Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-22 / 44. szám

Sisogeií, 1916- február 22. ' DfíLMAGYAEORSZAG ' J? T}os%orkányszigei~uica, — jftz első szegedi utca, ameigböT hadbavonult minden férfi. — (Saját tudúsitúnklól.) A vasúti állomástól percnyire, tul az iitászkaszáruyán, az első vasiiti őrház irányában húzódik a Boszorkány^.jgel-íMca. Tálán ínég hen szülött szegediek is ykadnaji, akik ezt a furcsa utcanevet még nem lialloil'á.k, de néni is esoda, liiszen nincs ebben ;i v/iik. sáros és 'meglejielösen elhanyagolt utcában soinuii ncvczelcsscg. A házak külseje jó licnyomást lesz a szemlélőre, az öreg akácfa száraz ága szinte véduleg nyúlik a kainibcjárat fülé. a nyitott tornácon vénvörös .paprika-kötegek vannak példás rendiben felaggatva, az udvar egyik sarkábán, közVotlen az ól mellett liaragos házőrző csörgeti láncát, Megugatja az idegent, de mindjárt meg is bánja teltét, íbiinbáin.Vlag lapul .le a földre. A tornáéról i'rvcges ajtó vezet -a konyhába, a -bejárat fölött nagy, irániba, beliikikel, az elniaradhaWillaii „Intett hozott" fogadja a vendégei. A konyha tiszta, rendes, a takarék tűzhely fölött kis petróleum láinp.a. tányérok a i'alo/., az ablakon esikos karton függöny. A tiszta szolja magasra vetet i ágya, a fiókos su'blót, rajta színes poharak; porladó niézeskaláes-sziv, kis tükör, amelyről már lehullod a foncsor. A falon képek, az ágy .fölölt olaj nyomatú Mária-kép, alatta mécses... Szelíd, ájtatos hiangulatha ringatja az embert a -mécses sercegő 'lángja, az 'asztalon beverő kapcsos imakönyv, -benne egy elszáradt biolyaszál. Felvesszük a könyvet, kinyilik magától, ott nyílik ki, ahol legtöbbet forgatják: könyörgés 'a 'liadbavomiltakért az ima eitne. Szinte megfeledkeztünk róla, hogy háború van. elfeledtük a Kárpátokat, a Dnyes'/lert, helerijigattuk iiiagunk-at a. romlatlan népies hangulatba és íme, ez az ima, — egyszerű, naiv szavak, — megríkat 'bennünket. Isinél; táljuk lelki szemeink elült felvonulni a szürkeruhás honvédgyereket, ott ágyút vontatnak a begyre, ni k'uiív.ctóéu'clk s .Gaifoiálbaoi a „ballvg-gycTck" 'bánninialátój •uiiögmy-ililk az % tizomliároiin fdó iigy raigyqgii'aik a fényes esi 1 Ingóik. íE« a hőslköife, tiiinelyilicn iheiuie- van a győzelem előlegezett öröme, iloivábbá a fájdalom, mely hazája lés ilíailiV'Cisai miiatt kínozza, , természetes 'fonása -lesz a ilmiincrnalk, melynek fényéiben az ellenség !kis feliratét Ion -íi.givrává törpül. iF.z a lnvninr miiiuleutlk előtt az ellenség Usztcli nneg. de a nm'ig tiszt el tétéitől Idbnill bí jülkről -a korona s leszakad rókuk miéilóság: ílcóimélkiils és .szánalma-: alakciklká rcm.gyolódiiia'k. ;E1,sósodban — iPetár. Mikor Feio.ne. Jóska a iknUvt jnagüz-ente, rögtön kitűzte a fehér zászlót Felár király, tlc a magyar 'katona szereteki'sméltó kedvességgel i"«gfr'!iyeig.ebi: „Tedd el Petár Miér zászló;! 1 lóu0cl -alá, 'koronádat -pedig a i-alpad alá!" Jkry nnísilk pedig ugy képzeli Peturt, maiul taligán ül (talán tuiendkülnii akar?) — szemben vele Gyöngye -lapátou s rájuk köszönt n bika: „Szeibusz Petár baráto-iu!". ,ma,id kutyavásárra iviszi Petúrt. lAizutún vigaszf,;dja jövő ®űrc» felől a szerb királyt s le. ivarja- -törölni könnyeit: „Ne sírj, ne sírj Petur király, csuhaj .rccrce, le leszel a fclharl"ii'gy ur .pucere!" -És más kevésbé iMláses és királyi 'szerepéket -ajánl fel neki. 