Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-24 / 231. szám

Szeged, 1915. szeptember 24. 3 mindenkor be is bizonyítják, hogy nagy tar­talékok felett rendelkeznek. 'Akárhogy forgat­ják is a négyesszövetség katonai szakértői a számokat, az eredmény mindig az, Ihogy Né­metországnak magának van még négy mil­lió főnyi tartalékja, amelyet csak a végső küzdelmek esetén (szándékozik a harctéré vinni. Már pedig éppen az angolok .hangoztat­ják 'folyton, már több mint egy év óta, hogy azé lesz a győzelem, aki az utolsó harcokban nagyobb friss erőket tud belevinni. Ugylátszik — irja "Repington — ezt nemcsak az angolok tudják, hanem a németek is. A különbség az, hogy Németország gondoskodik ezekről az utolsó csapatokról, mig Angliának és Fran­ciaországnak minden uj összeállított zászló­álját azonnal a Dardanellákhoz kell küldenie, amely minden csapatot elnyel.' A Tribüné de Genéve katonai szakértője hajlandó azt is elhinni, hogy Németország már eddig nem nyolc millió, hanem tiz millió katonát állított ki s hogy még négy millió olyan tartalékja van, amelyre a végső har­cokig nem kerül a sor. Í!BBIIBBII»»«BA»B»BABBHBBABB»*B»BBBBI!=ISAABOABEAEBESBSAAAISAOBAA3»EAABABBEB»A3BSBASIBEABIAI5«EB«BASABA*2SASS3(3HAB A cár visszalép a lővezérségfőS. — Belpolitikai zavarok Oroszországban. — Moszkvában és Péferváron forradalomtól tartanak. — Stockholm, szeptember 23. Pétervárról érkező jelentések szerint a cár visszalép a fővezérságtöl, mert a belpolitikai zavarok komoly mérvet öltenek. Utóda valószínűleg Ruszkij fesz. Kopenhága, szeptember 23. A duma el­napolása miatt Oroszországban és a fővá­rosban nagyszámú katonaságot tartanak vissza az esetleges lázongások elfojtására. Az orosz hivatalos jelentés. A Magyar Távirati Irodának jelentik a sajtóhadiszállásról: Az orosz vezérkar szep­tember tizenkilencedikén a következő jelen­tést adta ki: Diinaburgtól nyugatra a tavak vidékén a makacs harcok egyre tartanak. Illuxtól északra heves ellenséges támadásokat vissza­vertünk s az ellenséget, amely nagy veszte­ségeket szenvedett, visszavetettük lövészár­kaiba. Igen heves tüzérségi tüzelés után az ellenség támadott és megszállotta Sjusikle fa­lut a vasút mentén, llluxtól nyugatra. A Csicsiri és Ovile tavak közt az ellen­ség Imbrody falut egész lövedék-záporral árszitotta el; lövészárkainkat elpusztították s a csapatotokat visszaszorították. Ellenséges lovasságot, amely a Drivjata folyón Kupiski és Kozjany közt át akart kelni, visszavertünk. Ellenséges osztagok megkísérelték Molo­dieeno vasúti állomás elfoglalását, de vissza­vertük. Solynál (Novovilejsk és Molodiecno közt a vasiul mentén) az ellenséget kiűztök. A Vilítja középső folyásának több pontján és Vilna körül a németek átkeltek a balpartra. A Szcara számos pontján harcok foly­nak az átkeléséri. Porzeeénél, Slonimtól északra tüzérségünk elpusztított egy ellensé­ges pontonhajót, amelynek legnagyobb része elsiilyedt. Azokat az ellenséges osztagokat, a melyek már átkeltek a folyón, elfogtuk. Azo­kat az. ellenséges csapatokat, a'melyek Slo­nimtól délre Ryszcyce majorháznál átkeltek a folyón, 'megtámadtuk. A Szereth fronton helyi jellegű ütköze­tek. A harc a folyó közvetlen szomszédságá­ban folyik. Kiemelendő, hogy Dikoviee mellett (a Strumen-ifolyónál, Pinsktől délre) egyik jár­őrünk 500 lépésre közeledni engedett egy né­met zászlóaljat és körülbelül két századot gópfegyvertüzzel megsemmisített. Kolkinál lovasságunk rohamot intézett az ellenség megerősített állásai ellen, gép­fegyvereket zsákmányolt és mintegy 100 fog­lyot ejtett, mig maga csak jelentéktelen, vesz­teségeket szenvedett. i Osztrák foglyok vallomásai szerint a legutóbbi operációk folyamán volt rá eset, hogy egyes osztagok több napon át egy hely­ben voltak kénytelenek maradni, mert tüzér­ségük nem volt képes az ingoványból kijutni. A Stodhod mellett előfordult, hogy osz­trákok ' paraszt-ruhába' öltözve átkeltek a fo­lyón, hogy gépfegyvereket állítsanak fel. Sírva oszlott szét a duma. Pétervár, szeptember 23. A Rjecs érde­kes részleteket közöl a duma utolsó üléséről. Délelőtt a szeniorok tanácsa ült össze s ekkor a duma titkára hevesen támadta a kormányt, de nem fejezette be beszédét, mert sirógörcs­roham fogta el. Mikor az elnapoló ukázt fel­olvasták, a szociátisták, a parasztpártiak és a haladó-párt tagjai tüntetőleg felkerekedtek és kifelé indiulta, ezt kiáltvli: Várjatok, mig kint leszünk, akkor egymás között otvas'bgat­hattok! Az ukáz felolvasása után nagyon nyomott volt a hangulat. Singarev, a kadet­páft szónoka és Rodicsev beszéd közben sír­va fakadtak. A kadetpárt elhatározta, hogy tagjait •nem mondatja le a bizottságokban viselt tisztségeikről, mig a blokk nem határozott. (M. T. 1.) Kétszázezernél több tisztet veszteit az orosz sereg. Bukarest, szeptember 23. A Moldova hi­teles svájci forrásból közli. Ihogy az oroszok a háború első esztendeiében kétszázhuszon­háromezerkétszázhetvenegy tisztet ívesztéi­tek. Az elesett, megsebesültek és fogságba ke­rültek száma ennyi volt. Oroszország vesztébe rohan. Stockholm, szeptember 23. A „Güteborgs Handelstidning" irja: A cár egész kormány­zási művészetére jellemző, hogy az oroszok uralkodója előbb megadta magát akarat nél­kül a liberálisok áramlatának, mindenbe bele­egyezett, .amit tőle kívántak, mihelyt azonban ugy látta, hogy a nyugtalan elemektől nem kell félnie, visszavonult ridegen a reakciós bü­rokrácia várába. Az antant országaiban is kezdik látni, mennyire érték- és komolyság­nélküli dolog az orosz szabadság kezdődő kor. szakáról beszélni. Ép ilyen kevéssé lehet szá­mítani Lengyelország önkormányzatára és arra, hogy Finnország jobb időket fog élni. A Sicialdemokraten irja: Egyetlen egy európai ország népképviseletát sem rendszabá­lyozták meg oly gyalázatos módon, mint a dumát. A cárnak az a határozata, hogy a kel­lemetlen elemeket el kell távolítani, egyszerűen azt jelenti, hogy Oroszországban minden re­formot veszedelmesnek és szükségtelennek tar­tanak. Nyilvánvaló az is, hogy semmit sem fognak tenni az országban élő különféle népek egyetértésének és egy formaságának érdekében. A cár elhatározása a liáboru folytatására néz­ve a legnagyobb mértékben veszedelmes. A bü­rokratikus mocsarak még inkább elmélyülnek és Oroszország vesztébe rohan. A lelkiismeret­ien szállítók tovább űzik szégyenletes üzletei­ket, a bátor katonák pedig halálra vannak ítélve a gyógyitliatatlau municióhiány miatt. Az antant elhalasztotta a Darda­nellák ellen a döntő támadást. Zürich, szeptember 23. A Tagesanzeiger megbízható forrásból értesül az alábbiról: A szövetségesek a Törökország ellen tervezett döntő csapást kénytelenk voltak elhalasztu­vi. A német tengeralattjáró 'hajóknak a kis­ázsiai partoknál kifejtett tevékenysége mód­felett megnehezíti és veszélyezteti a partra­szállott hadsereg 'részére szóló erősítések, szállítását. <aaaBBEaaXG«BaBBBaBBBBBBBBB£BBBaBB!iBBfiBSBSBBBBB«aB> Szobieszki János szive. — szeptember 23.­A Newyorkiban szerkesztett „The inde­pendent" citnii illusztrált hetilapnak augusz­tus 16-iki száma, amely általánosan ismert körülmények okozta késéssel a iminapában érkezett kezeimhez a tengeren túlról: Varsó elestének alkalmával egy cikket hoz -ezzel a hangzatos címmel: „John Sobieski's heart is captmred." — Zsákmányul esett a Szobieszki János szive! (Ezé a jól táplált, marcona ter­metű lengyel királyé, akinek pontosan 332 •esztendővel ezelőtt a mi ügyünk mellett ma oly kitartó hűséggel harcoló törökökkel volt egy- és más elintézni valója Bécs városának -taíai alatt... Azt akarja ünnepelni az ameri­kai újság, hogy Lengyelország egykori had­vezér-királyának szivét, melyet a hálás len­gyelek talizmánként őriznek az Ur Színevál­tozásának varsói templomában, a várral és várossal együtt zsákmányul ejtették a dia­dalmas németek. íme, ezeket mondja az amerikai újság: Végre a németek elvették Varsót az oroszoktól, akik azt a lengyelektől hódították el, ezek viszont elvették az osztrákoktól, kik azt Napoleon varsói hercegségétől vetté-k él, mely Poroszországtól bírta azt, Poroszor­szág pedig a harmadik felosztáskor a lengye­lektől vette el, kik régóta elvesztették annak felügyeleti jogát Oroszországgal szemben, milután háromszor szerezték azt vissza a své­dektől, ezek meg 'háromszor ragadták el Len­gyelország királyaitól, akik a vár kihalt ma­zoviai hercegektől bírták azt. kiknek neve, annak német formájában, az Oroszországra nézve oly keserű emlékű mazuri tavakkal van egybeforrva. A poroszok, — valamikor vazallusai Lengyelországnak, — most hatalmukba kerí­tették Szobieszki János szivét, — már pedig lelhet-e valami igazabban lengyel talizmán, mint épen ez? A varsói „Ur Szineváltozása"­t-empfomban van eltemetve, amelyet maga a nagy János, Lengyelország királya építte­tett hála-áldozatul ama dicsőségteljes győze­lemért, mely 1683-ban Bécset megmentette a törököktől. De Szobieszki, az igazi hős, fiatal korában hűtelen volt Lengyelországihoz s tö­vis volt ő a királyi széken való elődjének a "dó-eben... Váltakozva vakmerő anarklista (!) és kitűnő katona, — saját személyében sokat egybefoglal Lengyelország történeté­ből. Bizonyára Varsóból, a 'Conrad mazoviai hercegnek székhelyéről történt az. hogy 'hét­száz évvel ezelőtt engedély ment a teuton rendekhez, hogy a balti határvidékeken meg­telepedhetnek és szel i-d itsék meg a vádi (!) poroszokat. Ezek a lovagok aztán elősegítet­ték felépíteni ti .poroszok hatalmát, amely íme, szépen húzódik vissza — nem is most először — a Visztula partján levő régi vá­rosba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom