Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)

1915-08-08 / 190. szám

Szegeid, 1915, augusztus 257. DÉLMAGYARORSZÁG. 7 szállítják,, kényelmes otthonná teszik e föld­alatti lakást. Elölről három-, négy-, ötszörös drótakadály és kihegyezett karók biztosítják őket ellenséges meglepetés ellen. A fhádeg rázott bennünket, amikor mindezeket megláttuk. Meg­érkezik azonban a tüzérségiünk. Minden ágyul egy pontra koncentrál és a roham előtt három óra hosszlat dolgozza nehéz gránátokkal az orosz állást ugy, hogy megremegett belé a föld. Milyen más most az ágyú hangja! A télén... olyan volt a hangja, mint egy üldözött vadé. Lehetett érezni, hogy erős és veszedelmes ellen­fél az osztrák-magyar tüzérség, de sok az ellen­ségünk ... már kikezdték az ország testét. Néha visszafordultak ágyúink és beMiöirdülte'k a vak éjszakába, és a háborított hegyeik és óriási er­dőik megreszkettek. Olyan fájó, siró, kesergő volt akkor az ágyuk hangja. A magyar sereg­zokogása volt taláu. S most? Hallottátok volna a (krasznikíi csatán! Örömujjongás volt ez. Eg> nagy, erős sereg diadalmi hurrája, büszke meg­vetése a futó ellennek. Ugy éreztük, mintha a hadak útja nemcsak mese volna... mintha „a magyarok Istene" őrködnék felettünk, védene bennünket. Ez aztán színjáték!... Igaz, hogy nerói... Hia egy-egy shrapnell jön, szaladnak a katonák keresni. Van az orosz shrapnell or­rán egy k*s alumínium- ímeg egy rézkarika. Az alumíniumot .katonáink megolvasztják és ráérős időben gyűrűt készítenek belőle s a vörösréz-karikából Ízléses betét lesz. Nekem is van egy pár ilyen gyűrűm: háborús emlék, A kellő tüzérségi előkészítés után roham volt. Ezt már nem tudom leírni. Rettenetes va­lami! Isten segítségével Urzedov is már a mienk, sőt már tul is vagyunk rajta. Volt egy rossz na.punk is, mindjárt Krasz­nik után. De aztán véres bosszút állottunk érte, mint eddig bárhol is. Harcolni kell a lakosság Általában véresebbek és vadabbak e csaták, ellen is. Aztán az orosz katonák is paraszt­ruhába öltöznek és mint jámbor parasztok jön­nek abba a faluba, ahol mi vagyunk. A háziak­ban, ia pincékben ott a telefon és mindent, aimit láitna'k, bemondanak. Azon a rossz napon, Iste­nem, hogy lőttek! A civilek voltak a legkegyet­lenebbek. Ami azután jött, szintén nem krisz­tusi: Urzedov már csak volt, A fák kivirágozva, aiba sztóf aviraggal. Rettenetes nap volt. De majd otthon többet! Testvéren férfi és női divatcikkek legnagyobb raktára. — :: Legmeg biz hatóbb cég. :: Legolcsóbb beszerzési forrás. Csekonics-u.6. Széchenyi-tér 17. Telefon 854. Telefon 855. A Délmagyar ország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. HIREK 0000 Varsó felé. Varsó felé lovas csapat léptet, — Táncos lovak, daloló legények. Nóta között vidáman meséznek. — Hová, hová, ragyogó vitézek? — Varsó fölött piros az ég alja, Kesely lovunk odavisz hajnalra. S mire a nap hetedszer lenyugszik, Varsavában nem isznak több vutkit, — Sok a muszka, mint a sáska fészek, — Győzitek-e gyönyörű vitézek? — Ha nem győzzük, sose lesz itt béke: Ha nem győzünk, a világnak vége. A többi már a karabélyunk dolga, Mert a magyar nem lehet rabszolga! ... Varsó felé lovas csapat léptet. Ösztövér ló, halovány legények. Egyik nem szól, a másik meg hallgat, Hátuk mögött sirnak a siralmak. Csigázott ló csigamódra lépked, — Hová, hová, szomorú legények? — Varsó fölött piros az ég alja, Odakerget rabtartónk hatalma. Rabló útra a főrabló kerget, Ki lovunkról lelopta a nyerget. Győzelemre is hajszol a hóhér, Aki otthon láncra ver egy szóér. Szembe velünk csupa szabad népek, Hogy vernénk le ilyen ellenséget? IIa minket ver, ugye lovam, Wotka, Mi már ahhoz hozzá vagyunk szokva. Gyónj Géza. — A trőnörököspár Budapesten. Buda­pestről jelentik: A hivatalos híradás déli tizen­ltét órára jelezte azt az időpontot, mikor a trőn­örököspár .megérkezik Budapestre, a keleti pá­lyaudvarra, de már tizenegy órakor végig a Rákóczi-utón és Kossuth Lajos-utcán nagy nép­tömeg várta a főherceget és feleségét. Disz­Euiliás rendőrök vonultaik ki — hatszáz gyalo­gos és kétszáz lov.asrendőr — s féltizenkettő után az egész utvonalat elzárták a közlekedés elől. Az utca pompás és gazdag zászlódiszt öl­tött mindenfelé; még bajor zászló .is lengett aa épületeken. Sok helyütt drapériák voltak az ablakokban, amelyek persze már jóval a trón­örököspár érkezése előtt megteltek kíváncsi közönséggel. A trónörököspár a Rákóczii-uton, Kossuth Lajos-utcán, Erzsébet-hidon át hajta­tott föl a budai királyi váriba s kocsiját dr. Boda Dezső főkapitány ós dr. Bárczy István polgármester fogata előzte meg. A trónörökös­pár fogadása a pályaudvaron nem a rendes udvari váróteremben történt, mert ez fenn vau tartva a sebesült katonák üdülő-állomásának, hanem a nagy érkezési csarnokban, melyet át­alakítottak és fökliszitettek erre a célra. A trónörökös vonata kevéssel tizienikét óra előtt robogott be a keleti pályaudvarra. A főherceget és feleségét a pályaudvaron dr. Bárczy István polgármester, dr. Boda Dezső főkapitány és Lilienhoff-Adelslein Godoin vezérőrnagy, város­parancsnok fogadták. A trónörökös ntegérke­résékor a polgármester üdvözletére igy felelt: — örvendek, hogy Varsó és Ivangorod el­estének örömünnepén Önök között lehetek. Délben félegykor a trónörökös 'kihallgatá­son fogadta gróf Tisza István miniszterelnö­köt. A trónörökös pesti tartózkodása alatt ud­vari ebédek lesznek. — A király születésnapja legyen hiva­talos ünnep. Prágából jelentik: A prágai ke­reskedők egyesülete a helytartóságnál sürgős indíiitványt adott be, amelyben kéri, hogy a király születésnapját tegyék hivatalos ünneppé egész Csehországban, A lakosságnak — mondja az indítvány — módot kell nyújtani arra, hogy a napi gondoktól menten ünnepelhesse a király születésnapján seregeink fényes győzelmeit és a hivatalos ünnep keretében láthatóan doku­mentálhassa az ősz uralkodó iránt érzett vég­hetetlen szeretét és tiszteletét. — Kövess Hermann — a Lipót-rend nagykeresztjének tulajdonosa. O felsége Gaudernak József lovassági tábornokot, a ma­gyar darahont-testőrség kapitányát a Vörös­kereszt 1, osztályú hadiákitményies diszjelvé­nyővel tüntette ki. Smekál Gusztáv altábornagy hadosztályának az ellenség előtt való kiváló vezetéséért a ha.diékitrnányes II. osztályú ka­tonai érdemkeresztet kapta, — A közös hadsereg rendeleti közlönyének szombati szarnia jelenti ezenkívül, hogy a király augusztus 3-i'kán kelt legfelsőbb elhatározásával kövesházai Kövess Hermann gyalogsági tábornokát hadseregcso­portjának diadalmas vezetéséért ia hadiiékitimé­nyes Lipót-rend nagykeresztjével tüntette ki. — Nikolajevics ismét iszik. Az Upsalá­ban megjelenő Sydsvenska Dagbladet-nek irja az orosz főhadiszállásról egy finn tartalékos tiszt, laki most mint finn tolmács működik és közvetlenül Ni'koLajevjes nagyherceg környeze­téihez v.an beosztva: Nikolajevics nagyilierceg naponta legfeljebb másfél órát alszik. Mióta Leimberg elesett, alig hallani a szavát. A hiva­talos ügyeiken kiviil senkivel sem 'beszél. Modorában is nagyon megváltozott, csendes ember lett és nem kiabál senkivel sem. Éjjel gyakran felriad, ilyenkor felkel, az asz­talhoz ül és a térképen zászló jelzéseket csinál. \z álmatlanság ellen morfiumot akart szedni, le az orvosok ezt megtiltották. Az ujabbi idő­ben ismét alkoholt szolgáltat fel magának, a miért az orvosokkal ebédnél gyakran nagy vitái vannak. Régebben 'kijárt hozzá egy moszkvai színésznő, akii azonban Leraberg el­este óta. egyetlen egyszer sem fogadott. A tit­kárjától gyakran kérdezi: „Még nem írták az újságok, hogy öngyilkos letteml" Az orvosai a mult héten konzíliumot tartották, noha ő hevesen tiltakozott. Megegyeztek abban az or­vosok, hogy a nagyhercegnek az elmaradt vese­lcura helyett Bad-Wildungen-í forrásvizet kell innia. Már meg is történtek az intézkedések, hogy a német ásványvizet Svédországon át beszerezzék. -- Adakozzunk az Isonzo hőseinek. Révai József kegyesrendi tanár, jelenleg tábori lelkész, a Száva-menti Ranu-ból a következő levelet intézte a szegedi Vörös-Kereszthez: — A kórházunkban ápolt sebesültek (közt sok a szegedi és szegedvidéki 46-os, akiiknek számára a szegedi Vörös-Kereszt segítsége nélkül csak hosszas utánjárással tudnék ele­gendő olvasmányt szerezni. Az Isonzo hősei nevében tehát azzal a kéréssel bátorkodom al­kalmatlankodni, hogy abból, tum Szegleden bő­ven vian, néhány morzsát a mi betegeink szá­mára küldeni kegyeskedjék. A legnagyobb kö­szönettel fogadnák tisztjeink es legénységünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom