Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-17 / 225. szám

6 D1LMAGYAR0BSZA8. Szeged, 1915. szeptember 17. — Japánok Szegeden. Rövid pár hete még, hogy magunk között Játjuk az áruló sárga faj egynehány képviselőjét. Utcán, kávéházban, vendéglőkben találkozhatunk velük, legyezőket, kis szobrokat, szelencéket árulgatnak. Állítólag ebből élnének a piszkos emberek, akik az utóbbi időben már valóságos uraknak érzik itt magukat. Szemtelenkednek a közönséggel, ha valamelyik kávéházi asztaltól elutasítják őket, morognak és anyanyelvükön átkozzák a venni nem akarókat. Tudomásunk szerint ezeket az embereket több városból kiutasítottak már, mert — és ez igaz — semmiesetre sem kedves látvány ellenségeinket látni köztünk ós segíteni őket az értéktelen tárgyak megvéte lével, mikor minden gondolatunk a harctér felé, az eltávozott kedves után száll. Annyival kevósbbó sajnálnánk ezektől az emberektől a rendőrség erélyét, mert a mai várakozásokkal teljes időkben gyanúsak is. — Aki felekezet ellen izgat a háborúban. Kolozsvárról írják: A mai puskaporos világban, amikor nagyobb feszültség uralkodik a lelkeken is és a normális körülmények között egészen ártatlanul elliaugzó kijelentés is a viszonyok következtében súlyra és jelentőségre tesz szert, a lázitásra vagy izgatásra alkalmas kifejezések iránt sokkal nagyobb a fogékonyság azon lelkekben, amelyekben csiraként már eredetileg is meg van a fogékonyság bizonyos destruktív hajlamokra. Éppen ezért, az állam és társadalom biztonságának fokozottabb mértékben való megvédése következtében alkották a kivételes 'intézkedésekről szóló törvények azon szakaszait, amelyek az ilyen lázitásra és izgatásra alkalmas kifejezések (használói ellen szólanak. E szigorú törvénynek, még inkább szigoritott végrehajtása következtében azután természetesen nagymértékben megszaporodtak a lázitási és izgatási bünperek, ngy, hogy a mostani törvényszéki és táblai főtárgyaiások során leginkább ezek dominálnak. Egyik legutóbbi főtárgyalás során is tárgyaltak egy izgatási bünpert, amelynek vádlottja Walther Károly dési lakos volt, aki még május 23-án egy üzlet előtt, épen midőn többedmagával a budapesti lapokat várta, egy sebesült katona súlyos sérüléseit aposztrofálva, a zsidó felekezetüeknek a háborúban való részvételét kisebbítette. A dési ügyészség Waltber Károly ellen felekezet elleni izgatás miatt vádat emelt, a dési törvényszék azonban ugy találta, hogy az inkriminált kifejezések nem alkalmasak az izgatásra és ezért a vádlottat felmentette. A kolozsvári tábla, — amely a dési ügyészség felebbezése folytán ma tárgyalta az ügyet — a dési Ítéletet nem hagyta jóvá, hanem bűnösnek mondta ki Walthert felekezet elleni izgatás vétségében és ezért vád ottat kél heti fogházra ítélte. — A Korda-sor kövezése. A járványkórház építési munkái befejezéshez közelednek. A kórházat legközelebb átadják rendeltetésének. Miután a főbejárat a Korda-soron van, amelynek sem kövezete, sem más közlekedésre alkalmas burkolata nincs, a kórházparancsnokság kéri a várost, hogy a közlekedés megkönnyitése céljából 435 méternyi bosszúságban makadánburkolattal lássák el az utat. — A Korzó moziban pénteken este nincs előadás. — A katonaság tüzifasziikséglete. A kerületi hadbiztosság Arad, Lúgos, Karánsebes, Debrecen, Orsova, Pancsova, Versec, Hajdusámson, Nagyvárad és Szeged és pedig az utóbbi állomáson ugy a m. kir. bonvéd, valamint a cs. és kir. közös hadseregbeli csapatok, intézetek stb. 1915. október 1-től 1916. január 31-ig terjedő tüzifasziikségletének szállitásszerü biztosítása végett nyilvános versenytárgyalást hirdetett, amelyre a szállítás elnyerése iránt érdeklődők ajánlataikat zárt boríték alatt szeptember 21-ig a kerület hadbiztosságához közvetlenül nyújthatják be, ahol a beérkezett ajánlatok szeptember 22-én délelőtt 9 órakor bizottságilag fölbontatnak és tárgyalás alá kerülnek. SZÍNHÁZ MŰVÉSZET ocoo SZÍNHÁZI MŰSOR: PÉNTEK szept. 17. Éjjeli őr, bohózat, (páros.) SZOMBAT szept. 18. Éjjeli őr bohózat, (páratlan.) VASÁRNAP délután: Próbaházassúg, félhely árakkal. VASÁRNAP este: Lengyel vér (páros.) A színházi esztendő kezdete— Előadás Kisszeged javára. — A konzorcionális alapon működő színtársulat a mai megnyitó előadás alkalmával egy kultur-gondolat megvalósitásának állt szolgálatába. Ez a kultur-goudolat tudvalevően azt célozza, hogy föl kell építeni azokat a kárpáti falvakat, amelyek az orosz borda (pusztításainak estek áldozatul. Elismerésre méltó cselekedet volt a konzoreiális színtársulattól, hogy a szinházi szezon első estéjén áldozni törekedett azon az oltáron, amelyen a magyarság legszebb érzései szoktak megnyilatkozni: a báláé ós a jótékonyságé. A mai előadás jövedelméből talán kikerül egy fölépítendő kárpáti ház költsége és ez a hajlék, mint „Thália-lak" hirdetni fogja évtizedeken keresztül a szegedi színészt hazafias érzésének nagyszerű megnyilatkozását. Senki sem kívánhatja, hogy a mai szűkös időben a színészet tagjai a jótékonység-kulturáját szolgálják, az azonban kívánatos, hogy kettőzött erővel, a legteljesebb törekvéssel álljanak az adott helyzetben és szervezettségükben a művészet kultúrájának szolgálatába. Adjanak, liogy kaphassanak és adják mindazt, ami a szinészeti művészetben szépség, erő s tartalom. Nem csupán az „adok, hogy adj" elv kedvéért, de mert a magyar színészetnek feladata a művészi szépnek istápolása, terjesztése, a múltból eredő hivatása és a jövendőért való kötelessége. Adják mindazt, ami a szinészeti irodalomban kipróbált, jó, ami érték és ami kívánatos; adják a játék készültségét, a törekvés komolyságát, a mesterség szeretetét és adják a hitet a foglalkozásban. A műsorban ne törekedjenek idegen területek után, ne műveljék a kabaréágazatot, mert az mostanában a fővárosban divatos. Adják meg a színpadnak azt, ami a szilipadé, amire hivatott ós szoktassák a színházban a közönséget a. művészet makulátlan tisztaságához, értékszépségéihez és ne kívánják — még rideg üzleti szempontból sem — a szenyet, a sarat, a mosdatlanszájuságot, fércmunkák révén, mint a mételyt, terjeszteni. Ez a magyar színészet feladata és kötelessége és a mai véres napokban még az is a hivatása, hogy a köteles munka lélekkel teli, becsületes elvégzése után, a pihenés óráinak pár pillanatát szentelje a harcmezőn megsebesült és itthon szeretettel ápolt édes véreink, testvéreink, dicső hőseink szórakoztatására, felvidítására. A mai estén nem telt meg a nézőtér; sokan hiányoztak azok közül, akiknek a tehetőségüktől kidukált volna egy pár korona a szépséges, istenes célra. Nem ártana már névsort adni azokról is, akiknek a szivükkel együtt a tárcájuk sem tud kinyílni. Majd erre is sor