Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-03 / 214. szám

Szeged, 1915. szeptember 3. Í3ÉLM AGY ARORSZAÖ. Szenzációs újdonság! Szenzációs újdonság! Aage Madelung: A hírneves dán iró könyvet irt a kárpáti nagy harcokról ... Ara 4 korona. Frangó Zoltán : A kárpáfi harcokról A dicső kárpáti harcok egy aktiv résztvevőjének izgalmas csataleirásai Ara 3 korona. Prohászka Ottokár : háború lelke A nagy egyháziértui érdekes fejtegetés ei Ára 4 korona. Fchési Armand : A nyugati harctérről Közvetlen megfigyelések a francia harctérről' . . Ara 3 korona. Bernard Shaw: Anglia ellett fs i el? ellen A nagy angol iró bölcs szavai a háborúról Ara 2 korona. Dr. Kovács Béla Érdekes és hasznos útbaigazítások a hadiszolgáltatásokról . . Ara 4 korona. Nyáry Andor: Sírnak a hősök . . . Rendkiviil friss és megkapó novellák a háborúból Ara 3 korona. Hevesi József: B Akittinő iró megkapó költeményei Ára 2 korona. Ambrus Zoltán: A tóparti gyilkosság Lebilincselő meséjü, finom humoru és művészileg megirt elbeszélések Ára 3 korona. Kunfi Zsigmond : Jaurés Az emberiség és a szocializmus nagy halottjának emlékezetére . Ára 50 fillér. öle tíarpathen Ungarische Kriegsnovellen . . . Ára 1 K 40 fill. Unter dem Ooppelaar Kriegsnovellen aus Oesterreich . Ára 1 K 40 fill. Ausden Kaiupfenum Lüttich von einem Sanitatssoldaten . . Ára 1 K 40 fill. Kaphatók: \1 91* fl 3 (J IL « könyvkereskedésében SZEGED, Kárász-utca 9. A tökéletes repülőgép. (Saját tudósítónktól.) Rideg, őszies szél borzolja tel a füves rétet; erre a délvidéken betek óta olyan idők járnak, mintha már régen a hideg októberben lennénk. A parasztkocsis aggcdal maskodva csóválja meg a fejét néha: az ám, hideg van nagyon, pedig a lábon-levő termések igen-igen megkívánnák még a meleget. Neim is tudja sokáig magában tartani a panaszát: — Bizony, uiak, ha nem derül ki ekkicsit az üelő, nem tom, hogy löszünk a szőlővel. Ránk néz figyelve, megcsóválja a fejét, aztán közélegyint a lassan döcögő lovaknak: — Hogy ezek is nem tannak gyorsabban nionni ! így telik el egy óra lassu ügetésben. A. halványkék égre nagy darab szürke felhő kapaszkodik lassu méltósággal úszva; a paraszt észreveszi ezt is: — Man möigint csaik eső lösz. Hogy újra csak nem szólunk, megcsóválja a fejét, .aztán feltárni Uja a vállát és pipát vesz elő. Megtömi a jófajta tisza. vidéki sziizdohánylél; egy szál kénes masina is .előkerül a lajbi zsebéből, azt végighúzza a nadrágján. Sarcén a gyufa; a tiiz védelmiére összecsukott kéz felől fojtó, kénes illat terjeng; előbb az köliögtet meg bennünket, aztán az erős pipa fiúst. Be szerencsénk van. iA távolban mái feltűnik a hatalmas deszkaépület: a repülőgép-hangár. A kocsi megáll; kiszállunk. A paraszt távolabb hajtja a lovakat; nem ijedős természetűek ugyan, de az ördög masinájától mégis megijedhetnek. Ott leszerszámolju őket ifélig, aztán megáll szétterpesztett lábakkal: várja, hogy mi lesz. Míg mindezek megtörténnek, a hangárban is megmozdulnak a délutáni álmukat alvók. Nem volt szükség eddig a 'virrasztásukra; a hangáriban felállított gépeik mind elő vannak készítve a repülésre; a parancstól számított busz perc múlva már a téren áll mind, ha kell. jMcst azonban nincs szükség rájuk. Azaz, hogy csak egyre van szükség, amely mintegy két nap előtt érkezett a hangárba: egy teljesen uj biplánra. Ezt kell kipróbálni. Ezért jött ki a térre a főhadnagy, akinek különben ima épen szabadnapja lenne, de aki nem tud egy napot el lenni gépei nélkül. A főhadnagyról, aki nem szeret szerepelni, sokat lehetne külön is beszélni. Járt fenn az északi harctéren, járt lenn délen, járt az oroszoknál és, hogy mi mindent kö vetett el a különböző harctereken, arra megidják a feleletet a mellét diszitő vitézségi érmek. Most, legutóbb az olasz harctérről jött vissza a főhadnagy, aki egyiik legkiválóbb pilótája hadseregünknek. Két hete, hogy idehaza van és ez alatt, az idő alatt nem volt nap, hogy ne repült volna. — Nem akarok kijönni a gyakorlatból — mondotta nekem szerényen mosolyogva. Meg különben is ugy vagyok ivele, hot szeretek a gépen ülni, közelében tartózkodni hátha egyszer nyílik alkalom valamire? A hangárból kigördül a gép. Gyönyörű .alkotmány. A szárnyai szürkék, mint a levegő szine és ezer méter magasságban már alig-alig látszik belőle valami. De különben is rengeteg előnyös ujitás van a gépen: ezl a gépet a kiváló pilóta-főhadnagy külön utasításai szerint szerelték fel és minden ujitás az ő találmánya. Érthető az a gondosság, figyelem, amelylyel negyedórákon keresztül vizsgálgatja a pompás alkotmányt. Mondogatja is iközbe közbe: — Ezzel a géppel tizenkét óráig a levegőben tudok maradni, ha szükség van rá. És nincs olyan vonat, amely azzal a sebességgel versenyezhetne, amivel ez a gép. És hogy még valamit elmondjak róla, a motorban tapasztalható esetleges kisebb zavarokat odafönt meg tudom javítani, de még nagyobb zavarok esetén is kizárt a lezuhanás. Most jobban szemügyre veszem a gépet: tényleg, látszik rajta sok ujitás, átalakítás. A főhadnagy megvizsgálta a gép min den részét, minden csavarét; biztos, jó az egész. Most hátrál néhány lépést, büszkén szemügyre veszi a gépet, aztán hozzámfordul: — És most isten önnel másfél órára. Mire ez eltelik, újra itt leszek és mehettünk vissza. Addig nézzen, uiiket fogok produkálni. Kezet fog velem és a géphez siet. Egy utolsó vizsgálat; nem hiányzik semmi, rendben van minden. Beszáll a gépbe. Mögéje ül egy őrmester, — a gép akár három személyt is elvisz és nagyobb terhelést bir a többi gépeknél — akinek nem kevés része van a találmányok tökéletesítésében. Egyébként legmeghittebb embere is a főhadnagynak. Most megindul a motor és a gép tiz.-tizenkét méternyi siklás, gördülés után a levegőbe szökken. Csudálatosan szép, felejthetetlen látvány. És minden perccel ötvenhat van méterrel szökken magasabbra a biplán. A csavar szinte vízszintesen állva forog a levegőben és a gép mintha függőleges lenne. Zúgva szeli a szeles levegőt öt-hatszáz méter magasig, aztán szelíd hajtással törtet feljebb, szemben a széllel, Még három perc. Most már csak halvány körvonalai látszanak a gépnek, úgyannyira, hogy inkább esalk a motor zúgásától sejti az. ember, hogy az a légiben uszö, homályos pont nem egy elszakadt kis felhőcske, hanem emberkéz irányította repülőgép, amely vészt, pusztítást jelentene most, ha ellenséges lenne a föld, ahol léleíkzetet visszafojtva figyelek, bámulok a tökéletes repülőgép után. Aztán halkul a zúgás is; jzabad-szemimel ntost már semmi sem látszik. Úristen, micsoda meglepetésre virradhat egy nap Belgrád, Velence és a többi ellenséges város! Hiába szemlélődöm a gép után; ugy látszik elrepült erről a térről. Alig gondolom azonban ezt el, amikor harminc-negyven méternyire tőlem kis feikete tárgy zuhan a földre. Odafutok, felkapom. Kis zsehnotesz, az első lapjára felírva: 2000 méter magasból üdvözli... főhadnagy. Gyorsan szememhez kapom a látcsövet; messzi, nagyon messzi a levegőben, mintha mozogna valami: a gép, amelyet éles gúny nyal Attilának szólított egyszer, lent a főhadnagy. Tényleg, ez megérdemli az Attila nevét; ostora lesz az ellenségnek a felbök közül. Azt án isteneknek való .játék következik. A gép, Attila rohamosan siilyed; mái- tisztán kivehető szemmel is. Mikor hatszáz méterre ér, ,megáll a síiilyedése s nyílegyenesen suhan előre, majd szinte derékszög alak.ii hajtással fel, a levegőbe és szinte orral le, ismét. Csudálatosan szabályos köröket, nyoioosakot ir a levegőibe Attila, majd mint egy büszke madár hihetetlen gyorsasággal siklik előre; megfordul, vissza és miniden variációját annak, amit a vidám korcsolyázók müveinek a jégen. A szél egyre erősehb lesz; a gép meg sem érzi ezt. A sebessége nem csökken, miikor a széllel szentbe fordítja a gépet a főhadnagy; olyan ez az egész csudás, felemelő látvány, hogy az ember szinte el se ni iiiszi, hogy emberalkotta gép csinálja mindezt. Az az impressdója a,z embernek, hogy az érzékei csalnak s amit bámulva figyel, nem egyéb egy hatalmas madár játékánál, így telik el másfél óra. Az ég szürkül; az idő a késő délutániba hajlik; most már hatszáz méterről is alig látszik a gép. Akkor hirtelen újra a magasba szökken, majd nyilegyenesen messzire elszáll a biplán és egyszer csak látom, jön a gép büszkén a (föld felé. A csavar már csak lassan forog. IMég egy perc és a gép ott áll újra, ahonnan másfél órával ezelőtt elindult. A főihadnagy arca pirosra gyúló, mikor leugrik fürgén a gépről: — Az első próba fényesen sikerült. Ha a többi is igy megy, egy hónap múlva mi vagyunk a lég korlátlan urai. S—s J—s.