Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-11 / 220. szám

Szeged, 1915. szeptember 11. DÉLMA GYAKORSAI?. 5 juk töredezetten hallik hozzálm; egy-egy szó, egy-egy mondat: — Szeretnék ... a harctérre... — Undorító itthon nagyon. — Odafönn ... jobb ... Szeretnék már .. én is .., iMost összekoccannak a finom 'pezsgőspoharak. Isznak. — Hallottátok ... Nyárai... elesett. — Ne mondd. Igazán"? — Honnan tudod! — Itt... a gyászjelentés. Ecketeszélü gyászjelentést mutat. A többiek elveszik tőle. Olvassák. — Szegény. Ezt nemi hittem volna. Csend. Újra isznak. A primá.snő felveszi a. hegedűjét. A társasághoz megy. — Főhadnagy ur. Egy szép nótát. — Maga ideülhet, de nóta nem kell. A lány a szomszédos asztalra teszi a hegedűjét, aztán leül. A pincér uj üveg pezsgőt hoz. Tölt. A tisztek összekoccintják poharukat. Isznak. Most nyílik az ajtó és szánalmas alak lép be rajta: borostás, elvadult arcú cigánykatona. Botra támaszkodva, kétrét hajolva nehezen lépdel előre; a derekát találta el egy golyó. Busán, szomorúan, tört szemekkel néz a tisztekre, tisztelegni próbál, aztán félszegen leül egy asztal mellé. Alig hallható hangon, szinte suttogva mondja a pincérnek: — Egy pohár vizet... Egy zsömlécskét kérnék... 'A tiszti társaság egy tagja szánakozva néz a szegény sebesültre: — Gyere ide, fiam. A katona felcihelődik lassan és odabotorkál a hadnagyhoz. Újra tisztelegni akar; a hadnagy int neki: — Hagy 1, fiam. Ülj le. Széket huz az asztalhoz és leülteti a sebesültet. Aztán a pincérhez fordul: — Poharat. Egy imbiszt. Á pincér elsiet és hozza a poharat. Teletölti; odaadja a katonának. Az iszik egy keveset, aztán körülnéz. Halkan, tüdőbeteg hangon válaszol a kérdésekre, hogy hol sebesült meg, mi baja, mennyi ideje. Egyszerre a szomszéd asztalon fekvő hegedűre esik a tekintete. Kiégett, lázas szemei felragyognék, aztán torz mosoly vonul végig az arcán. — Hegedű... És a következő pillanatban már végigfutnak az ujjai a kopott húrokon és felsir mély, igaz bánattal a nóta: „Yalanol a -z"rb határom." A tisztek összenéznek mosolyogva, de elboruló arccal, és rámerednek a katonára, aki csak húzza, húzza a vonót a búrokon, hogy remeg bele az egész beteg, gyenge teste. A közeli templomtoronyban hármait üt az óra ... Hajnalodik ... BHtasBBBaaBBBBaBBBBaaBflBaBBiifBBBaBflBaaB«a8saBBBaB*as<,* H izGhü tM Ili... GYÓNIGÉZA przemysl versei. Ára 1 korona. Kapható: VÁRNAY L. :: könyvkereskedésében. :: HÍREK oooo A török Vörös Félhold képeslevelezöiapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság, (Budapest, képviselőház.) Négy negyvenhatos levele az olasz harctérről(Saját tudósitónktól.) Érdekes levelet küldött négy 46-os katona az olasz harctérről. Magyaros nyíltsággal irják meg, hogy a szegedi fiuk milyen gondolatokat táplálnak a háborúról és az ellenségről, meg azt is, hogy a zöld parolinak milyen félelmetes a hírneve a csaták minden frontján. A levelet itt közöljük: Kelt, 1915. IX. 3. Harctér. Igen tisztelt Szerkesztőség! Bátor vagyok e soraimmal meglátogatni önöket az olasz frontról, melyet az Isonzó partján irok a sziklák között. Ezen dicső ezredünknek, a 46-os gyalogezrednek katonája mondhatom, hogy a Csanád, Torontál és Csőngrád'megyei apák 'ós anyák büszkék lehetnek reánk, 46-osckra, mert amióta a harc megkezdődött, kifogástalanul megállotbuk a helyünket. Előbb Szerbiában mutatkoztunk be, azután Galíciában ismerték meg a zöld parolit. Ha támadott az. orcsz s meglátta a zöld parolit, futott vissza és elmenekült, aki tudott. Emlékezem május 4-ikére, amely emlékezetes lesz, mig élek. Mert amikor észrevettük, hogy meglógott a muszka, ós elindultunk, ott hagyva jó , í-ereznyei" várszerű decku ligánkat. Ott maradt a tábori ágy, asztal, szék és a nyikorgó fali óra, és mentünk a muszka után. A nap melegétől nehéz volt a mars, -ele mikor láttuk az üres orcsz stelungot, óriási bátorság fogott el bennünket. Hogy is ne! Az orosz ötszörös „svarmléniával" volt 'befészkelve, szembe mi velünk és mégis megfutott. Ugy éreztük, hogy semmi sincs a hátunkon, a tiszt uraink alig bírtak velünk. — Gyerünk! gyerünk, — egymást biztatva, — no t hagyjuk, hegy leüsse a sátorfáját! iMondha' tom, hogy nem is volt neki ideje, mert (valami gyorsan mehettek, az ut mindenütt tele volt elhajigált munícióval, „rüsztunggal". El sem lehet mesélni, pedig ott voltam. Az örömtől nem éreztük, hogy fáradtak vagyaink. Az utak szélén, erdőkben, szántóföldön, mindenütt egymást érték az orosz sírok. Még a keresztfákon is meglátszott, liogy mily rémültek lehettek. Gyors, girbegörbe Írásokkal rótták a i'ejfára az ott nyugvónak a nevét, az Írások is frissek voltak. Most, hogy itt vagyunk, itt is meg vagyok győződve már, hogy az olasz is gondol valamit felőlünk, mert nincs már oly rohamozó kedve, mint, mikor ide jötténk, (Akkoriban még nagyon dmreásak voltak. Most máieléggé szelídek kezdenek lenni, alig tesznek kárt közöttünk. Képzelni is lelhet kérem a mi 30 és felesünket, mikor útra bocsátják tüzéreink, hogy mily izgalmasan készítik az olaszok a „platzot" neki, mert a levegőibe ugy megy, sirv-a, jajgatva a dühösségtől. Bn csak nevetem, mikor helyet foglal közöttük a leesett lövedékünk". Neim szeretnék olyankor náluk lenni vendégségben. 'Azonkívül a háborúra 'vonatkozólag azt mondhatom, hogy az idei háború sokkal olcsóbba kerül, mint a mult évi. Nem is csoda, mert „fúrt" marsoltunk, és tört, szakadt minden a sok marstól, és nem lehetett megcsinálni. de most minden ezrednél lent dolgozik a suszter, snejder, kovács, bognár stb. „abtájliimg", és ami megrongálódik, azt adják a mesterének iés ujat csinál belőle. Most nem is vesszük- észre sokszor, hogy háborúban vagyunk. Enni-inni valónk van bőven és cigarettánk is szintén. Lakbért nem kell még most fizetni, — s ha jön a tél, csinálunk téli sátort a sziklákból és űzzük tovább az ipart. Mindezek után kérném szépen tisztelt szerkesztőséget vigasztalni a város közönségét hogy büszke legyen, kinek családtagja negyvenhatos, mert ha mór itt kell lenni, nem hiálba vagyunk itt, Bizonyltja az a sok vitézségi érem, amely oly sürü az ezredünkben, hogy az kimondhatatlan, és az is igazolja, hogy a, mi kedves és jó korpskommandansunk: .Józself főherceg őfensége, mikor eljön az ezredünkhöz negyvenhatos (fiait megnézni, ugy mosolyog, majd elrepül örömébe. 'Hazafias üdvözletünket küldjük a sziklák közül: Korpol. Bürgés György, Ben,ke István, Tóth Imre, Vízhányó Imre, 45-os katonák. — Erzsébet királyné emlékezete. Hagyományos kegyelettel emlékezett me,g Szeged közönsége a pénteki évfordulón is Erzsébet királyné haláláról. A középületeken gyászlobogók lengtek, a templomokban istentisztelet volt. A rókusí templomban tartott gyászmisén megjelentek a városi és állami hivatalok vezetői. A zsidó templomban az újévi istentisztelet keretében dr. Lőív Immánuel főrabbi ,i uondott emlékbeszédöt. Budapestről jelentik: <A hivatalos gyászistentisztelet délelőtt tiz órakor volt a budavári k romázó főtemplomban, amelynek ha jójában díszes ravatalt állítottak fel. A kormány névéiben Jankó vich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter, a katonaság részéről pedig gróf Marenzi gyalogsági tábornok, '(Budapest katonai parancsnoka vett részt a gyászistentiszteleten. Az ünnepi misét Neme.s Antal püspök mondta, Bécsből jelentik: A schönbrunni kastély kápolnájában péntek reggel csöndes szent mise volt Erzsébet királyné halálának éviforőnlclján. A .misén, amelyet Seidl udvari pléibá . mondott, a királyon kivül jelen volt az ural kodéi!) áznak valamennyi Bécsben időző tagja és ;az udvartartáis személyzete. — D nkl tábornok első osztályú katonai éidemkeresztet kapott. A hivat, los lap pénteki szama közli, hogy a király Dankl Viktor •'lovassági tábornok, tiroli 'honvédelmi parancsnoknak az ellenséggel szemben kiváló szolgálatainak uj eüsmeréseül a katonai érdemkereszt első osztályát a hadiékitménnyel adományozta. — A szegedi hadsegélyző bizottság felhivja a közönség figyelmét arra, hogy a tél közeledik és a pamut fogytán van. IKér tdhát mindenkit, hogy a háztartásában nélkülözhető gyapja, pamut és kaucsuk anyagokat, rongyokat és maradékokat szedje össze és juttassa cl a belvárosi ovóiskolában levő hadsegélyző hivatalhoz. — A közvágóhíd mult havi forgalma. A közvágóhíd felügyelősége a vágóhíd mult havi forgalmáról szóló jelentését pénteken terjesztette be a főkapitányhoz, E szerint Szeged husifogyasztása az előző havi húsfogyasztással szemben erős csökkenést .mintái. Ennek a csökkenésnek egyrészt a hústalan napok, másreszt pedig a hus nagy drágasága az okozói. Levágtak a mult hónapban a vágóhídon 13 birkát, 159 ökröt, 303 tehenet, 41 növendékmarhát, 336 borjút, 987 juhot, 357 bárányt, 1701 -sertést és 8 lovat. — A tengerpart menekültjeinek elutazása. Az olasz háború kitörése után a tengerpartról elmenekült és Szegedre telepített olaszok és szlovének pénteken délelőtt az osztrák kormány rendeletére elutaztak Szegedről Ausztriába. Vonatuk egynegyed 11 órakor indult cl a szegé:;!-rékusi állomásról, ahol megjelent Scrdtéty Sándor főszámvevő, dr. Berkes Dezső orvos és- Gróf Dezső rendőrtiszt. Ferenczjf