Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-12 / 8. szám

Szeged, 1916. január 12. MmmtmömUt 7. SZÍNHÁZ MŰVÉSZET oooo SZÍNHÁZI MŰSOR: SZERDA: A táncosnő, szimuiü. Páratlan. CSÜTÖRTÖK: A 'táncosnő, szinmü. Páros. PÉNTEK: iBérletszüneifchen jótékonyáéi,u előadás a 'bolgár Yörös-iKercszt javára. SZOMBAT: A vig özvegy, -operett. Páratlan. A táncosnő. — Bemulató előadás. — Lengyel Menyhért A táncosnő cimü színmüvében nem fejteget problémákat, tételeket sem állit fel, hanem egy egymáshoz nem Ölő emberpárnak szerelmi fel lángolását tárja elibénk. A drámában ia- szerelem a mo.zgató •erő, a 'kenet az artista világ, amelynek egyik csillaga Lola, a táncosnő, -aki amidőn az időszaki szereltnek után a szivére -talál, elhagyja csillogó pályáját, liogy kizárólag szereimének éljen. Ez ,a szerelem nem nyer azonban egyre növekvő táp-ot, hanem megbántásban részesül és emiatt tér vissza Lola -az artista élet-be, n-em pedig azért, ment a művészetéről nem tud lemondani. A táncosnő azok közé tartozik, akik a-z igazi, a boldogító szerelemért lemondani tudnak a foglalkozásukról, kikben a művészetükért való rajongás érzése nem tud felülemelkedni azon az érzésen-, amit a szerelem nyújt a sziveknek. Lo-la, az Allhambra-mullató ünnepelt csillaga. Pompásan táncol, mesés sikerei vannak, sikereit nem kizárólag művészetének köszöntheti, hanem Bojdánnak is, aki fantasztikus táncszám a inak kitalálója, betanítója. Bojdán managete, mindenese Lolának, akit szeret, de akinek a szerelme nem nyer kielégülést. Mégis kitart imdilette, mert várja, reméli, hogy egy s-ziép napon mégis cs-ak felé fordul Lolának kitüntető -kegye. A mindenest, a váró,- biztató szerelmest csalódás éri, mert Lola egyik legnagyobb sikerű felilépése után elvonul égy ifjúval, Eőri Sivó Lászlóval, akibe az első együttlét után halálosan beleszeret. László a •diplomáciai pályára készült és már -indulnia -kellett volna Parisba, állomáshelyére, -ehelyett azonban elvonul falusi birtokára Lolával, liogy a szerelemnek •min-t hívatlan vendégsereget kitessékeli a portájáról, Bojdánnal összetűz, majd mikor a társaság elvonult, rátámad Lolára, mért hajdani kollégáit fogadni merte. A •szerelmesek között heves szóváltás támad, a helyzet mindjobban- kiélesedik, majd László kijelenti, hogy mindennek vége, elérkeztek a szakításhoz és csomagolás után faképnél hagyva Lolát, elutazik Párisba. Lola 'megtörten, szivében a csalódás keserű érzésével visszakerül a rég-i életbe. Már újra az A'lhambrában táncol és sikerei még zajosabbak, értékesebbek, mint hajdan-. Egyszerre mint tiszta égiből a villám, váratlan, hirtelen megjelen László. iNem tud Lola nélkül élni, aki még mindig szereti Lászlót. Lola boldog, hogy újra összekerült életének egyetlen szerelmével. Becézi, kedveskedő szavakkal halmozza el Lászlót, aki arra -kéri, fordítson hátait pályájának, jöjjön vele, kezdődjék -újra a (Szerelem élete, sőt legyen a felesége. Lola szabadkozik, beszél a hivatásáról, kötelezettségéről, a pálya iránt érzett szeretetéről, amire László erős, kíméletlen szavaikkal! támad Lolára, végezetül az -arcába vágja 'a -lesújtó vádat, hogy pénzért méri a (szerelmet és hogy -barátaival együtt a taksa is változik. Lola legszentebb érzésében megbántva kikergeti lakásából Lászlót, majd sir, 'kínlódik és egyre növekvő vágyakozásában kívánkozik a másodízben eltávozott szerelmes után. A 'kinzó vágyakozásnak ebben a tehetetlen pillanatában érkezik iBojdán, vigasztalja Lolát és a drámának -vége. A táncosnő-ben érdekes drámát komponált Lengyel Menyhért, akinek technikai képessége igen nagy fejlődést mutat >az idő haMár három hónapja tart az .idilli élet s a mindenért kárpótló szerelem. Lola- boldog, nemkülönben László is. Nem érdekli őket seniki és semmi. Egy szép napon, vendég érkezik a birtokra, Hüöner Masa személyében, aki az Alhambra-rnulató egyik elvirult tagra, Lolának bizalmasa, barátnője és hivja, csalogatja Lolát vissza a művészet birodalmába. -Lola azonban nem Ihajli'k a hívogató szóra, nem érdekli sem -a-z