Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)

1915-08-29 / 210. szám

DÉLMAGYARORSZÁG. Sz-eged, 1915, augusztus 29. mögül nem hallszik hortyogás, nem hallszik gyereksírás, oly néma, minden oly néma. A nagy város halott. Keresztülrobogunk* a sötét utcákon, sivár tereken ás üres körutakon. Az utca Végén vörös lámpa lóbálódzik ideoda. A sötétből előtűnik a masszív, fekete várkapu. Az őrség előlép, lámpája szime megvakítja az utasokat. Mehet! Most egyszerre imég sötétebb lelt. Az autó lámpája fényszóró módjára, világit bele az éjszakába. Fakó fatörzsek mellett, halványzöld lombbal borított, 1 ugasok alatt rohanunk tova. Fasorok, utak. Hideg van, az éjszakai levegő arcunkba csap. A fák zugnak a széltől. Felriasztott állatok futnak keresztül az uton, szikrák röpködnek villámgyorsan a levegőben. Éji bogarak ezek, u melyeket megvilágít a ifénykup és ide-oda hajit a légnyomás. (Holt, alvó falvak. Se hang, s-e ember. Vörös tégla.házak villannak fel a fényben és pillanat múlva ismét eltűnnek a sötétben. Hófehér macska villogó szeme. őr. Néhány hangos kiáltás. Méhet! Kocsink röpül. Pompás egy utazás! Fölöttünk tisztán és csillogóan állanak a csillagok. Hallgatunk. Mindenki a saját gondolataiba merült, Itt az uton menetelnek az oszlopok, százaid-ók, ezredek. A 1a. basséei csatáiba. Önkéntesek, diákok. Szinte rohanták, énekeltek, szemük tiizben égett. Fl-őrie! Bokán neim tértek vissza -ezen az uton. Az ut -mentén csodás formájú bokrok, ugy tűnnek fel az éjszakában, mintha -asszonyok volnának, akik kezűikkel eltakarják az arcukat. Itt is, ott is, mindenütt. Másutt kőoszlopok állanak az ut szélén, kísérte ti-eisem, nézni akarnak bennünket, mindent akarnák látni, ami ezen az uton történik. Kis, fehér keresztek állának 'kétoldalt, messziről fehérlenek, -ha rájuk -esik a fénykéve. Már közel az ősz és még mindig inenetelnek itt a haido-szlopok, az ezr-edtek, a századok. Az éjszakában menetelnek. Már neim énekelnek, mert ba -dalolnának, közéjük csapnának -a gránátok. lEz az oka, amiért nem énekelnék és nem más. iAz árkok felől lövések ballszanak. Mini közelebb és közelebb, m-ert mi .gyorsak vagyunk. Olykor-olykor tom.pán hangzik egy ágyú valahol. Itt Ikiünn éjijel sincs nyugalom. Hónapok óta lármázik itt -az ember. Néhány szekér nyikorog az uton. lA lovaik alszanak -menetközben ós nyugtalanul felriadnak, mikor rájuk esik a fénykéVe. A kocsisok féken tartják őket. Az ut mentén mind sűrűbbek .a gránáttöl-cs-ér-ek. Sok legétszem friss. Kocsink megzökken. A gránátok belecsaptak az úttestbe is. Néhány órával azelőtt semmi esetre sem 1 elletett itt valami kedélyes világ. Ágak és galy'ak fekszenek az uton. Lombjuk még zöld és nedvdús. A fakoronák szétrongyolva. A fatörzsekről caifatok lógnak. Soffőrünk egy rántással hirtelen megállítja a kocsinkat. Egy fatörzs fekszik keresztben az uton. Elesett, mint egy katona. A gránát gyökerénél vágta el és leborította arccal leifelé. Agai még zöldek iés susognak a széliben, még i-deod'a himbál óznak, imég semmiről sem tudnak. A motor zug, kerekei a magasba ágaskodnak, keresztül rajta. Falu. Az őr int. El kell oltanunk a lámpánkat, Sötétben tapogatózunk tovább. A puskák ropognak. Egy nehéz ágyú hangosan dördül el a közeliben és a gránát belezug e sötétbe. Nincs kétség, vége szakád az -égszakának, Kint a lövészárkoknál időről-időre egy-egy fénygolyó emelkedik a magasba. Izzóan, mint valami,i ellenséges, fénylő hold áll a hatalmas föld felett. A puskák riadtan ropognák, majd ismíét elcsöndesednek. A fény-golyó elhalványodva, egészen lasisan visszahull a sötét földre. Most az-onban jobbra a nyárfák között, rikító fehéren és (fenyegetően szikrázó tüz látszik. Ismét megdördül a Uelhéz ágyú ós -a gránát elsüvít a fedünk fölött. A csillagok elhalványulnak, megfakul a táj. A mezőkről köd emelkedik. Autónk röpül. Sietünk, mert az országút az ellenség látókörébe esik. Mielőtt nappalodik, helyt kell lennünk. A szürkülő hajnalból egy város fakó, elmosódó körvonalai bontakozunk ki: La Bassée. Néhány katona ujjasban, fázósan áll az ut mentén. Halottszerüen tűnik fel a hajnali világításban La Bassée Nem maradt itt som ember, sem állat. Néhány őrszemtől eltekintve katona sarn tanyázik itt, A még megmaradt kevés lakosnak már hetekkel azelőtt el kellett hagynia a várast, mert La Bas-sée állandóan erős tüz alatt áll. A templom romokban hever és egész házak röpültek levegőibe. Mindenütt gránátbe-c-sapádások, -A város ugy fest, mintha Iföl-drengés rombolta vol na szét. Előbb mi lőttük, -azután az angolok. Száz, meg száz, ezer meg ezer gránát hullott Le