Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-17 / 40. szám

Szeged, 1916. febriuár 17. DÉLM AG Y AIRORSZAG. 8 .A törvényszék délután négy órakor folytatta a tárgyalást, kihallgatta a biróság Kiosztrfi Lajos (detektívet, Gárgyún és Katona mészárosokat, úgyszintén Scheich Antalnét. oki ha ők a vonult 'í t rje helyett jelent meg. Dr. Lichtenegger líőtürzsorvos azt vallotta, Ihogy László 1914-iben az ő határozott kívánságára kezdte meg az élelmezést a fémipari íizakiskcla hadikórházában. Dr. Tóth fő törzsorvos, a kórház parancsnoka előadta, hogy iráabeli szerződést csak 1915-ben kötöttek Lászlóval. Pókay elnök rövid tanácskozás után kihirdette a biróság határozatát, amely szerint a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja a törvényszék. A törvényszék, — tekintettel az idő előrehaladottságára — a .peribe szedőket és az Ítélethozatalt csütörtök cl ól előttié halasztotta. Verjük-e a gyermekeket. ,jA mai •történelemitanitás nem más mint véies c-saták véres hőstetteinek leírása. Hősök, akiknek nagyszerű tetteit példakép állítják a gyermek elé, ahelyett hogy igazi — ember eket, igazi emberi mivoltukban állítanák ed a követendő mintaképül. A természettudományokat hibásan, üresen, felületesen tanítják." „Az iskola idáig sem növelt. Az iskola Csak tanított." ' . (Ezeket a kömény, szinte ostorként pattogó szavakat olvastam a Délm<agyarcrszág egyik számának hasábjain. Anélkül, hogy az összekuszálódott pedagógiai gordiuszi csomót erős karral kettévágni próbálnám (amihez igazán távolról se vagyok elég erőéi), engedje meg nekem az igen tisztelt Szerkesztő ur, ihogy pusztán Pártos urnák e tárgyban tett néhány kijelentésére reflektáljak. iA nagyközönség — sajnos — nincs tisztáiban a mostani liábous időben teljesíteti tanügyi munkássággal. Azt hiszik; hogy a háhoru-okcizta rázkódtató sok annyira alterálják, annyira megviselik a tanítók és tanárok idegzetét, csökkentik munkabírásukat, hogy azok az előadandó anyagot, mint valami .kemény szikladarabot azon magyarázatlan,ml nyeletik le a gyermekkel, belső áthevités, lelkes példaadás nélkül. És aki nein érti, vagy a következő órán eldarálni nem tudja a leckét, az >a Tajgetes-szikláról a ,(bukás" feneketlen mélységébe dohatik. lEz csakugyan szomorú volna, ha igy volna. Oh nem! igen tisztelt Urain! Világért se rohanunk át a tananyagon száguldó gyorsvonatként és nem tapossuk el a kínálkozó alkalmak kis berkeit, midőn ifjúságunk szivébe a meleg éreléklőelés, a lelkesedés, ifjúi rajongás értékes magvait plántálhatjuk. Legértékesebb örömeinket neim áldozzuk fel a háboru mokehjárok. Nem csinálunk elvadult kertet az Ur szőlőjéből. Mert hála Istennek, nekem is, másnak is aipró-eseiprő tapasztalataink' vannak e téren. És engedje meg igen tisztelt Pártos ur, hogy azokból egyet-mást elmondjak. Van egy jó ismerősön), tanítónő, aki a beállott tanárhiány miatt fiu iskolában tanít. Tőle hallottam az alábbiakat. (Mikor a mohácsi vész utáni török foglalásokhoz értek és Drégelyvár ostroméról beszélt tanítványainak, megígérte nekik, iha szondi esetét kifogástalanul elmondják: felolvassa Arany János Szondi két apródját. A következő órán némán, kérdő tekintettel nézett végig « sorokon, hogy vájjon vannak-e jelentkezők? Sok kis kéz nyúlik fel diadalmasan a levegőbe. Jól vau. Kiszólít vagy hármat. lEgyik széliben, folyékonyabban mondja, mint a másik. Tehát az ígért jutalom se maradhat el. Szondi két apródjatt lólcikzetvisszafojtva áhítattal hallgatták. A kis barna szemek fényes tűzben égtek, a homlokokon az átérzés boldog derűje ragyogott. A költemény végeztével az elérzékenyülés halk sóhajai 'közé: Oh, a szegénykék, olb, a drágák félénk szavai is fonódtak. A tanítónő aztán magyaeáizatképen még egyszer kiemeli, hogy a két kis apród az urukhoz való hűségnek, ragaszkodásnak mintaképe. A nieinesszivü ember nem is feledi el jótevőjét stb. Erre egy kis fiu élénken ugrik fel a hátsó padokból és szót kér. Az osztály ámülatára elmondja, hogy ő étpen Drégely vidékére való. Ö nagyorosziban is gyakran megfordult és számtalanszor miegmászta Drégely várát. 'Most már csak egy pár fal és két bástya áll még 'belőle. Volt egy szép gránitoszlopa a tetején, de azt a villáin ledöntötte. 