Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-22 / 19. szám

Szeged, 1916. január 22. , DÉLM AGY ARÖRSZÁG. 3 Tjulgáría fegyverben njarad, hogy mindvégig teljesítse kötelességét. — Vilmos császár és jerdlnánd király nisi pOhárköszSntöjt. — Berlin, január 21. A Wolff-ügynökség jelenti Bécsből: A találkozás alkalmával a fehér asztalnál Ferdinánd cár a következő beszédet intézte Vilmos császárhoz: — Felség! A mai napnak rendkívüli nagy jelentősége van. Kétszáztizenöt évvel ezelőtt ugyanezen a napon tette fejére felséged' nagy előde, Nagy Frigyes, a maga hatalmas kezé­vel 'Poroszország királyi koronáját. 1871 ja­nuár 18-án; (létesült Poroszország dicsőséges vezetése alatt az Uj Németország. I. Vilmos császár ezen' a napon nyilvánította magát Versaillesben német császárrá. Ma, 1916. január I8-án az ö unokája, miután hatalmas fegyvereivel kivivta a győzelmet, Ó-Szerbia földjét járja, amelyet régente a szerbek ala­pítottak és biztos léptekkel tette lábát Mis­nek, az egykori római fellegvárnak terüle­tére. " : " !"" A magam, hadseregem és népem nevé­ben köszönetet mondok felségednek, hogy megtisztelt látogatásával és szivből üdvöz­löm a németek császárját Nagy Konstantin szülővárosában. A világ csodálkozással bá­mulja Németországnak és szövetségeseinek bámulatos erejét s szentül meg van győződ­ve, liogy felséged vezetése alatt a német had­sereg legyőzhetetlen. Emelem poharain felséged drága egész­ségére, a német legfőbb hadúrnak, az én: ha­talmas és drága szövetségesemnek javára azzal a hő kívánsággal, hogy az 1916-iki év hozza meg tarlós béke által megszentelt gyümölcseit győzelmeinknek, adjon olyan győzelmet, amely népemnek megengedi, hegy a kultura müvében felséged népének hü munkatársa lehessen. És hogyha a végzet a háború folytatását követeli tőlünk, akkor népem fegyverben fog maradni, hogy mind­végig teljesítse kötelességét. Ave Imperátor Caesar et rex victor et gloniose! Ex Nissa cntiqua omnes Orientis popul! te salutant, redemptörem íerentem opressis1 prosperita­tem atque salutem! (Üdv neked uralkodó császár s győztes és dicsőséges király! A régi Misből a Kelet összes népei üdvözölnek téged' mint szabaditót, aki az elnyomottak­nak boldogulást és üdvöt hozasz.) Sokáig él­jen II. Vilmos császár! Vilmos császár válasza igy hangzott: — Felséged kegyes volt a mai napnak rendkívüli jelentőségére rámutatni, "három fontos korszakot említve fel, amelyek ezzel a ooppal összefüggnek. Mint fiatal ember nagyatyám oldalán és később magam is mint uralkodó, a lovagrendek körében ezt a rám­nézve emlékezetes és magában véve is jelen­tőséges napot gyakran megültem ünneplesen. Most Isten akaratából másodízben ünneplem ezt a napot, a táborban, történelmileg neve­zetes földön. A mai nap régen táplált vágya­mat valósította meg és felségednek az imént elhangzott jóságos szavai bizonyságul szol­gálnak arra, ihogy egyforma érzésektől va­gyunk áthatva, mikor ennek a'z órának jelen­tőségét átértjük. Fegyverre szólított az ellenség, amely megirigyelte Németország és Ausztria-Ma­gyarország békességes boldogulását és fel­virágzását; ellenfeleink bűnös kézzel koc­kára tették egész Európa kulturális fejlődé­sét, csakhogy minket és hü szövetségesünket erőnknek gyökerében sebezzenek meg. Erős küzdelemben állottunk, amely még inkább terjedt, mikor a törökök ugyanazon' ellenség által fenyegetve, mint mii, mellénk állottak és SZÍVÓS kitartással biztosították helyzetü­ket a világon. Ekkor felséged bölcsesége el­érkezettnek látta az időt 'Bulgária számára, hogy régi jogait érvényesítse és hős népének utat mutasson, amely felséges jövő felé ve­zet. Hogy látható jelét adjam azoknak az ér­zelmeknek, amelyeket 'bennem és egész Né­metországban .ilyen tetteik keltettek, arra kértem felségedet, hogy fogadja el a porosz tábornagy méltóságot s> hadseregemmel együtt boldognak érzem magam, liogy felsé­ged teljesítette kérésemet s igy a szó szoros értelmében a mieinknek egyike lett. Isten kegyelméből itt és minden más hadszintéren csodálatos eredményeket vívtunk ki. Benső hálaérzettől eltelve a Mindenható iránt, ér­zem a mai napnak nagy jelentőségét, amikor megadatott nekem, hogy ezen a történelmi földön, amelyet hősök vére újból megszentelt, győzelmes csapataink körében megszoritha­tom felséged kezét és hallhatom szavát, a melyből az a szilárd elhatározása szól felém, hogy sikerekkel ki akarja küzdeni a tartós békét s annak áldásos idejében fenn akarja tartani a háború viharai közepette megpecsé­telt hűséget és barátságot, szövetkezve ve­lünk a közös nagy munkára azoknak a fel­adatoknak megvalósítása céljából, amelyek népeink boldogulása érdekében reánk há­rulnák. Abban a biztos tudatban, hogy a siker lesz az osztályrészünk, amelem poharamat, hogy ürítsem felséged és uraílkodőházának egészségére, a dicsőség övezte .bolgár hadse­reg győzelmére és Bulgária jövőjére. (MTI.) Török-angol csatározás Szueznél. Lugano, január 21. Az Ordine cimü lap jelenti Kairóból: Kisebb török csapatok és angolok között a Szuez-csatornánál ütközet fejlődött ki. Az angoloknak 62 halottjuk és sebesültjük volt. (M. T. I.) Az antant mellőzi Olaszországot. Zürich, január 21. A Zürclier Zeitung római tudósítójának jelentése szerint az a tény, hogy Olaszországot a mostani angol­francia összejövetelen mellőzték, 'Rómában nagy elkedvetlenedést keltett. Mivel londoni jelentés szerint Páris a nyugati hadszinté­ren, London a tengeren és egy Egyiptomban székelő bizottság a 'Balkánon folytatandó háború vezetését tartotta fenn magának, Olaszországnak nem igen marad alkalma arra, hogy a vezetésben szintén részt ve­gyen. Különösen nagy bosszankodást okoz, liogy angol lapok, e kérdésről irván, Olasz­) országot meg sem emlitik. Befejezték a januári közgyűlést. (Saját, tudósítónktól.) A januári közgyű­lés harmadik napján, .pénteken ár. Somogyi Szilveszter polgármester elnökölt. A gyűlés megnyitása utam Rock Lipót tanácsjegyző olvasta fel a csütörtöki ülés jegyzökönyvét, amelyet a törvényhatósági 'bizottság meg­jegyzés nélkül tudomásul vett. Az elnök a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentette ki, azután folytatták a tanácsi elő­terjesztések tárgyalását, amelyek során csu­pán a tűzoltók csizmaátaláuyáuak felemelése adott nagydblb vitára dkot. Végül is a ta­nács javaslatával szemben százhúsz koroná­ra emelte a (közgyűlés az átalányt. A pénteki ülésen jóval kevesebb számban jelentek meg a városatyák, de r-cm is csoda, hiszen csak rtzürke tanácsi előterjesztések voltak napi­rendre tűzve, nem intett hívogat öl ug a köz­élelmezés csődjének ismertetése. Először (Balogh 'Károly pénzügyi taná­csos referálta Fülöp József és társai városi fogyasztási adóbiztosok háborús segély iránti kérelmét. Ugyancsak Balogh tanácsos is­mertette a nyugélijszabályrendelet 71. szaka­szát, amely szerint azok a városi tisztviselők, akik szolgálati idejüket kitöltötték és teljes nyugdíjra hirnaik igénnyel hivatalból nyug­dijiazandók. lA tanács ezt a paragrafust a háború tartamára, — tekintettel a munka­erő hiányra — felalkarja függeszteni. Kéri Balogh, hogy a közgyűlés járuljon hozzá a tanács előterjesztéséhez. A törvényhatósági bizottság magáévá tette a tanáés javaslatát. Zombori Antal nyugalmazott városi ta­nácsos kegydijat kér a várostól, még pedig 1915. január elsejétől k'ezdődőleg évi 1200 ko­ronát. Balogh Károly bemutatja a tanács ja­vaslatát, amely elutasító. Dr. Hósa Izsó méltatja Zombori működé­sét, felemlíti a szaitymazi szőlőtelep létesí­tését, amely Zombori müve. Szerény mérték­ben gondoskodott róla a város, akár kegydij, akár más cimen ki kellene egészíteni nyug­diját. 'Miután már volt rá precedens, tegyen eleget a közgyűlés a kérelemnek. lA közgyűlés egyhangúlag elvetette a ta­nács javaslatát és Zombori Antal részére az évi 1120 korona kegydijat megszavazta. lA tűzoltók kérelmet adtak bé aziránt, hogy az eddigi esizma-á'talánvt százhúsz ko­ronára emelje ifel a közgyűlés. A városi ta­nács véleménye az volt, hogy elegendő, ha az eddigi negyvennyolc korona helyett hat­van koronát kapnak éhben az évben csizmára a tűzoltók. Pál fi Antal és Soliiitz István felszólalása után, alkik százhúsz (koronáiban akarták a csizmlaátalányt .megállapítani, a referens: Balogh tanácsos fűzött magyarázatot a ja­vaslathoz és ismételten kérte a tanács javas­latának elfogadását. A közgyűlés négy t-g kivételével Pál fi Antal és Schiitz István ja­vaslatát fogadta el, (Gyors egymás utániban tárgyalták le a töbib pontokat és hallgatták meg a polgár­mesteri előterjesztéseket. Délután öt ónakor véget ért a januári közgyűlés. A cár ismét a frontra ment. Berlin, január 21. A Nationalzt .mg je­lenti: A cár ismét a frontra érkezett A cá­revics ellenben Péterváron marad' 'pcso­latban a cárnak az orosz hadsereghez inté­zett 'kiáltványával, az oros~ hadte tp-rancs­nokők a csapatokhoz napiparancsot intéz­teik, amely utal a közeli súlyos harcra, a melynek föltétlenül és az áldozatra való te­kintet nélkül az orosz fegyverek győzelmé­vel kell végzödniök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom