Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-21 / 228. szám

4 ÜS&MAÖYÁBORBZm Szeged, 1915. szeptember- 21* zessenek, amely természetesen a hűtlen tisztviselők zsebébe vándorolt. Óriási volt azoknak az üyynökötaek a száma, akik a tisztességtelen üzlet érdekében dolgoztak és cinkostársaik részére folytonosan ujabb klienseket szereztek. A szemérmetlen üzelmek annyira mentek, ihogy végül a hadseregszállítók nem voltak már képesek árujukat elindítani, ha csak nem kentek derekasan. Még az intendatura tehervonataiihoz is minden megkérdezés nélkül egész vaggonrakományokat kapcsoltak magánszemélyek számára. Még az is megtörtént, hogy a municiós vaggonokat útközben tévedésből lekapcsoltak s helyükbe másokat csatoltak, amelyeknek továbbítása az üzérek érdekében volt. Azt nem akarjuk vizsgálni, vájjon a vizsgálat eredményeinél játszott-e döntő szerepet az egyesitett orosz minisztériumoknak a kereskedők és nagyiparosok iránt való elfogultsága. Az orosz hivatalnokoknak mindenki ellen, aki nem hivatalnok, folytatott örökös harca mellett ez a gondolat nagyon közel fekszik. Románia háborúja és a magyar románok. Most, midőn Románia állásfoglalása elé feszült érdeklődéssel nézünk, az a hír terjedt el, hogy a magyarországi román komité több tagja néhány nappal ezelőtt látogatást tett Bukarestben és Bmtianu miniszterelnököt a mellettünk való állásfoglalásra akarták birni. A hir szerint Pop C. István, a komité néhány tagjával arra kérte a miniszterelnököt, hasson oda, hogy Románia ne foglaljon állást ellenünk, mert ha a két ország között esetleg kitörne az ellenségeskedés, a Magyarországon élő több milliónyi románság 'kinois helyzetbe sodortatnék. Az elterjedt hírre, valamint úrra vonatkozólag, hogy milyen sors vár a Romániába szökött magyarországi románokra, Goldis László volt országgyűlési képviselő, a román komité tagja igy nyilatkozott: — A román komité legutóbb akkor tartott ülést, amikor a magyar képviselőház tanácskozott s a komité akkor abban a kérdésben döntött: felszólaljanak-e a román képviselők, vagy nem? iMint ismeretes, az utóbbi megoldást választotta. E nevezetes ülés óta a komité nem ült össze s igy némi isi határozhatott egyes tagjainak Romániába való küldetése felől. Hogy egyesi tagok a komité megkérdezése nélkül, a saját felelősségükre felkeresték-e a román politikusokat, arról nincs tudomásom. Lőhet, hogy igen, lehet hogy nem. Azt azonban határozottan, tudom, hogy Pop C. István nem' volt mostanában Bukarestben. A komité elnöke, Miháli Tivadar egyébként igen sürün megfordul Romániában, mert gabonaiizleteft 'bonyolítja le ott. •Én legutóbb négy héttel ezelőtt jártam nála, de akkor nekem egy szót sem szólt arról, hogy ő, vagy a komité más tagja szándékozik-e a román kormányférfiakat felkeresni állásifoglalásuk befolyásolása céljából. — Hogy mennyi lőhet a száma azoknak a magyarországi románoknak, akik a háború következtében átmentek Romániába és vájjon mi lenne a sorsuk azoknak, ha esetleg a két ország között kitörne az ellenségeskedés, azt bizony nefn tudhatjuk. Hogy a vezetők közül Liukáciu Lászlón és Góga Oktaviánon kivül még mások is mentek volna ki, arróí nincs tudomásom. Én a múlt október havában, Károly király .temetése alkalmával voltam kint Romániá'bani s akkor Bukarestben beszéltem Lukáosiu Lászlóval. Ö akkor egy szót sem szólt arról, Ihogy végleg odakint akar maradni. Sőt hazajövetelének tervérői 'beszélt; verem. Hogy most már. miután a Nemzeti Liga elnöke lett és a leghevesebb politikai harcok közé sodródott, nem térhet vissza közénk, az egészen érthető dolog. Vájjon a kimenekült egyének felveszik-e a román állampolgárságot, azt mi nem tudhatjuk. Annyit azonban tudok, hogy Romániában igen- nehezen megy az, idegenek honosítása, mert, a parlamenten kivül' a szenátus hozzájárulása is szükséges. Mostanig nemi hallottam róla, hogy az eltávozott egyének kérvényezték volna a román állampolgárok közé való felvételüket. Görögország királyánál. Staotii nyaralóihelyén, — irja dr. Lederer Leó, a Berliner Tageblatt kiküldött tudósítója, — fogadott ma délelőtt engem1Konstantin, Görögország királya. A ragyogó napsütéstől fehér Athénből az "autó egy óra alatt vitt el Dekilia hegyeinek a lábához. Hűs fenyves nyeli itt el a gondozott, fehér országutat. A lucfenyő közé sötét, délszaki ciprusok vegyülnek. Nehéz vaskerítés fölött királyi korona ragyog. (Két csendőr áll őrt a bejáratnál, mely mögött zöldbe rejtőzik a király nyári kastélya. A szárnysegél lakásához hajtattam, hogy bejelentessem magam. Még néhány perc hij'a volt a 'megállapitott órának s ezalatt a király szolgálattevő Szárnysegédje: Levindisz ezredes a két legutóbbi háborúról mesélt, amelyet a király kíséretében végigcsinált. Elmesélte, mint töltött a király nem egy éjszakát sárban és esőben födél éis sátor nélkül a szabad1 ég alatt, mint fett meg nem egy tizennyolc órás menetelést, miközben