Délmagyarország, 1915. október (4. évfolyam, 237-263. szám)

1915-10-17 / 251. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Szeged, 1915. október 17. gyermekmenhely egészséges és beteg nagy csecsemőanyagát rendelkezésére boesájtja és alulírott készséggel vállalkozik a tanfolyamot díjtalanul megtartani. 9. Létesíttessék egy olyan vándormuzeum, •amely grafice, képekben vagy a szükséges segédeszköz bármelyikével, esetleg vetített képekkel illusztrálja a csecsemő egészségtan és célszerű ruházat, fekvőhely stb., valamint a csecsemőápolás és táplálás helyes irányelveit, valamint gyermekvédelem fontosságát. 10. Felhívassák a nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter ur, hogy évente pénzbeli jutalomban részesítse azt a szegénysorsu szülőt, aki a csecsemőgyermek ápolását és táplálását a legtökéletesebben teljesítette és ki 'csecsemőjét betegségében az orvosi tanács lelkiismeretes betartásával gondozta, ápolta és megmentését előmozdította. 11. Minthogy a tanyákon a csecsemő gondozó intézet (dispen.sai.re) felállítása nehézségekbe ütközik, szükségesnek tartom, hogy a traíhoma bemutatások mintájára minden veszélyeztetett gyermek szülője kötelezve legyen a csecsemőknek évente négyszeri 'bemutatására, amely alkalommal a tanyai kerületi tiszti orvosnak módjában legyen a bemutatott gyermekek ápolása és táplálására vonatkozó észleleteit és utasításait megadni. 12. Indítványozom, hogy városunk törvényhatósága az ország tö'bhi hatóságát ihivja fel, hogy a csecsemő megmentése érdekében a saját hatáskörében ugyanily intézkedéseket foganatosítson és átiratban emelje ki a cseosemődispensairek kiváló nagyfontosságú jelentőségét. Karoljuk fel a nyi.lt csecsemő védelem ügyét, mert nem szabad elfelednünk, liogy a mint minden munkabíró ember a nemzetnek legfőbb értéke gyanánt kell, hogy 'tekintessék, sarjadékaink, gyermekeinkben keli, liogy lássuk azokat, akik hivatottak a jelen nemzedék munkáját folytatni, nemzetünket a haladás utján a fejlődés felé vezetni. Ö .bennük kell látnunk azokat, akik reményeinket megvalósítják, akik nemzetünket felvirági&tatják. Ö bennük — utódainkban — kell, liogy lássuk országunk jövőjét! Dr. Turcsányi Imre. Dr. Szalay József, a kiváló (humanista kezében a 'legjobb helyre került ez az ügy. A főkapitány mr ugy 'nyilatkozott munkatársunknak. ihopv rövidesen a kérdés tanulmányozásához fog és azután megteszi javaslatait a polgármesternek, a tanácsnak és — a mennyiben közgyűlési határozatra is szükség lesz — a törvényihatósági bizottságnak. SZEGED, Kölcsey-utca 11. sz., mint hivatalos aiáirási hely elfogad jegyzéseket a lll-lk kibocsátású eredeti feltételek mellett, és a jegyzések megkönnyítésére igen előnyös előleget folyósít. iK rSblli S^auLS'szemben liWSSiaiálí uuiiiauiau Gyönyörüen átalakítva tiszta szobák 2 koronától kezdve. — Kávéház egész éjjel nyitva. Hadikölcsön. III. Prédikáció, mondotta: L8w Immánuel. Menj hazulról! Változatos, szálló szólamokban bővelkedő az írás e heti szakasza. Ősapánk életének változatos fordulatait olvassuk benne és egy-egy fordulat, társuló képzeteket keltve föl, önkéntelen a torlódó napi eseményekkel fűződik össze. A kezdő szólam: menj hazulról — újoncaink, a 18 évesek bevonulásával, harcraképzett fiaink, legújabb menetszázadunk mai indulásával szövődik össze. Útnak indítjuk szinte kimeríthetetlen sorozatokban fiainkat, újra és ismét újra pótolni a harcterek emberevő fogyajtásait. Éhínség volt az országban, a második felötlő szólam. Természetes éhínség, .szárazság okozta, terméshiány szül te éhinség, Isten csapása volt, nem emberek csapása, mint a mi mai mesterséges éhínségünk. Böjtölteti, éhezteti, koplaltatja a földbirtok a fogyasztót, a tanya a. várost. És a böjtös idők szertelen drágasága nem azért van, mert kevés a termés, nem azért, mert sokba van a termelőnek, hanem mert a föld birlalói visszavágó ősösztönökkel kiélik az áldozatul dobott városlakó polgárt, munkást, zsellért, házigazdát egyaránt. Nem a pénz ereje fogyott, nem drágul a kenyér, hanem fosztogató indulattal drágítja a lelketlen, zsinór termelők árh.ajtó forradalma, kegyetlen zsugorisága, irgalmat nem ismerő zsobrák uzsorája. Kilenc király harca, a harmadik felötlő szólam. Szinte meg se .lehet már olvasni a hadba keveredő országokat, népeket. S a sok király harcának kapcsán nem feledi el az irás elmondani, hogy élemedett ősapánk vitézen kivette részét a háborúból, éjjeli támadással visszaszerezve atyai iának és szomszéd fejed cl mének elfogott népét és zsákmányul ejtett, birtokát. Nagybirtoku ernir volt Ábrahám, szinte nehézkes volt a sok ingó vagyontól, jószágtól, ezüst-aranytól, de nem igyekezett otthon maradni a csendben felmentett lappangók között: fölfegyverzé embereit és élükre állva .elütötte az ellenség kezéről a prédát. A,ki:k még itthon vagyunk, vagy nem vagyunk el.ég fiatalok vagy nem elég idősek táborba szállni. De az ádáz élethalálharc vagyoni hátvédének megalapozásában mindnyájunknak részt kell venni. Ezüstöt, aranyat, pénzt és pénzértéket kér .a hadviselő haza újból. Toborzás indult meg: milliárdok toborzása. A pénz történetének legfenköltebb fejezete a harmadik német hadikölcsön. Túlszárnyalt eredménye minden sejtést. Megkapó eredmény: megkapó, hogy van nekik miből, megkapó, hogy szivük, merszük is van odavetni a milliárdokat. A magunk 'szegénysége .szerint versenyre kelünk dicső szövetségeseinkkel. Nem kényszer, ha; netm önkéntes fölajánlás, kötelességtudó készség hordja halomra nálunk is a hadikölcsön ezer millióit. Nem küldünk tengerentúlra kolduló zarándokokat. Nem járunk óceánon tuli kölcsön után, mint az a két nyugati hatalom, amely eleddig mindig dicsekedve vehette magára az irás igéjét:,.Olcsón adsz sok népnek, de te nem kérsz kölcsön." Kiszipolyozta Oroszország a. hozzá szegődött franciát. Vérét vette, el is harácsolta a párizsi milliárdokat, mert nála a bölos Sirá.k könyvének (29, 4. 6.) tapasztalata vált be: Sokan talált jószágnak nézik a kölcsönt És bajt okoznak meg segítőiknek. Amig meg nem kapta, kezet csókol, Alássan dicséri felebarátja vagyonát. De ha fizetnie kell. huzza-vonja az időt. Szavakkal tartja jól a hitelezőt És az időket teszi felelőssé... , Üresen emeli föl a hitelnyújtó kezét, Ellenségévé lesz ok nélkül az adós. A párizsi tőkék talált jószág voltak Moszkvának. Nines ma már a Szajna partján, aki azt liiszi, hogy a francia hitelnyújtó nem üresen fogja fölemelni kezét, Nem hiába szól imígy bölcs Sirák tanítása (8, 12): Ne adj annak kölcsön, lei hatalmasb nálad, De ha adtál neki, elveszettnek nézzed! Pedig Párizs ép azért adott Petrográdnak, mert hatalmasabbnak hitte magánál. Elveszettnek is nézi már, amit adott. De a monarkia nem Oroszország, amelyről az irás igéje áll: Kölcsön vesz a lator, de nem fizet, (Zsolt. 37, 21.) Adjunk a kérő hazának: önmagunknak adjuk. Mentsük meg a hazát, mert különben a próféta fenyegető szava teljesül rajtunk (Ézajás 24, 2): Ha elpusztul az ország, szétszóratnak lakói: Elvész a nép és papja, a rabszolga és ura, a cseléd és asszonya, A vevő és az eladó, kölcsönnyujtó s kölcsönkérő, hitelező és adós. Az állam romlása mindent eltemet. Hárman vannak, mondják eleink, akik bőségesen, markolva vesznek el, de busásan tizeinek. A föld, amely bőségesen szívja be az eső csöppjeit, de busásan fizet bő aratásokar. i tenger, amely minden folya.m vizét bőségesen fogadja be, de busásan (fizet a benne kelő tömérdek élettel. Az álladalom, a,mely bőségesen szedi vámját, adaját, de busásan fizet védelemben, az állami ,föladások szerves egészében, jogrendben, lia a jogrendet renditetlen, részrehajlás nélkül fönntartja. Harmad izben követel az állam kölcsönt, bőséges, de busás jutsilm.u kölesönt. A most jogaiba helyezve érvényesülő nemzeti zá.szló e három kölcsön jelképe. Az elsőt a kezdet vérpiros, veszteséges áldozatainak idején követelte, -a másodikat a vészes küzdelem fehérizzásának szakában, a harmadikat most a meginduló végkifejlés győzelmének zöld reményszi nében. Előlegeztük a két elsőnél a bizalmat, a harmadiknál a hála .adójával jutalmazzak dicső hadseregünket. Karral védik ők a hazát; védjük mi a megnyíló kéz bőséges hozzájárulásával. Balgaság, pórias dőreség rövidlátása rejtekre bizni, eldugni az értéket. Minden érték fokmérője az állam hitele. Csökkenése a takaréktárban épugy utoléri a vagyont, mint földalatti fazéksirjában a rejlő (fémet. Az aranynak az ősidők esélyei közt az volt szokása, hogy vis'szakivánkozott méhébe, elbiítt a föld alá, hogy századok múlva a föld öléből Dinzeum-gyarapitó leletül kerüljön elő, de forgalomból kiesett régiségül. Honmentő cselekvés forgalomba terelni az ércet, odanyújtani az államnak kölesönül mindent, ami nélkülözhető. Honmeutés eszköze az államnak, nekünk heverő vagyonból gyarapodó érték teremtése. A közvédelem, a közélet áruló inegiakasztása a rejtegető zsugoriság. Ha valaha, most szívelendő meg bölcs eleink tanítása: Aki a szorultságban levőnek kölcsön ód szorultsága óráján, annak szól az irás Ígérete: Akkor hívod az Urat és meghallgat téged! Most van ideje megértenünk a régiek tanítását: Nagyobb a kölcsönnyujtó, mint az alamizsnálkodó. Utolsó felötlő szólania e héten az Írásnak: „Bízott az Istenben!" Bizot.t Istenben ősapánk és bizalma nem csalatkozott. Bizrunk Istenben mi is: győzelemre .se.giti .seregeinket és a monarkia megújhodott zászlait. Nem a sérelmek siránkozó panaszán fordul a haza .sorsa, de azért hálás örömmel hódolunk a királynak, aki kitépte a címlapot a sérelmek könyvéből. Egyrangu immár címerben, zászlón a monarkia mindkét oszthatatlan és válha'atlan alkotó eleme, A csillagos ég legragyogóbb mapesiliagairól kiderítette a haladó, a végtelen űrbe látó tudás, hogy páros napok, egymás körül kerengő ikeresillagok olvadnak bennük össze egy csillogó ponttá csillagzó éjnek évadján a naptávolokból szemlélő földi szemnek. Ilyen páros nap lesz immár Európa egén a monarkia két iker állama. Emelkedik fényszóró, sugaras ragyogásban, tündökletes csillanvlásban. A Laijta-halpart mozarti müzenéjének tökélye és a jobbpart la.vott.ai népmuzsikújának, a magyar dalnak bája. — mindegyik versenyen kiviül áll a maga nemében.