Délmagyarország, 1915. december (4. évfolyam, 287-311. szám)

1915-12-11 / 295. szám

Szeged, 1915. december 12. DÉLMAGY AK ORSZÁG 5 HÍREK oooo A török Vörös Félhold képeslevelezö* lapjait 29 fillérért árusítja az Országos Bi zotíság, (Budapest, képviselőház.) Két török novella. — Omar ben Heddintől. (Az üdvözlés.) Ihrialhiim, a kereskedő, messze útról volt visszatérőben. Száz meg száz teve volt -megrakva, gaz­dag teliemel, amelyet lnaaaiMó cipeltek. Haza! Errie a gondolatra elfogta1 Ibrahi­mot. a vágy ódás ié® drága .paripáján megelőz­te tevéit és csak aigy száguldott szülő vároí-ia, háza, boldogsága ifelé. Szolgái siettek őt üd­vözölni. 1 — Allah legyen veletek és pihentesse ke­gyelmesen rajtatok szemeit — úgymond. Én is szívesen ütközőitek benneteket, mert tu­dom, hogy dereikiasan dolgoztatok, a,miig oda voltam és meg is fogjátok tőileim kapni hűsé­getek jutalmát! Házának a fedele csak ugy ragyogott a napsugárban, küszöbén pedig k:i állott váj­jon? Öreg dajkája, ki kitárta eléje reszkető karjait. — Allah áldjon 'meg téged te jó, öreg dajkám, O'ltalmazzzon meg téged ós ivadá­kaidat! i Igy szólt. Ibrahim a 'dajkájához. Ekkor megláta húgát aki eléje sietett. — Te ódefe, kedves! — rnomdá ós melegen átölelte. 1 Most megjelent az anyja. — Anyám! — kiáltott föl, karjaiba zárta és hosszú, hosszú csókot nyomott az ajkaira,. Igen, igy üdvözölte Ibrahim az. édes anyját. 1 I • • Végül lejött a lépcsőn ,a felesége gyerme­kükkel, gyermekével és forrón és bensősége­sen a szivére, a kehiére ölelte őket. Szóta­lanul. egyetlenegy szó nélkül. (A fájdalom.) Otmiar hon 'Residnek 'meg­halt a kedvenc felesége akin egész lelkével csüngött, aki életének az illata és édessége volt. !'• És Omar ben íResid az .asszony sírjainál öngyilkossá lett. * i Mirza ben Haffidnak is meghalt a .ked­venc felesége. Ott állott a ravatalánál iés me­reven nézte és egy szót; sieim szólt ós eigy kömnyiet sem ontott. És 'nézte, amint leeresz­tették a sírba 'és a föld tompán kopogott a koporsóján és semmit sem szólt. Egy szót se, egyetlenegyet sem. Éis nem nyújtott kezet egyetlenegy barátjának seim ós nem hallga­tott semmiféle vigasztaló szóra. Szivében és lelkében már csak a varjú szárny csattogása hallatszott ós ineim ia sasé ós sólyomé, mint •an halkéi őt te. Szeme elsötétült, mint ,a tó, amelyre rá­borul az éjszaka. És szive hideg lett un,int- a jég. És akkor az emberek beszéltek a fájda­lomról és azt mondták: — Omar fájdalma mégis nagyobb volt, mert megölte magát szerelmese sírjánál. Oh, ezek iaz ostobáik, mát tudják ezek, mi a fájdalom! Neim az a fájdalom magy, amelyik meg­öli a testet. Nagy csak ,az ,a Ifájdaloto, ame­ly ik megöli a lelket. — Mackensen tábornagy Bécsben. Bécsből jelentik: Hétfőn reggel Mackensen tábornagy a déllkeleti egyesült seregek főparancsnoka Bécsbe érkezett. Mackensen az Imiperíal fo­gadóban vett lakást. Délelőtt Ihuszárezredé­rtelk ezredesi egyenrulháíjában Schönbrunnba ment ki, Ihogy megköszönje a királynak a gyémántokat, melyéket a ihadiékitrriényes I. osztályú katonai érdemkeresztihez kapott. A kihallgatás fél óra hossziat tartott és- Sefhön­brunnbcíl visszajövet a Burgban a király ka­tonai irodájában Bolfrass főihadsegédnél tett 'látogatást. A íBurgból visszatért az Imiperíal­ifogadóba, ahol nemsokára Krohatin lovag, közös hadügyminiszter látogatását