'Leigéi-clclk,e.?elib uzomban Vilmos császár és Petár d-yiitles megjelencsie c dalban: Vilmos császárból 'lett ogy nagy s'as madár, Petúriból ipcidig egy szökdécselő madár, Vilmos császár zöld i'euyő tetejében, Petár ipedig s-zökdösiik a rőzsábc. c , " - • • ;; 1 - r:: nuiolt vitéz géppuskátok ontják szakadatlan a tűzesőt az ellenség soraira. Hugó gránát, sivító M-apnéll, a lecsapódó puskatus borzalmas tompa -hangja, a szurony nyomán ki fröccsenő vér, az elhullottak irtózatos hörgése, -a győztesek diadalordítása, — minden, minden pusztulás eszébe jut az embernek egy szerény ima láttán. Eszünkbe jut, hogy mi hozott bennünket n sima aszfaltról, a csillogó, se!;, ima-, könuyelinií városi éleiből ide. az isten háta mögé. Erre felé, legalább is ebben a részben, ugy érezzük magunkat, mintha egy óriási színpad tárulna elénk. mintha a fehérre meszelt házikó kasírozott színfal lenne, mintha a gémes kut ágasa -lenyúlni a mélybe, mintha ez az egyszerű, piros ami asszony csak erre az alkalomra öltötte volna magáru a paraszti gúnyát. v Szinte lúlielclenül hangzott, amikor közöllek velünk, hogy van Szegeden egy utca, ahol • minden férfi hadbavonult és az asszonyok végzik az összes leendőket, az asszonyok mi vetik, a j várostól béreli földet, végzik a házi munkát, aprójószágot tenyésztenek, szóval dolgoznak, . mini a,hogy az derék, becsületes magyar asszonyokhoz illik, különösen akkor, amikor egész Európa forrong és minden munkáskézre kétszeresen szükség van. Benéztünk néhány házba, beszélgettünk nz asszonyokkal, sokat panaszkodtak, de, — mit lehelnek- mást, — belenyugodtak a sorsukba. ' Lehel*, hogy akadtak hadiasszonyok, akik megfeledkeztek 'a kötelességükről és könnyelmű életet élnek. Lehel 'az is, hogy sokan letértek arról a keskeny ösvényről, amelyen néha még normális időben is bajos az egyensúlyt l'eutartani. de az bizonyos, hogy a hadi asszony ok többsége méltó arra. hogy magyar katona hitvese legyen. Benézünk az egyik ház léckerítésén. apró gyerekek üvöltenek, és ráncigálják egymást a sárban. Természetesen háborúsdit játszottak. Egy öklömnyi gyerek belebújt egy gödörbe és három másik fiúra göröngyöket (kézibombákat) dobált. Közben persze vi siló (lak, hosszú Iccekcf forgatlak la fejük körül "és — tisztességgel essék szólván, — köpködlek egymásra. A háborúnak hamar vége lett, a magyarok — a három fiúból álló hadsereg — győztek. Most változtatni kellett volnla u helyzeten a játékszabályok idevonatkozó -szakasza értelmében. A mayyavoUnak kellett volna a lövészárokba bujui és mint orosz lóid-sereg szerepelni, a kis kölyök, meg magyar hadsereggé lépett volna elő. De a sors különös akaratából nem igy történt: a három liu egybehangzóan kijelentette, hogy nem lesz orosz; ha tetszik, játszianak tovább a regi feltételek mellett. A kis gyerek elpityeredett, hiszen csak azért vállalta az orosz hadsereg gyűlöletes szerepét, hogy kiérdemelje a magyar nevet. Amikor meggyőződött róla, hogy nem lehet megvár, akárhogy is a lelkükre beszél, gyorsan kiöltöt.tc a nyelvét, szamárfület mutatott, kibujt a kerítésen és hangosán bőgve rohant végig az utcán. Menjünk tovább. Benyitunk találomra az egyik kapun, végigíuegyiínk az udvaron, sohol egy lélek. Végre előtűnik egv — férfi! Szinte kedvünk támadt kiabálni: — Iloyy merészelt ide jönniI! Szemügyre vesszük az öreget, aki tisztességtudón n megemeli a kalapját és hangos Jó napot -kíván. Alig.fogadjuk a szentségtörő kö,3 szonlését. szeretnénk rátámadni, elkergetni, n miért kizökkentett bennünket a lmngulatból. De Szegednek ebben n részében néni keH egy •ki> hangulatért a szomszédba menni. Fellobogózott vonat halad el előttünk, a kocsik ablakában vinigos kedvű alföldi fiuk énekelnek torkukszakadtáhól, liamisuu. de aunal nagyobb meggyőződéssel. Me^ze halad már a gőzkoesi, de a zakatolás uiég hallik, hosszú füstcsóva nyúlik vissza u kéményből, de la gyerekek harsogó jókedve áttör a zajon ós szinte könnyekre fakasztja az embert az a bájos, itaiv nóta. amit énekelnek: Fett-ne Jóska mezítláb mart sétálni. OltJmn hwjnht a csizmáját jnrtholni, Kihuic kovács m m merte elvállalni. Mert nem /adtak f/yémánt /t/Mól csinálni. A hősök árváiért. — A Nővédö Egyesület közművelődési estétyén elmondta Glattfelder Gyula. M'úlycn tl'szt-li üimuidIo közönig! Miö!a;t a'Inirctjron r. képzelhető lőtt nagyobb diázharntónia uralma következett te. azalatt in. ebt^n a terentben a niíivőszct és köHészct a legnagyobb Ivinmóniát tárja elénk. Ott a pusztulás képét látjuk, itt éprtcni akanutk. Ott rombolni, széttörni kívánják azt, a mit évszázadok folyamán nagy fáradsággal és küzdelemmel itr.egalkotta'k. megszemléltek. itt c'.ölről akarjá'k kezdeni av. építős munkáját és 'amit a harc heve, vagy 'inkább ti harc dühe rombol anyagi és erkölcsi értékekben, azt pótolni akarják egv szebb, eredményekkel cs sikereikkel teli jövő számára. t:s jói van ez. mert ha véglegesen hatalmába keritii a lelket és ijultilatot az az erő. amely ma fenséges méretekben nyilatkozik meg, ha ur lenne felettünk az a szellem, mely cbbiti a szö'ruyii 'küzdelemben nem riad vissza sommitöl. ineni fogja agyam tagadni senki azt. li'ogy ez a.'ueimzedék a háborúban és a halálával bemutatott áf'dcfíatákari; tiagyszühásu példát állított fel. liogy ez a nemzedék ugy tudott megfiialuii. ahogy nr.'ág sohasem haltak meg, mi haszna volna ebből mégis a világnak, a jövőnek, hogyha a harctéri romok helyét a pusztulás tanyájává változtatná a világ. Pb ben a nagy di'szhuniióniában, amelyben élünk, jól esik leíkibnkmeíí harmonikus hangokat hallani, jól esik néhány pillanatra megipMicinni. Azcmban a mai ünnepélyen nem csak abban a h'armániábam kíell lelkünknek íelkrr.elkoüni, amit nvojt nekünk a művészet és költészet, nem csuk 'abban kall gyönyörködni, emft nomeslelkii embérék nriivészi ihlettel a mi életünk gyönyörködtetéséére nekünk nyujtanak. hanem »keí! iliogy sokkal miagasztosítb-b ttkintetek biztosítsák léikiinkuek -a nyuga!in'at és erről a niagr.*sztosabb he!\7:tröl kívánok egész röviden önökhöz niéhánv szót intézni. A harcmak árváit akarjuk felkarolni a háború áldozatai közül. íizckat. akik a legnagyobb áldozatokat viselik, azokat akarjuk talpra állítani. Nem vonom kétségbe annak az áldozatniuk a nagyságát és 'értékét, amelyet viselnék azok. akik hősök sírjában .nyugszanak. Nem vonom kétségbe és néni kísebbitein annak az özvegynek áldozatát, aki férjét siratja. Az ő szivében tongermálv a keserűség, amit hordoz és 'amelynek a poharát fenékig ki kellett üríteni akkor, am.kor el kellett öt bocsájtani ugy. hogv talán soha többé vissza ne k;mia. De bármily negyük ís ezek az áldozatok, bármily mélységesek ezek a fájdalmak, ez az áldoz.u mégsem akkora, mint a gyermeknek az áldozata, akinek összedőlt családi tiíahelv.. midőn atvját elvesztette. Zoidithat a iháberu -nagy lerlieket az emberiségre, zudithat nagy csapásokat a családokra, én ugv érzem és azt hiszem, mindenki érzi, hogy a legnagyobb csapás erre a nemzedékre zudul. amely nemzedék