Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)

1915-11-03 / 265. szám

IÁ DÉLMAGYARÖRSZÁG. Szeged, 1915. november 14. — Megölte a páünka. Vasárnap délelőtt i Csenge-le és Pálmonostor között az utón egy férfi holttestét találták. Mellette üres pálinkásüveg bevert. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy ,az ismeretlen embert a pálinka ölte meg. — Tört aranyat legmagasabb áron, készpénzfizetésért vásárol Brausweíter János, Iskolautca 23. sz. uübbaaisaacaaasssaaaabzbaabbeabbesitabxbbbaiigieababsa Vak katonák és kiskatonák Berlinben. Knöppel Arvrd, svéd újságíró az alábbi rendkívül -szines, -hangulatos és megható cikket irta a német vak harcosokról ós a hadi árv-afiukról: Körül/belül harminc tálbori-szürke katona közeledik egy menetben. Párosával jönnek, lassú, némileg tétova léptekkel. Akik jobb oldalt mennek, azokat 'baloldali szomszédaik támogatják. Amint közelebb érnek, észrevehető, hogy a jobboldaliak járásában, van valami bizonytalan, tapogatódzó. És még sincs köztük egy se, aki nem beszélgetne élénken és jókedvűen a szomszédjával. Most egészen közel vannak és látni, hogy a jobboldaliak közül sokan fekete pápaszemet hordanak. Akiken pedig nincsen szemüveg, azoknak a szemében van valami mozdulatlan bámészkodás. Ezek bizony mind vakok! Összeszorul az ember szive és a borzalomtól levegő után kapkod akkora szerencsétlenség láttára. Arcuk napbarnított, duzzadnak az egészségtől, de a szemük világa kialudt. Tüz, golyók, szétrobbanó gránátok oltották ki. Nem egy esetben azonban állati, fekete „'katonák" fosztották meg őket a világosságtól, akik azt a „sportot" űzték, hogy a harcmezőn sebeikből vérző német katonáknak és foglyok nak kiszúrták a szemét... A kis csapat elhalad a Moltke-uton a nagy vezérkar hatalmas épülettömbje előtt. „Itt jobbról van a nagy vezérkar", kiáltja a csapat vezetője. És minden fő gépiesen jobbra fordul, hogy lássák. Többé-kevésbbé egyenes irányban. Fekete szemüveg mögül üres szemüregek merednek ki a sötétbe. Mindnyájan magaran tartják a fejüket. Mert az, amit keresnek, nagyon-nagyon magasan áll az ő eszmevilágukban. Gondolatukban bizonyosan mindannyian látják az or.szág-szerte ismeretes épületet, a mely minden német előtt monda-szerű nagyot és hatalmasat rejteget. Egész világ van itt elzárva a vöröses, óriási épületben, amely oly csinos hátteret szolgáltat a nagy német fejedelmek és hadvezérek márványszobrainak. A haza — az egész világ — leg.lángeszübb vezér kara itt benn kovácsolta és kalapálta össze Németország szétörhetetlen fegyvereit a birodalom megóvására és megvédésére. A nagy birodalom legtávolabbi részeiből ide vezetnek a legfinomabb idegszál ok és innen sugárzik ki minden a szilárd erő az államtest acélos fegyverzetére. Mint a isziv vére az emberi testben. Az épületben nem látni egyebet, mint komoly férfiakat, akik mélyen hajolnak munkájok fölé. Asztalok, székek, bútorok mind a legegyszerűbb kivitelben ép oly egyszerű, disznélküli szobákban. Az ablakok csupaszok, függöny nincs rajtuk. Az aáztdlok és székek mind megkoptak, nemzedékek fáradhatatlan munkája közben. A szorgos munka pecsétje van rajtuk. És a komoly akarásnak és tudásnak a szelleme lengi át ezt a -szz meg száz szobát. Mint tömjémllat a templomot. Az elhaladó vak katonákon meglátszik, milyen emelkedett gondolataik vannak arról, ami e magas ablakok mögött rejtőzik. Talán épen most érzik, jobban, mint valaha, mily közel áll hozzájuk a haza, vigasztalólag, támcgatólag, aegitőleg, mert az egész világ egyetlen országában sem törekszik az emberi intelligencia céltudatosabban arra, hogy megkönynyitsc a vak katonák nehéz sorsát, mint Né metországban. Ilyen az az ország, az a haza, amelynek feláldozták a szemük világát. Németország az ö sötét; éjszakájukban előbb-utóbb Igazgató: VAS SÁNDOR. rsgeoges színmüve négy fölvonásban. Lion csodarabbi . . Lea a leánya . . . Josna, Lea vőlegénye A falu bolondja . . Konstantin nagyherceg Fenyvesi Emil Jákó Amália Fodor Oszkár Ráf kai tflárton Virányi Sándor tisztán ragyogó, gazdag szellemi világosságot fog gyújtani... A túlsó oldalon lassú léptekben kis katonák fényes csapata baktat az utcán. Sisakok csillognak, lollbokréták lengenek. Diszegyenrnliák ragyognak a villogó színektől: aranytól és ezüsttől. A menet- élén sötét ruhában, fehérfekete kalappal egy,tanítónő halad. Magas és karcsú. A legmagasabb katonák sem érnek tollbokrétástul a válláig. Kis fiuk, a harctéren elesett katonák árváinak a csapata ez, akiket egy nevelő-otthonban gyűjtöttek össze. Most nevelőnőjükkel sétán vannak, hogy megnézzék azt a csodálatos világot odakiint, ami az ö katonásdi jukkái, evéssel ós alvással betöltött kis világukon kivül esik. Az utcakeresztezésnél megakad a menet. Egy autó töfög. Villamoskocsi csenget messziről. Megállj! A tanítónőnek ugyancsak munkát ad a menet megállítása. A Ihátulsók taszigálják az elülsőket, nem törődve az autóval meg a villamossal. Hiszen olyan nemzetnek a fiai, akik XII. Károly óta, a svédek hős királya óta a világ legbüszkébb offenzíváját csinálták meg. A gyerekkatonáik hosszú sora most eg\ csomóba torlódott össze. A toll'bokréták ugy zugnak, mint az alföld hullámzó kalászai a, szélben. Egy rendőr odajön és barátságosan és kedélyesen szabaddá teszi az utat a legközelebbi gyalogjáróig. Bár veszély nem volt, mégis megható látni a tanítónő afölött érzett aggodalmát, hátha valami bajuk esik az ő kis katonáinak! A menet- most áthaladt és párosával mennek a kis bősök, kéz a kézben. Jobban lehet haladni, ha az ember a bajtársa kezét fogja. Az életben is. Hogy csillog az egész menet a sziliektől, ragyogó gomboktól, arany- ós ezüstpapirtól, a fakardoktól. Ők a testőrség kis katonái, dragonyosok, ulánusok, huszárok, tüzérek, gárdagyalogosok és szekerészek. Most, liogy olyan közel vannak a kis katonák, látni, micsoda kezdetleges, egyszerű eszközökkel érték el mindezt a katonai pompát. De senkinek sem jut az eszébe, még -az idegennek sem, hogy mosolyogjon ezeken a kis katonákon, amint kézenfogva itt tipegnek. Van az arcukon valami komoly és ünneipiios méltóság. Valami, ami elárulja, hogy ők is ugyanabból a húsból és vérből valók, mint a felnőtt katonák, akik oly rendrtethetlenül küzdenek az egész világ ellen, kint a frontokon: Nyugaton és Keleten. Akik harcolnak 'és győznek. Igazi katonáknak érzik magukat ők is, a kis fickók, akik gazdag, lobogó tollbokrétájukk-al komolyan és ünnepélyesen haladnak itt el. Ha most Európa összes császárait, királyait és hercegeit 'állítanák itt fel egy sorban, hogy tisztelegjenek nekik, mikor elhaladnak előttük, bizonyára nem. látnának ebben semmi különöset. Hiszen ők mind igazi 'katonák, van egyenruhájuk és fegyverük, mint az igazi nagy katonáknak, akik hadba vonulnak. Meleget érez az ember a -szive körül, amikor ezeket a kis fickólc-at látja, akik mindannyian elvesztették az édes apjukat, de még kicsik ahhoz, hogy nagy veszteségüket ésszel fölérjék. Az ember azonban nem mer rajtuk hangosan sajnálkozni, mert ha kicsinyek is, „egész emberekként" festenek. S azokon nem sajnálkozik az ember. Amikor -a kis -hősök bu-llámzó, -susogó tollbokr-étáikkal eltűnnek a legközelebbi utcában, ugy érzi az ember, mintha győztes ezredek vonultak volna el előtte lobogó zászlókkal. Pedig csak fiuk csapata volt tanítónőjükkel, akiknek papírból van az egyenruhájuk és fá ból a kardjuk és akiknek most apjuk helyett apjuk a — -német, liaza. tilőailások 5, 1 és 9 érakor. Kávéház Elsőrendű kiszolgálás. — Jó kávéházi italok. — Reggeli és uzsonna kávé. Szives pártfogást kér Radó Ignác, kávés.