Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)

1915-08-04 / 185. szám

6 DÉLMAG Y ARORSZÁG. Szeged, 1915. augusztus 4. Szegedi hős tisztek között. — Akiknek mellére a trónörökös tűzte a vitézségi érmet. — (Saját tudósítónktól.) Szeged nagyvárosi életének eleven zaja, lázas lüktetése mint tá­voli templomok halk zsolozsma ja zseng-bong át egy-egy haragosabb ütemben a .Szegedi Katho­likus Nővédő Egyesület tiszti kórházának tá­gas, világos, vagy félsötét termeibe. Napsugár táncol le az augusztusi égboltról és lehulló rózsaszálak lágy illatát hordja be a szél a -fehér szobákba. Idebenn megpróbált szivü, lázbeteg harcosok feküsznek; alig néhány napja, hete még, liogy megtértek a piros virágok sáppadt tartományából, ahol ágyuk dörgése közben kacag a Halál. A szobákban csend van; akik megtértdk már, órákon keresztül hallgatják a fehér párnákra lehajtott fejjel a harangok békét hirdető, kedves ércszavát, a tovaröbogó villamosok elhaló zaját, a városi élet halkult, lüktető zsolozsmáját és elbeszélgetnek halkan, egymás közt, lassan, nehezen eszmélve, a Halál országában töltött rövid pár hónapról, amely­nek .azonban minden órája hosszabb volt, mint az élet. íme egy pár a történetek közül. A legvitézebb 46-os zászlós. — Úttalan utakon masírozva bámultuk a Kárpátok égbemeredő begyóriásait — .beszélte dr. Csonka Miklós negyv-euhatos kadett — és nem tudtuk, a következő lépés nem a halált bozza-e? De a golyók elkerültek bennünket és Kisbereznyén maradtunk tartalékban, március 23-ig. Akkor jött a parancs a századomnak, hogy menjünk a Szalnok melletti magaslat el­len. Fel kell jutni a hegytetőre és el kell űzni az oroszokat, ez volt a feladat. A magaslat 450 méteres volt é.s egy ezred orosz védelmezte a negyven-hatosok 3. és 8-ik századával szem­ben. Megindultunk ugy, hogy nem gondoltunk semmire. A domb aljánál tüz fogadott berniün­ket, de mi hátra sem néztünk. Mentünk előre vakon, süketen, érzéktelenül. Négy-öt olyan le­génnyel beszéltem, aki csak odafönn vette ész­re, hogy lenn keresztüllőtték, Tiz perc alatt fenn voltunk a magaslaton. ELsőnek egy kadett ugrott be az orosz árkokba: Irnyi László sze­gedi születésű tanárjelölt. Az oroszok látták, hogy fenn vagyunk; nem tehettek mást, mint­hogy menekültek. És Irányi Lászlónak nem volt elég, liogy a feladatát megoldotta; szakaszá­val odaállt az egyetlen járható menekülési ut elé és neín engedte, liogy egy is elmenjen azok közül, aki-k idejében ed nem menekültek. Hat­százötven oroszt juttatott Irányi igy csapataink kezére és harmadnapra megkapta az első ki­tüntetést: a nagy ezüst vitézségi érmet. Néhány nap múlva követte ezt a kitüntetését egy Sig­num Lauclis és Irányi Lászlóról ekkor mái mindenki tudta, liogy legvitézebb hőse a negy­venhatodik gyalogezrednek. Junius 8-án a Freikofelen. Ezt a történetet Borcsniczky Imre kadett mondta ei Irányi Lászlóról, a negyvenliatosok kiváló hőséről. — Május 2S-án vezényeltek át bennünket az olasz harctérre. Ez ideig tartalékban álltunk, aztá n ki vezényeltek bennünket az arcvonalba. I ..'ártunk az Aug; ifon, védelmeztük a Kis Pahlt, a Nagy Pahlt és végre, júniusban felkerültünk a Preikofelre. Veszedelmes állásunk volt. Un­talan fenyegetett bennünket a veszedelem, hogy az olaszok közel hozzánk elfoglalt kitűnő állásaikból egyenkint lelövöldözik embereinket és áttörik arcvonalunkat. Megpróbáltuk táma­dással elűzni az ellenséget, de nem lehetett, A kitűnő állásokban elhelyezett túlerejű ellenség­gel szemben teljesen tehetetlenek voltunk. És a svapuellek. gránátok, golyók ugy zuhogtak felénk, mint nyári zápoi idején az esőcsöppek. Emberi idegek nem bírhatták el soká ezt nz állapotot. Tenni kellett valamit, feltétlenül. Amikor legkétségbtejtőhb volt a helyzet, Puty kapitány kihirdette a legénység köV.tt, hogy aki akar, jelentkezzék egy önkéntes szá­zadba, amelynek el kell foglalni az olasz állá­sokat mindenáron. Ment volna mind szívesen, csak ott ne kelljen maradni tovább. A tisztek közül elsőnek jelentkezett az önkéntes századba hányi László és l'öldesy kadett, Lázár zászlós és Arany, kadett-aspiránt. Szegény, ő vissza iseni jött többet. Elesett a rohant alkalmával. Valamivel éjfél után indult el az önkéntes század az olaszok ellen. A legkiválóbb olasz katonák, az alpiniek védelmezték az olasz állá­sokat és a légió minden egyes tagja azzal a tudattal indult, az útjára, hogy a szembenállók közül három esik egyre-egyre. Mindenütt elől ment a századparancsnok és a légió szakasz­vezetői. Akik az állásokban maradtak, szív­szorongva várták az esős éjszakában, mi lesz, mi fog történni. Minden perc egy-egy órának tetszett, Igy telt el két óra. Éjfél után fél kettő tájban épen szürke, cseppszemü eső eredt meg, amikor diadalmas hurrát hallottak a hátramaradottak az olasz állások felől, Az önkéntes század embereinek sikerült észrevétlenül megközelíteni az olasz állásokat s most diadalmas éljennel ülték meg eery pillanatra ezt a fél győzelmet. Ami ezután történt, nem lehet leírni. A kigyúlt, reflektorok világában egyetlen hatalmas tömeggé gaba­lyodott össze a sok száz ember és .gyilkos düh­vel tépte, harapta, marta egymást mind. He­lyenkint kézigránátok robbantak, máshol csak a hajonettek és a bicskák dolgoztak. Ismét más helyen egymást fojtogatva fetrengtek az em­berek a földön és a véres tusakodásban egyet­len hörgő, kétségbeesetten sikoltó, dalba olvadó hang terelte még a küzdőik figyelmét is ma­gára egy pillanatra. Véres fejét tapogatva az árok szélén halotti éneket énekelt a gyilkosan küzdök Teleit, egy megőrüli olasz katona. Olyan volt ez a jelenet, liogy aki egyszer is látta, sohasem feledi el. amig csak él. Hajnalig, világos hajnalig tartott a ször­nyű tusakodás Véres volt, a föld és halottakon lépett keresztül mindenütt az ember, de a győ­zelem a mienk volt. Az árkok el vo.lt.ak fog­lalva. Még folyt a harc, mikor a rohamot vezető százados leadott jelentéseiben egy nevet emelt erősen ki: „Irányi László megjelent szakaszá­val a fenyegetett ponton 1Tvisszaűzte a túlerejű olaszokat" és igy tovább. A borzalmas ütközet végén pedig szinte csudákat beszélt, a legény­ség a hős Irányiról, akit ezredparancsnokunk még az ütközet hevében, telefonon keresztül zászlóssá léptetett elő személyes bátorságáért és hősiességéért, Ami ezután következett, kevés szót igényel. Az olaszok többször megkísérelték visszafog­lalni a tőlük elfoglalt árkokat, de sohasem juthattak eredményre. Mindössze annyit értek el, hogy ötven-hatvan emberrel kevesebb ment vissza csapatához minden roham alkalmával. Irányi László ezekben a harcokban is kitűnt és amikor a trónörökös a frontonjárt, szemé­lyesen fűzte fel a vitéz zászlós mellére a kis