Délmagyarország, 1915. december (4. évfolyam, 287-311. szám)

1915-12-17 / 300. szám

Szeged, 1915. december 199. DÉLMAGYARORSZÁG 5 uzsorát -nem ismerek, sem máisiMe uzsorát, csak egyet ismerek: uzsorát. És ezt mindéül téren, 'miaider.ibiol és mindenkor ülldiöztam. Az uzsorát nem védelmeztem, sohasem és egész életem példa erre. (Taps a jobb ol­dalon.) Polónyi Géza: Nem rédeLmeatie, ele tűrte. Vázsonyi Vilmos: Nem vagyok diktátor 'Magyarországon, íoirduljirtn -a kormsinyboz, amelynek hatalma van liogy intézkediheesen. Palányi Géza beszédében az élelmisze­reik drágaságára utal, párhuzamban a kül­földi árakkal. Balogh Jenő igazságügy-miniszter: A javas-lat egyformán üldözi a kisembereket és a nagyokat. A jövőben lehetetlen lesz az árukat felhalmozni. Báró Harkányi János kereskedelmi mi­mszitr: A hadi termény Részvénytársaságot védelmezi. Azt fejtegeti, hogy erre az intéz­ményi-" nagy szükség van. A javaslatot általánosságban elfogad­ták. A részletes tárgyalásnál Simotiyi-Se­madam Sándor, Sághy Gyula és Vázsonyi Vilmos módosításokat ajánlanak. Balogh Jenő Igazságügyminiszter az ajánlott rnódo­si'iásokhoz nem járul hozzá. A vitát pénteken folytatják. oaaKsxaaxaBsasiisgsxBBannBaaiianBasiiasasasaBziBBgiiaaasssaqKaiCHs CEBse?BB*«»B5BJB«e3í^x?KS*a*s»)s*0BS»»í»5i.5a; Kína császársága üzenet Japánnak és az antantnak. Berlin, december ló. Ugyanannak, az ősrégi kulturának talajából nőtt eleganciá­val, amellyel négy évvel azelőtt San tűiig kormányzója végét vetette a Mandsu-dinas-z­tiának, most a saját nevével egy uj császári dinasztiának a sorát nyitotta meg. Akkor, 1912. február havában az autokratikus for­rnának a legutolsó pillanatig való szigorú megtartásával egy kiáltványt íratott alá Jiinglü régens-csá-szárnővél, amely szerint az az -akarata a császárnönek, hogy a jövő­ben Kínának köztársasági államformája le­gyen. Ma pedig, amint az illik is egy köztár­sasághoz, tisztára a nép akarata, hogy a köztársaság elnöke a birodalom javára ráül­jön a trónra. Az elnöknek ez ugyan nincsen ínyére, de a fölséges nép kedvéért rászánja magát erre a nehéz lépésre. Megjegyzendő, ez nem komédia, hanem a kínai fogalmaknak teljesen megfelelő poli­tikai ravaszkodás. Hogy ennek a kérdésnek most kellett eldőlnie és a monarchiához való visszatérésre vezetnie, az rnár hónapok óta nem volt titok. A kínaiak nagy többsége zú­golódás nélkül, sőt bizonyos megelégedett­séggel -tűrte el az elnök személyes uralmát és azt az eljárását, bogy két évvel ezelőtt feloszlatta a /parlamentet és lassankint retro­grád irányban visszafejlesztette az -alkot­mányt. Megelégedettséggel azért, mert Jü­anban láttáik az -egyetlen férfiút, aki az -or­szágnak nyugalmat szerzett és annak fenn­tartására képes. A né-p legnagyobb részében rokonszenvvel fogadta az elnöke által beve­zetett monarchikus mozgalmat, mások meg bámulatos -közömbösséggel viseltettek ezen mozgalommal szemben. A kérdésről való vita pedig a kínai sajtóban minden szenve­délyesség nélkül és bizonyos akadémiai nyu­galommal folyt le. Feltűnő mindazáltal a gyorsasáig, a mellyel ez a mozgalom -céljához jutott. — Ew-es elméleti fejtegetések után csak ez év augusztusában kezdett -a mozgalom a gya­korlati előkészítés stádiumába jutni. Akko­riban