Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-24 / 46. szám

1 DÉLMAG V ÁRORSfiSÁG. i&eged, 1916. tebr.Ltiér 24. Az olasz harctéren a tüzérségi harcok tovább tartanak. BUDAPEST, február 23. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály-.) A tengermelléki harcvonalon az élénk tüzérségi harcok to vább tartanak. Az ellenség vonalai mögött több helyen nagyobb tűzvészt figyeltünk meg. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. A várakozás izgalmas napjai Szalonikiban, Lctmarme, február 23. A íCorriere delin Será-mk jeíle.n-ti Arnailtíb Fmccaroli Szal'őnikiból: / A pincér .minden reggel igy üdvözól: — Kalim'éra, kyrie. > A németek és a bolgárok átlépték a határt és megtámadták ,a 'franciákat. — Mikor? — Tegnap. — Ki mondja? — Mindenki. Az újságokban is benne •van. Ez igy folyik egy hónap óta, rendesen, minden reggel. Nem a pincér találja ki ezeket a jiineket. Vallóban az egész utca erről beszél és a lapok (is 'megírják reggel, Ihogy este újra megcáfolják. A franciák visszavonulása óta a német és a bolgár támadás késMoedóse mcigimagyarázhataitlan a görögök számára. Szerintük a németeknek iés bolgároknak már december közepén Szalonikiban 'kel iétt volna 'l'enniök. — Nem telik ibeHe öt niap és a franciák és Szegény napok. február. iSürii, nehéz felhők árnya borong és a szél fuj az utcákon. Beléanka paszko-dik; erőszakos kézzel tié|pi a kabátomat, mintha utat keresne a szivemhez, hogy megfagyassza,. iAztán a szürke és kopott katonasapkának ront, most azt tépi, nxarja,, — talán alhaj'amban szeretne ,tinkáim hideg kezeivel? Hisztériás hangon a fülembe .kacag és fut, Ifut tovább az alkonyi utcák csendes temetőjében ; — mintha egy hisztériás asszony lejtene őrjöngő táncot, olyan ez a kietlen, tezbmorn játék. IA magas palotákon gúnyosan, szürkén az unalom; uisitezi-k a ímeeszi égre, — óth szörnyű élet, riént kell fájni anég az unalomnak is? — Hová kell mennem és ímeddi-g érék el, — ar 'ér-t fáj nroet a szivem? — Magánosan jártaim mindig az útjaimat, lóm. most. is egyedül vagyok és csak a saját lépteimet visszhangozza a fülembe az 'alkonyi csend... Félek. Mire ife várok én, aki imár olyan sokszor készültem el az örök pihenésre? Mire is várok és imiire vágyom 'mostan? — Zongora szél, —borús vasárnapok hangulata sir a fújó szél szédült kacagáséiba, — vájjon iki zongorázik? Buta kisleány, vagy szerelmes asszony vá.gyn remegteti a zengora finom hunjait? Istenem, ha tudnám!... Odalier.n .most zsarátnok fénye izzik és zisongitó meleg ivan. .Az ;Csz talon virág, finom és jéillatu; a foitelemlélyén könyv, Kosztolányi, ivagy Bahits verseskötete, lapjai között egy levél... És a zongora előtt ott ül egyedül egy iféhéruijju nő, csipkés, illatos, finomra... szerelemre, nagy, fájó, 'boldog' szerelemre angolok a itegnagyoibb sietséggel szedik fel a sátorfájukat — idézi' Fraccaroli a görögök kivánságiziii •feltevését c-l i sim e pésr e méltó nyilt.sággaí. Fraceanoli tudósitésában még sok egyéb figyelemreméltó részlet van ugyanazon — a francia és angol tudósításokban lényegesen eltérő — őszinteség jegyében. Foga!mat ad róluk a 'tudósítás egybefoglaló konklúziója: Egy város békés megszállása, a környék kevéstbé békés megszállása, az idegen konzulok letartóztatása, az ország két részét összekötő Ihid felrobbantása, partra szállás Korfuban, Castekorizzóban, .Mitylénlébeii, a pozíciók, vasutak, (távíró hivatalok birtdkbavétel'C, minidiez oly országban, almely ninte háborúban és nem akar háborút és mégis benne van, -amely bombáikat Hát Ihullüiii földjére. amely országa inváziója lelől' visszavonja seregét... 'Logika álarcába búvó paradoxon, valósággal takaredzó valószínűtlen mindez. A háboru a vége felé közeledik. - Orosz jóslás a liáboru Végéről. — Pétervár, február 23. Mancsikov, a Novojc Vremjá-bau megállapítja, hogy 1913. december óta a buzia ára 62 százalékkal, a rozslisztté 31, a tatárkáé, amely Oroszországban .főtáplálé'k, 123, a lliusé 32, a vajé 95, a sóé 143 és a cukoré 56 százalékkal emelkedett. Fölveti a kérdést, Ihogy un voltak ilyen áriemcil'kedése'k lelhetsiége-se'k és hosszas taglalás után az okot a munkaerőben és szállitceszkőzben való hiánynak tudja be. — Óva int attól az illúziótól, hogy most, a háboru ailátt, uj vasutakat lehetne építeni, hiszen erre sem a aaÉosjéges milliárdok, se'rn a szükséges munkások nem állnak rendelkezésre. Ilyen épitk'ezéselk esztendőkig tartanak, Iholtott a háboru nyilván.valóan a fölé közeledik. vége Tüzérharc Tarnopoltól nyugatra. Bécs, február 23. JezlerMniból érkező jelentés szerint az oroszok Tarnopoltól nyugatra 18 óra hosszat tüzérségi ptergiőtüzzel árasztották el harcvonal unkát. Az oroszt tiizcőését nehéz ágyúink élénken viszonoz tálk. A támadásra iuidiuló orosz oszlopokul gépfegyvereiink tüze annyira megritkítottahiogy a támadás teljesen összeomlott. Bz alikalücimmial egy ellenséges repülőg^P és repülőink egyike között érdekes légi ható ra került a sor. A küzdelem folyamán a 311 repülőnk lelőtte az oroszt Ellnséges W" ta és a niegfigyefiö meghált, a gép pedig1 k" zuhant és darabokra törött. férfi és női divatcikkek legnagyobb raktára. — :: Legmegbízhatóbb cég. :: Legolcsóbb beszerzési forrás* Csekonics-u. 6. Telefon 854. Széchengi-tér Telefon 855 vágyó... és az ujjai, mir.it a langy tavaszi szellő, végigfutnak az eleifán tesoriitbil leptyiiiikön. A szobában sir -a vágy, a néma és Ibns vasárnapok ringó hangulata és igy vár... vár valakire ... Ha tudnáim, ibcgy igy van!... Most bc~ -mennék halkan, hegy jaj ímeg ne zavarja •édes állmát és mögéje állnék... lé® hallgatnék... és beszívnám az illatát rózsábsziiiü testének, a hajának és a remegő, forró vágyait... Beszívnám boldogan, -aztán megcsókolnám a -kezét, meg a forró, piros kis ajkait, aztán... Rám soiharém vártaik igy. Rólam sohasem álmodozott igy senki, — engetm nem. szeretett igazán senki. Mnetm!... A zongora még mást is szól, — mi-ilyen messzi is vagyunk mi ketten az élettől!... — Mégis jó volna tudni, ki zongorázik, mire gondol, arát tvár? Jó volna bemenni, — ha npm ugy van -is, ahogy előbb gondoltam, — -de meleg van bizonyosan. És az ahlakck be vannak téve és elfüggönyözve és odabenn biztosan, .nem ifuj igy a szél, netm ásítozik igy az unalom és odabenn, Iha -odabenn lehetnek, biztosan nem fájna ágy a szivem ... Beszélgetnénk csendesen, halkan, mint az árnylék, vagy hallgatnánk és a gondolataink összeölelkeznének utjuk távoli végén; így kapcsolódnánk össze, ketten ... (Nőnek kell lenni; szőke és szerelmes aszs-zooynak és imo»t .a férfi utáni sír, aki elment messzire, a ,Doberdóra talán ... — (óh Dob-erdő; vér és háboru! Milyen jó is volt akikor, amikor még jó anyák ölében bóbiskolva hallgattam dédapa imeséít a Hagy időkről; Kossuthról, a sznbadhághaneról. Akikor hogy vágy tani a véres idők után; milyen szép, hősi mesék rajzottak akkor fejv3» letlen gyermeklelkelmlben. És most itt az akkor annyira ivágyctt „nagy" idő katona vagyok; óppeu- ugy, ahogy ellátó^ te-m. Csak éppen, hogy a harictér hely®' ' 1 komor utcákat járom szenvedő lólekte ^^ félelemtől remegőn, ihogy haza kell .phogy a háborúról hallók, hogy jön a te ] árny Öih háboru; régi, régi m-esék, -11'1 t;j. inon nyíre fájtok most, .mennyire udózoi", ^ letek, hogy szeretnék újra anya pulha } |U pihenni és nem hallgatni meséket és járni szürke katona ruhában ... Anyám... ,/r Most látom ősz fejét, jóságos kta ,,/t •meit. és az ajkát, a régen szép, most l'el,| ül ajkakat. Harisnyát foltozva az ablakit és áhítatos lélekkel hallgatja a .biblia f tanításait, -almáit apu olvas fel a nagy. .Llll hói, <az asztál -.mellett. Aztán, hogy -sö]1' ')}.jfi az öléibe hull a kötés és apa is abhan'1'1^]» az olvasást. A kedves kis szobára i állta j.ef csend, hallgatagon a fiaikra gondolna'* fen: — vájjon mit osinálnak? ,,1 És a nagy csendben lágyan esendő az anya hangja: ,t ® — Istenem, vájjon hol vannak ^ pH'S> fiuk? Zsiga, Jani.. Imádkozzunk értük bajuk ne eSsék az isteniért!... 1 tt életetekre és ugy szeretne baza®'©111} 01" imádságos kis szobáiba nz üres és kota" „0b terem helyett, ahol bomlott idegeit d ga.tják kíváncsian tudós professzorok ^enapután, fiatok bomlott, beteg .idegeit* lyekbe belopózott a -fekete árny - • • . Sipos /" , Édes jó Anyáim, az utcákon könnyezve gondol most -rátok; a ti