fogadta. Később Mackensen elhajtatott a német nagy­követségre és Tschirschky nagykövetnél reg­gelizett. Délután 5 órakor Schönbrunnban ud­vari ebéd volt Mackensen tiszteletére, amely­re huszonkét vendég kapott meghívást. Majd­nem kizárólag tiszteik. Mackensen a király jobbján ült és ebéd köziben ő felsége nagyon élénken és rendkívül szívesen társalgott a tá­bornaggyal, búcsúzáskor pedig melegen meg­rázta kezét. Ebéd után Mackensen visszatért az jmiperiahHoteibe, amely előtt az utcán nagyszámú közönség gyűlt össze és rendkí­vül lelkesen üdvözölte Mackensent. Mikor a tábornagy este a vasútihoz 'hajtatott, a ven­dégfogadó előtt és az állomáson a közönség isimét meleg ovációt rendezett neki. — A negyvenhatosok dicsősége. A „Streff­leurs Militárblatt"-ban dicsőítő cikket olvasunk az Isonzó-harcvonal védőiről és a hivatalos jelentések alapján összeállított krónikát figyel­mesen vizsgálván, látjuk, hogy benne kivétel nélkül magyar ezredek szerepelnek és hogy' külön megemlékezik a katonai szaklap a sze­gedi 46-ik gyalogezred vitézségéről is. A temes­vári 61. számú gyalogezredről azt mondja a cikk, hogy a nehéz küzdelmek alatt a katonai erények legdicséretreméltóbbját mutatták s szét­lőtt fedezékekben tizenkétszer verték vissza az olaszok rohamait, sőt a kézitusában is az olaszok fölé kerekedtek és tartalékok beállítása nélkül vetették vissza őket. A szegedi 46/számu gyalogezred az ellenséges ágyutüzben hosszú ideig tartott ki, majd néhány nappal később Diendorfer őrnagy vezetésével egy erősen fe­nyegetett szárny egyik szakaszának megerősí­tésére rendelték őket és állásuk a gyilkos ágyútűz és az olaszok ismételt rohamtámadása ellenére is végérvényesen kezükön maradt. A karánsebesi 43. számú gyalogezred október kö­zepén egy tüzérségi tűzzel előkészített olasz támadást diadalmasan vert vissza. Be sem várta a parancsot, a második század vissza­foglalta az olaszoktól az egyik nagy véráldo­•zattal elfoglalt állást és szétszórta az ellensé­get. A budapestiekből álló 24. számú vadász­zászlóalj nak, noha súlyos veszteséget szen­vedett, az arcvonal egy olyan részletét kel­lett tartania, amelyet az ellenséges tüzérség gyilkos zápornál szórt be. A budapesti fiuk hősiesen állották meg 'helyüket és az ütközet végén egy olasz tisztet és 70 embert foglyul is ejtettek. A debreceni 39. számú gyalogez­red dicsőséges Ihaditényekikel jegyezte be ne­vét a történelem lapjaira. Az isonzói harcok­ban a bátor ezred számos rendkívül erélyes rohamát verte vissza az olaszoknak. Ez ez­red mellett jutott jelentős szerepe a budapesti 29. száma népfelkelő 'gyalogezrednek is, a mely egy ízben a legválságosabb órában tar­talékul csatlakozott ,a harminekilenceshez s a két ezred fél órai tüzérségi előkészítés után ellentámadásba ment át az olaszok ellen, vé­res kézitusa után győzedelmesen tért vissza állásaiba. 7 tisztet és 260 közembert foglyul ejtett és öt gépfegyvert zsákmányolt. — A közgyűlés. A decemberi rendes köz­gyűlés 15-én, szerdán délután 4 órákor kez­dődik. — Sajtószállás. A vidéki hirlapirók által felépítendő kárpáti falu ügyét az áldozatkész magyar társadalom lelkes pártfogásába vette. Országszerte nagy eredménnyel folytatják e célra a vidéki lapok a gyűjtést, mely az eddigi jelentések szerint a legszebb sikerrel biztat. A Vidéki Hirlapirók Országos Szövetségének igaz­gatósága december 8-iki ülésében tárgyalta a faluépités tervének nagyarányú módozatait és abban állapodott meg, hogy az igazgatóság minden tagja erre vonatkozólag pontosan meg­szövegezi a véleményét és ezt bezárólag de­cember 19-ikéig Szávay Gyula elnök kezeihez fogja juttatni. Örvendetes tudomásul vette az igazgatóság, hogy a Sajtószállás részére már az első héten a következő adományok érkeztek a szegedi titkári hivatalhoz: Vidéki Hirlapirók Országos Szövetsége 500, Szávay Gyula elnök 100, dr. Brájjer Lajos alelnök 100, Lenkei Lajos alelnök 50, Sas Ede igazgatósági tag 50, Fenyves Ferenc tag 50, Tömörkény István al­elnök 25, Palócz László titkár 25, Rábel László igazgatósági tag 20, dr. Kovács József igazga­tósági tag 20, dr. Milkó Izidor tag 15, Móra Ferenc 15 korona. — Halálozás. Súlyos csapás érte Reitzer Lipót szegedi nagykereskedőt. Felesége született Böhm Szidónia 47 éves korában, boldog há­zasságának 24 évében hosszas szenvedés után elhunyt. A jótékony úriasszony halála város­szerte nagy részvétet kelt. Halálát férjén kiviil két fia, Miklós és Vilii, édesanyja Bőhm Mórné és kiterjedt rokonság gyászolja. Temetése va­sárnap délután félháromkor lesz a Takaréktár­utcai gyászházból. — A Szegedi Leányegyesület hálás kö­szönetet mond a következő adakozóknak az itt fölsorolt adományokért: Schwarz Rudolf és Goldstein Pál 10 kenyér. Szécsi Izsóné bab, kása, só, burgonya, bors, köménymag és árpa­kása. Fischhof Samuné liszt. Schweiger Simon 1000 zsemlye. Weinberger N. tarhonya. Singer Antalné liszt, só és burgonya. Körösi Ignácné 10 korona. Kardos Manóné bab és tarhonya. Özv. Cinner Mátyásné 10 korona. Wertheimer Adolfné 5 kg. hus. Hoffniann Jánosné burgonya és bab. Tránka Béláné 20 kor. Seelenfreund Lajos egy káposztavágó. Özv. Ciklay János 10 korona. Braun Mihályné káposzta, dara, cukor, burgonya. Dr. Holló Samuné zöldbab. Hoff­mann Ignácné zöldség. — A feministák üdvözlő távirata Giess­wein Sándorhoz. Giesswein Sándor ország­gyűlési képviselő a Ház csütörtöki ülésén fel­szólalt a nők választójoga érdekében. A femi­nisták szegedi egyesülete ebből az alkalomból üdvözlő táviratot intézett a képviselőhöz. — A fölmentettek behívása A belügy­miniszter legutóbb rendeletet intézett a törvény­hatóságokhoz az 1873—1896. években született népfölkelésre kötelezettek fölmentése körül kö­vetendő eljárásról. A legutóbb sorozottak fel­mentése körül is a régi módozatok és elvek irányadók, mondja a miniszter, majd igy foly­tatja : Ez alkalommal felhivom, hogy a felmen­tett alkalmazottnak elbocsátását (kilépését) a felmentő hatósághoz eddig gyakorlatban volt bejelentésen kivül, a jövőben még az illető al­kalmazottak elsőfokú katonai nyilvántartó ha­tóságuknak is azonnal és közvetlenül be kell jelenteni és pedig: a) az A. alosztályu katonai­lag már békében kiképzett népfelkelésre köte­lezetteket a községi illetőség szerinti népfölkelő parancsnokságnak; b) a háború folyama alatt bármikor bemutató szemle alá vont népfölke­lésre kötelezetteket azon honvéd kiegészítő, illetőleg cs. és kir. kiegészítési kerület parancs­nokságnak, amelyekhez az illetők a „népfölke­lési igazolványi lap" szerint bevonulni tartoz­nak ; c) a bemutató szemlén való megjelenés és egyúttal bizonytalan időre a népfölkelési tényleges szolgálat alól felmentett népfölkelésre

Next

/
Oldalképek
Tartalom