kerül, ha a szükség ugy kívánja. A jótékonysági szinliázi estén a társulatnak majdnem valamennyi tagja szerepelt. Régiek és ujak, megállapodottak és teljesen kezdők. Volt szavalat, ének, nótázás, magánjelenet, kabaré-tréfa és minden a vegyes felvágottból. Nagy volt a műsor, túlterhelt, csak súlya nem igen volt. És taps is volt bőségesen. Ha fele annyi közönség lett volna, a jövedelemből két kárpáti házra került volna költség... Színházak a rokkani katonákért. A honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivatala akciót indított, hogy a színházak pár fillérrel emeljék fel a jegyek árát és az igy begyült jövedelmet adják át a rokkant katonákat gyámolító alap javára. Az akcióhoz már több vidéki színház csatlakozott, igy többek közt a szegedi szin'ház is. nsaBBBaBBBBBaaaiaBBBeeaaaBKBCBBBBBHBBaBBassaiiaaaseB A felsőtanyai merénylő rablógyilkos. (Saját tudósítónktól.) Csütörtöki számunkban részletesen megemlékeztünk arról a borzalmas merényletről, amelyet Bárkányi Ferenc napszámos követett el Fekete Józseiné ifelsőtanyai asszony ellen, állítólag Hegedűs Józsefné líelbuijtására. A merénylő kihallgatása során konokul ragaszkodott ahhoz az állításához, hogy őt Hegedüsné felbérelte Fekete Józsefné meggyilkolására, mert Feketéné pletykázott rá. A rendőrség a merénylő vallomása alapján őrizetbe vette 'Hegedűs Józsefnét is, aki kihallgatása alkalmával a legerélyesebben tiltakozott a merénylő vádjai ellen. A rendőrség csütörtökön folytatta a .kihallgatásokat az ügyben, majd szembesítette egymással Bárkányi Ferencet és, Hegedűs Józsefnét. —Hazudik! — kiáltotta. Hegedüsné Bárkányinak, amikor az ismételte a vádat. — Én nem mondtam magának, Ihogy gyilkolja meg Fekete Józsefnét. t — Együtt beszéltük meg a dolgot Kisteleken — ismételte Bárkányi. — Maga kétszáz koronát igért nekem, ha meggyilkolom Féketénét, mert az pletykázott magára. Csütörtökön több izben megismétlődött ez a jelenet a nyomozást vezető dr. Borbola Jenő bűnügyi rendőrkapitány szobájában. Hozzáfűzte még a vallómásáhozi Bárkányi azt is, hogy vasárnap este, a merénylet után, elment Hegedüsné lakására a megigért kétszáz koronáért. Hegedüsné azonban nem fizetett neki. Azt mondta, nincs pénze. Jöjjön el másnap. Hegedűs Józsefné Bárkányinak ezt a vallomását is a leghatározottabban tagadta. Ártatlanságának bizonyítására elmondta, (hogy vasárnap este, mikor Bárkányi állítólag nála járt, nem volt egyedül odahaza. Böröez Mária nevű leány aludt nála. Hajnalban együtt mentek el krumplit kapálni. A rendőrség beidézte Böröez Máriát, aki mindenben megerősítette Hegedüsné vallomását. A kérdéses időipontban, 9—10 óra között, már aludtak és senki sem kereste Hegedüsnét. Kihallgatta a rendőrség még Tápai Józsefet, Hegedüsné kapását, aki hétfőn virradóra elment Hegedüsné tanyájára. Ez igazolta, hogy az asszonyt egyedül találta Böröez Máriával. Ezzel aztán szenzációs fordulatot vett a merénylet ügye. A megvádolt Hegedüsné ártatlansága a tanúvallomásokkal kétségtelenné vált. Uijra Bárkányit vették tehát vallatás alá, aki azonban konokul kitartott állításai mellett. Mintegy két órai faggatás utáni aztán a keresztkérdések súlya alatt megtört .a napszámos. Beismerte, hogy Hegediisnét ártatlanul vádolta meg a felhajtással. Haragosa volt az asszony és igy akart rajta bosszút állani, hogy belekeveri a gyilkosságba.