kenyéren és sajton kivül más tápláléka nem került és mint volt mindig ő elsőnek talpon, ha éiőnyo múlásról esett iszó. Azután kijött az uj olasz katonai attasé, akit a király fogadott. Az adjutáns erre a parkon keresztül kisért el az egyszerű nyári villa mellett, melyben még most, miként trónörökös korában, a király lakik, habár azóta nagyobb, szebb épület épült fel. A parki ut egy kis, zöld délszaki cserjékkel szegélyezett téren végződik. A tér bejáratánál állott födetlen fővel a király, egyszerű, szürke öltönyben. Kezet nyújtott és egy tarka teritővel borított asztalhoz ült le, miközben megkínált, hogy vele szemben foglaljak helytít. Örömmel állapítottam meg, hogy a király súlyos betegségéből: csiakneori tökéletesen felépült. Tiszta, szürke szeme tisztán tekint ki előre domborodó homlokú, erősen modellirozott, sürü fekete bajuszu fejéből. Magas, alakja betegsége folytán talán kissé kareslubbá vált. A király, aki teljesen ura a német nyelvnek, gyorsan, energikusan és pragnánsul beszélt. Balkáni útijaimról tudakozódott és az .iránt érdeklődött, vájjon megtanultam-e már valamit görögül, amire tagadólag kellett válaszolnom. Csak azt felelhettem, hogy az ó-görög nyelvnek gimnáziumainkban szokásos sok évi tanulmányozása bennünket, sajnos, nem, 'segít a, mai görög nyelvnek gyorsabb megértéséhez, sőt inkább negzavar, miivel kiejtése attól, amit iskoláinkban tanultunk, merőben különbözik. Miként 'a legtöbb görögnek, ugy a királynak is az az álláspontja, hogy rotterdami Erasmusnak rekonsfru1áló munkája inagyobbára csak elméleti 'kísérlet volt. Azután 'a jelen, a múlt és a jövő kérdéseire tértünk át. Magától értetődő, hogy a mai viszonyok közt nem tehetett a király ezen a1 magánkihallgatáson a nyilvánosságnak szánt nyilatkozatot, de minden szavából kicsendült fölfelé törekvő népének gazdag, békés jövőjébe vetett bizafmia és a királynak becsületes és erős akaratú, amely országa népével, egy népe minden eszményének sorsosa, anélkül, Ihogy elveszítse lába alól a fények és a valóság talaját. Nála lelkiismeretesebb, (felelős,égteljes feladatának teljes súlyát jobban átérző királyt elképzelni is lehetetlen. De olyan sincsen, aki nagyobb becsületességgel, tárgyilagossággal és szigorúsággal Iparkodik ezt a feladatot ha kéli, önmaga ellenére is, megoldani. Fesztelenebb és természetesebb ember' sem igen akad, mint ez a király, aki országának minden tekintetben mintaképe mint férj és családapa, mint katona és mint népének első szolgája. Csaknem egy félóráig tartott a kihallgatás, akkor bulcsuzóul kezet nyújtott nekem, és én visszatértem a szárnysegéd lakására. aa»B.ra»E«BU.M..B.Ha.HB««B«..»s..ssasE.» aicitMi a. Harc a drágaság ellen. — A feministák kiáltványa a közönséghez.— (Saját tudósítónktól.) Vasárnapi számunkban érdeme szerint méltattuk a piaci állapotokat a maximális árak felfüggesztésének első napján. Nem hagyhattuk természetesen kritika nélkül a vásárló közönség egy részének eljárását sem, amely abban nyilvánult meg, hogy sokan az árak fe'lsrófolásában működtek közre hathatósan. Egyik-másik úriasszony valósággal imádkozott a kofához, drága áron kibeszélte belőle a tojálst ési a krumplit. Vasárnap reggel a szokatlanul népes piacon megismétlődtek ezek a jelenetek. Minden dicséretre érdemes tehát a Feministák Szegedi Egyesületének az az elhatározása, hogy megpróbálja észretériteni ezeket a megtévelyedett naeeságákat. Felhívással (fordul a, fogyasztókhoz, amely nekünk különösen azért tetszik, mert az első lépést látjuk benne a vásárló közönség szervezéséhez. A feministák kiáltványa a következő: Felhívás a fogyasztó közönséghez! A piaci termékek maximáit árainak nem tudtunk érvényt szerezni. A maximális árak felifiigesztéséhez fűzött remények sem valósulhattak meg. A termelők pénz sóvár merényleteinek nem tudunk gátat vetni, m'ert keservesen tapasztaltuk, hogy a vásárlók miaguik a piacon egymásra licitálják az árakat. Egyensúlyozni csak ugy tudnók a termelők kapzsiságát, ha közös elhatározással, minden erőnkkel azon igyekeznénk, — még áldozatok árán, is, hogy bojkottálni sikerüljön mindazokat a termelőket és elárusiókat, akik ai méltányos árnál többet követelni mernek. Felszólalásiunk célja: a fogyasztó közönséget meggyőzni arról, hogy saját, elsőrendű érdekei ellen cselekszik mindenki, iha — lemondani nem tudván, — a termelöknek alkalmat nyújt arra, hogy vérszemet kapva, az árakat felháboritóan, aránytalanul fokozzák. Kérünk minden gazdasszonyt, hogy bevásárlásai alkalmával óvakodjék a termelők szövetségét a közönség ellen intézett merényletében az által támogatni, hogy túlhajtott árakon vásárol. Szeged, 1915. szeptember 20-án. Tisztelettel: A Feministák Szegedi Egyesülete. A feministák kiáltványát a szerdai hetipiacon osztogatni fogják, azon kivül arról is gondoskodik az agilis vezetőség, ihogy mindenki lakásán megkapja ezt a nagyon helyes és indokolt (figyelmeztetést.