Délmagyarország, 1915. október (4. évfolyam, 237-263. szám)

1915-10-08 / 243. szám

Szeded, 1915. október 8. DÉLMAGYAR ORSZÁG $ megszokott hidegvérre!. Mintegy 800 főnyi legénységet és több tisztet elfogtunk. Kolki­tól északkeletre a Sarnytól Köveibe vezető vasút mindkét oldalán az ellenség egyes he­lyeken a Styr nyugati partjára nyomult elő­re. Az oszták-magyar és német csapatok el­lentámadásai sikeresen haladnak elő. Osztrák-magyar zászlóaljak elragadták az oroszoktól a Styr mellett fekvő Puliko­vica falut, amelyet az ellenség szívósan vé­delmezett; itt 200 oroszt elfogtunk. Német csapatok elűzték az ellenséget Czartvibinsk­nái levő állásaiból. A Zbara felső folyásánál levő osztrák­magyar csapatoknál nincs újság. Höfer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Elhalasztották a duma össze­hívását. Kopenhága, október 7. A Rjecs (jelentése szerint a minisztertanács elhatározta, hogy nem tesz intézkedést a zemsztvó-kongresszn­sok ellen, mfert a zemsztvók közreműködésére a sebesültek elszállítása s <az intendatura be­vásárlásainak elvégzése szempontjából szük­ség van. Miután azonban a kongresszusok tulmentek a törvényesen írnégállapított 'hatá­ron, ,a cár nem fogadta küldöttségeiket. A duma egybehívására ez idő szerint nincsen ok, miért is október 14-ike utánra halasztották el. A lap jellenti továbbá, liogy azokat :a zsidókat, akik tartózkodási (helyük zónáján tul kiterjesztik a kereskedelmi érde­keltségüket, nem fogják ezentúl bezárni és nem fogják áruikat elkobozni. A franciák föinegtámadásának ujabb kudarca. Berlin, október 7. A nagy főhadiszállás jelenti: A Champagneban a francia offenzíva tovább folyt. Erős és lassankint a legna­gyobb hevességre fokozódó ágyútűz után tegnap virradatkor ismét megkezdődtek a támadások. Sovaintó! nyugatra a franciák hadtömeg támadása igen súlyos vesztesé­gük mellett összeomlott; miiközben két tisz­teit és 180 főnyi legénységet elfogtunk, A somie-py-souani országúttól nyugatra két újonnan érkezett hadosztály részeinek egy helyén, St.-iMantc irányában sikerült a legelöl levő vonalainkon tul előnyomulni; nyomban megindított ellentámadásunk is­mét kiverte az ellenséget; 12 tisztet és 29 altisztet, valamint 450 főnyi legénységet el­fogtunk és 2 géppuskát zsákmányoltunk. A nevezett országúttól keletre az ellen­ség tömegtámadása nem tudott említésre méltó sikert elérni. Egy a Navarin majortól keletre kis árökrész ellen, amelyben az el­lenség a lábát megvetette, támadásunk fo­lyamatban van. Csak Tahure mellett s attól északra tudott a zeilenség ide-oda hullámzó harc után körülbelül 400 méternyire tért nyerni. A támadást ellentámadásainkkal meg állítottuk. Az ellenségnek arra irányuló ki­sérletei, hogy állásunkat Beau Sejour major­tól északra és északkeletre áttörje, meghiú­sultaik. Ahol az ellenség az árkainkba beha­tolhatott, vagy elfogtuk, vagy megsemmisí­tettük. Az állás egész terjedelmé­ben birtokunkban van. Három tisz­tet és 300 főnyi legénységet elfogtunk és 3 géppuskát zsákmányoltunk. A reggeli órákban a Viile Sour Tourbe­töl délnyugatra levő Bileterie állásunk ellen intézett heves, de sikertelen támadásokat a nap folyamán csak gyenge előretörések kö­vették, amelyeket visszavertünk, avagy ágyutüzünkben csirájukban elfojtottuk. Arrastól északra csak jelentéktelen kézi gránát harcok voltak. Az Aisne völgy mellett Sapigneulnál a franciáknak egy előreugró örökrészünk ellen intézett erőtlen rajtaütése kudarcot vallott. Legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A német császár Elzászban. Mühlhausen, október 7. Vilmos császár a trónörökös kíséretében meglátogatta a fel­sőelzászi frontot. Kiment a legszélső lövész­árokhoz és megköszönte a hős védőknek a Merőben levő ellenség visszaverését. A kato­nák rajongó lelkesedéssel fogadták a császárt. A franciák bejelentik az „Alzace" eltűnését. Genf, október 7. A Havas-ügynökség jelen­ti: „Alzace" kormányozható léghajónak, amely e hó 2-án azzal a rendeltetéssel menü el, hogy egy helyet bombázzon, nem tért vissza. Német forrásból eredő hir szerint Rellliel mellett ki­kötött é.s állítólag legénységét elfogták. Egy Zeppelin 3-áról 4-ére virradó éjjel átröpült Cbalons fölött, bombáikat dobott le, amelyek anyagi kárt okoztak. ,#SllBBIiaillllMaBKBlti>aiBlilEilBllBMBBRIIBBIflBSSIII LEGÚJABB. üKONSTANTINÁPOLY: A kamarában Halil bey elnök mondotta: A Dunánál meg­dördültek