Lili. vigjáték. .Be­mutató -Tliwóczy Gyula uj tag felléptével. Páratlan. PÉNTEK: Griin Lili, vigjáték. Páros. ISZOMIBAT: Griin Lili, vigjáték. .Párat­lan. VASÁRNAP .il. u.: A császárné, operett. iFiSTE: A cégér, népszínmű, -Balassa Ár­min dr. konferálárával. Vúgre egyódiil. — Benuitalti előadás. — A zenés darab eredetileg egyfelvonásos­n-ak készült. Ebben szépet, nívósat produkált Lehár Feienc a zenében. Operai magaslat felé vaió törekvéseiket észleltet, mellőzésével 'mindannak, ami a mai táncos és sláger fce­ringővel bélelt operett muzsikát jellemzi. Ám az egyfelvonásos zenés darabnak semmit­mondó volt a librettója. Willner és Bodánski, az ismert szövegkönyv-gyárosoik gondoltak merészet és nagyot, liogy a darabnak elejét és hátulját is kellene csinálni és igy megszü­letett az első és harmadik felvonás és ezzel együtt a felemás darab, amelyet elneveztek nagy operettnek. Az eredeti egyfelvonásoshoz hozzára­gasztott két felvonás csak rontott a dara­bon. Színtelen és vértelen és csak arra volt jó Leltárnak, hogy a komolyabb muzsikától visszatérjen altihoz az irányzathoz, ami ma divatos és ami a nagy átlagra jobban, hathat. A célt: az anyagi és erkölcsi sikert igy sem lehetett elérni, mert a nagynak nevezett ope­rett sem a Theater an der Wien-ben, sem a Király-szinházban nem tudott miisoron ma­radni. A szöveg minden gondosságot nélkülöző gyári munka. Röviden elmondva a követ­kező: Iíansen György báró szerelmes Do­ver 1 and Do'llyba, akinek nagy vagyonára egy Frirmn-féle alak, bizonyos Splenmingen WiLiy gróf pályázik. Dolly a liegyéfcbe akar kirán­dulni. A fiatal gróf nem kívánja a nyaktörő útra kisérni. Jelentkezik Hansen1 báró, de tnint egyszerű vezető. A Rigi platóján meg­történik a szerelmi .megnyilatkozás és per­sze, hogy a harmadik felvonás nem múlik ei anélkül, hogy Dolly és György báró egy­másé ne legyen. Hogy mi lesz a Fri.mm-inté­zetbe való gróffal? Nem kell félteni a kis fél­kegyelmiit, a szerzők neki is jutaítnak a há­zasság boldogságából, kéznél tartják Dudhtu grófnő Tiilly leányát, aki megérdemli, Ihogy tőkötő alá jusson, mert különféle táncokat teell lejtenie az első és harmadik felvonásban. A zenés darab bemutató előadása telje­sen megtelt .nézőtér előtt történt. A közön­ság különösebb tetszéssel nem fogadta az új­donságot. Tapsolt a táncszámoknak, meg az Ocskay^párnak: Hilbert Jankának és Ocs­kay Kornélnak, akik egyedül éneklik végig a második felvonást. Szépen, érzéssel és hatá­DÉÍJMÁ G V ARGBBÍS Aö sosan. Ez a rész igazán élvezetes volt. Hil­bert Janka ízléssel, kitartással énekelt és Ocskay Kornél mindeneket kielégítő módon érvényesítette érces, csengő tenorját. Jelen­tős sikere dacára mégis azt mondjuk, hogy az ő szép hangját, zenei képzettségre valló énekét Don Jose, Pinkerton, Mister Vilmos vagy Rudoiphe szerepében szerettük volna élvezni. Ez azonban nálunk lehetetlen, a ta­karóul szolgáló konzoroiuimos állapot miatt. Az előadásban részt vettek még Koháry Klári, Motány Antal, Solymossy Sándor és Miklósy Margit, akiknek rövidre szabott fel­adatuk jutott a bemutatott operettben. A színpad diszletezése szegényes és ko­pottas volt. A lila fényből azonban bőségesen jutott. Szomorú valóság, hogy mig a szerep­lők áldozatot hoztak a külsőségekért, a szin­ház egy fityinget sem költött. Ez a nyitja és magyarázata a konzorciumos állapotnak. Az operettet, amely holnap is szinre ke­rül, Rádió Rezső tanilotta be eredményesen és ő is vezényelte. A második felvonás után többször megjelent a tapsokra az Ocskay­párrai együtt, a kárpit előtt. Tovább Is konzorcionális alapon. A Délmagyarország adott először hangot an­nak az általános kívánságnak, hogy a sze­gedi színháznak konzorcionális alapon1 való további működését be kell szüntetni. Ez irá­nyú többrendbeli cikkünkre a szinház Igaz­gatója ismételten1 válaszolt és kijelentette, hogy a konzorciumot hajlandó beszüntetni és a szinház vezetését a saját felelősségére vezetni. Balogh Károly, a város tanácsnoka, a városi tanácshoz beadványt intézett, hogy a jövő szinházi esztendőtől, vagyis 1916. évi szeptembertől kezdődőleg be kell .szüntetni a háboru óta működő konzorciumot é.s ezt az inditványt a tanács pártolólag terjesztette a közgyűlés elé, amely Wimmer Fülöp külön1 indítványa alapján is kimondotta, liogy a konzorciumos