Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)

1915-11-13 / 274. szám

4 DELMAGYÁRORSZAG Szeged,1915. november 13. A drágán drágifók. Szárnyaszegett gépmadár. — Szegedi tiszt leirása az orosz harctérről. — Homokos domb, rajta falu épült. A falu körül mocsarak, benőve erdővel. A faluból a templom s elszórtan néhány ház áll épen csupán, a többi része leégve. Füstölgő gerendák, égnek meredő kormos kémények .a tűzhellyel, szinte szétszórt gazdasági felszerelések, hordók, rongyok, edények hirdetik, hogy tegnap még itt oroszok jártak. Az egyik leégett ház mellett nagyhajú, piszkos, áliatias kinézésű orosz paraszt rongyokba burkolva rakott tűz mellett melengeti ia hidegtől gémberedő tagjait szalmavackán. Gazdátlan, éhes kutyák bújnak elő •rejtekhelyeikről s félelmesen vonyítanak a porrá égett házak üszkös romjain. A homokos kocsiúton ágyú ütegek, Utánuk -trón nyomul előre, hírszerző lovasság jön visszafelé az erdőből. A falu előtt erdő, utána a Styr, mély, •sebes folyású, kacskaringós folyó, amely a mocsarak vizét vezeti le. Onnan túlról az orosz ágyuk bömbölnek; srapnellek süvítve repülnek az erdő fölött. A folyó túlsó partján végső erőfeszítéssel megvetette lábát a már-már kegyelemért esdeklő egykori kolosszus, amely most egy éve mint valami óriási jegesmedve a Kárpátok bércein terpeszkedett lomha testével s a sziklákon tördelte ki egyenkint mérges fogait s éles karmait. Egyelőre csend áll be. Rendezkedcs mindkét oldalon. Az északi téli nap bágyadt sugarában mint valami kicsiny madár közeledik a túlsó part felől egy repülőgép, kattogása fület sértő bugássá olvad egybe. Messzelátók merednek reá, jelzése jól kivehető: orosz. Eleinte ott kovályog csak körül az apró földháuyások körül, amelyek mirut a láncszemek egymásba kapaszkodva húzódnak a folyó innenső partján, azután az erdő felé repül, a most elhelyezkedő ütegeket keresi. A benneülők szemét, szúró tekintetét érezzük magunkon s az egyöntetűen zakatoló gép berregését ugy szeretnénk nem hallani. Mindenkiben ott él a vágy, ezt a csodálatos madarat, ezt az áruló, modern Ikarust ártalmatlanná tenni. Végre megdördül egy ágyú; a föld reszket, az erdő sir belé. A kilőtt golyó, mi.pt mikor a vércse prédájára csap, hosszain isivit a levegőben. A gép közvetlen közelében megjelenik egy már jól ismert, gyönyörű rózsaszínű felhőcske fehérbe olvadva, amelyet a még működő propeller csakhamar szétzavar egységében s mielőtt még a robbanás hangja visszaérkezne hozzánk, a gép meginog, járása bizonytalanná válik, kattogása ki-kimarad, mig elcsendesül egészen. Ezer meg ezer sziv dobog hangosan s láztól kipirult arccal szorítják vállba a puskát, ropog a fegyver, kattog f* géppuska, süvítve röpül a golyók raja arnár irányát változtatott gép felé. A bennülök pedig mintha tiltani küzdelmet folytatnának a levegőben; sima leszállással a folyó túlsó partjára akarják kényszeríteni a sebesült légi paripát, de ez nem engedelmeskedik nekik, hol jobbra, hol balra dől s aztán gyorsabban esik lefelé. — Már látni lehet a benne ülőket; ketten vannak. Az utolsó percben, alig öt méterre a földtől a gép felfordul s az orrával a földbe fúródva a hátára fekszik az alkotmány. Lomhán, élettelenül terül el a fövényen, szélesen elterjesztve barna szárnyait. Lovasok, gyalogosok rohannak a katasztrófa helye felé. Némelyik még. kezében tartja a fegyvert s le lehet olvasni sugárzó arcukról azt a büszke öntudatot, amely azt sejteti velük, hogy az ő golyójuk is hozzájárult ahoz, hogy a repülő embereket ártalmatlanná tették, I Nagy tömeg veszi körül a gép roncsait. Térképek, följegyzések, rajzok, apró géprászletek hevernek a földön szerteszét; a gép eleje összezúzva, a szárnyakat kifeszítő sodrony elszakadva, a vasvázák elgörbülve, az ülés körül számos lyuk, a kazánból oseppenkint csepeg alá a benzin a fövényre; a roncsok közt vergődik a halálosan sebesült vezető. A figyelő: egy orosz tüzérfőhadnagy sértetlen. Széles gesztusokkal, hibátlan németséggel magyarázza tragédiájuk részleteit. A mentői- pedig ott vérzik a földön, körülötte orvos szorgoskodik, sebeit kötözi. Egy golyó a máj fölött hatolt be s a bal lapocka alatt jött ki. Két kis piros folt jelzi gyilkos útját. Egy másik golyó jobb karját zúzta szét. Széles arcú, alacsony homlokú közkatona, mélyen