Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-27 / 49. szám

Szeged, 1916. február 24. délmagy arorszag. 3 Szegedi zászlós az albániai harcokról. Durazzó közelében érte az olasz golyó. — yílbán csapatot vezetett Csszad pasa Zsoldosai ellen. Asquith nagyravágyó proyramja. Rotterdam, február 25. A Nieuxve Rotter­damsche Coarant jelenti Londonból: A Manchester Guardian dicséri ama férfiak bátorságát, a'kik most a béke ügyét védelmezik Angliában, noha felfogásukkal roncs egy véleményen. A lap azután az As­quith miniszterelnök által közölt békefeltéte­lekről beszél és azt mondja, hogy a végső feltétel, nevezetesen egy döntő vereség ma­gától értetődik, mert iNémetorgszá|g nincs döntő módonJegyőzve, akkor arra sincs ki­látás, Ihogy a többi föltételeket megvalósít­sák. A lap a békefeltételeket nagyravágyó programnak nevezi. E feltételeik a mostani pillanatban lehetetlenek, amivel azt akarja mondani, hogy az adott körülményeik között teljesen kivül vannak a szövetségesek hatal­mi körén. A lap ezután igy folytatja: Ha mi az As­quith álta! közölt békefeltétellé! nem értür.k egyet, azt keréken ki Jtell mondanunk, mert . ha azokat helyeseljük, akkor békéről való be­szédeknek meg kell szünidők és a háborút folytatni kell. Természetesen az is lehetsé­ges. hogy Asquith szándékait helyeseljük, de egyszetsmind mint elérhetetleneket elvetjük. ' Ha mi a békéről beszélünk, akkor ama felté­teleket, amelyeket Asquith a háboru elején a Dublinban mondott beszédében felállított, el keli utasítanunk, mert azok, mint most már határozottan mondhatjuk, egy ma vagy később kötendő békével össze nem egyeztet­hető. Ha mi e feltételéket elfogadjuk, nem csak mint ideált, hanem olyas valamit, mely­nek elérésére törekszünk, akkor jobban tesz­sziik, ha a háborút folytatjuk és a várveszte­séget s a nyomort tovább tűrjük. A nézetek megoszlanak, kévésbbé a háboru célja, mint a háboru kilátása tekintetében. Ha azt Ihisz­sziik, hogy a katonai helyzet Ihoft pontra ju­tott, amin nem térhetünk napirendre, akkor minden embernek, aki hazáját szereti, köte­lessége megkísérlem, hogy a gyötrelemnek, amely Semmire sem vezethet, véget vessünk. Szeretnők, ha lehetséges volna: világos ké­pet kapjunk arról, miképen képzeli el a kor­mány a győzelemre vezető utat. OROSZORSZÁG HADIHAJÓT VÁSÁROL. Frankfurt, február 26. Párisi jelentés szerint á Petit Journal azt a hirt közli, hogy az orosz kormány visszavásárolt Japánor­szágtól négy cirkálót, amelyet az orosz 'lotta az orosz-japán háboru folyamán el­vesztett. nlNAM!TMERÉNYLET AZ OLASZ VAS. UTAK ELLEN? Lugano, február 26. Davione képviselő kérdést intézett a kormányhoz egy'állítólag Svájcba szervezett, de még idejében fölfe­tezett és az olasz vasutak ellen irányuló di­namit merénylet ügyében, amelyben állitó­la8 német konzulátusi tisztviselők is részí­v ettek, de diplomáciai oltalom nem engedte, h»gy őket üldözzék. A Secolo szerint a kormány oly rend­szabályt tervez, amely' angol minta szerint az idegeneknek, a semlegeseket is beleért­Ve> a tengerparti várzónákban való tartóz­kodást szabályozza, vagy egyáltalán meg­tijtja. A rendszabályt az előfordult gyújtoga­tások miatt mondják szükségesnek. (Saját tudósítónktól.) A volhyniai mo­csarak, Galicia puszta fenföldjei, Monteneg­ró kietlen kőtengerei, Tirol és Karinthia fel­hőbevesző havasai után, magyar katonák küzdenek Albániának a kuiturától teljesen érintetlen, vadregényes, ős állapotban levő rögein is. Magyar katonák száguldottak vé­gig a roppant iharcmezők minden poklát és ők állanak őrt a pokolbejárat égő, sistergő katlanjánál. A mi derék katonáink gigászi küzdelméről, megmérhetetlen akadályokat le­tipró kitartásáról, a magyar tiszt megbizha­tóságáról, fölényes bátorságáról tesz tanúsá­got B. M. zászlós esete is, aki sebesülten ér­kezett pénteken az egyik szegedi kórházba, egyenest az albániai harcokból. A zászlós, a ki télies néven nem akar szerepelni, az albbbi rendkivü! érdekes részleteiket mondotta el a Délmagyarország egyik munkatársának az albániai harcokról: -— Szkutariból indultunk útnak, Albánia meghódítására. Itt igazán paradoxon ez a kifejezés, hogv „útnak" indultunk, mert Al­bániában utak alig-alig akadnak. Terep, la­kosság és általános viszonyok szempontjából Albánia legkülönösebb része Európának. Jár­hatatlan hegyláncok az országot egymástól teljesen elkülönített részekre osztják; külön­böző népfajok, néptörzsek, nyelvosztályok, vallások és hitfélekezetek zagyva keveréké­ből kerül ki a lakosság. Az egyes törzsek egymással is évszázadok óta állandó harcban élnek és innen magyarázható, hogy mig az albánok egy jelentős részében mi nyertünk, értékes segitséget, a másik része Esszad pa­sához és az olaszokhoz csatlakozott, liogy a legelkeseredettebb küzdelmet folytassa fa.iro- i konai elien. — Szkutariból mikor megindultunk, a magyar csapatok közé már számos albán szabad csapat volt beosztva. Ezek önként jánikoztak fel és nagy hasznunkra voltak, -mivel a terepet kitűnően ösmerték. A Driu­vöígyén keresztül, előnyomulásunknak alig vo't akadálya.. Itt a terep még némileg tűr­hető és Alessi'óig ut is vezet. Észak-Albánia lakossága vélünk rokonszenvez, harcokra te­hát itt még nem került a sor, sőt valóságos ünneplés között haladtunk előre. A hegyek közüi folytonosan' érkezteik ujabb albán sere­gek, amelyek szintén készséges örömmel csatlakoztak hozzánk ugy, hogy előnyomuld haderőnk tetemes része már az albánokból került ki. Alessióban néhány napra megpi­hentünk, uj formációkat .alakítottak, a ma­gyar katonák egy része visszamaradt és a megszaporodott albán csapatókat a mi tiszt­jeink vezetésére bizták. Én egy egész száza­dot vezettem, amelynek alig egy 'negyed ré­szét képezték a mi katonáink. — Alessiót elhagyva, Planán és Delbi­nitin keresztül az ísmi folyóhoz vonultunk. Itt imár vége volt a szívélyes fogadtatásnak és nyugalmas masirozásnak. A körengetegek és őserdők borzalmas hazájában' a legádá­zabb ellenségre akadtunk, amely a maga módján, erdei vadak módjára védelmezett minden talpalattnyi földet, minden szorost, minden szűk átjárót. Kérlelhetetlen guerilla­harc kezdődött, amelynek sórán hajtóvadá­szatot kellett tartanunk. Minket iis betörő vad embereknek tartottak, kifürkészhetetlen leshelyekböl váratlan sortüzeket zúdítottak ránk; liláskor pedig szilárdnak látszó hegy­tömbök indultak meg a fejünk fölött, titkos erőktől mozgatva. Patakokon és szakadéko­kon keresztül vezető pallók váltak gyakran ketté, másszor pedig mázsás fatörzsek dűltek el utunkba. —• Testet-lelket megőrlő fáradalmakon és izgalmakon keresztül juthattunk csak. lé­pésről-lépésre előre. A magyar katona ilyen körülmények között is a réginek bizonyult: dalolva, vagy káromkodva, de felséges erő­vel és kitartással viselte a nehézségeket. A félvad albánok, akik már őseiken keresztül edződtek hozzá a nomád élet minden nyo­moruságához, ámulva és csodálva nézték ncpfölkelőinket, akik ha harcról volt szó, mindig az első sorban küzdöttek. — Az Ismin át Prezához jutottunk. Itt találtunk először formális ellenállásra. Preza körül Esszad pasa zsoldosai vonultak fel, a kik jórészt reguláris albán katonákból s úgy­nevezett „csendőrökből" állottak. Az ellenség körülbelül két ezrednyi legénységből állott, olasz és szerb tisztek vezetésével. A harc azonban nem sokáig tartott. Tábori tüzérsé­günk és a jól bevált szurony támadás hama­rosan megfutamította Esszad seregét, amely szétverve menekült a közeli hegyeik közé. A velünk tartó albánok ezúttal igazán dereka­san küzdöttek, ugy rohantak az ellenségre, mint az igazi „mágár homfed." —• Prezától két oszlopban mentünk to­vább. Az egyik rész Bazar Sjak felé tartott, a másik rész pedig, amellyel én is előnyo­multam, Tiranán át az Arzén folyóig, amely délfelöl szegélyezi Durazzót. Hihetetlen fá­radalmak és veszélyek között jutottunk él a rettenetes terep mocsaras ragadvánvain ke­resztül az Arzénig. A folyó túloldalán olasz katonák állták, akik a legerősebb tüzet irá­nyították ellenünk. Ezek már Durazzó előál­lásainak védelmére voltak az Arzén alsó partjára tolva. Itt rövid ideig állóharc kezdő­dött, de tarackjaink megérkezése után, hama­rosan egy erős lendülettel átvétettük maguif­kat a kis folyón. En az átkelésnél sebesültem meg: a túlsó parton vállon talált egy hitvány olasznak a golyója és ha 'hü albánjaim ott nem teremnék, még könnyen fogságba kerül­hettem volna. — Sajnos, Durazzó bevételénél már nem lehetek jelen. Tiranán át, Szerbiába, majd hamarosan Zimonyba kerültem és egy külö­nös kitüntetés révén, hazajöhettem szegedi kórházba. Remélem, mire felgyógyulok, Du­razzóban már rég magyar zászlót is lenget a tavaszi szellő. DIVATOS férfi-, fiu- és női ItSÉEi Wl öltönyök, Kalapok, sapkk stb. rendkívüli olcsón szerezhetők be KRÉMER (égnél, Kosiutt Lipi-iuglriif l. MMIL

Next

/
Oldalképek
Tartalom