Alhambra, sem a művészet, egyedül és kizárólag csak László, aki-t egyre növekedő érzéssel imádva szeret. Kisvártatva megjelennek? a többi kollégák, sőt a -kerítésen tul Bojdán is, -akivel szóba ereszkedik Lola. Beszélnek múltról, ami szép volt, jövendőről, ami 'ragyogónak ígérkezik és Bojdán a művészet iránt érzett hittel, rajongó szavakkal csalogatja Lolát viszsza a -régi életbe, a művészet szent berkeibe. Ekkor megjelen László, aki a társaságot, 1 adásával. A szavakkal pompásan jellemez és a detai! festése .meglepő, imponáló. A jellemek beállításában azonban nem elég világos, a közönségre bizza a meghatározást. Lolának a -magatartása érthető akkor, amikor a szerelem miatt elhagyja a pályáját. Ám érthetetlen, hogy e szerelem nem a'kar áldozatot hozni másodízben-, sőt éppen akkor, amikor László nemcsak szerelmét kínálja neki, (hanem a nevét is. Vájjon milyen magatartást tanúsított volna Lola akkor, lva László a szakítás után- visszatérve, 'tartózkodik minden, bánó szótól és a rajongó szerelem minden megnyilatkozásával ostromolta volna szerelmesét? Akkor is a -művészethez húzott volna és inkább <a szerelméről mondott volna le, mint az ideig-óráig tartó dicsőségről, a mesterségről? Ez a kérdés eldöntetlen és nem -is kell különösebben firtatni. Hibája a drámának, ihogy a szerző az •epizódoknak túlságos teret enged, ami gátolja a Cselekmény végkifejlését. Ügyes technikai készségre vall, hogy a felvonásvégek levegője sűrített, oda koncentrálja a szerző az érdekes momentumokait, amiknek -a hatása nem is marad el. Teljesen megtelt nézőtér várta a premiere előadást. És a közönséget érdekelte mindaz, am,i a színpadon történ,t, a dráma ép ugy, mint az előadás, amely ugyan nem az egész vonalon födte a szerző intencióját, de alapjában véve ennek a szinházi esztendőnek a legjobban készült, komolyabb törekvéseket eláruló előadása volt. Tagadhatatlan, hogy a színpadi műnek intenzivebb hatása lett volna, ha az előadás teljesen simul a szerző utasításaihoz. Iha azokat mindenik szereplő híven követi. Hogy többet ne emiitsünk, a második felvonás kezdő jelenetében iha komolyabb a tónus, ha a bohókás megnyilatkozás nem érvényesül, azt hisszük, egészen másgént festett volna a poétikus jelenet tartalma. A szerző oly bőséges és világos instrukciókat irt elő, annyira körülirta a 'karaktereket, hogy sem a rendezőnek, som a szinjátszóitenak a különösebb kitalálásokkal nem kellett foglalkozniok. A címszereplő Gamöry Vilma volt. Sokat mutatott a karakterből és jellemrajzát tudta adni a táncosnőnek s különösen azokban a jelenetekben volt teljesen kielégítő, mikor a boldog szerelem érzéséből kifolyó lelkiállapotnak kellett hangot adnia. Valamivel több idegesség, erőteljesebb hang elkelt volna az első felvonásban (amit hihetőleg meghoznak a következő előadások), ám amit és ahogyan produkált, az a java színjátszói munka közé tartozik. László szerepe Körmendy Kálmánban, talált megfelelő ábrázolóra. Azokban a jelenetekben nyújtott leginkább jót, a mélyekben az -indulat hevét kellett éreztetnie, alhol férfias erőt kellett kifejtenie. A közönség zajos tapsokkal honorálta ugy az ő mint Gömöry Vilma szereplését és felvonások után, ötször-hatszor kellett a kárpit előtt megjelenniök. Szeghő Endre ábrázolta Bojdánt és eltekintve az első felvonásban való hangosabb dikciójától, megfelelően mutatta a karaktert. Masa alakjában, Miklósy Margitnak volt sikere. Jelentőssé tudta tenni az alakot és a második felvonás rábeszélő jelenetében pompásan érvényesült értelmes di-koióia. Kár, hogy külső megjelenésével hatást kereső. Az öltözékeiben hajhássza a feltűnőt, a groteszket és a — komikumot. A szerző igy jellemzi az alakot: „Masa egy kövér, idősebb teremtés, avval a nyugodt világszemlélettel, amit rengeteg tapasztalat, az emberek ismerete 's jelentékeny 'betét a takarékpénztárban ad az embernek," Ehhez kellene alkalmazkodnia. — Ungvári Mór, Szilágyi Aladár, Asztalos Miéi és Ihász Lajos vettek még részt az előadásban. Az újdonság holnap újra a műsoron szerepel.