ezüst vitézségi érmet, majd amikor meghatotta a freikofeli esetet, utasításba adta, hogy ter­jesszék fel arany vitézségi éremmel való ki­tüntetésre. Ezt az érmet már itt kapta meg Irányi László a kórházban, mert időközhun. julius 7-én, a doberdói fon si kun vívott harcol közben megsebesült a jobb kezén. Azóta itthon vau a sziih ine. Szegeden, ahol bizonyára métló feltűnést 1-xlt az ifjú hős. Borcsniczky Imre és dr. Csonka Miklós. Bár megígértették velem, hogy nem teszem, mégis kiírom a nevüket az újságba. Mindketten a 46 i-k gyalogezred tisztjei és szerénységből — mint annak idején Irányi — elhallgatták, liogy kitüntetettek s -amikor a trónörökös ott járt a fronton, az ő mellükre is ráakasztott egy-egy vitézségi érmet. Hogy milyen hadi­tettért ékesíti a mellüket az érem, nem mond­ták meg; a magyar ember sajátsága már, hogy a más tetteiről szívesen beszél, de a magáéról nem; hanem ha rágondolunk Irányi nyilatko­zatára, amit, éppen a Délmagyarország munka­társa előtt tett, hogy: „Én talán közelebb áll­tam ahoz a kosárhoz, amelyből a kitüntetéseket osztogatták; -ennyi az egész!" — sejthetjük a történteket, amelyek az ők kitüntetésükkel együtt járnak. (s. j.) A törökök ujabb győzelme a Kaukázusban. Konstantinápoly, augusztus 3. A főhadi­szállás közli: Kaukázusi front: Jobb szár­nyunk a julius 30-i1 'harc után az ellenséget a határ közelében levő T-avdak környékén elő­zőleg készített állásaiból kiűzte. Mintegy 500 oroszt elfogtunk Ós nagyobb mennyiségű pus­kát, municiót és felszerelést zsákmányoltunk. Dardanella-front: Ari-Burnunál julius hó 31-én az ellenség, Ihogy megfigyelő örsíink által megszállva tartott egy-ik kis lövészár­k-unkat h-atálmába kerítse, gyalogsági, tüzér­ségi és •bambatüzelést Indított ellene, két ak­nát felrobbantott és demonstratív támadáso­kat kísérelt meg a balszárny ellen. Végül sú­lyos veszteségei mellett visszavertük. Sed il Bahrndl hosszabb hatástalan puskatüzelés a balszárnyon. A többi arcvonalon semmi je­lentősebb esemény nem történt. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Törökország állja a harcot. Rotterdam, augusztus 3. A Nieuwe Rot­terdamsclhe Ouf-ant szerint a Times jelenti Mitilineből: A törököknek dus készletei van­nak tüzérségi muníciókban. Ez látszik abból a heves ágyutüzből, amelyet legutóbb Oalli­poli védelménél kifejtettek. Az en-tente-nek abbeli reményére, hogy a Dardanellák ellen való ujabb akció eredményes lesz, mert a tö­rököknél muni'ciőhiány van, jellemző és érté­kes a Times jelentése, amely különben azt a célt látszik szolgáln-i, liogy az angliai muni­c i ósz e rvezést fel v il 1 an yozza. Békepárt az orosz udvarban. Berlin, 'augusztus 3. A National Zeitung­nak jelentik Szófiából: Az orosz udvarban a -háborús párt nagy ellentállásra talált. A Dnjevnik pétervári tudósítása szerint az orosz kabinet elhatározta, hogy le fog mon­dani, hogyha Szaszanov külügyminisztert el­távolítják a kormányból. A békebarátok Sza­szanov utódjául Wolkonski herceget ajánlot­ták a cárnak. A henceg máris naponkint meg­beszéléseket folytat a békepárt vezető férfiai­val. Szeged város termelőihez!!! YT A Back-malom a buzabevásár­lást az eddigi szokásos módon megkezdette, kéretnek a termelő urak, hogy buzájukat a malomba szállítsák be, ahol azt a malom rögtön átveszi és kifizeti. ===

Next

/
Oldalképek
Tartalom