Bassóe-ra. Csak kévéis ép ház akad. IA zenepavillon azonban még most is ott áll a piactéren, akárcsak Uékie ideijén. IAz autó egy szü'k utcáiba fordul. Komor és füsttel borított. Ég egy ház, amelyet az éjjel felgyújtott egy gránát. Senkiis-em oltja, nincs, aki törődjék Vele. Hadd égjen! A lángok kicsapódnak az ablakokon, sénkiseim zavarja őket és ők nyugodtan ós lassan tovább dolgoznak, Füstfelhő kavarog az izzó gereudázat közt. Bent a házban a tüz felkúszik a finom empi resze-gélves, bíborvörös tapétán. A szétrepedt tükör cserepei csillognak. Itt egykor emberek laktak. Áthatolunk a fojtó füstön, soffőrünk káromkodik. Rohanunk tovább, ki a lövészárkok felé. A háborús betörő. -A betöltés -békeidőben is meglehetősen harcias foglalkozás. Ha a betörőt nyakoncsipik, vagy munkája közben megzavarják, akkor természetesen védekezik ugy, ahogy tud és kész a hadiállapot. A háborúban, ugy látszik, a betörők megszelídültek ós mivel a taugliflh-ck viagy börtönben ülnek, vagy ha a sorozáskor véletlenül szabadlábon voltak, a harctérre kerültek; az ittlhon maradt untau-glicliokiból verbuválódott a háborús betörők speciális zsánere. Szegeden is van már bizonyára néhány háborús btetörő, miért csütörtökön hajnalban az egyikhez volt szerencséje két szavahihető urnáik. iA két szavahihető ur i-gy adta elő az esetet, mdndakettő egyszerre, nagy lelkesedéssel beszélve: — Tudod, liogy mi bohém fiuk vagyunk . . . vagyunk, — mondta a másik is. — Hajnalban szoktunk minden nap hazajárni és a 'házmestert meg a kapupénzt utáljuk . . . táljuk. A lakásunk földszinten vau és igy az a pompás ötletünk tálmadt, hogy az egyik utcai ablakot elnevezzük kapunak... púnak. Úgyis bántunk vele, mint egy kapuval. A küszöb egy kicsit magas volt ugyan, de mi ilyen előítéleten áttesszük magunkat... egyszerűen áttesszük magunkat. No mert a házmestert 26-án utáljuk. — Csütörtökön, mikor hazamegyünk, lehetett már hajnali nlágy óra, látjuk, hogy egy otromba idegen közeledik saját, külön kapunkhoz. Lesbe állunk. IAz idegen nágy prakszissal felrántja a rollót, aztán egy hideg, kiimért mozdulattal Ibeközlekedi'k lakásunkba,.. uniklba, — siet fulladozvta befejezni a mondatot az elmaradt szavahihető. — Egy pillanatra megdöbbentünk, -de aztán mi. is odaszaladtunk a kapuihoz, inert féltünk, hogy kizár bennünket az klégen... és maradhatunk hidegen. Mintha miről seim tudnánk, nyugodtan be emelkedünk, aztán lezárjuk a kaput. Előbb azonban a holdfénynél észrevettük, hogy a nyájas be... be... betörő a ftni megjelenésünkkor indignálódva elbujt a szekrény ós a fal által határolt sárokba. — Következő percben meggyújtjuk a gázlámpát és halvány fény terült el a szobában... báiban. (Itt az egyik szavahihető liosszn sóhajtással elhallgatott, a másik kétszeres sebességgel folytatta.) — Én ekkor egész nyugodtan, háttal állva a veszedelmes sarolk felié, hangosan megszólalok: „Kedves betörő, szíveskedjék csak idefáradni." Semmi nesz. Most már erélyesebben : „Betörő ur, jöjjön elő onnan a szekrény mögül! Utoljára kérem — szépen." Némi csoszogás és a betörő megjelenik. (iA másik szavahihető hirtelen -közbevág.) — Te háttal álltál, nem láttad. Torzonborz szakálla volt, ^bajuszát. leborotváltatta. Hosszai bajáiban egy nemzeti szinti kokárdát viselt. Térdei rogyadoztak, kezében nagy bádog kanalat tartott. Itattam, hogy nagyon fáradt lebet, lenyomtam tebát egy fotelbe és mikor kényelembe helyezkedett, barátom szólott hozzá. — Azt mondta-m, — folytatta az előbbi szavahihető: „Tekintetes betörő ur! A helyet ezutta-1, ahová be akarni törni méltóztatott, nem egészen szerencsésen tetszétt megválasztani, sőt egészen Szerencsétlenül. Őszinte fiu vagyok, kimondom, pechje van. A dátum magas, pénzünk nincs, adósságunk van. Nagyságos betörő u-r, talán öt koronáról beszélhetnénk. Csak kölcsön. Elsőig!" — A betörő felugrott és egy szigora, elutasító mozdulatot tett. De mi se hagytuk annyiban, azonnal mellé léptünk. Ekkor felnevetett és csöndes rezignációval kezidte kiPRO PATRIA. Mélységes hitvesi fájdalommal jelentem, hogy 8 év óta jóságos férjem Földi Lipót, a Maader Róza cipőüzlet tulajdonosa, népfölkelő az 5. honvédgyalogezredben, a Firlejov mellett vivott ütközetben, ellenséges golyótól találva, a haza védelmében, 36 éves korában, hősi halált halt. Veszteségünk pótolhatatlan. Drága halottunkat vele együtt harcoló hűséges barátai Firlejov mellett hantolták el ideiglenesen. Tetemét hazahozatjuk és hazai földben, a szegedi temetőben helyezzük örök nyugalomra. Szeged, 1915. augusztus 28. Özv. Földi Lipótné, Földi Lipót szülei, testvérei és rokonai.