az ágyuk, közeledik a központi ha­talmak és a török seregek egyesülésének az órája. ATIIÉN: Görögország Romániával egyezséget akar kötni, hogy bolgár támadás esetére kölcsönösen támogassák egymást. KRISZTIÁNIA: Pétervári katonai kriti kusok mcgdllapitják, hogy Riga feladása el­odázhatatlan. SZÓFIA: Bulgária teljesen felkészülve várja a bekövetkezhető eseményeket. A kor­mánykörök meg vannak győződve róla, hogy Oroszország hadüzenete már csak órák kér­dése. Egyáltalában nem tartják kizártnak azt sem, hogy az ellenségeskedések hadüzenet nélkül is meg fognak kezdődni és a formális hadüzenet majd csak az első összeütközések után történik meg. Bulgária most már hadi állapotban érzi magát az antant hatalmaival, megtett minden intézkedést arra nézve, hogy egy bármely oldalról jövő támadás ellen kel­lőképen védekezhessék. SZÓFIA: A szobránje október 28-án fog összeülni. Az ellenzéki pártok manifesztá­ciója a képviselőház azonnali összehívását követeli. A kormány kijelentette, hogy ennek szükségét nem látja és az elnapolt képviselő­háznak korábbi összehívását nem javasolja a királynak. A kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a szobranje a befejezett tényehet vegye tudomásul cs nem akarja, hogy Bulgária ma­gatartása felett a képviselőház döntsön, vagy ott a kormány javaslatai fölött hosszú vitát kezdjenek. iaaöfcSBSSKfiaSSaSKBHSaaBBBaBaBBBMBMHHBBMHBBtfHBBBBa A szegedi élelmezési szövet­kezet megalakulása előtt. (Saját tudósitónktól.) Kéit naipja, hogy a polgármester elnöklete alatt összeülő bizottság megegyezésre jutott azokra az alapelvekre, a melyek szerint megalakítják azt az élelmezési szövetkezetet, amelynek működésétől a város özönsége az élelmiszeruzsora letörésében nagy és basznos szolgálatokat vár. Érthető tehát, hogy egyre nagyobb érdeklődéssel kísérnek minden mozzanatot, amelylyel a szövetkezet megalakítását előkészítik. Ennek az érdeklő­désnek egyik bizonysága az a levél is, amely ma érkezeit hozzánk egyik szegedi pénzintézet vezetőjétől ós amelyet különösen ajánlunk a polgármester ur figyelmébe. A levél a követ­kező: — Bizonyára élénk megelégedéssel vesz tudomást a város közönsége azokról az elő­készítő munkákról, amelyek a már sokszor is­mertetett é.elmczési szövetkezet megaiaki'a­sának szolgálatában állanak. Annyival inkább kelt ennek a tervnek megvalósítása közmeg­elégedést, mert a 'szeptemberi közgyűlés má­sodik napján lefolytatott jegyzőkönyvi vita után nagyon sokan azon a vélelményen voltak l'jcgy a drágaság ügyében hozott közgyűlési határozat egyéb közgyűlési elhatározások ér­tékén. is alul marad. A látszat ugyanis az volt, hogy a hatóságot nem hatja meg az, liogy az élelmiszeruzsora leküzdésére a közgyűlés többsége más eszközöket tart célravezetők­nek, mint a tanács. Sokan ugy gondolták, hogy a hatóság semmibe sem fogja venni a közgyűlési határozatot, megy azon az .utón, a melyet ő jelölt meg, amellyel azonban a köz­gyűlés többsége nem azonosította magát. iNem így történt és most, amikor a köz­gyűlési határozat legfontosabb rendelkezésé­nek megvalósítására került a sor, sajnálattal tapasztaljuk, hogy hiven a magyar közélet régi gyakorlatához a hatóság következetesen mellőzi a kereskedők és pénzemberek taná­csait, Ugy tudom, hogy a szövetkezet ázzál a jelszóval indul, hogy mentem minden bürok­ratizmustól a kereskedelmi élet szabályai, törvényei, szokásai és gazdag tapasztalatai szerint irányittassék. Egyedül1 ez a helyes. De ha igy akarják, miért nem vontak be már az előkészítő műnk álatokba kereskedőket? Talán tudtak volna egy kereskedelmi üzlet megalakításához jó ideákkal szolgálni? Es szövetkezet megalakításáról lévén szó, altru­ista alapon, talán nem ártott volna egy-két bankigazgató tanácsát is kikérni. A pénzt ne­künk kell adni, adjuk is szívesen, legalább ré­szemről igen. De akkor adjanak módot arra, hogy szakvéleményemet én is elmondhassam. Azt hiszem, egyik-másik bankigazgató sokat tudott volna segíteni a pénzügyi nehézsége­ken. A közönség megnyugvást csak abban ta­lálhat, hogy a kereskedelmi világot a szövet­kezet megalakításánál olyan elsőrendű és uni­verzális tehetség, képviseli, mint Wimmer Fü­löp. Mégis nagyon üdvös lett volna, ha mun­katársai és tanácsadói között kereskedők és pénzemberek is akadtak volna. Ha másért nem, hogy neki kevesebb dolga és veszödsége legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom