Délmagyarország, 1915. december (4. évfolyam, 287-311. szám)

1915-12-19 / 302. szám

0 1> E LM AG Y ARORSZÁG Szeged, 1915. december 19. a most í'olyó világháború a legfényesebben bizonyltja. Hogy a háború mennyi és minő -munkát kíván az államvasutak szervezetének minden egyes alkalmazottjától, ez közismert. Közismert az is, hogy a vasúti -szolgálat a legfelsőbb elismerést kiérdemelt legteljesebb hiad-i szolgálat. A -magyar királyi államvasutak és szervezetéhez kapcsolt hivatalok és intézetek alkalmazottainak -a l-egjogo-sabb és legigazságOísabb kívánsága taz, hogy ezen hadiszolgálatban eltöltött idő kétszeresen tudassák be szolgálati idejükbe és -azon törekvésük elől, hogy nyugdijintézetük szabályzata ilyen értelemben mó-dosittassék, kitérni nem lehet. Ezen törekvésükben ia. nemzet, valamint a kormány — mely -eddig is és most is az épen benyújtott pénzügyi javaslatokkal a 1-ehet-őségig azon iparkodik, hogy elviselhetővé t-e gye" alkalmazottainak a iháboru okozta súlyos 'helyzetét — csak támaszuk lehet. A szép eszme annál inkább megvalósítandó, mert a viszonosság a magy. kir. államvasutak nyugdíjintézete és az állam között fennáll. Egy szegedi vasutas. aasaaaaaaaaaaaa®® SZÍNHÁZ gj ® Vasárnap, december hó 19-érs 0 a A szezon legizgalmasabb g detektivdrámá|a z álarco Detektivdráma 4 felvonásban. Minden egyes jelecete hatásos, érdekfeszítő és izgalmas! ® Foiijlaíőlaps előadáson 2 Ml Mue. 0 I®J nvermeldeovek csak az filsn plnarlásra t—1 0 Gyermekjegyek csak az első előadásra [i] érvényesek. js| aaaaaaaaaasaaaaa® Aki utálja a magyarokat. (Saját tudósítónktól.) Hatvanöt esztendős pancsovai szerb állott szombaton a szegedi törvényszék első büntető -tanácsa előtt. Azzall vád-oltá az -ügyész, hogy ez év októberében- <a szegedi pályaudvar harmadik osztályú várótermében szidta a magyarokat. Hangosan kiabálta, hogy: — Az Isten is betyár, mert a kutya magyarokat beengedte Szerbiába. Hogy meritek ,ti pogány magyarok Szerbiát bántani, megálljatok, majd elintézik ott a dolgotokat! Du-it, fúlt és olyan kifejezéseket használt, amelyek ne-m -tűrnek nyomdiafestéket. Egy szerbül tudó szegedi asszony figyelmes lett a szitkokra, amelyekkel az öreg a magyarokat illette, szólt a rendőrnek, -aki ,a rendőrségen előállította a magyaríaló öreget. Azh ó-ta vizsgálati fogságban volt, -de a tárgyaláson frissen jelent meg, -mintha -nagyon jól érezte volna magát a börtönben, csaik akk-o-r változott el az -a-rca, -mikor a törvényszéki tolmács- 'közölte vele az ítéletet. Sehogy.se akart belenyugodni és- hangosan k-övetelte; h-ogy ügyét tegyék át Pancsovára, ahol neki ügyvédje van. Ne-m -bánja, ha a háza, -meg a földje -rámegy, de ne-m nyugszik meg az Ítéletben. Zákitcs Jóka Györgynek hívják -a meim-zetiségi gyűlöletre való izgatássál vádolt szerbet, aki igy védekezett: — Igaz, -hogy -ott vo-ltam a váróteremben, de ne-m szidtam a magyarokat. Én is-mcrősöimimel, Stefanov Valkoval beszélgettem-', mikor egy asszony megtámadott és rend-őrért kia-bá -ltMig a rendőr megérkezett, -neik-e-m támadt és szerbül- -szidni kezdett. Azt hittem, megbolondult, nem tudtam -mit -akar tőlem. Jött a rendőr, becsuktak és mos-t i-tit vagyok. Kinallgatott tanú, Hendl Jáuosné, szegedi borbélymest-er neje megcáfolta a vádlott védekezését. Szerinte az -öreg -alkko-r kezdett el kiabálni, -mikor ő egy barátnőjével arról beszélt, hogy az Isten megsegitet-t -bennünkeí, Szerbia már teljesen a mienk. Barátnője erre azt a megjegyzést tette, Ihogy jó az Isten, megsegíti az igazságos ügyet. Ekkor Záíkics, aki ért magyarul, de tagadja, — hozzájuk ugrott és -az in-kriminált kifejezéseket használta, ö szólt a rendőrnek, aki -elvitte a magyargvatázót. A vádlott a tanú vallomására -azt az •észrevételt tette, hegy -azért vall ellene az asszony, -mert -Stefanov, — akivél a pályaudvaron találkozott, — neki régi haragosa és .megfizette Hendlnét. Tönk-rc akarják tenni, mert vagyona v-an és St-efanovn-ák ne-m adott kölcsön pénzt, A bíróság Hendlnét 'Vallomására megeskette. Az ügyész szigorú büntetés kiszabását kérte, példát kell statuálni, -mondta, mdh-ogy -a nemzetiségj gyűlölet gyökeret verjen. A törvényszék hat hónapi börtönbüntetést szabott ki Zákics Györgyre, aki íelebbeziett az ítélet ellen. Eélebbezett az ügyész is súlyosbításért, egyben kérte a vádlott fogva-ta-rtását, mig az ítélet jogerőre -nem emelkedik. VASS MOZGÓ-SZÍNHÁZ :-: TELEFON 807. :-: Vasárnap, december 19-én Hét elsőrangú szenzáció! Bűnügyi dráma 4 felvonásban. Vígjáték 