Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)

1915-11-05 / 267. szám

Szeged, 1915. november 5. MLMAGYARÓRS5?ÍÖ 7 általában teheti. November 17-ig nincs már sok idő. Addig van alkalom az aláírásra, Ez a Ihadikölcsön tulaj donképen egy pénzügyi csata, az aláírók a katonái. Itt mindenki katonaköteles, aki legalább ötven koronát öszszeszedhet. Aki -tehetné s mégsem teszi, ez katonaszökevénye ennék a csatának. 0;h, de bizonyára nem akad magyar ember, aiki megtagadja ennyire szent és ennyire kedves kötelességének teljesítését. saiieiiaiaaia SZÍNHÁZ művészet 0000 SZÍNHÁZI MŰSOR: PÉNTEK: Ujházi-est, szinre kerül: Const-antin abbé, vígjáték (páratlan). SZOMBAT: először A íkorzó szépe, énekes bohózat (páros). VASÁRNAP délután: Molnár és gyermeke. VASÁRNAP este: másodszor A korzó szépe, énekes bohózat (páratlan). Hódolat Újházi Edének. Irta: dir. Janovics Jenő, a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója. Hunyjuk be egy percre a szemünket s képzeletünk szárnyán száll junik-iszlálld ágáljunk vissza. S .amíg .szemünk behunyva, nem látjuk a körülöttünk duló fergeteget, nem borzadunk a párolgó, piros vértől, mely omilik-omli'k s már-már mindent elborító tengerré dagad, nem ijedünk a méhükben rombolást rejtő kóválygó madaraktól, nem h,álljuk a gépfegyverek észbontó kattogását s nem szédülünk ágyuk és mozsarak eget-földet rázó b-ömh ülésétől. .Szálljunk-.szálldogál junk. Nem nagyon messzire. Csak egy tfél évszázaddal repüljünk vissza. 1866-ot irtunk. A Királyhágó sziklás országútján ütött-kopott szekér döcög kincses Kolozsvár felé. Tüzes szemű, tüzes akaratú fiatal histerió • ül benne. Duis fürtjeit ipörge kalap fedi. Viseltes attila simul a. nyurga testéihez. Elnyűtt csizma feszül' a lába szárán. Délibábos remények égnek a szivében. Debrecenből szökött meg ez a sápadt amu, sudár szép íira. 'Az eJőkelő családi tűzhely melegéből kiröppent az országutak koplaló és sanyargó vándorai közé, hogy megállapodva, egy-egy íaggyragyertyával világított pajtában áldozhasson lelke szent tüzének. Két éve járja már a gőgös lenézés, a gúnyos megviettetés ós a szomorú nélkülözés kálváriáját. Most pedig cammogva nyikorgó szekéren, de szárnyaló vágyaikkal repül ábrándjainak Mekkájába: kincses Kolozsvár színpadára. Peregnek az évek. Tűnnek az idők. 1911-et irunk. Tüzet okádó gyorsvonat száguld a Királyhágón keresztül. Kényelmes, ipulia pamlagon ül benne a mi sápadt histriónk. A régi vágyakozással igyekszik a megszépült megújhodott kincses város felé. Pergő idők multán fejedelem lett a mi szegény vándorunkból. A magyar .színpadi művészet fejedelme. Homloka fölé a láthatatlan koronát egy nemzet hódolata és egy tündöklő dicsőségű agg uralkodó elismerése fonta. A dus fürtök eltűntek. A test megrogyott. De a szive most is a régi. Az a kristálytiszta, jóságával mindent elborító, szeretetével mindent bearanyozó nagy sziv, amely 45 óv előtt .sem dobogott tüzesebben, - amely akkor .sem volt fiatalabb és derűsebb. Peregnek-peregnek az óvók. Nem sok. Négy-öt forgó, őrlő esztendő. K m Ü M m a B m m V /% cl Cl mozGÓ-színház! TELEFON 807. TELEFON 807. j Szombaton és vasárnap i Csak két napig EUGEN SNE regéoye után a n 5 részben. P3 • a s m m H B t II 1 1 m £ i ü i m m A bolygó 0 é 3 ZSldO. m m 3 • m a a Js m a m m a 0 a m a B m m Csak két napig! a ® i a a m a a Előadások 5, 7 cs 9 órakor, vasárnap d.u. 2 órától folytatólag, a a • a Szűkös, sivár kis lakásában, elhagyottan és megrogyva, .szelíd aggastyán ül. Elhúzódott már az emberek asivajló vásárától. A kór ledöntötte. .Szemének gyújtó csillogása n ; gtörve. Az arcának mély barázdáin lassan szivárognak le ,a könnyek. A nélkülözés .s az egyed ül valóság égő-maró csöppjei. Nincs, aki felszárítsa. Nincs, aki enyhítse. Körülötte kopár-ság, üres kietlensóg. A régi" dicsőség drága emlékei elszállottak: Kenyérre kellett őket felváltani. Aki millió és millió embernek nyújtott örömöt, gondífelejtő gyönyörűséget a szive tékozló gazdagságából, mo.st szomorú .szegénységben gyötrődik. Ám a napsugár fénye és melege árad abból a sziviből még most is . . . Megfoghatatlan csuda ez: Egy gazdag életen át szórta a szive kincsét önfeledten, pazar bőkezűséggé.]. Fénylő aranynál drágább .kincsek voltak ezek. S mégsem fogyott a szive gazdagsága. De sőt nőttön-nőtt, mindig gyarapodott s amit ontott magából, mindig .színesebb és értékesebb lett.. Minél mélyebben hatol a. bányász a föld gyomrába, amit felhoz, anná.l dúsabb drágaság. Tenger az ő szive, amelynek .sohasem volt apálya, mindig csak tajtékzó, tulhabzó, mindent átölelő dagálya. Minden szava, amelyet a színpad deszkáin egy ragyogó és dicsőséges pályafutás évtizedei alatt kimondott, a szivén szűrődött keresztül. Azért olyan mélységesen igaz, olyan kinyilatkoztatásszerűen egyszerű az ő művészete. Eleven tanúságtétele, bogy csak annak a művészetnek lehet ereje és 'bódító varázsa, ame.ly szívből fakad. .Szülhet az agy nagy és világot rengető gondolatokat, alkothat az ész és -emberi erő évezredekkel dacoló kolosszusokat, elevenné varázsolhatja a tudomány a mesék színes csodáit, de a művészet csak a szívből fakadhat. S az ő szive a legnemesebb, a legdúsabb, a legtermékenyebb talaj. Pazar szinpompáhan és ragyogó szépségben fakadtak onnan a virágok. Bóditó illatúak, vonzók, bűbájosak. Nem hervadtak soha, mert a gyökerük a szivében volt. Hát mit adjunk mi, színészek, most Neked, Újházi Ede, a sziv pazarló Krőzusának; tanítványaid, dus bőkezűségednek hálás részesei? Virágot viszünk mi is Nőised: A szeretet virágát. Nem nő ezen a földön szebb virág a nagy, erős szeretetnél. Szeretünk, mester, mélységesen, hálásan, reszkető nagy szeretettel. És én ugy érzem, mintha az én gjónge hangomban most ezernyi színész vágyakozása lobogna s ezernyi sziv áldástkérő fohásza egyesülne a szeretet himnuszává! A pénteki Ujházi-est. A színházi iroda jelenti: Szegedről .indult meg az országos mozgalom, amely élete 'alkonyára könnyebbséget .alkar biztosítani Újházi Edének, minden idők .legkiválóbb színművészének. Egész generációk nőttek ifel -az ő művészi pályája alatt s mindenkinek a legtisztább gyönyörűséget nyújtotta ez az istenadta ritka tehetség. Volt idő, hogy Újházi .nevétől zengett az ország, népszerűsége iléptermnyomon imlegnyiilívámuilt s most azon a ponton, áll1, ho.gy valósággal könyöradoimányoikra szorull, iMagyarországoin. ritka művészettel tudnak mindenkit elfelejteni, hogy a múlt milyen értekeiket rejteget, arra nem gondol a; -törtető jelen.. Mutassa meg a szegedi közönség, hogy méltó önmagához. A .jeleseivei szemben nem merül közönybe. Constantin abbé pénteki előadásának haszna Újházi Edéé s nincs benne kétség, hogy. müveit közönséggel teli ház emlékezik meg oly sok diadalmas színházi est nélkülözésben: élő hőséről. A szegedi társulat minden -igyekezetévél, megértő hálájával készül az előadásra. „.