Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-18 / 226. szám

4 T)«LMA GY ÁKOÍCSZM Szeged, 1915. szeptember 18. Oroszország és Bulgária. Bulgáriában újból megkondulnak az örömharangok. — Bécs, szeptember 16. A filippopoli felkelés emléknapját Bulgáriában mindig nagy fénnyel ünneplik meg. A második balkani háború után azonban Szófia a gyermekét vesztett anya módjára gyászba borult. Azóta nem diszitették a város házait zászlókkal, az öröm minden jele, minden nemzeti emiékkel összefüggő ünnepség megszűnt és kerültek mindent, arni máskor bizonyos fényt árasztott a nyilvános életre. Most Szófia, a bolgárok fővárosa és Bulgária egyéb városai ismét világosabb mezbe akarnak öltözni, a házak ormain lobogók fognak lengedezni, az ablakokban kigyúlnak a gyertyák, az utcákon zene fog hangzani. A filippopoli emléknap, amely most harmincadik évfordulója lesz annak, hogy Bulgária és Kelet-Rutnélia egyesültek egymással, e napokban ismét örömünnepe lészen a bolgároknak. Megifjodását, megnövekedését és megerősödését fogja ez a nap a világnak hirül adni. A végzetes második balkáni háború után Bulgária nem merült tétlen bánatba, hanem e kemény megpróbáltatás után kezébe vette a csákányt és rendületlenül hittel elülről kezdte jövője kiépítésének a munkáját. Harminc évvel ezelőtt Battenberg Sándor, bolgár fejedelem az országában tett körútján Várnába érkezett. Vihar korbácsolta fel a tengert, hajókat nyeltek el a felbőszült hullámok és az ifjú fejedelem a vihar e tomboló óráiban oly készülő eseményeknek vette a hirét, amely erős hullámzásba hozta a szivét, érezte, hogy ütött a sors órája. Küldöttség kereste fel, amely arról értesítette, hogy a berlini kongresszus határozata alapján Bulgáriától különválasztott Kelet-Ruméliában a fölkelés elő van készítve. A fejedelemnek az a kísérlete, hogy eloltsa ezt a tüzet, csütörtököt mondott és igy az előtt a komoly kérdés előtt állott, hogy csatlakozik-e ehhez a felkeléshez, vagy szembeszáll vele. Tudta, hogy a berlini kongresszus határozatainak a megbolygatása veszélyes vállalkozás és világháborúra vezethet. Ámde a nép erőszakolta és a fejedelem fiatal volt, ráadásul fia hadseregünk egyik derék katonájának, a hesszeni fejedelemnek, akinek emléke idősebb tisztjeink körében még ma is nagy tiszteletnek örvend. Csábította a dicsőség és hatalom. Sándor fejedelem bevonult Filippopoliszba és megtörtént az egyesülés. Amikor a bolgár nép ezt a nagy napot megünnepli, meg kell emlékeznie arról is, hogy ez a nap egyúttal kiinduló pontja annak az időszaknak is, amelytől fogva Oroszország, Szerbia és Bulgária utjai elváltak egymástól. Az oroszok tudtára adták a bolgár fejedelemnek, hogy a hatalmas cár rosszalja Bulgáriának ezt a meggondolatlanságát. A sürgöny, amely ezt a kinyilatkoztatást tartalmazta, az orosz hazudozásnak egyik legfényvesztőbb okmánya. Igelström orosz főkonzul, valamint az orosz katonai attasé ugyanis személyesen résztvettek a komitének azon a titkos ülésén, amely Kelet-Rumélia Törökországtól való elszakadásának az időpontját megállapitotta. Ismerték az összeesküvők által aláirt jegyzőkönyvet és megsürgönyözték Pétervárra, mely napon fog végbemenni Kelet-Ruméliának és Bulgáriának az egyesülése. Oroszország azonban azt remélte, hogy ez a hatalmas megrázkódtatás meg fogja buktatni a kezdetben népével ellenkező fejedelmet. Mikor pedig azt kellett látnia, hogy a fejedelem okosan alkalmazkodván az eseményekhez, a legnagyobb népszerűségre emelkedett, Oroszország elhatározta Bulgária vesztét. Sándor fejedelem az orosz cárnénak egyik kedvence volt, hisz annak a hesszeni hercegnek volt a fia, akit a cárné legjobban szeretett testvérei közül. Ezt a gyöngédségét átvitte unokaöcssére és végrendeletében néhány millió rubelt hagyott rá örökségül. Csaknem egyenrangú tagja volt az orosz cári családnak. Ámde orosz mértékkel mérve tulnagy hajlandósága volt az önállósághoz és komolyan vette azt az alkotmányt, amelyről Bulgária első helytartója Dondukov herceg azt állította, hogy olyan, mint egy hajadon, amely alig várja, hogy erőszakot kövessenek el rajta. Oroszország sohasem bocsátotta meg Bulgáriának függetlenségre való törekvését. Miként a második balkáni háborúban, akkor is Szerbiát lázította fel Bulgária ellen. Bulgária hadügyminisztere és hadseregének összes főbb tisztjei oroszok voltak, akiket közvetlenül a Szerbiával való háború kitörése előtt visszahívtak. Sándor fejedelem gyakorlatlan bolgár tisztekkel kezdte meg a Szerbia elleni hadjáratot. Fiatal hadnagyokból ezredparancsnokok lettek, századosok kerültek egy-egy dandár élére, a hadügyminiszteri állást "pedig az egyik bolgár őrnaggyal töltötte be. Maga a fejedelem volt seregének a főhadvezére és Szlivnicánál győzelmet arattak a szerbeken. Az a nép, amely alig néhány évvel előbb lépte át az európai történelem küszöbét, hirtelen belejutott a dicsőség fénykörébe, megtanulta, hogy a saját lábán járjon és elszakadt attól az urától, akinek nem volt inyére a nemzeti függetlenség kifejlődése. Miután pedig Oroszországnak nem sikerült a bolgár fejedelmet harci vereségek által megbuktatni, összeesküvést szított ellene oly eszközökkel, amelyek már kivül esnek az erkölcsi felfogás körén. A ruscsüki orosz konzul, jelenti, hogy Mitsenko orosz államtanácsos Bulgáriába küldetett, hogy Battenberg fejedelem " eltávolítására titkos ügynököket szerződtessen. Összeeksíivő tisztek, köztük Dimitriov Radko, a mostani orosz tábornok és áruló miniszterek készséges eszközeivé lettek ennek az orosz gyalázatosságnak. A fejedelmet meglepték a hálószobájában, szembeszegzett revolvereikkel lemondásra kényszeritették és azután áthurcolták a Dunán. Amikor búcsúzóra rövid időre visszatért, utoljára elnökölt a minisztertanácson. Ezen az ülésen Sztambulov, Bulgária igazi felszabaditója, akinek az emléke a legközelebbi napok ünnepségein bizonyára át fog ragyogni, Kázanelovnak, a bűnös miniszterelnöknek, ezeket a szavakat kiáltotta a szemébe : — Disznó vagy, te fickó, akire rác sem köpött. Szégyenlem, hogy valaha is hittem neked. Durva szavak, de annyira jellemzők, hogy vissza kellett azokat adnunk. Battenberg fejedelem utódja: Ferdinánd király, nem kevésbbé érezte az orosz gyűlölködés keserveit. Milyen kimondhatatlan nehézségek és viszályok közepette szerezte meg súlyosan megkínzott országának függetlenségét és emelte királysággá, mint gondoskodott a nép jólétének fokozásáról, mint őrizte meg a második balkáni háború válsága után hidegvérét és mint működött közre népe erőnövelésén, abból kitűnik uralkodásra termett államférfiúi természetének az okossága és szivóssága. Oroszország és Szerbia ellenérzése mindjárt kezdetben mutatkozott, amikor Bulgária keletruméliai testvéreivel egyesült. Ez az ellenérzés csak mélyült, amikor Bulgária a macedóniai testvéreivel való egyesítését követelte azon a jogon, amelyet a kiontott tengernyi vér ad meg. Oroszország és Szerbia pedig akarták Bulgáriát elérni és most ime, megkondulnak — ép ugy mint, Szlivnica után — az örömharangok és uj remények lobognak fel. A bolgár nemzet keble ismét megtelt a szebb jövő hitével. Belvárosi Kávéház Elsőrendű kiszolgálás. — Jó kávéházi itaiok. — Reggeli és uzsonna kávé. Szives pártfogást kér Radó Ignác, kávés. (volt Konrád) Rókautca 6. sz., Szegedpályaudvarral szemben Gyönyörűen átalakítva tiszta szobák 2 koronától kezdve. — Kávéház egész éjjel ngitva. A szegedi pénzintézetek a háború alatt. (Saját tudósítónktól.) Legutóbb egyes budapesi lapok több-kevesebb részletességgel foglalkoztak a szegedi pénzpiac helyzetével. A szegedi bankok szilárdsága és a legtöbb szolidsága közismert. <A kérdés a háború tizenharmadik hónapjában joggal igényel megvilágítást. iMilyen a szegedi pénzintézetek helyzete a .moratóriumok és az után, hogy két hadikölesönt a nagyügyhöz méltó buzgalommal segítettek sikerre. Kérdésünkre a következő felvilágosítást nyertük: — Sokkal jobb a vidéki pénzintézetek sorsa, mint ta háború kitörésiét megelőző hónapokban. iA háború nagy átformáló ereje a mi életünkben is .mély nyomokat hagyott, de a nagy változások semmi bajt nem okoztak, sőt egyenest kedvezően befolyásolták, megerősítették a vidéki pénzintézetek helyzetét. — Legfőbb változás az, bogy a rendes hitelüzletünk úgyszólván megszűnt. A mi parasztvidékünkön annyi a pénz, mint soha azelőtt, iA kisgazdák nem szorulnak bankhitelre. Akik eddig adócsőkként szereneltek a könyveinkben, most átjutottak a hitelezők listájába. Eddiar váltójuk volt a bankiban, most meg betétjük van. Bőven akad uersze még most is eldugott pénz a .szalmazsákban •ás a ládafiában, de azért a háború alatt szerzett vagyoniból lassan-lassan a bankokba és a takarékpénztárakba is jut betét. Talán a határszéli megyék kivételével az egész országban soha nem remélt vagyonosod ás t mutat a parasztság helyzete. Nálunk is nagv a drágaság, mint mindenütt az országban, de a paraszt kisgazda azt sokkal kevésbé érzi. mint a polgárember. Az öreg gazda a feleségével, lányaival, menyeivel épen olyan jól megdolgozta most is a földiét, mint amikor a fiai iithon voltak. Sőt még arra is volt ideje a 'családnak, hogy a maga 'földjén elvégzett munka után másnak napszámba dolgozhasson. Dolgozott is és keresett is olyan napszámot, aminőnek még hírét sem hallották a mi vidékünkön. Juliiis elején 12—14 koronát is elkértek napszámért és nagy szükség lévén munkaerőre, meg is kapták. A termés is jó Volt. A felét eltette a parasztgazda a maga és családja életfentartására, a többit pedig értékesítette és háromszor annyi pénzt is látott belőle, mint máskor legjobb termés idején. A mi parasztgazdáink akkor sem ettek kukoricakenyeret, amikor Szegeden mindenkinek rá kellett fanyalodni erre a háborús kosztra. Ök tehát nem szorultak most a takarék pénzére. A paraszt különben is csak akkor megy a bankba hitelért, amikor földet vagy házat vásárol. Ennek pedig még nem érkezett el az ideje. Azt mondja a parasztgazda, hogy vár vele, mig a fiuk hazajönnék. Addig gyűjti rá a pénzt és beéri azzal a csöndes örömmel, hogy „kinéz" a határban egy-két szép darab földet, ami közt válogathatnak majd a fiai, ha megtérnek a háborúból. A bankok legtöbbjének van annyi betétje, mint a liáboru előtt, Mikor egyik-másik betétállománya szaporodni kezdett, a bankok igazgatói maguk sem tudták, mihez fogjanak vele. A reeszkompt-hitel visszafizetésétől legjobban húzódnak, mert attól tartanak, hogy amikor megint szükség lesz rá, a visszleszámitoló intézetek megszorítják a régi hiteleket, vagy legalább is nehézségeket okoznak majd az üj hitel engedélyezésekor. Inkább fizetik tehát a drága reeszkomptot, minthogy ilyeii bizonytalan helyzetbe kerüljenek a visszleszámitolási hitelezőikkel. Pedig ez nem csekély teher, mert a budapesti nagybankok most is 7—1Vh%-ot fizettetnek maguknak a visszleszámitolási hitelért. Viszont mégis gondoskodni kellett a folyton szaporodó betétek gyüinölcsöztetéséről. Erre kitűnő alkalmíat szolgáltat a vidéki bankoknak a sokféle áruüzlet, Ámbár ki kell jelentenem, hogy éppen1 a szegedi bankok, eltérve a vidék többi