állapotot nem engedi meg to­vább. A közgyűlés határozata után a szin­iigyi bizottság is foglalkozott az üggyel és ott is az a vélemény alakult ki, hogy a kon­zorciumos állapot tovább fenn nem tartható. Mindeme határozatok dacára a szinház igaz­gatója mégis konzorciális alapon szervezke­dik, állítólag azon az alapon, hogy vele az illetékes tényezők közül és mivel indokolják ügyi bizottság, sem a tanács, sem pedig a közgyűlés határozatát. Érdekes volna most már tudni, hogy kit terhel a mulasztás az illeékes tényezők közül és mivel indokolják a mulasztás elkövetését? Eltekintve a mu­lasztástói, ha csakugyan megtörtént, .nekünk az a nézetünk, hogy a szinház igazgatója, a ki nemcsak olvassa a helyi lapokat, de az azokban .megjelent Írásokra, ha azok az ő működésével foglalkoznak, válaszolni is szo­kott, bőségesen és kitartássá!, kell, hogy ér­tesüljön a szinligyi bizottság, a tanács, sőt a közgy iilés határozatáról, állásfoglalásáról, fia pedig értesült, mi jogon és alapon intézi a ' szervezkedést konzorcionális mintára? Csak nem a Színész-Egyesület biztatására és támogatása mellett? Mert a Szinész­Egyesüietnek semminemii ingerenciája nincs és nem lehet a városnak a színházára vonat­kozó intézekdésére. Elvárjuk, hogy a város tanácsa az igazgatóval szentben érvényt szerez a saját és a közgyűlés határozatának. ii II. .11.1.. 1.1 ......... I. • I l.l. I. Giün Lili. A szinházi iroda jelenti: Földes Imre néhány év óta a leínKp-zerűibb színpadi szerzek közé tartozik. Voltak inár szenzációs sikerei töb alkalommal komolyabb írod. ti mi anJbieiók i.s vezettek, de kritikusai a közön­séggel együtt mindig megállapították, liogy eleve-m életet visz a színpadra. Nagy -problé­mái nincsenek, hacsak nem nevezzük .problé­mának, azt a sok mindent, ami körülöttünk, közéiotüi'Míon velünk magiunkkal is tört ínilk s emberek tömegébe ostobákat, gonoszokat nrég jók-al is elkever. 'Meséi, alakjai azért tet­szenek, mert láttuk már mindnyáját s most. ráj.r.lk ismerünk. A császár katonái, A ku­ruzsló, .a Hivatalnok .urak egy-egy osztály­nak vágnak elevenébe. Legújabb darabja, Griin Lili, vigjáték, de szeretettem1'ltó mo­dorban- olyan súlyos -dolgokat -mond el benne, hogy a .felharsanó kacagást csakhamar kö­veti a legkomolyabb elmélyedés. Csütörtökre tiizte ki bemutatóját a szinház Lendray Lo­lával a .címszerepben. A fíiii.n-házaspár Miklóss/j Margit- ós Szeghő Endre lesz. Ve­zetőszerepeikhez jutnak még Gazdi Aranka, Lázár Mária, Körmendy Kálmán, Ungvári; Mór, Solymossy Sándor, Iliász. Ez alkalom­mal mutatkozik be a közönségnek Thnróezy Gyula a társulat újonnan szerződtetett tagja. A pénztár már árusítja a jegyeket. A cégér. A szinházi iroda jelenti: A jövő vasárnap, március 5-én eleveníti föl a szin­ház -dr. Balassa Ármin 1 tárom-fel von á s os ciépsziumüvét, A cégért, amely annak idején a Garay-féle pályázaton dicséretben /része­süli. A cégér, melynek nyelve is választékon, valóságos művészettel csiszolt, alakjai pedig v; rsonyeiznek a leghíresebb népszínmű ala­kokkal, a legérdekesebb színpadi müvük kö­zül való. -Annak idején siker-e is nagyobb volt, mint- dijat nyert versenytársáé, •— tör­ténetét, amely valóságos irói tragikum, ma­ga a szerző mondja el konferálásálban a va­sárnapi fölelevenitós alkalmával. A társulat nagy szeretettel készíti elő az előadást, amely a java erőket foglalkoztatja. SZERKESZTŐI ÜZENETEK oooo H. M. 1. Véghetetlenül sajnáljuk, de cikkét nem közölhetjük. A cenzura — talán mondanunk sem kell, nagyon helyesen — legalább a felét 'kihagyná. Ha nyomtatásban olvassa legenyhébb mondatát, bizonyára igazat ad nekünk: „Azok a mosó fráterek nagyon jól tudják, hogy hány magyar em­ber életébe kerültek, akik ezt a nyelvet be­szélik; nagyon jól tudnak még bizonyára sok mindent és most játszák az ártatlant és kicsinyes és jogosulatlan üzleti érdekből sértik a magyar önérzetünket, amely a há­borúban joggal nőtt izmossá és rukékony­nyá." Minden, amit ennél nagyobb nyílt­sággal mond meg, ma közölhetetlen. 2. Nem mindenkivel vitatkozhatunk. A mi hivatá­sunk, hogy megbélyegezzük az ilyen eljá­rást és ostorozzuk az ilyen üzleti politikát. 3. Tessék a főkapitány úrhoz fordulni. S jétiilminifiÉí állandóan elsőrangú Salon-női-zenekar hangversenyez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom