Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)

1915-11-09 / 270. szám

Szeged, 1915. november 3, DÉLMAGYARORSZAG 3 Riga körül jelentékeny erőkkel támadnak az oroszok. — Súlyos veszteségeket szenvedtek. — Berlin, november 8. A nagy főhadiszállás jelenti: Hindenburg tábornagy hadcsoportja: Rigától dél- és délkeletre, továbbá Jakobstadtol nyugatra a Mittiau—Jakofostadti vasút mindkét oldalán és Dünaburg előtt, az oroszok erős tüzérségi előkészítés után jelentékeny erőkkel támadott. Támadásaikat, részben súlyos veszteségeik mellett, visszavertük. Lipót bajor herceg táborszernagy hadcsoportja: Eesemény nem történt. L 1 n s i n g e n tábornok hadcsoportja: Cartorijsktól északnyugatra az oroszok támadásai eredniényteleiniek maradtak. Három tisztet és 274 főnyi legénységet elfogtunk. Legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Budapest, november 8. (Közli a piiiniszterelnöki sajtóosztály.) Sapanovnál, az Ikva mellett, a Karmín pataknál és Cartorijsktól nyugatra orosz támadásokat vertünk vissza. Egyéb újság nincs. Hőfer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Harc a Vogézekben. Berlin, november 8. A nagy főhadiszállás jelenti: A Vogézelkben Cerilestö! északkeletre csapataink megszálltak egy ellenséges aknaíölcsárt, ezzel kapcsolatban kézigránátokkal és aknákkal folytatott éléník iközelharcok fejíődteik. Hilsenfirsten elragadtuk az ellenségnek egy kiszögelő árokrészét. ímmetaann hadnagy tegnap Dőlteitől nyugatra a hatodik ellenséges repülőgépet lőtte le. Egy angol Bristol kétfedelüt, amely három géppuskával volt felszerelve. Legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) LEGÚJABB. KOPENHÁGA: Kitchener ma IPárisból, miután Briand-nal és 'Joffreval tanácskozott, továbbutazott. STOCHOLM: A Novoje Vremja jelenti a cár és a cárevics déli frontra való utazásáról: A császári vonatot a repülők kisérték. Ép ugy a hadszíntéren a cár autóját, amely Tarnopolig ment. A cár Cserbatov hadseregénél a katonáknak köszönetét nyilvánította vitéz küzdelmükért és azt mondotta, hogy az egész ország imádkozik azon, hogy a gőgös és makacs ellenségen győzelmet arathassanak. POTTEPDAM: Szaszonov Londonba utazott, hogy tanácskozzék 'Grey-vei. A román kamara összehivása. Bukarest, november 8. A kamarát november 28-ária egybehívták és a kamiaraülést koronatanács előzi meg, melyen részt veszA cár Odesszában. Potterdam, november 8. A Daily Mail jelenti: A cár ímegszeímMlte Odesszában összpontosított, kitűnően felszerelt hadsereget, amelyet a Biailkámra szántaik. Amerikai hadiszerek Oroszországban. Kopenhága, november 8. A Berlingslke Tidende jelenti Pétervórról: Az orosz-amieriIkai jó viszony etlamozdiitás'a érdekében imiiködő egyesület csütörtökön tartotta első ülését. Miljutoov képviselő mondta a bevezető beszédet, 'amelyben kifejtette, bogy Amerika eddig másfél milliárd értékű hadiszert szállított Oroszországnak és még további négy és fél milliárdnyi megrendelés van amerikai gyáraknál. A támogatás, amelyet Amerika az antantnak nyújtaná tudott, mutatja, hogy Oroszország a segélyforrások kiaknázását illetően még sokat tanulhat Amerikától. uiék az exminiszferielnökök, az ellenzék részéről ,pedig Takie Jenesem és Filipesüu is. Harc a békéért. l\crlin. november 6. Vaj ion bányán vannak, akik ezt a most dnló véres világborzalmat a maga nagy átfogó jelentőságében megértik és átérzik? Bizonyára csak nagyon-nagyon kevesen. A legtöbb ember csak a maga szükikörü egyéni szempontjából fogja fel és mérlegeli a világtörténelemnek ezt a legnagyobb szabású, megrázó eseményét. A legtöbb csak azt 'érzi, bogy a saját fia, testvére, több vagy kevesebb barátja forog állandóan halálos veszedelemben ott fönn vagy lenn a csatatereken. A legtöbb ember számárra a háború nyomasztó anyagi gond, szűkös megélhetés, drágaság, lemondás, ugy, bogy az egész emberiségnek ezt a leírhatatlanul nagy csapását, — ami a maga valójában ez a világháború, — szinte le- és elnyomja minden események középpontja: az én. És ez jól is van igy. Mert ha mindannyian át tudnók érteni és érezni a maga teljes jelentőségében ezt a világtragédiát, össze kellene törnünk testileg és lelkileg egyaránt. Most látjuk csak, liogy az érdekellentétek micsoda puskaporos bordóján örvendtünk, vigadtunk, dolgoztunk és fánadtunk. Európa egyik legkisebb országával való konfliktusunk ime elegendő volt, hogy ez a puskaporos hordó felrobhanjon és maga alá temessen viruló városokat és gazdag tartományokat, a km túra évszázados vívmányait és az emberek millióit, akik éltek nyugodt megelégedettségben. És kitűnik, micsoda lelkiismeretlen nagyképüsködésisel, túlzó és kegyetlen szőrszálhasogatás sal intézték a hatalmasok kicsinyek és nagyok sorsát. Szerbiának is megásta immár az antant fl sir ját. Ha megállunk a. sírnál, amelybe most egy egész nemzet sülyed el, önkéntelenül is felmerül bennünk a kérdés, mi történt volna, ha Szerbia annak idején elfogadta volna azokat a követeléseket, amelyeket mindkét állam nyugodtabb és biztosabb jövője érdekében Ausztria-Magyarország támasztott. Szaszonov és Grey akkor ugy találta, hogy Szerbia nem fogadhatja el követeléseinket, mert azok Szerbia önállóságába és szuverenitásába való beleavatkozásunkat jelentik. Hogyan védik meg most az oroszok, angolok és franciák Szerbia önállóságát és szuverenitását? Mert most az osztrák, magyar, német és bolgár diadalmas seregek nemcsak az annyira féltett szuverenitást és függetlenséget, hanem ennek a szerencsétlen országnak egyenesen az állami létét fenyegetik. Ha Petárék és Pasicsék most országuk szánandó sorsáról elmélkednek, okvetlenül rá keli eszmélniük arra, hogy nem azok voltak Szerbia igazi barátai, akik beleugratták őket ebbe a csábitó, de végzetes vállalkozásba, hanem mi, akik még ennek az orgyilkos nemzetnek is a magábaszállást tanácsoltuk abban a kemény, de igazságos jegyzékben, amely ennek a világháborúnak ha nem is egyetlen, de legközvetlenebb megindítója volt. Mentségünk re mondhatjuk, bogy nem mi szántuk annak és nem általunk lett azzá. Dölyif, elbizakodottság, könnyelműség és vétkes könnyen-liivót ült Szerbia vérrel mocskos trónján és kormányelnöki székén. Szerbia végzete feltartóztathatlanul közeledik a befejezéshez. Ezer meg ezer érctorok gyűrűjéből ordit, bömböl a halotti ének egy nemzet halálos ágyánál. Szerbiában — mint egykor a Sipka-szorosban — nemsokára minden csendes lesz. A tragédia sáros utakon és viharos esőben bár, de gyors léptekkel közeledik a kifejlethez és a — békéhez. A francia és orosz határokon a központi hatalmak katonai helyzete eldöntöttnek tekinthető, még pedig nem ellenségeink javára. A mindannyiszor kudarccal végződött francia és orosz offenzívak azt bizonyítják, hogy itt is, ott is szilárdan tartjuk állásainkat és urai vagyunk a helyzetnek Ugyanilyen a helyzetünk az olasz hutaion Nem minket árult el Róma hitszegben, hanem önmagának az árulója. A Dardanelláknál is már csak a látszat kedvéért folyik az ellanyhult harc. Mindezeknek a figyelembe vételével minden jel arra vall, hogy nem oktalan az a reményünk, hogy az a véres munka, arneiy most Szerbiában folyamatban van, ennek a borzalmas háborúnak az utolsó munkája. Hasztalan lármáznak és hiába erőlködnek Briandék, Greyók, Garouiykinék ós Salandráék, bogy nem adják fel a küzdelmet, mig a maguk számára ki nem csikarják a döntő győzelmet. Hisz addig, mig a béketárgyalások hivatalosan meg nem indulnak, ők mást nem is mondhatnak, Hang, forma és cél tekintetében milyen másképpen hangzanak erőskööéseik most, mint azelőtt! Ki beszél ma az antant nagyhangú államféríiai közül Berlin, Budapest és Bécs elfoglalásáról? Ki ábrándozik, vagy ki mer közülök Németország szétzúzására1 és a monarchia szétdarabolásáról ábrándozni? A saját nemzeteik előtt sem merik ezt már hangoztatni. Van még bennük annyi józanság, hogy tudják, liogy ezzel nevetségessé tennék önmagukat. Mindazokból a nyilatkozatokból, a melyek az antant-államférfiak ajkairól a legutóbbi időben elhangzottak, az a benyomáfunk, hogy ők már teljes tudatában vannak annak, hogy a háború sorsa eldőlt és hogy a háború most már voltaképpen csak a tisztességes lókéért folyik. És ez nem is lehet másképpen. Európa minden nemzetével egyetemben egy egységes és nagy kulturközösség, amelynek kölcsön- és egymásrabatásából született meg minden nagy és szép, ami az egész emberiségnek közös tulajdona, A háború már a béke irányában halad. Ez oly tény, amelyen az antant semmiféle lármája és erőlködése nem változtathat. De ezen a tényen már nem is nagyon akarnak — meri kénytelenek belátni, hogy nem tudnak — változtatni. A körforgás véres yá'yája befejezője felé jut: Szerbiából indult ki és oda tért vissza.