3 felvonásban. Előadások 2 órától kezdve. — Gyermekjegyek csak az első előadásra érvényesek. — Mégis milyen nyugodtan nézett mindig. Az arca egy-szerü, hideg és becsületes. Majdnem közönséges. De emlékszem, hogy egy rajzoló két-három ceruzát eltört, -amig meg tudott valamit fogni ebből a. halálos nyugalomból is. Aztán sok -kartonlapot -széttépett, amig egy gyenge vázlatot készített róla. A komikus odament a szekrényhez -és kivette -a ruháit. Valami operettben játszott-. Piros szalagokat kö-tött magára, botosokban csoszogott, -a -sok ingtől ijesztően kövér volt. — Oh, hogy szenvedek, — jajgatott- a fiatalember. — Ma -este ébredtem fel. Milyen különös ilyenkor ia váro-s. Az emberek lassanlassan járnak, -alighogy vánszorognak már, mert kifáradtak. Én pedig friss vagyok, mint ők reggel. — Utazz el — vetette o-da. a komikus. — Nézd, — mondta a dro-guista, — vettem egy revolvert. Tudom, hogy nem merem megtenni, -de jó, hogy itt van, -azóta Vagyok kissé nyugodtabb. H-a bezárnak egy szobába, toporzékolunk a dühtől. Jó, ha nálunk van ia kulcs. Mert akármelyik pillanatban kinyithatjuk az ajtót. A színész -arca megdermedt a szenvedéstől. Összefont karral hallgatta. Aztán közellépett h-oaá -a -bibliás kieinetteisis-éggel a fejére tettbe a kezét: — Beszélj, beszélj, fiam. A fiatalember eltemette -az -arcát és -sirva fakadt. Ezalatt- a színész végtelen erőket érzett gyűlni mlagában. Neki rendesen bohóckodni kell a színpadon. Most azonban egy nj szerep várakozott rá. Hangosan, kissé hamis páthosszal szólt: — Csiak sir j... Aztán várt. Egy p-a-pi gesztussal felgyűrte az ingujját, amely -a kezet -egészen -elfödte és folytatta: — Csak sirj. Ne szégyeld -a kényeket. Csak zokogj. Sohase láttalak igy. Csak szenvedj s érezd át- -a vesékig, mit jelent ez a szó. Minden, ami kezdettől fogva volt ezekért a nagy percekért, -a megtisztulás pillanataiért teremtődött, hogy l-eborulj iá -fölldre és egy pillanatig bird -a szenvedés végtelen világát. A porba kell harapnunk, ihogy felkelhessünk. Kezdj uj életet, fiam, emeld fel la fejed, hisz tiéd az erő és tiéd az élet. Berregett a vill-amcsengő. lAz ügyelő benézett és jelezte, ho-gy a -kémikus jelenete nemsokára kezdődik. A fiatalember felemelte -a fejét ós ránézett. Épen egy szalagot vetett -a nyakára. Hófehér aranyszegélyes ing lebegett rajta, fején ijesztően magasodott a drágaköves, cifra papi süveg. A droguista hátra hőkölt. A színész inem volt sehol. Egy pap állott előtte. Egy nagy pap, aminőt még sohase látott. Egy óriási ember. Arca kárminvörös volt, szemei ugy égtek, mint két karbunkulus. Keményített ruhái egészen elborzitották az alakját, -kezei a vivókeztyükben, amiket -a vidéki rendező-fantázia adott rá, ormótlanok, ujjairól pedig bántóan villogtak a nehéz gyémánt-, rubin- és smaragd gyűrűk. Egy gazdagon felcicomázott keleti bálványhoz hasonlított. Nézte -a fiatal-ember .na-egresz-kiétett és térdre roskadt. Azt hitte, magát Mózest látja a Sinai-hegy ormán, kinek arcáról az Ur dicsősége lángol. Valóban a nagy pap, az örök ige hirdetője állott előtte. A színész tovább játszott. Kitárta karjait. R-eikedt beszéde -erős volt és h-airsoigó, amint az oroszlánordifás a pusztában, -de- mégis szelíden, meghalkulva ért -a füléihez: — Menj haza gyermekem és halj meg az álomban. Fek'udj le -és temesd beléje eddigi életedet. Holnap nem is te -fogsz már felkelni, de valaki más, -aki tiszt-a, erős és fiatal. Akkor majd elvétetnek tőled -a te szenvedéseid és megadatik neked a boldogság teljessége, minthogy igaz volt a te gyónásod. És boldog leszel, minthogy boldog v-agy már -mostan is, és nem fogsz szenvedni, mert a -szenvedés boldogság. És -én tégedet most megáldalak. Megáldalak, saját vétkes kezemmel, -bűnös szavammal, a te elzüllött, szomorú életedért, áz egész világ, az emberiség örök fájdalma nevében. Menj békével... A -színész földig hajolt. A fiatalember két hatalmas kezet -érzett a fején és visszaszállt belé a hit. De mikor feltekintett, az öltöző üres volt. N-em -tudta, mi történt vele. Ekkor -a -színfalak köz-é szaladt és betekintett a színpadra. A nézőtéren dörgedelmes tapsorkán zúgott. Erős görögtüzben egy embert látott, aki -tárt karokkal szélesre tátott, komor szájjal hirdette az igét, az egyetlenegyet, az igazit, s a földszinten, a páholyban, ,a kaklasülőn összeremegtek a szivek. A pap prédikált, a nagy pap, előtte pedig térdreborult az operett-primadonna és sirt a kardalosleányok kórusa. Lábainál hevert -a világ.