Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)

1915-11-13 / 274. szám

Szegeti, 1915. november 13. MLMAGYÁRÖHSZÁG 7 hallótávol,ságra jutottak. Makor azután a mieink kellő erősítéseket kaptak, visszaszorították őket. A Duga-árokban és a Kobila-Glaván akkoriban epikus harcok zajlottak le. Mindezek az állások ismét birtokunkba jutottak. Lejebb délre Bilek vármüvei 1914. októberében heves tüzelésnek voltak kitéve, mig nem a bátor várőrség Pongrácz hires hegyi dandárjával egyesülvén és a szomszédos várnak, Trebinjenek a csapataitól támogattatva hirtelen átlépte a határt, ihogy felkutassa azokat a nehéz ágyukat, amelyekkel határmenti ósdi várainkat bombázták. Bécsben a Schwarzenberger-téren ma .is látható „Hosszú Tonn" is akkor lett zsákmányunkká. Miután katonáink igy kitörték az ellenség méregfogait, ismét visszavonultak a, Trebinje előtti határvonalra. A montenegróiak a mnlt évben egészen Lasztváig nyomultak elő és felgyújtották az ottani ínosét és a hires gyümölcs- és szőlővidéket. Azután azonban véres fővel kellett visszavonulniok úttalan ..sziklahegyeikre. Cattaro fölött, végül a Ilrivoehie-ihegyek között ós a Lovcenen eddig még nem igen folyt komoly harc. Mióta a Radetziky dreadnought az öbölből az egyik üteget bombázta és levegőbe röpitette, a montenegrói tüzérség elhallgatott és megelégedtek azzal, liogy puskáikkal belelőhettek Cattaro utcáiba, .ahol az ott maradt kevés lakos közül — most mindössze százötvenen vannak — néhányat megöltek, vagy megsebesitettek. Később, ugy újév táján ez lövöldözés ás megszűnt és mindössze egyes őrszemekre, vagy előretolt előőrsökre csaptaik rá. A tüzérségihez a montenegróiak maguk nem igen értenek, de más fegyverek kezelésében mesterek. Nem foglalkoznak a. modern hadi technika komplikációival, hanem a Karsztban való magános harc, az igazi ind.iánusharc az ő eleműik. Hallani őket, amint kopár, sötét hegyeiken átlkiállítanak egymásnak, erre két-három ember lesompolyog a völgybe, puha nemeacipőjükbein szikláról-sziklára, ugrálnak, megbújnak iaz örökzöld bokroktól eltakart gödrökfem, egyszerre aztán mind együtt vannak! és együttesen támadják meg a mi őrseinket oldalból vagy hátulról. Jaj annak, aki arra engedi jutni a dolgot, hogy meglepjék! A montenegróiak nem irgalmaznak, még a sebesülteiknek sem. Viszont csaknem lehetetlenség montenegrói katonát elfogni. Mindenütt vele van a felesége és ha az ura elesik, odaugrik és elcipeli. Egy-egy ütközet után nem található sem halott, sem sebesült. A heroegóc határon ,a reguláris, zöldes egyenruhát viselő montenegrói katonaságon kiviül, népviseletükben járó irreguláris csapatok is küzdenek a mi katonáink ellen. Ezek között az i reguláris harcosok közt, sajnos, hercegovinál szerb parasztok ás találhatók. Sok rá a bizonyíték, hogy az antant ügynökei már a háború kitörése előtt készítettek elő szerb fölkelést Hercegovinában. Azonban a határmenti falvák teljes kiürítése és egyéb rendszabályok meghiúsították ellenségeink terveit. Hogy a terepet jól ismerő ellenség ellen védekezhessünk, önkéntes védő csapatokat állítottunk elleniük. Ezek mohamedán és déldalmácia,i horvát lakosokhói alakultak, a,kik ismerik montenegrói fajrokonaikat és igazi testvéri gyűlölséggel gyűlölik őket, ennek megfelelően viselik aztán