benn ülő, a halálfélelemtől zavaros szemekkel. Arca piszkos, füstös, szájából ömlik a vér. Egyik kezére támaszkodik, mint a haldokló gellus, artikulálatlan szavakat hallat, hörög fájdalmában, vergődik, küzfcödik, mintha szabadulni akarna a biztos baláltól, amely feütartózhatatlanul közeleg. Lassankint eloszlik a kíváncsi tömeg. Szerelők jönnek, leszerelik a gépet s kocsira rakják. — Este lesz. Ott ahol a benzin átitatta a homokos talajt, sirt ásnák s a repülőgép szárnyadról lekerülő ponyvába takarják a lialott vezetőt. Pap is akad a. közelben. Behelyezik a hullát a sirba; a jelenlevők kalaplevéve, csendesen imádkoznak a pappal, azután csak a göröngyök dübörgését hallja az ember. Uj sir domborodik a mocsarak között. Az erdő szélén köröskörül kigyúlnak a tábori tüzek, mint megannyi apró gyertya lángja egy nagy temetőben... Minden szentek napján. Dr. Magyari István. első regénye a filmen Egész előadást kitöltő fiim! Bemutatásra kerül november 26., 27. és 28-án, péntek, szombat és vasárnap a Jegyek válthatók a pénztárnái. Rendes helyárak! A kihágást biró elitélt egy néhány vásárlót, akik a makszimális árnál többet adtak az élelmiszerekért, vagyis kihágtak. Ezeket a vásárlókat akarjuk mi is érdemük szerint méltatni. (Juci asszony, bus hadi-szalmaözvegy megjelenik a szerdai hetipiacon nagy szatyorral a kezében. Eltökélt szándéka, hogy bármi is történjék, tojást fog vásárolni. Meglátja Marcsa nénit, a „Nyájas asszonyságot", akinek terebélyes szoknyája körül, fekete keretben, fehér pettyek mutatkoznak a földön. — Ez tojás! — villan meg Juci agyában, — ebé' végre helyben vagyunk.) JUCI hadi szalma: Adjon Isten jó reggelt Marcsa néni. De ..szép tojásai vannak. NYÁJAS ASSZONYSÁG: Van annak, aki el nem kótya-vetyéli. JUCI (Erősen fiksziroz egy jérce-tojást, amit azelőtt gombostűfejnek néztek volna): Aztán mennyiért adna ebből az óriási strucctojásból? •NYÁJAS ASSZONYSÁG: Hát majd magának mögszámitom leiköm tizenegy pézé darabját. (Épen a végszóra elegáns naocsága jelenik meg a tett színhelyén, saját külön szakácsnője kiséretében. A hadi-szalma ravaszul mosolyog ós gondol egy merészet.) JUCI (Hangosan): Ejnye Marcsa néni, hogy lehet a mostani világban ilyen olcsón adni a tojást. Hisz alig lehet kapni. Én szívesen megvenném 25 fillérért is darabját, NÁCCSÁGA (gyorsan közbeszól): Én is adok annyit érte! Itt van tiz korona, negyven darab tojásra van szükségem. (A szakács/nő nagy rutinra valló ügyességgel össze-tapogatja a 40 tojást, beteszi a szatyorba és naoeságájávai együtt távozik.) JUCI: Na látja Marosa néni, milyen jó üzletet csinált az én jó voltomból. Most már nekem is adhatna tiz tojást, de kilenc krajcárjával. NYÁJAS ASSZONY: Hát nem bánom, vigye el tizivel. (Egy rendőr hirtelen megjelenik.) RENDŐR (Jucihoz): Maga az, akinek olcsó a tojás? JUCI (hebegve): Nem mondom, hogy épen olyan nagyon... olyan rettenetesen ... olyan ... olyan tűrhetetlenül olcsó, de hát nem is, igen! nem is drága. RENDŐR: Velem jönni! (Folytatás a kihágás! biróság előtt. Büntetés 20 korona, vagyis minden tojásra 2 korona esik. Vagy jobban mondva, esne, de ez fizikai lehetetlenség, mert két korona sokkal nagyobb, mint egy tojás. — Aki ennél olcsóbban tud venni, az már komolyan egy svindler.) * (Hájasiné, 100 kilós magánzóim, szintén a piacon jár; őit a hízott libák érdeklik. Odaér Vén, Csoroszlya libás szüléhez, gágogást hall, libát nem lát; mégis megkockáztatja az érdeklődést.) HÁJÁSINÉ (büszke eloganciával): Jó napot asszonyom! Én Hájasiné vagyok. VÉN CSOROSZLYA: Sok pizt ér, vagyont ér! HÁJÁSINÉ: Hallom, hogy szép libája van. Mennyiért vesztegeti? VÉN CSOROSZLYA (dühösen): Vesztögeti az ördög. Maga vesztegessen, liogy megkapja. Különben nézze mög. Már csak ez az egy hízott liba eladó. (Gondosan előhúz egy kis kazettát, a. kazettában sok vatta van és a sok vatta közt egy kevés, szűk liha; inkább lábacska; leginkább libáeska-cske.) HÁJÁSINÉ: Magának ez egy hízott iliha? Hisz mikroszkóp nélkül iáitni se lehet. VÉN CSOROSZLYA: Olyan liizott, .mint maga igazán nem lőhet. HÁJÁSINÉ (elpirul): Hát én olyan kövér vagyok. Igazán? Pedig soványító kúrát használok, már két hete. VÉN CSOROSZLYA: Aztán magán nem fog. Az én libámon mög fogott a soványitó •kúra. De ha. mögvöszi, talán megint elizik.