'Egy megtépett török zászlót is találtak ott régen, de azt mist a városházán őrzik üveges szekrényben. A 'várai SZÍ önben most is ott áll a temető, csakhogy nem ldhet tudni, hogy melyik volt a „zöldi hant, ahol a két ifjú térdelt, kezekben.a lant...' és pengeti, pengeti • siróan." Azt is elmondta, hogy a vonat szépen, félkörbe kanyarodik a vár alatt, hogy aiz arra .utazók jobban lássák. Tehát olyan helyszíni adatokkal szolgált a kis fiu, melyek ,a történetet még vonzóbbá, valószínűvé tették és a holt betűt élő valósággá változtatták. Ezt a' történelmi órát nem is felejtik egyhamar a fiuk. Egy! másik eset. Isemrősöm meséli, hogy egyszer a reggeli órákban félénk, kopogtatás és bocsánatkérések között egy kis" fiu állított Ihe a lakására két darab papirossal a kezében. A tanítónő lláteritásikép mondja: — 'No, kis fiam, mit kívánsz? Tán a füzetedet nem kaptad meg? — jNeni, mondja a kis fiu nekibátorodva. Édes anyám tisztelteti és nagyon szépen kéreti a nagyságát, mivelhogy aiblból az imádságból, amit* az iskolában mostanában tetszett tanítani, egy pár szó nekem hiányizik, legyen szíves irja rá a nagysága erre a papirosra, mert édes anyám is nagyon szereti az imádságot, amit a szegény távollevő katonákért mondunk. Mert tetszik tudni az •éií édes apám is oda van ... Ismerősöm természetesen kész örömmel fKORZÓ-IVIOZlI ÍELEFON: II Igazgató: TELEFON: 11-85, |j VASS SÁNDOR. | 11-85. ••• Előleges jelentés. Pénteken, szombaton és vasárnap A szezon legnagyobb szenzációja. férj, /eleség és a harmadik társadalmi dráma 3 felvonásban. Doritt Weixler vígjáték. A dragonyos Kisasszony vígjáték 3 felvonásban. Minden előadáson számozott _ helyek, __ Jegyek előre válthatók — a pénztárnál. — a „,, m tett jeleget a kis tanítványa kívánságának, alki boldogan ment haza a „teljes" imádsággal. Ha a fiu az iskolában tanult imát otthon együt mondja az anyjával — akkor az az iskola már nemcsak tanit, de nevel is. Ezt talán Pártos ur is megengedi. * K. Csapó Ilóza. HIREK oooo A török Vörös Félhold képeslevelezölapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság, (Budapest, képviselőház.) Fiatal hősök siratója. Most — fiacskám — gyermeket temetnek, A szjve friss volt; fiatal, vidám S most ncíuia eretnek. Igy megy el mind, hiába szeretnek! , Még látjuk őket az élet hid'ján, De a szemükből már könnyek peregnek.., Puha ágyat is en kezük kel vetnek önmaguknak. És a percet várják, Melyben elmehetnek. [Még tétováznak — nem nagyon sietnek, Az acél fütyül és az árvák Elnémulnak cs nem szeretnek. Elnémulnak és nem szeretnek És sóiba töbé nem nevetnek. Pedig,friss volt ns zivük, fiatal vidám: Még inicst láttuk őket az élet hídján. Óh, mért nem nevetnek még? ' Mért pem nevetnek, Mért lettek messzi, messzire néző Néma eretnek? ? ? : SÍPOS IVÁN. A társadalmi béke. Gróf Tisza István miniszterelnök említette egyik legutóbbi beszédében a társadalmi bókét. A miniszterelnök beszédében csak egy mellékmondatban szerepelt a társad almi béke, pedig ba egy kissé mélyére nézünk a dolognak, meglátjuk, hogy a társadalmi béke problémája egyike lesz bálboru után a legégetőbb és legizgalmasabb problémáknak. A magyar társadalom a háboru ínluitt megállotta a helyét. Nincs olyan ember, akár bel föl dön, akár külföldön, aki valami kifogást tehetne a magyar társadalomnak a háboru alatt tanúsított viselkedése ellen, de egyben nincs is rétege a társadalomnak, amely ne vette volna kii részét minden teherből, amit a háboru rá rótt. Természetesen nem beszélünk kivételekről, amelyek a társadalom minden rétegűben előfordultak, és amelyeknek tetteit sokszorosan kelletit jóvátenni. Az általános tény az, hogy a magyar társadalom rang és osztálykülöubség nélkül, teljes egyetértésben működött közre mindazokban a munkákban, amelyeket a háború a Hin teri and na ró. Ez volt most a háboru alatt, amikor mindenki, szegény és gazdag egyaránt érezte, hogy valami vészes felhő Lebeg felettünk, amelyet el kell hárítanunk ős amelynek veszedelmei egyaránt sújtanak gazdagot és szegényt. De mi lesz háboru rután. Amikor újra vissza fognak térni a külön érdekek. Amikor a nemzet létérdeke nem Jogija lenyűgözni az egyéni és osztályérdekeket. Miikor egyszerre felszabadulnak azok az indulatok, azok az érdekellentétek, amelyeket most a háborús állapot lekötve tart. Bármennyire is fogadkozik Kittben er, Pojnearé, Stü£uier és Salandra, a háborúnak