Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-03 / 214. szám

Szeged, 1915. szeptember 3. Í3ÉLM AGY ARORSZAÖ. Szenzációs újdonság! Szenzációs újdonság! Aage Madelung: A hírneves dán iró könyvet irt a kárpáti nagy harcokról ... Ara 4 korona. Frangó Zoltán : A kárpáfi harcokról A dicső kárpáti harcok egy aktiv résztvevőjének izgalmas csata­leirásai Ara 3 korona. Prohászka Ottokár : háború lelke A nagy egyháziértui érdekes fej­tegetés ei Ára 4 korona. Fchési Armand : A nyugati harctérről Közvetlen megfigyelések a francia harctérről' . . Ara 3 korona. Bernard Shaw: Anglia ellett fs i el? ellen A nagy angol iró bölcs szavai a háborúról Ara 2 korona. Dr. Kovács Béla Érdekes és hasznos útbaigazítá­sok a hadiszolgáltatásokról . . Ara 4 korona. Nyáry Andor: Sírnak a hősök . . . Rendkiviil friss és megkapó no­vellák a háborúból Ara 3 korona. Hevesi József: B Akittinő iró megkapó költeményei Ára 2 korona. Ambrus Zoltán: A tóparti gyilkosság Lebilincselő meséjü, finom hu­moru és művészileg megirt el­beszélések Ára 3 korona. Kunfi Zsigmond : Jaurés Az emberiség és a szocializmus nagy halottjának emlékezetére . Ára 50 fillér. öle tíarpathen Ungarische Kriegsnovellen . . . Ára 1 K 40 fill. Unter dem Ooppelaar Kriegsnovellen aus Oesterreich . Ára 1 K 40 fill. Ausden Kaiupfenum Lüttich von einem Sanitatssoldaten . . Ára 1 K 40 fill. Kaphatók: \1 91* fl 3 (J IL « könyvkereskedésében SZEGED, Kárász-utca 9. A tökéletes repülőgép. (Saját tudósítónktól.) Rideg, őszies szél borzolja tel a füves rétet; erre a délvidéken betek óta olyan idők járnak, mintha már régen a hideg októberben lennénk. A paraszt­kocsis aggcdal maskodva csóválja meg a fe­jét néha: az ám, hideg van nagyon, pedig a lábon-levő termések igen-igen megkíván­nák még a meleget. Neim is tudja sokáig magában tartani a panaszát: — Bizony, uiak, ha nem derül ki ekkicsit az üelő, nem tom, hogy löszünk a szőlővel. Ránk néz figyelve, megcsóválja a fejét, aztán közélegyint a lassan döcögő lovaknak: — Hogy ezek is nem tannak gyorsabban nionni ! így telik el egy óra lassu ügetésben. A. halványkék égre nagy darab szürke felhő kapaszkodik lassu méltósággal úszva; a pa­raszt észreveszi ezt is: — Man möigint csaik eső lösz. Hogy újra csak nem szólunk, megcsóvál­ja a fejét, .aztán feltárni Uja a vállát és pipát vesz elő. Megtömi a jófajta tisza. vidéki sziiz­dohánylél; egy szál kénes masina is .előkerül a lajbi zsebéből, azt végighúzza a nadrágján. Sarcén a gyufa; a tiiz védelmiére összecsukott kéz felől fojtó, kénes illat terjeng; előbb az köliögtet meg bennünket, aztán az erős pipa fiúst. Be szerencsénk van. iA távolban mái feltűnik a hatalmas deszkaépület: a repülő­gép-hangár. A kocsi megáll; kiszállunk. A paraszt távolabb hajtja a lovakat; nem ije­dős természetűek ugyan, de az ördög masi­nájától mégis megijedhetnek. Ott leszerszá­molju őket ifélig, aztán megáll szétterpesz­tett lábakkal: várja, hogy mi lesz. Míg mindezek megtörténnek, a hangár­ban is megmozdulnak a délutáni álmukat alvók. Nem volt szükség eddig a 'virrasztá­sukra; a hangáriban felállított gépeik mind elő vannak készítve a repülésre; a parancs­tól számított busz perc múlva már a téren áll mind, ha kell. jMcst azonban nincs szük­ség rájuk. Azaz, hogy csak egyre van szük­ség, amely mintegy két nap előtt érkezett a hangárba: egy teljesen uj biplánra. Ezt kell kipróbálni. Ezért jött ki a térre a főhadnagy, akinek különben ima épen szabadnapja len­ne, de aki nem tud egy napot el lenni gépei nélkül. A főhadnagyról, aki nem szeret sze­repelni, sokat lehetne külön is beszélni. Járt fenn az északi harctéren, járt lenn délen, járt az oroszoknál és, hogy mi mindent kö vetett el a különböző harctereken, arra meg­idják a feleletet a mellét diszitő vitézségi érmek. Most, legutóbb az olasz harctérről jött vissza a főhadnagy, aki egyiik legkiválóbb pilótája hadseregünknek. Két hete, hogy idehaza van és ez alatt, az idő alatt nem volt nap, hogy ne repült volna. — Nem akarok kijönni a gyakorlatból — mondotta nekem szerényen mosolyogva. Meg különben is ugy vagyok ivele, hot szeretek a gépen ülni, közelében tartózkodni hátha egyszer nyílik alkalom valamire? A hangárból kigördül a gép. Gyönyörű .alkotmány. A szárnyai szürkék, mint a le­vegő szine és ezer méter magasságban már alig-alig látszik belőle valami. De különben is rengeteg előnyös ujitás van a gépen: ezl a gépet a kiváló pilóta-főhadnagy külön utasításai szerint szerelték fel és minden ujitás az ő találmánya. Érthető az a gondos­ság, figyelem, amelylyel negyedórákon ke­resztül vizsgálgatja a pompás alkotmányt. Mondogatja is iközbe közbe: — Ezzel a géppel tizenkét óráig a levegő­ben tudok maradni, ha szükség van rá. És nincs olyan vonat, amely azzal a sebesség­gel versenyezhetne, amivel ez a gép. És hogy még valamit elmondjak róla, a motorban tapasztalható esetleges kisebb zavarokat odafönt meg tudom javítani, de még na­gyobb zavarok esetén is kizárt a lezuhanás. Most jobban szemügyre veszem a gépet: tényleg, látszik rajta sok ujitás, átalakítás. A főhadnagy megvizsgálta a gép min den részét, minden csavarét; biztos, jó az egész. Most hátrál néhány lépést, büszkén szemügyre veszi a gépet, aztán hozzámfor­dul: — És most isten önnel másfél órára. Mire ez eltelik, újra itt leszek és mehettünk vissza. Addig nézzen, uiiket fogok produ­kálni. Kezet fog velem és a géphez siet. Egy utolsó vizsgálat; nem hiányzik semmi, rend­ben van minden. Beszáll a gépbe. Mögéje ül egy őrmester, — a gép akár három személyt is elvisz és nagyobb terhelést bir a többi gépeknél — akinek nem kevés része van a találmányok tökéletesítésében. Egyébként legmeghittebb embere is a főhadnagynak. Most megindul a motor és a gép tiz.-ti­zenkét méternyi siklás, gördülés után a leve­gőbe szökken. Csudálatosan szép, felejthe­tetlen látvány. És minden perccel ötven­hat van méterrel szökken magasabbra a bi­plán. A csavar szinte vízszintesen állva fo­rog a levegőben és a gép mintha függőleges lenne. Zúgva szeli a szeles levegőt öt-hatszáz méter magasig, aztán szelíd hajtással törtet feljebb, szemben a széllel, Még három perc. Most már csak hal­vány körvonalai látszanak a gépnek, úgy­annyira, hogy inkább esalk a motor zúgásá­tól sejti az. ember, hogy az a légiben uszö, homályos pont nem egy elszakadt kis fel­hőcske, hanem emberkéz irányította repülő­gép, amely vészt, pusztítást jelentene most, ha ellenséges lenne a föld, ahol léleíkzetet visszafojtva figyelek, bámulok a tökéletes repülőgép után. Aztán halkul a zúgás is; jzabad-szemimel ntost már semmi sem látszik. Úristen, micsoda meglepetésre virrad­hat egy nap Belgrád, Velence és a többi ellenséges város! Hiába szemlélődöm a gép után; ugy lát­szik elrepült erről a térről. Alig gondolom azonban ezt el, amikor harminc-negyven méternyire tőlem kis feikete tárgy zuhan a földre. Odafutok, felkapom. Kis zsehnotesz, az első lapjára felírva: 2000 méter magasból üdvözli... főhadnagy. Gyorsan szememhez kapom a látcsövet; messzi, nagyon messzi a levegőben, mintha mozogna valami: a gép, amelyet éles gúny ­nyal Attilának szólított egyszer, lent a fő­hadnagy. Tényleg, ez megérdemli az Attila nevét; ostora lesz az ellenségnek a felbök közül. Azt án isteneknek való .játék következik. A gép, Attila rohamosan siilyed; mái- tisz­tán kivehető szemmel is. Mikor hatszáz mé­terre ér, ,megáll a síiilyedése s nyílegyenesen suhan előre, majd szinte derékszög alak.ii hajtással fel, a levegőbe és szinte orral le, ismét. Csudálatosan szabályos köröket, nyoi­oosakot ir a levegőibe Attila, majd mint egy büszke madár hihetetlen gyorsasággal siklik előre; megfordul, vissza és miniden variáció­ját annak, amit a vidám korcsolyázók mü­veinek a jégen. A szél egyre erősehb lesz; a gép meg sem érzi ezt. A sebessége nem csök­ken, miikor a széllel szentbe fordítja a gépet a főhadnagy; olyan ez az egész csudás, fel­emelő látvány, hogy az ember szinte el se ni iiiszi, hogy emberalkotta gép csinálja mind­ezt. Az az impressdója a,z embernek, hogy az érzékei csalnak s amit bámulva figyel, nem egyéb egy hatalmas madár játékánál, így telik el másfél óra. Az ég szürkül; az idő a késő délutániba hajlik; most már hat­száz méterről is alig látszik a gép. Akkor hirtelen újra a magasba szökken, majd nyil­egyenesen messzire elszáll a biplán és egy­szer csak látom, jön a gép büszkén a (föld felé. A csavar már csak lassan forog. IMég egy perc és a gép ott áll újra, ahonnan másfél órával ezelőtt elindult. A főihadnagy arca pirosra gyúló, mikor leugrik fürgén a gépről: — Az első próba fényesen sikerült. Ha a többi is igy megy, egy hónap múlva mi vagyunk a lég korlátlan urai. S—s J—s.

Next

/
Oldalképek
Tartalom