Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-04 / 215. szám

4 ­dog, iGaál Endre elegáns, un int frakkban és monoklival. Sdhönbrunnból útban a R-athaus felé is­mét ezrek és ezrek sorfala között haladnak a kocsik. A rend nem bomlott fel, erkélyeiknél, ablakoknál az (iménti emberek, a tüntetés az­zal a melegséggel, közvetlenséggel, sokszor bájjal és erővel ujul fel, mely végigkísérte a magyarokat egy óra előtt, nevezetes utjukon SdliöMbrunn felé. Ha egy-egy liang éri az em­ber fülét, az a királyról van, vagy a magya­rokról. A király-ró 1, alkit a jó bécsiek ezeken a napokon kedives figyelmességgel König­nek mondanak. A királyról, aki a kölcsönös és teljes megértés szeretetében volt ma együtt magyar nemzetével. A királyról, aki 85 éves, munkaképes, aki évtizedek történetének gaz­dag tanulságaival áll a 'véresen zajló esemé­nyek felett és várja a naipot, amelyen nagy életének hatalmas müvét betetőzheti. Pásztor József. Gyilkos és öngyilkos szerb internált. (Saját tudósítónktól.) Bestiális gyilkos­ság történt csütörtökön éjjel tizenegy órakor Szegeden. Egy szerb internált eddig ismeret­len okból zsebkésével elvágta szeretőjének, egy szegedi hadba von mit hen-te-smester felesé­gének a nyakát, azután öngyilkos lett. A vé­res esetről a következő tudósításunk számol be: Zalka Rudolf szegedi Ibentesmtester a moz­gósításkor te rukkolt katonának. Jelenleg az olasz 'harctéren küzd mint tüzér. Felesége, Pista Mária, román származású nő, csinos, szép. 35 éves asszony. A Teréz-utca 33. szám alatt levő saját házukban lakott. iMikor a ~ "férje hadbavonult, megismerkedett Perlics Franyó kötelessegéddel. Perlics szerb szár­mazású internált. Itt élt Szegeden, ahol sza­badon járhatott-ke.Tietett. Az istoerkedés után Zalka R u delin én ál vett ki lakást. Szerelmi ajánlatokkal üldözte az asszonyt, aki nem is állott sokáig ellent a férfi csábításainak. Ha­marosan benső, meleg barátság fejlődött ki köztük. így éltek ,pár hónapig. Egy napon ész­revette Zalkáné, hogy arany nyaklánca, né­hány más ékszere és pár száz korona pénze eltűnt a szekrénkéhől. Hamarosan rájött, hogy Perlics volt a tolvaj, aki lopásért már büntetve volt. Szakított a férfivel és lopásért feljelentést tett ellene a rendőrségen. A rend­őrség a fel jel en tés" értelmében de is tartóztatta a tolvaj szeretőt, akit átadtak az ügyészség­nek. Zalkáné azonban később megsajnálta a szerelmesét és visszavonta ellene a panaszt, mire Perlieset szabadlábra helyezték. Kiszabadulása után Perlics nem költözött vissza Zalkáékfhoz. Amint a házbeliek elmon­dották munkatársunknak, az asszony min­denütt azt hirdette, hogy szakitott szerelme­sével. Később azonban — ugy látszik — újra kibékültek, mert a férfi uijra járni kezdett az asszonyhoz. A házbeliek állítása szerint kul­csa is volt a kapuhoz. Csütörtökön este, mi­ikor a házbeliek már nyugovóra tértek, Per­lics ismét besurrant Zalkánélhoz. Hogy azután mi történt, még nem lelhetett teljes pontosság­gal megállapítani. Annyi tény, hogy a ház lakói — csupa asszony és leány, a férfiak mind hadibavonultak, csak egy román lópat­koló lakik velük rövid idő óta, — rémült si­koltozásra ébredtek fel. Zalkáné hangja volt: — Segitség! Segitség! Gyilkos! A nők nem mertek segítségére sietni Zalkánénak, különben is szokva voltak az ilv lármához, mert Perlics, akit úgyszólván az asszony tartott el, gyakran megverte szerető­jét. A lárma után tompa zuhanást hallottak a házbeliek, igy a szomszédos lakásban lakó Tóth Ilona s nyomban rá hallották, hogy va­laki kiugrott az ablakon. ÖÉIíMAGYABOBSZm Pár perc multán 'hálókabátban és ingben kivánszorgott az udvarra Zalkáné. A nyakán mély seb tátongott és a sebből patakzott, öm­lött a vér. Vénfoltok jelzik az utat, alhol elha­ladt, mindenütt az udvaron. Itt már fájdalma­san nyöszörögve, el-elcsukló hangon Ihivta se­gitségii! a házbelieket. A nyöszörgésre kiszaladt a házból Tóth Ilona és ugyanakkor előmerészkedett a ro­mán lópatkoló is. Hatalmas vértócsában ta­láltak rá Zalkánéra. El-elfuló hangon még mindig nyöszörgött: — Meghalok ... küld ... jenek men ... tőkért... (Meghalok! Tóth Ilona ijedten kezdett segítségén kiabálni. Az éppen közelükben cirkáló katonai őrjárat meghallotta és odasietett. A katonák­nak pár szóval elmondták a történteket, akik a mentőket és a rendőrséget értesítették az esetről. A mentők "beszállították Zal'kánét a közkórházba, alhol megállapították, bqgy a késszurás nyakának jobb felén érte. A me­rénylő hátulról támadt az asszonyra, akinek egészen torkig elmetszette a nyakát. Szeren­cse, ihogy a kés elkerülte az ütőeret, de igy is életveszélyes az asszony sérülése. A rendőrség részéről Szabó József ügye­letes rendőrtiszt hajtatott ki a helyszínre. A szobát 'teljesen feldlulva találta. Az apró tár­gyak és ágybéliek nagy összevisszaságban a földön hevertek. A pamlag előtt vértócsa jelezte, hogy ott támadt az asszonyra a me­rénylő, aki a hatóság megállapítása szerint semmit sem vitt el a lakásból. A" rendőrség azonnal nyomozást indított a merénylő után, aki cipő és mellény nélkül meneküli <a gyilkosság színhelyéről, de sehol­sem akadtak rá. Reggel aztán telefonon je­lentették a rendőrségnek, hogv a Grüner és Varga fél e kötél gyár tótelep zsinegkészitő mű­helyéiben felakasztva találták Perlics Frányát. Cipő és mellény még ekkor semi volt rajta és agukul Berlin, szeptember 3. A nagy főhadi­szállás jeleníti: Souchez mellett visszautasí­tottuk a franciáiknak egy kézigránáttámadá­sát. Flandriában és a Chainpagneban sike­res robbantásokat végeztünk. Legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) /Megfordult a kocka . .. Berlin, szeptember 3. Helfferich, a német pénzügyi államtitkár legutóbbi parlamenti be­szédében kifejtette, hogy győzeimes háború után a német népet mentesíteni kell a felhal­mozódó rengeteg tehertől. Az ,angol sajtó élénken foglalkozik ezzel a kijelentéssel. A Westminster Gazette megfélemlltési kísérlet­nek nevezi Helfferich szavait és insanity-nak bélyegzi a hadikárpótlás felvetését. A sajtón kívül Grey is -foglalkozott az államtitkár be­szédével, amikor a kancellárnak cimz-ett le­velében azt irta, hogy Németország azt kí­vánja, hogy minden nép, amely vele szembe­szállt, még évtizedeken azért dolgozzék, hogy adót fizessen Németországnak — hadi­kárpótlás alakjában. Ilyen körülmények közt -- irja 'Grey — nem lelhet olyan békét kötni, amely a németeken -kívül más nép életét biz­tosítaná. A