a háborút is velük szemben. Igen nagy érdemeket szereztek a bosnyák hat ár vadászok, egy már békeidőhen kiképzett elite-osapat, amelynek tagjai a vakmerő járőrharcokban, a csúszásban és mászásban kiállják a versenyt bármely montenegróival. Nagyrészt nekik .köszönhetők mostani offenzivánik sikerei Avtovácnál és Bileknél. Ez az offenzíva szükségessé vált, amikor a. megvert szerb hadsereget mind közelebb szorították vissza a montenegrói határ felé. Első sorban arról volt szó, hogy megszálljuk azokat a vonalakat, >a anelyek a két vár közti úttal párhuzamosan haladnak. A határ itt szabálytalan. Egy nagy darab montenegrói terület mélyen belenyúlik Hercegovinába, A Tro.glav, az Orlovac és a Montenegró belsejébe vezető fontos utat elzáró Vardar a montenegróiak által volt megszállva. A Troglav és a szomszédos begyek ellem támadásunk a. Stepenről és Kobila-Glaváról, az országút mentén fekvő két támaszpontunkból indult ki. Katonáinknak előbb egy mély és megáradt hegyi patakokkal öntözött völgybe kellett leszállaniok, majd sziklák és örökzöld bokrok között ismét több száz méter magasba felkapaszkoduiolk. Mindezt a .montenegróiak tüzelése közben, akik a maguk módja szerint láthatatlanul el voltak rejtőzve. Gyalogságunk támadását azonban igen hathatósan támogathatta tüzérségünk. Főleg ,a Vardarért folyó harcokban gyakoroltak döntő befolyást a. Bilek körüli magaslatok külső müveinek nehéz ágyúi. Tüzéreink minden számbajöhető távolságra kitűnően voltak belőve és az ellenséges ütegek állását már rég ismerték. Mindazáltal a meredek, millió meg millió sziklatömbbel behintett magaslatok elfoglalása mindenekelőtt ,a kitűnő gyalogsági támadás eredménye. A montenegróiak különösen a Bobiát a. végletekig menő makacssággal védték. Támadásunk, ugylátsziik, nagyon meglepte őket. Még egy néhány nappal előbb is azt kiáltották át előőrseik: — Ne lőjjetak át svábák, akikor mi sem lövünk! Mindaz a vér, amit ez a kicsiny, de bátor montenegrói hadsereg ismét ontott, annak a szerencsétlen szövetségnek az ára, amelyet azokkal a gyilkosokkal és intrikusokkal kötött', akik a. szerb nemzetet egy idő óta kormányozzák. Katonáink, kik Avtovác, Bilek és Trebinje körül harcolnak, mind nagy tisztelettel beszélnek a montenegróiak bátorságáról. Nagyon kedvetlenül harcolnak most itteni .ellenségeink, de bizonyosan a legvégsőkig kitartanak. A kisemberek szerepe a világháborúban. Az emberiség legújabb korszakának egyik legszebb vívmánya az egyenlőség. Habár ez az életben nem. is vihető keresztül oly ideális értelemben, mint azt az elméletben •okam szeretnék, azért iniégis megvalósulni Játjuk azt ima a harctéren, ihol, szegény és gazdag egyformán küzd a lövészárokban, a hol kisember és nagy ur egyformán harcol és hal meg hazájáért. A harctéren tehát mindenki egyenlő. Szegény és gazdag egyaránt. De ezen egyenlőségén belül a kisemberek számúiknál fogva mégis különös súlyra tesznek szert a háborúban, mert eddigi győzelmes harcaikban úgyszólván övék az oroszlánrész. De nem. kevésbbé fontos. ia szerepük az itthoni kisembereknek. Ez áll a kisiparosra, kiskereskedőre egyaránt, de különösen áll a kisgazdákra, öik -m ívelték meg tavaly is, az idén, is földünket. ök arattak, kapáltak, csépelték, erejüket megfeszitve, ők látnak el bennünket mindenféle élelemmel. Hábi,runak a kisgazdának a szerepe rendkívül mértékben emelkedett, de mondhatjuk, Ihogy ennek megfelelő arányban emelkedtek a kisgazdák feladatai. Hogy mily nagy szerepet játszanák a kisemberek a világháborúban, azt legjobban demonstrálja a két első 'hadikölcsön.. Eddig is tudtuk, hogy a két első hadikölcsön nagyobbik felét a ikistőke hozta össze, de a napokban megjelent hivatalos kimutatás számokkal is igazolja ezt a tényt. Az első ihadikölcsönrtél 510 millió korona esett a nagytőke jegyzésére és -660 millió korona a kistőkére; a második hadikölcsönnél a nagytőke nagyot esett: csak 406 milliót hozott össze, mig ,a kistöke jegyzése 716 millióra, emelkedett. A most kibocsátás alatt levő harmadik hadikölcsönnél ismét a ikistőke felé irányul a közvélemény figyelme. Mindenki kíváncsi, mennyire képes a kistöke megfesziteni erejét? Mennyire képes fokozni az első és második 'hadikölcsönnél elért sikerét? A jegyzési idő felében, mikor is a kölcsön' nagyobbik fele: az 1 milliárd korona együtt volt, ugy mondják, a kisemberek ismét kitettek magukért. Az általános benyomás az, hogy a kisemberek tényleg nagy összegeket jegyeztek, mégis egyes vidékekről az a panasz hangzik e'l, hogy a gazdák most nem vesznék részt oly nagy mértékben a ihadiköicsön jegyzésben,, mint az előzőeknél'. Hangsúlyozzuk, hogy ez csak szórványosan' állapítható meg s általánosnak nem mondható. Különben is végleges ítéletet a hadikölcsön jegyzés lezártáig nem tehet mondani, hiszen még hátra, van egv teljes hét, mely idő alatt még mindenki kiveheti részét' a hadiköllcsön jegyzésből. Mint halljuk, a hitelszövetkezetek, amelyek az állami járadékok népszerűsítése körül eddig is rendkívül nagy szolgálatokat tettek, a hátralevő időt különösem ki akarják használni s azokat ,a néprétegeket, amelyek elfoglaltság vagy más okoknál fogva eddig nem jegyezhettek, intenzivebben be akarják vonni a hadikölcsön jegyzésbe. A hitelszövetkezetek tudják a módját annak, hogyan kell a tartózkodó embert a hadikölcsönnek megnyerni, hogyan kell házról-házra járó agitálással a ládafiából a pénzt elővarázsolni és igy remélhetjük, hegy a még hátralevő idő alatt azok a gazdák, akikre a panasz vonatkozik, szintén jegyeznék a hadikö'lcsönből. Reméljük, hogy nem marad el senki sem, hanem teljesiti hazafias 'kötelességét. Hogy is lehetne az, hogy a hadikölcsön, tekintetében .szövetségesünk mögött maradnánk, hogy közülünk csak egy is elmaradna, miikor a harctéren hős katonáink szövetségeseinkkel együtt, egy sorban, harcolnak? Hogy lehetne az, hogy kisgazdáink, akiket Boroevics tábornok a hadsereg gyöaigyénék nevezett, elmaradnának a hadikölcsön jegyzésénél? Az a hely, amelyet hazánkban, elfoglalnak, az a szerep, amelyet betöltenek, de meg hazafias érzésük sein engedheti meg, hogy csak egyetlenegy is elmaradjon közülök. A kimutatások majd megmutatják, hogy az utolsó hét milyen eredménnyel járt és bizonyságot szolgáltainak amellett, hogy egyetlenegy gazda sem feledkezett meg ,a haza iránti kötelessé• Szombaton és vasárnap d E. S Wa tn-g • CM mmm su Q -cd 3 '53 re e cs o CŰ XI X _cd bJO o> U <u +—l co cd S -cd ÉS a* 01 -<L> > -O) 4 LLI cd X Előadások: vasárnap délután 2 órától kezdve. Gyermekjegyek csak az első előadásokon érvényesek.