Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-09 / 6. szám

ÜELMAGYARORSZÁG Szeged, 1916. január 9. Anglia II. L5w Immánuel. »; Imádság. Imádni templomodba Tégedet, Veled Lakozni lelkem ég, eped, S Lakodba lépve félelem között, Hozzád könyörg, keserg az üldözött. Őrizz utumkhan, mert az .ellenek, Ha elhagysz, hálójukba ejtenek. Büntesd a bűnt, hadd vesszen magva ki, S örvendjenek szentséged népei! Lesz győző ünnepük, .lészen nekik, Reményük üdvözülve bételik. Hiszen í'e mint paizzsal befeded, Áldásidual tetézed népedet! (Zsoltárok 5.) Áldásiddal tetézd a népet és hazáját, királyt és házát, hadseregét és szövetségeseit. Vitézeink, akik dermesztő télben, merev fagy­ban, jegező vizben, niászhatatliaii jogsikon, feneketlen hóban kőkeményre edződnek, ellent állnak télnek, meg nem szűnő ellenséges tá­madásnak: légy velük a nappal nehéz harcai­ban s a végtelen téli éjszakákon, amikor erdő­bontó szelek tépik a .bércek élő üstökét. Légy velük Wolhynia mocsarai, a Balkán sziklái, Görz karszt,szirtjei, Tirol dolomitjainak jég­mezői, Karintia havasai táján. Segits meg bennünket, segits meg e sorsdöntő napok bon, mikor ozmán szövetségesünk megalázta Anglia hadait, azt az Angliát, amelyről szól a zsoltár igéje: A bősz ikajáu mind .hulljon szerteszét, Kevély a szivük, lelikük éjaetét, Torkuk .nyilt sírgödör, a isima ajk G.aládot fondorol s végére hajt. Hajtsd, üzd el őkeft most Te oh nagy Ur, Maradjanak világgyalázatul! Amen. Prédikáció. Makaccsá lett a fáraó szive (II. Móz. 7, 13. 8, 15. 9, 35) — látta, érezte, hogy a Mózes pálcájával vivott párbajban csapás éri csapás után, de azért mindjobban bel eme revedet! k'nyuri terveibe. Az idegenek elnyomásáról lemondani nem tudott, mind nyakasabb, ke­ményebb, dacosan helytállóbb lett. Háromszor is elmondja róka az irás e héten: makaccsá lett a fáraó szive. Épen mint a londoni kolomposoké. Osapás Csapás után éri őket. Belgium, Franciaország, Lengyelország, Ktesiphon, Szerbia és Mace­dónia, végül a tengerszorosok veresége: min­den vereség ,az ő vereségük. Akármelyik vele társult hatalom katonái futamodtak is meg, m iáidig a vezérhatalomé, .az angolé a veszte­ség. Az ő vesztesége minden elsüly,esztett szö­vetséges hajó épugy, mint minden Londont érő bomba, mint a zászlaja alá nem tóduló milliónyi polgár, .huzodozó ir haza.fi; az ő ve­resége ,a kényszersorozás kétségbeesett eszkö­ze, gyengeségének ez a szégyenes .beismerése. Még ezidelg áltatja magát. .Mentől jobban megszorul, annál konokabb, annál megátal­kcdotta.bb, csökönyösebb. Épen mint a fáraó. Nem törte még .meg a sikertelenség, az ismét­lődő vereség magát megkötő, semmire sem hajtó akaratosságá't Nem akar .békülni. Még mindig azt hiszi: angol lesz a világ! Nem akar békülni. De ez az a, makacs nemakarás, .amely­nek nyögés a vége. A kisnépekért szállott sikra. Ez volt szen­tcikedő ürügye. Talán az írekért, .akiknek szabadságszerető O'Connelljei méltán mond­hatták a prófétával a brit urakról: Kik bő­rünket tépik le és húsúnkat csontjainkról, akik falják népünk testét, bőrét nyúzzák le róla, csontjait összetörik, darabolják mint a felehet a fazékba, mint a húst az üstbe. (Mik. 3, 2. 3), líiáká pamaszolkadik az ir nép. Bőröm lefeketellik rólam és csontom ég a hévtől. (Jób 30, 30), bőröm sötétlik mint a koromlepte tűzhely az éhség forróságitól (Tbr. 5, 10). Nem írekért, nem belgákért, osak csupán ön­magáért fogott fegyvert: a gyarmatok gyap­júért, gyapotjáért, gyöngyéért, gyémántjáért, gyümölcséért, gyógyfüvéért, gyömbérje s egyéb füszerszámjáért. Osak önmlagáért har­col az angol önösség, amely nem változik soh.a. Vajon váltja-e a szerecsen bőrét, a pár­duc tar káló foltjait? (Jer. 13, 23). Csak egy­ben változott ezúttal. Nem nézhette ezúttal szigetpáholyából az érette folyó harcot. Ki kellett már állania magának is, 'az irás igéje szerint: Irhát irháért: mindené) valamije van, odaadja életéért (Jób 2. 4). Először érzi saját nemzetiestén, mi a háború: lerágja bőrének rétegeit a halál elsőszülötte (Jób 18, 13): a háború! Régebbi győzelmeit s összes gyar­matait nem oroszlánbőrön szerzé, hanem rók-a­máloai. Ezért nem ütöttek r!ajt,a óv.százak óta be nem forró, .könnyen be nem bőrödző sebet. Négy század látta növekedését A 16-o(lik­ban elindult Nyiigatafrifca -s a .távolabb kelet felé; a 17-edlfcben elbaiigyásodott Ésáaka.mé­ri.káhan; a 18-.adik végén Ausztráliába kezd betüremkedni, a 19-edik elején Délafrikát szállja meg. Az impérium ébredő eszméjét szolgálta gy.armatvilág.áuajk kongresszusa most harminc éve. (London, 1887.) A világ­méretű gyarmatinrtok a kereskedés és telepí­tés érvényesülő tere, a nemzetközi jelentőség legfőbb hatalmi tényezője, fölül nem múlna tó­nak .tartott, mindenkivel éreztetett hatalomnak alapja. Készséggel sietett a gyannatvilág ez­úttal az anyaország segítségére, hogy együtt győzzön vele. Együtt várattok, együtt veret­nek le. Egész csillagrendszere a gyarmati boly­góknak kereng a .brit na.p körül. De e nap bűvös vonzóereje megtörik és központ futókká lesznek .a bolygók. Fölszabadul négy világ­rész foglya. Nem lesz angol a világ! Az önmagát imádó vagyonnak, a nianimo­notheiziuusnak gőgje kapatta el Angliát. Ka­ján, sorvasztó irigység szülte szövetségét a uagyszláv becstelenség vérengzésével, az szül­te bünö.s igyekvését, hogy újból föllovalja Párizst Berlin ellen, uszítsa a francia izgu­lást, pattogzást, ugrékonyságot a fontolva, de bizton haladó német ellen: ne előlgessen neki senki! Magáról azt hitte, bogy otthon marod szigete enyhében, páncélos tengeri szörnyei árnyában. De megmászt.a Dover krétaszikláit a szárazföldi haduraiéul gondolata: Toborzás helyett sorozás készül odiaát is. Megrémült a németnek előzködésé.ől: összeforrasztotta a "támadó gyűrűt. Kecsegtetően kedvező volt a bekeritő megrohanás, de nem vált be sem a véres porondon hadviselése, sem a nemzet­közi osieles tárgyalások lovagjátéikában re­ményeinek stratégiája. Volt idő, amikor ő őrizte a legbüszkébb hagyományokat, amikor a szabadság .hősei­nek menedékhelye volt, teljesítve az irás igé­jét: Ne add ki a rabot urának, aki hozzád me­nekül ura elől (V. Móz. 23, 16). A .hatalom­üldözte újítót, rendőrnyomozta forradalmárt nem adta ki. Ma minden nemes hagyományát elárulja, besze-nnyezi, meggyalázza. Almok után szalad: Nagybritann-ia a nagyobb Bri­tannia császárló álmait kergeti. Ezért mon­dotta ki háborús végszavát a kitörőfélben levő háborúnak. A legerősebb versenytárs, a német ellen szövetkezett. Bolygónk színdarab­jában a cselszövő szerepét játszotta az európai egyensúly színfalai közt. De Középeurópa ki­nőtt a szigetország gyámsága alól. A britek .bérelt szárazföldi francia-orosz kardja nem tudta teljesíteni, amire zsoldja kötelezte. Az angol hadiváillaliat balul ütött ki. Pedig ez­úttal a bérlő maga is elhozta katonáit. Nem pusztán hadviseltető fél már, beállott hadvi­selő félnek zsoldosaival, fehér és színes, tarka •cgyülékü angolaival. Pénzelte la bérelt cin­kostársakat, de vérzett maga is, vérzettek, a polgári élet hajótöröttéiből toborzott zsoldo­sai. Máskép képzelte a hadak útját. Tele volt balga pénzgőggel, nyeresógimádó üzér léteik­kel. Lomhán, bizton hever.t, mint pince ászkán a százesztendős átalag, mint dius aratás után faluvégen a kazlak sokasága. I&üöt golyóról, utolsónak gördülő millárdjáról, kiéhező, ke-l nyárért, gyapotért kapható ellenségről regélt. Keserűn -csalódott'! Egy századra való undor fog el bennün­ket hazug koloinposai láttára, kiknek ajkán a biblia, lelkében a pokol van. Gyűlöljük ve­zérlő embereit, akiknek elve: szárazon rabló, vizén kalóz — postarabló .kia.lóz — politiká­ban csaló. Előkelőség, egyenesség, nyíltság máza mögött rufe valóságában kiütközött az a képtelen kalmárs-zeHem, (amelynek a pusztu­lás is gyönyörűség, ha a romokból a haszon virágia fakad. Édes apja a. semleges, fegyver­szállító tengerentúli yaukeenek! Az még a régi Anglia volt, a Viktória Anginájának öröke, amely a kornak vérfürdője utón nem küldőit követet a szerb udvarhoz. Az az Anglia, mely az orgyilkosok paizsává alacsony-ült, az már nem Viktóriának, de nem is .a győzelemnek. Angliája. A hatalomért küzd ezüst golyókkal, biér­seregekkeii, ihamis zászlók. alatt, semlegesük zs{arolásájVjal|. a .szabad görög állam lábbal­;a.posásáv,a.l. Nem bántja lelkiismeret aggálya,, erkölcsi skrupulus." A skrupulus, a szúró, he­gyes kövee.sk,p, neki csak a sulyrendszer pa­rányi, elenyésző részecsikéje, amely lelki fur­dalást nem okoz. Nem bántotta skrupulus, mikor Edvárd király a háború magvát a ba­rázda alá rejté és cselszövő utazásaival bebo­ronálta. Nem bántotta skrupulus, mikor vad, szines bérenceit Európa csatatereire dobta, elárulva a fehér faj vezérbatalniát, elsőszü­löttségét. Elárulta, eladta a fehér ,faj fölényét, mert minden eladó a faármjte királyságban. Minden eladó, merít Brittannia közkersti tár­saság, amelynek részese — hogy ne "mondjukr részvényese — mindössze buszonötezer ural­kodó nemzetség. Mikor fogyni kezdett, az osztalék, mert a német versenytárs osztozni kezdett a .nyere­ségen, uj társakat szerzett a. köziserese ti tár­saság, akik vérükkel védik egyedárus törek­véseit. Behálózta volt az egész földet, de a német ipar széttépte .a hálót és a szipolyos pók megretten,t rejtekében. Kereskedő részvény­társaság szerezte Indiát is. A közkereseti ter­ság mindenütt oitt volt. Szemesé a világ, igaz, de ma a szemesség és szemfényvesztő hatalom mellé helytálló erő kell. Ezért az erőért dolgoztak követei minde­nütt, ezért szólt ,a -verbunkos otthon. Ütik, de hiába ütik már -a lordok a verbunkos dobot! Már-már készek elrendelni a közsorozást. A közkereseti társaság eddig fizetett, ha véde­lemre szorult. Hisszük, a nép, ,a polgár, a munkás, közte az ir nép csak önmagáért haj­landó sikra szállani, nem .a lordok állammá vedlett üzletéért. A lordok államc-égéről mon­dotta Byron, a költő: Kezükben a világ sorsa felibül rabszij, felibül rászedés. Sikerül ta­lán törvényt alkotni >a sorozásról, inert Anglia népuralma is csak a papíron van meg. Való­jában a korlátlan hatalmú, felelőtlen, inert pártja által födözött kormány uralkodik. A többség alkattá közvélemény kényuralma. nyo­masztóbb az egyesek .kényuraságánál. Mostani háborúja -a .maradi, az elmaradott, a történel­mi fejlődés által túlszárnyalt s lehullásig túl­érett közéletnek .küzdelme .az őt megelőzött, túlszárnyalt, erkölcsileg és politikailag mesz­sze fölötte álló német közélet ellen. Ma még har/udozással, megtévesztéssel, fer­dítéssel, ámítással leplezik .vereségeiket, mint ahogy a semleges, de megszállásra megalku­dott belga állani védelmének hazugságával ilepllzték há,borús kezdésüket ( Hiá/lwmis őri/ .kalandjuk szégyenes végét dicső visszavonu­lásnak nevezik. Utolsó izgató szerük a hazug­ság, pézsma a haldokló, izgató .befecskendezés az -elalélt lelkesedésnek. Pedig megmondotta Lincoln: A nép egy részét lehet állandóan fél­revezetni, egy ideig az egész népet is lehet félrevezetni: de az egész •népet nem lehet állandóan félrevezetni. Nem lehet állandóan a hármas királyság népét sem félrevezetni. Megtudják már ott is, hogy ez a háború nem vállalat, hanem sorsdöntő mérkőzés. Anglia keverte a kártyát és azt hitte, hogy a kül­földi háború vállalatával maga nem vállal

Next

/
Oldalképek
Tartalom