Nordd Alig. Zeitung ennek kapcsán a következőket irja: — Elsősorban is kétségtelen, Ihogy He'ö fericlh bejelentése Angliát a legérzékenyebben érintette, miután az a gondolat, hogy a saját zsebéből fizesse a háború költségeit, sokkal ijesztőbb az anmpbós terveknél. Másodso:ban Szeged, 1915. szeptember 4. igy valószínű, ihogy a gyilkosság színhelyéről egyenesen a műhelybe sietett, ahol félelmé­ben éjs kétségbeesés-éten felakasztotta ma­gát. Zalkónét kihallgatni nem lehetett eddig. Pár szót mondott csak jegyzőkönyvbe, ebből azonban a gyilkosság előzményeit nem lelhet kideríteni. Valószínű, hogy Perlics az asz­szonynál akart maradni éjszakára, de köz­ben szóváltás támadt köztük valami miatt és ennek hevében követte el Perlics a gyilkossá­got. Bizonyltja ezt a feltevést az a körül­mény is, hogy Perlics a gyilkosság előtt már levetette a cipőjét és a mellényét. Zalkáné állapota reménytelen. Perlics holttestét a közkórház hullaházába szállítot­ták. A Délmagyarország munkatársa felke­reste a Teréz-utca 33. sz. alatti házat. Sárga, földszintes ház. Az udvara kicsiny, szük. A ház- és utcabeliek csoportokban tárgyalják a „nagy" eseményt. Ijedt szemű kisleány me­séli: — Kiabálást hallottunk. A néném, Tóth Ilon-ka felébredt. Nagyon kiabáltak, mink meg nagyon féltünk. Nem mertünk felkelni. (Mi­kor felkelt Ilonka, kiment az udvarra. Zalka néni ott feküdt. Nagvon véres volt. Mondta Ilonkának, hogy Perlics vágta el a nyakát. Egy a-sszonv Perlicsről beszél: — Szép ember volt. Nyalka, fess. De na­gyon durva. Sokszor megverte Zalkáliét, — És az ura Zalkánénak? — Az is jó ember volt nagvon'. De oda van már a múlt' év augusztus óta a háború­ban. — Perlics sokat járt ide? — Majdnem mindennap. Kulcsa is volt a kapuhoz. 'Mikor eljött, bementek és bezár­kóztak. A rendőrség az eljárás befejezése után átteszi az iratokat az ügyészségihez. meg kell állapítani, hogy Angliában már alig bíznak a győzelemben, mert amig ez a hit megvolt, addig Németországot fenyegették a hadisarc rémével. Most megfordult a kocka és — félnek a hadisarc kérdésétől. Angliában forszírozzák a gabonatermelést. Krisztiánia, szeptember 3. Londonból táv­iratozzák az Aftenposten-nek: A kormány ál­tal a gabonatermelés ellenőrzésére kiküldött bizottság azt ajánlotta a kormánynak, hogy a búzatermelés intenzitásának emelése céljá­ból a következő négy évre garantáljon a ter­melőknek quarterenként 45 shilling minimális árat. Az angol hadügyminiszter ócskavasat keres. Amsteradm, szeptember 3. A Daily Te­legnaph hirdetési rovatában különös közle­ményt tesz közzé az angol hadügyminiszter. A büszke (Britannia kormánya használt gépe­ket és mindenféle szerszámokat keres meg­vételre. Egy másik hirdetést a tengerészeti minisztérium (bocsátott ki, amelyben megvé­telre keres municiógyártáshoz és fegyverké­szitésihez alkalmas régi gépeket. Tekintettel arra, hogy Lloyd George alig néhány héttel ezelőtt jelentette, hogy Angliában két tucat n-iuniciós gyárat állítottak fel, ezek a hirdeté­sek, amelyek használt gépeket és szerszámo­kat keresnek, különös világot vetnek az újon­nan felállított angol műhelyekre. A németek sikeres aknarobbantásai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom