Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-26 / 48. szám

a Verduiínak a nagy fontosságára, ami a nyu­gati frontunkat illeti. Abban a reményben, hogy Verdun területén megtaláljuk a kellő támadási pontot, ^ akkoriban „a seregek forgópontjáról" tettem említést és rámutattam erre a Páris elleni régi, történelmi felvonu­lási vonalra. Lehetséges, hogy ez idő szerint aggodalom tölti ei a francia hadvezetőséget, miután ezen sikeres támadásunkhoz még sok más 'szerencsésen keresztül vitt taktikai ered­mény is csatlakozik. Nem becsülhető le ugyanis a Soucheztöl északra való betöré­sünk, ahol február 21-én nyolcszáz métert ragadtunk rohammal az ellenséges állások­ból magunkhoz. Nagyjelentőségű Yperntől északra való sikerünk, ahol február 19-én az angol frontból 350 métert foglaltunk el, foly­tatásaként a február 14-iki nagyobb áttö­résünknek, amikor az angolokat Yperntől délkeletre 80 méternyi vonalon űztük cl ál­MlíMÁGY AftORSZÁ 0. lásainkból, amelyeket a mai napig tartunk. Miként északon, délen is a mienk a győze­lem. Régebben kivivott előnyeinket kiegé­szíti a felső-elszászi Heidwellertöl északra elért sikerünk. Ott 700 méternyi fronton űz­tük ki az ellenséget állásaiból és 400 méter­rel jutottunk előbbre. Az angol és francia sajtót egy idő óta a legkínosabb kétség gyötri amiatt, vájjon tá­madunk-e és hol? A „döntő támadást" nyu­gaton várta. De ugy látszik, még mindig nincsenek tisztában vele, vájjon beteljesedik-e az az aggodal­muk, hogy itt nyomulunk elö, mig ök csapataikat Szalonikiba küldik. Ami itt nyugaton érte egyelőre ellenségein­ket, az talán csak elöize a hekövetkezendöknek. De bizzuk ennek a talánynak a megoldását ellenségeink megfejelt legfőbb hadi taná­csára. 1016. február 26. _ 11 sem német részen nem fognak" • tűimen ni a diplomáciai viszony megszakításán. Tüzérségi harcok az oroszokkal. BUDAPEST, február 25. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Az orosz harc­téren helyenkint tüzérségi harcok. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, február 25. A nagy főhadi­szállás jelenti: A keleti hadszíntéren jelen­tős esemény neru történt. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A varsói orosz egyetemet Rostokba helyezték át. Bukarest, február 25. A Siidshnnscfu' Korrespond-enz jelenti Athénből: Pétenári jelentés szerint az eddigi varsói orosz egye­temet a Don melletti Rostokba helyezték át. Rostok városa két millió rubel kölcsönt vesz föl uj egyetemi épület részére, mert az egye­tem mai berendezése csak ideiglenes termé­szetű. Beifort bombázása. Berlin, február 25. A Strassburger Post jelenti Boncourtból: Ámbár a német hadve­zetőség jelentései nem szólnak róla, mégis igaz, hogy Belíortot a mult héten is távolból tijra lőtték. Mintán február ll-én Végétért az első négynapi lövöldözés és a francia jelen­tések azt közölték, liogy a német nehéz üte­geket felfedezték és 'elhallgattatták, Beifort népének nagy meglepetésére február 15-én újra megkezdődött a távolból való lövés. — Reggel öt óra negyven perckor hatalmas ,rob­banás adta tudtul a belforti polgároknak, hogy a kellemetlen ütegek még élnek és hogy a város uj lövésére kerül a sor. A szitriidgaiii fronton levő francia tüzérség azonnal pa­rancsot kapott, hogy indítson megsemmisítő tüzelést a német állások élten és ekkor meg­kezdődött az a borzasztó tüzérharc, amelyet az uralkodó nyugati szél elleniére Relfortbaü is nagyon jól lehetett hallani. Hogy ez a má­sodik távolból való lövés nagy rémületbe ej­tette Beifort népét, elképzelhető, ha tudjuk­hogy az első lövöldözés után megkezdődött a menekülés a városból. A francia katonai bizottság felvilágosítást két­Genf, február 25. A párisi parlamenti katonai bizottságok Gallienitől fölvilágosítást várnak az általános helyzetről Yperntől dél­re és délnyugatra, minthogy az angol jelen­tésekből nem lehet megtudni, miféle követ­kezményei lehetnék a német lövedékek ált®' exponált helyeken (mint a pilketni- és <lZ (ser-csatorna 'között) okozott pusztításnak. A Temps a Verdunt fenyegető veszedelemről. Zürich, február 25. A Temps konstatálj3' hogy a nyugati katonai helyzet lassan ki11: 'kezd kialakulni és határozott formákat ölte' ri. Bár a hivatalos jelentések egyelőre csa* ágyuharcokról számolnak be s nem jelente' nek semmiféle lényegesebbet a valóságos W met offenzíváról, a közvetett utakon úrk°z0 Durazzó kiköfőmüveif ágyuzzuk. Az olaszokat a földnyelvre űztük vissza. — 5 ágyút, egy gépfegy vert zsákmányoltunk, 711 foglyot ejtettünk. — BUDAPEST, február 25. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Csapataink teg­nap Albámában a Durazzótól keletre és dél­keletre az előző napon megvert olaszokat erélyes üldözések közben a Dus-tavaktóí nyugatra fekvő földnyelvre űzték vissza. Durazzó kikötő tniivei ágyúink tüze alatt állanak. A csapatok és hadiszerek be­hajózását sikeresen zavarjuk. Egyes olasz hadihajók megjelenése az események fejlő­désére semmi hatást nem gyakorolt. Ezen harcokban eddig összesen tizen­egy olasz tisztet, több mint 700 főnyi le­génységet fogtunk el és öt löveget és egy gépfegyvert zsákmányoltunk. HŐFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, február 25. A nagy főhadi­szállás jelenti: A balkáni hadszintéren jelen­tős esemény nem történt. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) " Nikita megtiltja a békeszerződés aláírását. Genf, február 25. A Matin jelenti: Nikita király a francia kormánnyal folytatott tár­gyalásai után elhatározta, hogy válaszolni fog monteuegró minisztereinek 'közvetett uton hozzájuttatott táviratára és meg fogjú nekik tiltani, hogy a békére vonatkozó szer­ződést aláírják. Ezzel mtját vágta ugyan an-, nak, liogy az otthonmaradt lakosság a béke előnyeit éhezze, viszont elejét veszi a külön­féle gyanúsításoknak. A királyi család el­hagyja Lyont és a Bordeaux melletti Lor­monitban fognak -szállást nyerni a háboru vé­géig. ' Az antant Szaloniki körül nem épit uj stratégiai vasutat, Zürich, február 25. A Schweizerische Te­legraphen-lnformation-mk jelentik Athénből: A,z a külföldön terjesztett hír, hogy az an­tant vezérkara a Szafoniki—Dojran-i vonal­lal párhuzamosan uj sztratégiai vasúti vo­nalat épített, nem felel meg a valóságnak. Az antant-csapatok ez időszerűit csak a Topsin— Vardar-i vonalszakasz befejezésén dolgoz­nak. amely a Szaloniki—Ooj,ran-.i vonalat a Sza loniki—Monaszí ir-i vonal i a! kö ti össze. Ezf a vonalszakaszt, amelyet az antant csa­patai most kiépítenek, már görög részről ki­jelölték, amikor az antant vezérkara a tett előmunkálatok fölhasználásával a vonal ki­építésére határozta el magát és evégből a karasukilindari vasúti tolta. vonal anyagát leíog­Az olasz fronton nincs esemény. BUDAPEST, február 25. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Az olasz harc­téren nincs nevezetesebb esemény. HŐFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. ' Az olaszoknak már nem kell német háboru. Berlin, február 25. Az Italia, la'z olasz­országi katholikus 'klérus szócsöve vezércik­ket közöl, amely nagyon hevesen megtámad­ja ugy a francia, mint az öletsz radikálisokat, akik Olaszországot ujabb háborúba akarják belekergetni. Az olasz nép csak nemzeti há­borúit vállait és roncs semmi ok sem arra, hogy ennek a háborúnak a keretét átlépje. Az olasz háborúnak jogi (?) alapja van, ami az angolok, franciák és az oroszok háborújában hiányzik. Briand ezt római tartózkodása ide­jén megértette és óvakodott attól, hogy Itá­lia szabad rendelkező jogába beleavatkozzék. Ha a francia miniszterelnök ezt megértette, akkor az olasz radikálisok sem zárkózhatnak el e felfogás elől. Giolitti lapja, a Stampa ezt irja: Olasz­ország legnagyobb részé meg van elégedve azzal az eredménnyel, melyet Briand elért. Nem valószínű, hogy Olaszország és Német­ország hadat üzen egymásnak s halomra dönti a mult évi megegyezései. Sem olasz,

Next

/
Oldalképek
Tartalom