a vezető politikusok kis csoportja megalapította a „Tsu-an-hui"-ft, azaz a „bé­kcíársaságot" azzal a céllal, hogy az- alkot­mány megtelelő megváltoztatásával meg­szerzik a népnek a belső békét. A társaság mindjárt -a császárság visszaállításának pro­gramjával lépett fel. Nem a Mandsu-csá­szárs-ág visszaállításáról volt 'szó, hanem olyan monarchikus államformáról, amely megfelel a nép patriárehiális fogalmainak és műveltségi fokának. Fel,hívásában a társa­ság Goodnov J. Frank -tanárnak, alkotmányi kérdésekben az elnök tanácsosának vélemé­nyére támaszkodott, amely véleményét -a ta­nácsos emlékiratban nyújtotta át Jüansiikai­naik. Go-odnov a köztársasági Kina alkotmá­nyának egyik megalkotója, de — bizonyára egyetértésben az elnökkel — ujabban meg­változtatta vélemény,élt és emlékiratában csak a monarchiát jelölte meg azon állam­formának, mely Kínának megfelel. Miután ő maga egy nagy Ik-öztársaság polgára, véle­ménye sokat nyomott a latban. Ezt a véle­ményét. azokra a tapasztala-tokra alapítja, amelyeik a dél- és középamerikai köztársa­ságokban észlelhetők, ahol, m-int annyiszor Mexikóban is, az elnök változás mind untalan, ujabb és ujabb zavarokat idézett élő. Kínára ezek a -belső zavarok azzal a- veszéllyel is járnak, hogy alkalmat ad idegen beavatko­zásokra. A béketársaság -megalapítása nyil­vánvalóan a .monarchikus mozgalom erőpró­bája volt. A kormány nem lépett -fel vele szemben bár még a built év őszén szám­űzött két alkotmánytheoretikust: Sunghu­jent és Laonaihsüajit, amiért ezek -a: mon­archia visszaállítása mellett kardoskodtak. A kormány mostani türelme sokat m-ondott. A béketársaság rohamosan 'szaporodott. Né­hány hét alatt 'hétezerre növekedett tagjai­nak száma. A nagy városok kereskedői si­etve csatlakoztak e társasághoz. Nagy hord­erejű volt a tartományok vezénylő táborno­kainak e társaságba való belépése is. Az ál­laim fejét petíciókká-! árasztották el. Augusz­tus végén olyan p-etioiót nyújtottak be hozzá, amelyet tizenhét tartomány legmagasabb rangú polgári és katonai tisztviselői aláir­tak. Jüan azonban még tartózkodóan visel­kedett. Szeptember 6-án az államtanácsnak a következő üzenetet küldte: „M-ivel nékem kötelességem a do-lgok jelen, állapotát fentar­tani, az államforma javaslatba hozott meg­változtatását nem tartom a birodalom szem­pontjából célszerűnek." Egyúttal azonban oda is nyilatkozott, hogy mivel az elnököt a nép választotta, a nép akaratához is kell -al­kalmazkodnia. Ez nyílt beszéd volt -és az eredmény megfelelt a várakozásoknak. Mi módon hoz­ta a hetven tagból álló államtanács a maga határozatát ebben a kérdésben, nem tudjuk. Sejt'hetőleg azonban megelőző népszavazás utján és után. A kinai népre bizonyára mély hatást gyakoroltak Kínának az elmúlt tavasszal tett külpolitikai tapasztalatai. Mivel nem számít­hatott sem Angliának, sem Amerikának ha­tékony támogatására, kénytelen volt május 9—éli a japán követelések előtt meghajolni és-oly szerződést aláírni, amely Kina függet­lenségét veszélyezteti. Ebből kitetszett, mit jelentene a japán beavatkozás elnökválasztás esetén. Itt tehát nem annyira; Jiiansikai egyéni becsvágyáról, mint inkább Kina lét­érdekéről van szó. Az a tiltakozás, amely J-üansikai császárságával szemben angol, orosz és japán részről elhangzott, megerősít­het bennünket ebben .a hitünkben. Okuina, a japán miniszterelnök kijelentette, hogy a mennyiben ez a változás a japán érdekeket érintené, a japánok nem nézhetnék azt kö­zömbösen, a tokiói sajtó meg a legellensége­sebb indulattal' irt erről a változásról. Vájjon a minap jelentett flotta-lázadás összefügésben áll-e a mostani változással, nem tudjuk, ép oly kevéssé, mint azt, mi­ként fog az örökké zavargó Dél-Kin-a e vál­tozással szemben viselkedni Jüansikai poli­tikája azonban mindenesetre azt célozza, hogy a világháború vége Kínában szilárd rendet -találjon. Rendet a-kar teremteni ak­korra, amikor megindul a Csendes-óceánon való uralomért a küzdelem. ,«tsanK>»i»saaaaasaassaeReexasaBag«eaNtr«3asa'.j*affRxr HÍREK oooo A török Vörös Félhold képesleveiezö­lapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bi­zottság, (Budapest, képviselőház.) Főúr kérem, miért tetszik nekem nyolc fillért egy darabka kenyérért számítani. Talán én tehetek ; ói a, liogy betiltották az aprósütemény készítését? Tes-sék elhinni nem is tudtam előre semmit a szőke hajú ragacsos belii vakarcs kimúlásáról. És, lia tudtam volna, szóltam volna, hogy sze­rezzen be vagy tizezer darabot, csakhogy ne kelljen kenyeret enni a kávéhoz. Az nem lett volna baj, liogy íi-e-h-ány nap után billiárd go­lyóval tévesztettük volna össze az összeaszott zsemlyécskéket; elvégre .nékem teljesen mind­egy mi dagad bele a gyomromba: kenyér vagy zsemlye. Miért -számit nyolc fillért egy kenyér­ért mikor a kifli csak .négy volt. Állami hiva­talnok vagyok én talán, egyelőre még ki nem utalt drágasági pótlékkal és a jövő zenéjének hangjegyei között felfedezhető iluusz százalékos fizet és javítás s-al. Csak tudnám, melyik had­seregszállitóval téveszt engem össze. Kedves főúr, .nekem hiába m-eséli, hogy egy kenyeren hu-sz fillért nyer, nem hiszem el. Ha csak ennyi volna a haszon, n-e-in az Ön mellét diszitené vastag aranylánc, — minden második fonat platina — duplán keresztbe. Nem tudom elhinni, kedves főúr, — ne haragudjon, ne ha­ragudjon. Itt valami sajnálatos félreértés tör­tént és vagy én tévedek, vagy önnek nincs iga­za, de -egyikünk feltétlenül el-számitotta magát. Ha én egy darab kenyérért nyolc fillért adok, ugy pontosan minden hónap tizedilién éhen ha­lok. Ezt már csak nem kívánhatja. Nekem ne is mondja, hogy a zsemlyével jobban jött ki, engem nem érdekel, hogy a koronás cipóban a nyolc filléres kenyérszelel tizenkétszer foglal­tatik nem vagyok kíváncsi mennyir-e rug a nyeresége, mert mindentől függetlenül, — pe­dig nem is vagyok nyereség — én i-s rúgni le­szek kénytelen. Ne haragudjon, liogy ily-cn élesen védel­mezem az igazamat, n-e nehezteljen -meg Palira sem, aki a pékeket okolja. Azt mondja Pali, — az ön alantas pincérközege, — hogy a pékek­nek nem szabadna koronáért -adni a cipót, a cipóe-sk-át, inert a koronás vekniben a zsemlye súlya- csak tizenháromszor van meg -és csak ötvenkét fillér a végeredmény. Pali jó számoló, csonyra ii Díszmüvek, háborús aktualitások, ifjúsági iratok, képeskönyvek legnagyobb választékban VáFRÜiJ Lb Könyvkereskedésében SZEGED, Kárász-utca 9. sz. alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom