Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-14 / 222. szám

Szeged, 1915. szeptember 14. delmagyar0rs2a&. Szenzációs újdonság! Szenzációs újdonság ! Aage Madeiung: Hadinapldni A hírneves dán iró könyvet irt a kárpáti nagy harcokról . . . Ára 4 korona. Franyó Zoltán: A kárpáti harcokról A dicső kárpáti harcok egy aktiv résztvevőjének izgalmas csataleirásai Ára 3 korona. Prohászka Ottokár: A nagy egyházférfiu érdekes fejtegetései .' Ára 4 korona. Febéri Arrnand: r «rg Közvetlen megfigyelések a francia harctérről Ára 3 korona. Bemard Shaw: lültia ellett Is a cl? clltti A nagy angol iró bölcs szavai a háborúról Ára 2 korona. Dr. Kovács Béla : A rekvirálások Érdekes és hasznos útbaigazítások a hadiszolgáltatásokról . . Ara 4 korona. Nyáry Andor: Simák a hősök . . . Rendkívül friss és megkapó novellák a háborúból Ara 3 korona. Hevesi József: Wér Akitünő iró megkapó költeményei Ara 2 korona. Ambrus Zoltán: A tóparti gyilkosság Lebilincselő meséjü, finom humoru és művészileg megirt elbeszélések Ára 3 korona. Kunfi Zsigmond: Jaurés Az emberiség és a szocializmus nagy halottjának emlékezetére Ára 50 fillér. Die Karpathen Ungarische Kriegsnovellen . . . Ára 1 K 40 fill. Unfer dem Doppelaar Kriegsnovellen aus Oesterreich . Ára 1 K 40 fill. Ausden Kámpfenum Lüttich von einem Sanitatssoldaten . . Ára 1 K 40 fül. ••• Kaphatók: várnay L. könyvkereskedésében SZEGED, Kárász-uSca 9. Románia nem kötötte le mayát az antantnak. — Az Epoca ismét hazudott. — A Moidava leleplezései. — Bukarest, szeptember 13. Néhány nappal 'ezelőtt szenzációs 'hír járta be a világsajtót. Az „Epoca" ismét diplomáciai titkot áruit el és állítólag okmányokkal tudja igazolni, hogy Románia az antantnak felkötötte magát. A világszenzáció okozott is egy kis idegességet, de most a „Moldova" kellő értéikér e -szállítja le :az egész manipulációt. Ga-rp még mindig erősebb, amint akárki Romániában. A Moldova érdekes cikke, mely kellő értélkére szállítja lile az Epoca szenzációját, igy szól: Az Epoca meglepte a világolt azzal, hogy Románia és az antant között megvan az egyezség. A józanok hüledeztek, a kedélyeseik metsző guninyaJl felleltek 'az Epoca zseniális fogásán, csaik épen az Epoca nem fújta meg a riadót magy müve nyomán. Megérkezett a várva-várt nap, amikor Romániát az a különös 'megtiszteltetés éri, hogy Orosz-ország kedvéért elvérezhetik és íme, az Epoca a nagy napon nem íhiazaárulózza -le Carpot és tisztelt hiveit. Mi 'több, a nagy nap óta az Epoca félénk, szégyenlős (hangon ir. Mi történt? Mi más, mint az, hogy az Epoca is tudván, hogy a négyes antant nem győzhet, abban a pillanatban, amikor leleplezte önmagát, észhez kapott s számolva az ezután jövő felelősséggel, most látta be, hogy nem jött Románia akciójának ideje, hogy nagyon bűnös utón járt, mikor Oroszország mellett izgatott. Ám az Epoca mernek ülni akarván az általa előidézett esetleges katasztrófából, most megint ném Garp a 'bűnös, róla hallgat, hanem Bratianut támadja, hogy lekérte a kedvező pillanatot. És kérdjük, hát miért Bratiainu a bűnös, miért csak ő és nem Filiipescu is? Hisz néhány hónapja már majdnem mindenható módjára garázdálkodott Romániában. Nem diktátori allűröket öltött-e magára ez idő alatt? Nem izgatta-e fel az országot? Nem zavarta meg a hadsereg békéjét, intem vádolta-e a királyt, nem itélte-e halálra ellenfeleit? Nem uralkodott-e a tömegen, amelyet elkábított s félrevezetett; azon tömegen, amely őt diadallal hordozta? S aztán? S aztán Filipescu ur, aki 'mindenható volt ez országban s amelyet lóvá téve, a züllésbe vitt — igen, Filipescu ur, most miiért nem meri a leleplezés napján megfújni a harci riadót, — hanem ahelyett önmagát hagyva cserben, Bratianut támadja? Hányszor tűzte ki Filipescu a kedvező pillanatot és mégsem kény szeri-tette a kormányt, hogy itt az alkalom, ne szalassza el, hanem előre a központi hatalmak eliten! Miért?! , Tiszta a dolog, azért, mert Filipescu és a kormány — ha igaz az Epoca hire, mit egyébként a kormány megcáfolt, — a háború furiáinak felszabadítása pillanatában belátták, hogy az, amit akartak, őrültség, hogy ez az őrület az ország életébe kerülhet, hogy minden időkre kompromittálja Romániát. Ez tartotta vissza Filiipescut a leleplezés nagy napján a harci .riadótól. A hosszú 'hallgatással iá két dicső férfi önmagát áltatta lelkiismeretével szemben, midőn azt mondották, nem kezdhetik meg az akciót, mert még ném értek véget a tárgyaiásók. Halogatják tehát azt a döntést, melytől' ők irtóztak a legjobban, jól tudván, hogy micsoda csapást zúdíthatnak őrült döntésükkel az országra. a leleplezés napján tűrik fel elöltük a probléma szörnyűsége, most látják csak be, hogy az oroszok és szövetségeseik le vannak törve, most látják be, hogy a kötött szövetség nem diadal müve, hanem megrendítő csalódás. Ma már szégyellik az egyezséget, amit annyira óhajtották és bevallják, hogy semmi haszna -sincs belőle Romániának, mert egyáltalán nem biztosítja a románok számára Erdélyt, — mint az Epoca mondja most először anynyi hónap után. Most már az Epoca szerényebb dáliát is beéri, a határozatlan megnagyobbodott Románia frázisával Ezt az lallkalimat azonban a mi szerencséink hozta meg — ti pedig russzofilek, most bújjatok el, hogy ne lássátok a mi szép álmunk megvalósulását! Genf, szeptember 13. Bukaresti magánjelentések szerint a román képviselőház több tagja Bratfetnu miniszterelnöknél sürgette, hogy a kormány cáfolja meg a külföldi sajtónak azt a túrét, hogy Cruppi bukaresti látogatása alkalmával a román kormány a parlament megkérdezése nélkül messzemenő megállapodásokat létesített a négyesszövetséggel. a kormány (megígérte, hogy eleget tesz a felszólításnak. A szövetségesek veszteségei a Dardanelláknál. Konstantinápoly, szeptember 13. Az ottani sajtóiroda jelenti: Az angolok maguknak tulajdonitanak minden érdemet a dardanellai harcokban és ezzel azt a látszatot akarják kelteni, hogy csak Anglia polgárai ontják ott vérüket. Az ujzélandiak, az auszferáiia.k és különösen' a franciák veszteségeiről hallgatnak. Legutóbbi foglyaink elmondják, hogy újzélandi és ausztráliai zászlóaljak, melyek eddig a hézagok kitöltésére egyenkint 1500 embert kaptak, vagyis egészen újjáalakultak, ennek az uj állománynak a felét elvesztették. Sedil-Balhr mellett a hindu dandár oly veszteségeket szenvedett, hogy az angol parancsnokság a dandár újjászervezésének lehetetlenségét belátván, a többieket a krémhez osztotta be. Ugyanezek a foglyok elmondják, hogy a franciák rémes veszteségeket szenvedtek és minden egyes zászlóaljuk elvesztette állományának háromnegyed részét. A mostani zászlóaljakat három-négy megtizedelt zászlóalj maradványából állították ösz-