Délmagyarország, 1915. december (4. évfolyam, 287-311. szám)
1915-12-05 / 291. szám
J JÉ LM AGY A R ORSZÁG Szeged, 1915. december A polgármester előszobájában. -Komor menet vonul fel a lépcsőn: a hadisegélyes asszonyok összeverődött küldöttsége. Hetivásár van és már megszokták, hogy ilyenkor .pár korona rögtöni segélyből vásároljanak be tegy liétre való apróságot. Ma is megkísérelték a helyettes polgármester amúgy is vaj-puha szivét meglágyítani, -de ez egyszer nem éritek el csengő eredményt. Beszüntették a segélyezésnek ezt a módját, — közölte velük — ezentúl mindenki ugy oszsza be magának a segélyt, hogy abból kijöjjön. Zúgó momsjj, elkesereidetit, kétségbeasett felkiáltások, hangos elégedetlenség. .Nem is csodálható, ők már biztosra vétók, hogy ismét a rögtöni segély változik át zsírrá, 'vajjá, zöldséggé. Annyiszor kaptak már, miért nem adnak most is, adjanak mindig. Megadhatjuk a választ: a mesebeli bűvös garas, amely gazdájához — akárhányszor adta is ki — mindig visszavándorolt, nem áll a város rendelkezésére. Elveszett; talán valami rosszindulatú ember kilyukasztotta és most az óraláncán viseli zsuzsunak. A polgármester-helyettes csak addig adhatott rögtöni segélyt, amig a jótékony emberektől összegyűjtött negyvenezer koronából tellett. .Ez a pénz elfogyott —• megszűnt a gyors segély. He, ha még lenne is, véget kellene vetni a segélyezés eme módjának, nehogy a rendes hadisegély már a kiosztás napján, — hiszen úgyis kapunk gyorssegélyt — elfogyjon. + A polgármester előszobája zsúfolásig megtelt reklamáló asszonyokkal. Egy-két néptribunnak való péklány kivált a sorból és hangosan elégedetlenkedett. Mikor a polgármester megjelent közöttük, előlépett a szónok és előadta, hogy beszüntették a gyorssegélyt, miből vásároljanak már most egy hétre valót. ;a város első .polgára nagy jóakarattal hallgatta meg a szónokot. Mikor .a beszéd véget ért megmagyarázta, hogy a rögtöni segély megszűnt, azok, akik emiatt jöttek, ne is várakozzanak, azok ellenben akiknek valami jogos panaszuk van, egyenként elmondhatják.' Erre aztán negyvenen kezdtek egyszerre beszélni, a nagy hangkaoszból — d.a!pára annak, hogy érthetően, világosan tudatták velük a gyorssegély megszűnését — .ínég mindig- a hetivásár, eddig is kaptunk, számítottunk rá hallatszott. Hiába minden, ne,in akarják, vagy nem tudják megérteni a bűvös garas — fentebb emiitett — szomorú végét. (t. r.) •— Személyi hir. Dr. Cicatricis Lajos főispán vasárnap délelőtt Szegedre érkezik. — Interurbán telefont kér Szegednek a kamara. A szegedi kereskedelmi és iparkamara m-a a .következő szövegű sürgönyt küldötte a kereskedelemügyi miniszterihez az interurbán: 'telefon helyreállítása érdekében: Hadsereg Főparancsnokság Délmagyarországon fenállo'tt belső hadműveleti területet külsőnek osztván be, alkalomszerűnek Iá tj.uk Nagy méltóságod intézkedését kérni, h-o-gy kerületünk helyközi -telefonforgalmában, legalább a f-ootosiatob gócpontoknak, különösen Szegednek Budapesttel és a könny-ékbeÜ községekkel és -városokkal való érintkezés lehetővé -tétessék. Kerületünk érdekeltsége tiz-enhat hónap óta nélkülözi a budapesti -és távolabbi relációkkal való telefon ös-szeköttetíés-t, ennek legalább korlátolt mértékben -való -beállítása Nagyméltóságod jóindulatú méltánylása esetén remélhetőleg mo-s-t könnyebben megvalósítható. A szegedi kereskedelmi és iparkamara. Weiner Miksa, alelnök, Szabó Gyula, -titkár. — A Kereskedelmi és Iparbank uj igazgatója. A Szegedi Kereskedelmi és Iparbank igazgatósága a Csényi .János kir. tanácsos' halálával megüresedett ügyvezetői (igazgatói állásra sip-e-ki Bálás Zoltánt, a .Gyöngyösi takarék- és hitelintézet • igazgatóját hivta meg. A Kereskedelmi bank uj igazgatója több kiváló külföldi pénzintézetnél működött és hosszú ideig a Pesti hazai első takarékpénztárnak volt főtisztviselője. Szélesknü közgazdasági ismerete és szaktudása sípreményekre jogosítja Szeged közgazda.-: gi és társadalmi életében. — A szegedi házak adómentessége. A városrendezéseik folytán az u.i házadótjr•vény 34. §. ér.tclméban igényelhető ideifenes adómentességnek hárem- évre leendő jlemelés tárgyában — mint a Délmagyanrszág imégirta — nov ember 29., 30. és decinber 1. napjain működött bizottság, melyen a pénzügyminisztérium1 részéről Hell Ist án miniszteri osátálytanácso-s, a pénz ügyigzgatóság részéről dr. Sajtos Samu pénzüryigazgató helyettes, a város részéről Kotor János adóügyi tanácsnok, Tóth -Mihály főmérnök, Doránszky Károly mérnök verek részt, -december 1-án működését jó eredméiy•nyel végezte be. Elvi megállapodás -törtért ,a bizottság részéről ar-ra vonatkozólag, h<W csak az-on, legalább egyemeletes házaira nézve igényelhető az ©mii-tett törvény 34. t-a •alapján a kedvezményes 18 -évi adóm-antisség, -amelyeik a városrész -rendezése folyankeletkezett uj utcai fronttal biró, vagy egyéként i-s területileg változás alá kerülő telkeken, épülnek. Ez idő .szerint Szeged -város területén- két ilyen, -a városrész rendezés fogalma -alá eső nagyobb munkálatra van már korIn ányhartósálgilag jóváhagyott törvényhatósági bizottsági határozat. Az egyik a fogadalmi templom környéke, a másik pedig; a Buvár-tó területe, amelynek helyén -egész ut város-rész fog épülni. — Szükségesnek tartjuk itt megamfiteni, hogy Hell István, .a táros fejlődését illetően a legjobb benyomásokkal 'távozott .Szegedről-. A város megvenflégel-t-e a Kass-ban. -ezen az -ebéden a bizottság tagjaim, kívül Tőr-ős Sándor pénzügyigazgltó is részt vett. ' . . — Városatyaválasztás. A december 12-én lezajló városatya választásra igen: élénkén folynak az előkészületek. A 11. kerületi polgári-párt a három bizottsági helyre Tőrös Sándor királyi tanácsos, -pénzügyigazgatót, Valikor a István.1 bankigazgatót és. dr. Lippay Lajost jelölte. A három jelölt megválasztása érdekében szombat es-te a felsővárosi Ber'eczféie vendéglőben Pillich Gyula elnöklése vél igen -népes értekezletet tartott a választó fél volna a muzsikának, azután maga elé vetette két otromba kezét, a munkáitól puffadt,* kéregbőrii kezeket és -mint-egy szemlét tartott rajtuk. Majd egészen -a falhoz simult, fölágaskodott és bekukkantott a -szobáiba. Erős, tiszta hangú es-dek léssel sirt ki a hegedű, de az ő szivét nem lágyíthatta meg. Megragadta a párkányt, néhány lomha, -de csöndes vetődéssel és óvatos kúszással zaj nélkül bejut-ott a szobába. ;A hegedűs játszót -és belemosolygott a sötétségbe. A .nehéztekintetü ember reszketve közeledett feléje. A hegedűs -észrevette őt. A melódia elakadt, a hegedűs szive megdobbant. -A -mosoly ijedten rebbent el a hegedűs ajkairól és nyomban re-szket-eg szavak keltek róluk: — Ki az? Mit akar? A nehéztekintetü ember i.s reszketett ós nem tudott szólni. De konokul közelebb lépett a hegedűshöz. A hegedűs hátrált, erőltette a szemeit és ismét kérdéseket rebegett: — Talán meg akarsz ölni? 'Csak nem akarsz .megölni? Csupa szegény ember lakik ebben az utcában. Én vagyok a legszegényebb. — Hazudsz! — suttogta a nehéztekintetü. Én még nálad is szegényei) vagyok. A legnyomorultabb én vagyok -ebben az utcában. Te rtus vagy és lázitsz bennünket, -mindnyájunkat, akik téged hallgatunk. — Hát t-e. is nyomorult ember vagy? Társam a nyomorban? Nekem sémiin sincs. Hogy . volnék én dus? Miért hántasz? Csakugyan meg akarsz ölni? ,— Megöllek, te .nyomorult ember! Megöllek, mert irtózatosan 'gyűlöllek. Megöllek, morf -esténként hallgatom a te muzsikádat é-s (jpgiem megemészt a -gyű lölködés-em tüze. — V-alóság-e ez? .Miért gyűlölnél te engem, társam az emberi -nagy nyomorúságban? Ne bánts, engedd, hogy éljek tovább! — Ne könyörögj! Hiába könyörögsz. Hadd. hogy cselek-edjeni! Nincs irgalom.. Elpusztítlak, inert különben te pusztítasz el engem. Gyűlöllek, mert én már oly nyomorult vagyok, .hogy mindenkit gyűlölök, aki nem oly nyomorult, mint -én. Fenevad az én gyűlöletem, amelyet a nyomorúság tüzes vassal ingerel. Valakit széttép az -én .elszabadult gyűlöletem. Téged tép szét! Te ha.Jog.atod esténként az én szivein. T-e dus vagy és .mindennap, ha eljön a komor -este, szemem -elé veted a gazdagságodat! Téged -gyűlöllek, jobbam, mint -a pénzek királyait, mert te vagy a közelemben -téged hallgatlak és te fölvered az én kinjaimat. A 'hegedűs verejtékezve szepegett: — De hát miért, társam a nyomorban? Talán nem szereted a hegedűszót? Bizonynyal nem szereted.. Fáj a te lelkednek a -muzsika. — Fáj!... Ó, a hegedűszó! A hegedűd szava az én irtózatos levertségemet ordítja a fülembe, világgá ordítja. Lám, t-e hegedülsz — és én tehetetlen vagyok. Milyen gazdag vagy te! Te minden este szépen -sir-od -el a t-e bánatodat. Engem pedig csak n-gy mar a keserűség, mint kutyák marják az elesett embert, Rutnl és -gonoszul. Nekem odakint a gyomromat tépik, szaggatják a bajok és te itt a szobában egyedül kisírod -magad a hegedűdön keresztül. És sirsz addig, amig elfáradsz, elszeiídered-el, megnyugszol. Mit tegyek én? Pálinkát igya-iu? Én összeszorított ajkaim mögött csikorgatom a .fogaimat és •döngetni akarom a falakat. Borzasztó az én tehetetlenségem! Én csak egy nyomorult ember vagyok, vajmi kevéshez -értő, egy hitvány igavonó barom, akitől mindent megtagadtak. Te valaki vagy és engem, ó, lásd, nem tanítottak hegedülni, nem tanítottak hegedülni! A mebéztekintéfü cinírr -ínég gyülölköduü nézte, a homályban inkább kutatta a hegedűst, de szemei már fáradtan, kimerülten zsongtak s ahogy .a szive még utána rezdült annak, amit mondott, leroskadt a székre és zokogni kezdett: És zokogva ismételgette: — Nem ta-ni-tot-f ak he-ge-dül-ni! ... A hegedűs megdöbbent. Azután m-eg is könnyebbült-. Egy darabig némán figyelte -a -sir.ánkozót. Azután mosolygott és -kezét a nehéztekintetü fejére tett-e gyöngéden. Annak alábbhagyott -a sírása, ugy, hogy már megérthette a beszédet. A h-eged-üs csöndesen kezdte vigasztalni. — Ne sirj... Hagyd abba ... Majd én most hegedülök. Hallgass inkább rám ... figyelj, hegedülök. A te panaszodat hegedülöm. Te csak tűrj némán és mozdulatlan arccal, majd zögcik helyetted a hegedű. És fölvette a hegedűt, jobbjába fogta a vonót-ós -felcsendült egy panaszos, -szárnyaló, szabadon, szépen siró melódia. A nehéztekintetü abbahagyta a sírást, fejét lassan felemelte és végtelen iparkod ássál -figyelt.